Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-17 / 166. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NÉV E L ŐK - Č * Ü M A HELYHIÁNY MIATT... MA KEZDŐDIK AZ V. NYÁRI If JÚSAGI TALÁLKOZÓ Tovább a megkezdett úton Ezekben a napokban az izgalom és az idegesség pillanatait élik át nemcsak az érettségizők, hanem szüleik is. Aggodalmakkal és feszültséggel telítettek azok a szülők is, akiknek gyermekét az alapiskola befejezése után az elmúlt hetekben nem vették fel középiskolába vagy ipari tanulóintézetbe. Sajnos, már előre számolni kellett azzal, hogy a felvételi bizottságok döntései nemcsak öröm és elégedettség, hanem csalódások forrásai is lesznek. A főiskolák, középiskolák és az ipari tanulóintézetek kapacitása nem fedezi a pályázók Igényeit. Ez arra készteti a szülőket, tudatosítsák, hogy kisebb nagyobb konkurrenciával kell számolni. Helytelen lenne, ha ezt a versengést egyértelműen elvetnénk. Ugyanis a neveléstudomány azt állítja, hogy a serdülő ifjú nemzedék életében kedvezően kell megítélni azokat a fontos időszakokat, amikor sor kerül képességük és ismeretük általános értékelésére. Az érettségi és a felvételi vizsgák éppen ezt a célt követik. Emellett társadalmi érdek, hogy a különféle iskolatípusokba a legrátermettebb érdeklődők kerüljenek. A társadalmi érdek azonban csak a dolog egyik oldala. Figyelembe kell venni az esetleges kudarcélményt, a sikertelenség átélését. Ezzel párosul a szülők gondja és aggodalma. Azokban a családokban, ahol ilyen kellemetlen tényre kerül sor, nem ritkán a kilátástalanság légköre uralkodik, kapcsolatokat, ismeretségeket keresnek, sőt esetenként nem csekély összeget áldoznak ajándékokra. Ezekről a dolgokról felesleges részletesebben szólnunk, hiszen a mindennapi életben is ismeretesek. A szülök aggodalmait és gondjait meg kell értenünk, hiszen végeredményben gyermekük jövője miatt aggódnak. Valóban roszszabb lenne, ha gyermekük sikertelensége fölött érdektelenséggel, vagy közömbösséggel siklanának el. A fel nem vett tanulók aggodalmaskodó szüleinek törekvéseit azonban nagyon sok ösztönszerűség jellemzi, s gyakran olyan mozzanat is, amelyekkel nevelési szempontból nem érthetünk egyet. Ezért célszerűnek találjuk, ha kissé mélyebben elgondolkozunk ezen a kérdésen. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a kevésbé rátermett, vagy tehetségtelen gyermek szempontjából előnyös-e, ha felvételt nyer a választott iskolán. Ezt a problémát nem elemezzük részletesen, hiszen a múltban is már több ízben szóltunk róla. Azonban szeretnénk hangsúlyozni azt a tényt, — melyről egyesek gyakran megfeledkeznek hogy az iskola tulajdonképpen előkészület a jövőre s ez a jövőbeni élet az egyén örömének és megelégedettségének a forrása csak olyan mértékben lesz, amilyen mértékben a fiatal képes megbirkózni a vele szemben támasztott követelményekkel s olyan mértékben, amilyenben ezek a feladatok lekötik érdeklődését. Ha ezt más szavakkal akarnánk kifejezni, ennek bizonyos felhívásnak kellene lennie a szülők számára, A nagy fehér reménység Az egyik Pulitzer-díjat Howard Sackler A nagy fehér reménység című háromfelvonásos (23 képből álló és 62 szereplőt mozgató) modern drámája kapta meg az idén. A dráma Jack Johnson néger boxvilágbajnok felemelkedésének és mártíromságának a századeleji történe tét mondja el — a fehér Amerika nem bírta és nem tűrte el, hogy néger legyen a legjobb boxolója — teljesen kötetlen, lazán összefüggő, a tragikumot a komédiázással, a drámát a groteszk bemutatásával keverő jelenetekben. A Pulitzer-díj csak szentesítette a közvélemény ítéletét: A nagy fehér reménység Amerika legnagyobb dráma-sikere volt az 1968-69es évadban, és a kritika teljesen egyetértett a nézők spontán ítéletével. hogy a gyermek sorsának eldöntése, vagyis az iskola megválasztása valóban komoly és felelősségteljes feladat. Abból az általánosan ismert tényből indulunk ki, hogy a szülők az iskola megválasztásánál gyakran a megrögzött társadalmi szokások befolyása alatt állnak, ami bizony gyakran háttérbe szorítja a döntés szempontjából oly lényeges tényezőket. Amenynyiben a döntő fontosságú szempontok szerint értékeljük a tanuló esetleges kudarcát, valószínűleg ez teljesen más megvilágítást kap. Érdemes, főleg a szülőknek, ezen elgondolkodni. Hiszen a szomorúság és a csalódottság ellenére a sikertelenség néha megfelelő alkalom, hogy a gyermek jövőjéről másként — megfelelőbben döntsünk. De gyakorlatilag hogyan jár junk el, mitévők legyünk azokban a napokban, amikor a főiskolai felvételi vizsga sikertelensége a legérezhetőbb, amikor a kudarc a legjobban fáj, s a legmélyebb nyomokat hagyja a diák lelki világában. Ha a gyermek lelkiállapotának valami előnytelen, akkor ez biztosan az elkeseredés, a csalódottság, valamint a szemrehányások légköre. A gyermek önbizalmát semmilyen körülmények között sem lenne szabad károsan befolyásolni. Ezért a gyermek előtt nem szabad kifejezésre juttatnunk csalódásunkat, elkeseredésünket. A gyermeket inkább elő kell készíteni és át kell irányítani a közeljövőre. A gyakorlat azt mutatja, hogy a fiatalok, akiket első kísérletük során nem vettek fel a főiskolára, sikeresebbek szoktak lenni, ha egy vagy két év után ismét megkísérlik a felvételit. Ez különösen akkor van így, ha a két felvételi beszélgetés közötti időt munkával töltötték, s lehetőleg olyan szakmában, amely hasonlít a kiválasztott főiskola irányzatára. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy azok a fiatalok, akik közvetlenül az életben „vizsgáztak", vajon tényleg érdeklődnek-e a kiválasztott életpálya iránt az eseteknek csaknem 50 százalékában jelentkezésüket másodízben más főiskolára nyújtják be. S ez rendkívül nyomós tény. Ne habozzunk, és főleg ne törjünk pálcát gyermekünk fölött, ha nem vették fel a főiskolára. Inkább tegyük számára lehetővé, hogy saját maga ismerje meg a választott pálya különféle oldalait. Ha döntését nem változtatja meg és egy év után ismét ugyanarra a főiskolára jelntkezik, választása minden bizonnyal helyes volt. Nem minden fiatal — aki a sikertelen felvételi vizsga után elkezdett dolgozni — jelentkezik ismét főiskolára. A munka ugyanis nemcsak a főiskola fajtájának kiválasztásában idézhet elő változást, hanem személyes felismeréshez is vezethet, hogy a főiskolán való tanulmány iránti érdeklődés csak múló volt. Az ifjúságnak ezen része már munkaviszonyban mai;ad. A szülőket szeretnénk megnyugtatni, hogy ilyen esetben sem történik tragédia. Bizonyos előnytelenséggel azoknak kell számolniuk, akik a művelődés kérdését teljesen alábecsülik, akiknek ezért nincs semmilyen iskolai képzettségük. A főiskolai tanulmányra fel nem vett pályázó azonban érettségivel rendelkezik, s ez nem lebecsülendő, hiszen a jövőben még van lehetőség (például felépítményi iskolákon) képzettségük kiegészítésére. A bevezetőben említést tettünk azokról a szülőkről is, akiknek gyermekét nem vették fel középiskolára (általános, vagy szakiskolára, esetleg szaktanintézetbe). Ha még ez ideig tanácstalanok, néhány újonnan létesült szaktalntézetet javasolnánk nekik. Sok vállalat szakágazati igazgatósága létesített tanltézetet közvetlenül a vállalat mellett, és ezek az esetek többségében nem szoktak zsúfoltak lenni. Érdeklődjenek ezért az egyes vállalati igazgatóságokon, nincs-e saját szakiskolájuk. Dr. CZAKŐ MÁTYÁS Csehszlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalmunk a közelmúltban ünnepelte ötödik születésnapját. A megalakuláshoz hasonlóan most is minden üdvrivalgás nélkül idéztük fel az elmúlt évek tanulságait, tapasztalatait és sikereit. A több mint fél évtizeddel ezelőtt megalakult ifjúsági klubok voltak a felocsúdó magyar fiatalság tennivágyásának első hírnökei, s évek múltán több száz fiatal áldozatos munkája révén a kezdő lépésekkel együttjáró nehézségek ellenére a magyar fiatalok — ha nem is pontosan az eredeti elképzelések szerint — polgárjogot nyertek társadalmunkban, becsülik tevékenységüket, hallgatnak véleményükre. Ma jubilál hazai ifjúsági mozgalmunk egyik nemes hajtása, az évenként sorra kerülő nyári ifjúsági találkozó is. Az idei összejövetel színhelye, a Párkány melletti Kéménd felé haladva, nyilván sokan visszaidézik a múlt felejthetetlen élményeit, az első közös táborverést Körösön, az izzó feszültséggel teli abarai beszélgetést Németh Lászlóval, a pinci találkozó alkalmából rendezett műteremlátogatást Szabó Gyulánál, a tavalyi keszegfalusi öszszejövetel cselekvő munkától felhevített légkörét, a közös kirándulások, szórakozások sajátos hangulatát és más emlékezetes perceket. A nyári ifjúsági találkozó az elmúlt évek során létjogosultságot szerzett, ma már híre, rangja van, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az idén az ünnepélyes megnyitó hivatalos vendégel között ott lesz Róbert Harenčár, a Szlovákiai Gyermek és Ifjúsági Szervezetek Szövetségének elnöke is. Ennek kapcsán megállapíthatjuk, hogy az út, melyet néhány évvel ezelőtt választott a csehszlovákiai magyar fiatalság, helyes volt, s a néha észlelhető kitérők és egy helyben topogás ellenére egyre előbbre jutunk, állandóan több fiatal kapcsolódik be a céltudatos munkát végzők soraiba. Ezekben a napokban Kéménden újra találkoznak a fiatal magyar pedagógusok, műszaki értelmiségiek, orvosok, egyetemisták, munkások, szakközépiskolások és mások, hogy kötetlen eszmecserék során megismerjék egymás gondját-baját és betekintést nyerjenek kisebbségi társadalmunk különböző rétegeinek mindennapi munkájával kapcsolatos próbánkéiba. A már hagyományos „szórakozva művelődni" elvnek megfelelően az idén is sor kerül különböző témájú vitadélutánokra, melyek közül főleg a csehszlovákiai magyar értelmiség feladatairól, a bazai magyar főiskolások helyzetéről és a kis népek együttéléséről rendezendő eszmecserék ígérkeznek érdekeseknek. Az eredeti elképzelések szerint megrendezik a költészet napját, amelynek keretében fiatal hazai, magyarországi, erdélyi és vajdasági magyar poéták verseit mutatják be. Természetesen a komoly műsorok mellett szórakozási lehetőségekben sem lesz hiány. Remélhetőleg a tavalyi találkozóval ellentétben az „églek" is kegyeikbe fogadják a fiatalokat és kellemes, nyárias idővel járulnak hozzá az V. Nyári Ifjúsági Találkozó várható sikeréhez. SZII.VÁSSY JÓZSEF Kulturális hírek • AZ IDEI SOPOTI DALFESZTIVÁLT augusztus 21 és 24 között rendezik meg. A versenyen huszonhét országból vesznek részt tánczenekarok és énekesek. • SHAKESPEARE Troilus és Cressida című drámájából rock-operát irat Joseph Papp, New York-i színházi producer. A librettó már elkészült, a zenét Galt MacKermot, a Hair című nagy hírű beatmusical komponistája szerzi. • SZÁZEGY ÉVES írónőt tüntettek ki Párizsban a kalandos útleírások Viking-díjával. A kitüntetett francia írónő Alexandra David-Neel, népszerű könyveinek címe: India, ahol éltem, Tibet varázslói, Párizsi nő Lhasszában. • RÓBERT TAYLOR, aki Greta Garbó partnere volt a Kaméliás hölgy 1936-os filmváltozatában, most, 58 éves korában, Armand Duval apjának a szerepét vállalta el az olasz Metzger A kaméliás hölgy 2000-ben című filmjében, amely nemcsak modernizálja, hanem évtizedekkel elénk is vetíti a téma korszerű variációját. Az új film címszerepét Danielie Gaubert játssza; e változat „kaméliás hölgye" morfonista lesz, a korszerűség kedvéért... — Elégedett vagyok a munkájával — mondta az osztályvezetőm. — Holnap bemutatom a jőfőnöknek és ha ő nem ellenzi, maga lesz a helyettesem. Rém boldog voltam, úgy éreztem, mintha szárnyaim nőttek volna. Elhatároztam, hogy ezentúl még jobban jogok dolgozni. Másnap reggel felkerestük Ivan Ivanovicsot. Meglátta a szárnyaimat, s csodálkozva kérdezte: — Hát ez meg micsoda? Mire jó ez? Maga a fellegekben jár? Főnököm tiltakozott: — Ellenkezőleg! Nagyon alapos dolgozó. Ivan Ivanovics nézegette a kádernyilvántartási lapomat: — Miért nincs itt egy sző sem a szárnyairól? Az osztályvezetője sem említette. — Nem tudtam róla — sietett a válasszal a főnököm. — Engem is váratlanul ért. — Szóval eltitkolta? — ráncolta a V. KASAJEV: Vándormadár homlokát Ivan Ivanovics. — Dehogy. A szárnyaim csat tegnap nőttek ki. A boldogságtól. — Érdekes, nekem a boldogságtól még semmi sem nőtt ki — szólt a főfőnök. — És repülni is tud? — Őszintén szólva, nem. — Furcsa! Szárnya van, de nem tud repülni. Mint az izé ... az a csirke. És miért éppen hátul nőitek kt a szár nyai? Kétségbeesetten hallgattam. — Hát nem — mondta végül Ivan Ivanovics —, szárnyas alkalmazottakra nincs szükségünk. Semmi hasznunk belőle. Még ha páncélszekrény nőtt volna ki a hátán, vagy valami más hasznos tárgy. De szárnyak! ... Főnökömmel viszszamentünk az osztályra. — Tehát szárnya nőtt az örömtől — mondta. — Így akart karriert csinálni, mint egy angyal ... Legjobb, ha felmond! ... Azóta képtelen vagyok elhelyezkedni. Ha egy személyzeti osztályon meglátják a szárnyaimat, már tárgyalni sem hajlandók velem. Azt hiszik, vándormadár vagyok. Ford.: P. M. HON, NEMTÖBBET, MINT RÉGEBBEN,MIELŐTT MEGNŐSÜLT. ÚJ ASSZOtlYÁKAKILYEN KOR SINCS SOK ORÖHEBfW/E. UDVARIAS HOZZÍ EZ MINDEN. MÉG PRÓBÁT SE TÉT EDDIG.HOGY vajon kedvező mGadtatásra találna-e NÁLA. HENRIE1TE HAMAR MEGELÉGEL! A HYOMASZp BSYEVOLIÉTET.AFALVt) KAT JÁRJA, ISMERKEDIKA NÉPPEL, AHOL LEHET,SEGÍTEHIIQYEK SZIKAZELESETTEKEN.MA RAVAGSEL FELÉ INDUL. Uaudtk a pakasztoktcíl,hogya hegyen át is YEZETODA ÚT. AZ A RÓ'WDíF^HÍrAZr VÁLASZTJA'-SÖEB MDOSBBU, — HOQY/f/ÍYEJV GONOSZ. HELYRE JUTOTTA?AKKOR MAR KÉSŐ VL&ZAFORVULNt. A HEGYI ÖSVÉNYEKHEZ NEM SZOKOTT TE tamjon%

LEH megcsú

szjkaz esőmosta FOLYTHTJUJ< 1969. VII. 17. CS. HORVÁTH TIBOR SZÖVEGE SEBŐK IMRE RAJZA