Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-13 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

Tolnai Laj'os (1837-1902) a Tolna megyei Györkönyben született 1837-ben. Irodalmi pályáját Arany János hatására versekkel, főképpen balladákkal kezdte, később csak szépprózát írt. Indulatos, az igazságot fanatikusan hajszoló ember volt. Élete végére szinte teljesen magára maradt. Több regénye és elbeszéléskötete jelent meg. P

ercről-percre növekedett az élénkség, kacagás, mely a hathársi új adófelügyelő széles, üveges folyosóját betöltötte. - Ahol, Mikola bácsi is - kiáltott egy hosszú, magas, rőtveres ember, nagy orral és óriási magyaros bajusszal, férde lábaival, hol erre, hol arra kaszálva. - Hogyan? Hát Józska bácsi is megérkezett ai idézvényre. Három végrehajtó, tizenkét jegyző, nyolc segédjegyző ... szépen vagyunk. S vidám hahotában törtek ki a várakozók. Vannak bűnök, melyek oly közönségesek, s a magasabb társadalom rétegeiben is annyira el vannak terjedve, hogy miattuk igazán talán csak az újonc pirul. Értem: a sikkasztást; hivatalos hatalommal való visszaélést; megvesztegetést; egykézre dolgozást; a kéz kezet mos igazság régi elvét - s a millió újabb közigazgatási törvény okos kijátszását - S milyen nyájas a nagy ferde agyaraival! Hogy ő apánk, hogy ö javunkat akarja, hogy őt úgy tekintsük, mint aki a vármegye veszett hírét le akarja törölni a világ táblájáról. - Bogár József, hajdúpáli végrehajtó - kiáltja a szolga a jó magyar nevet. - Urambátyám - súgja oda a két beszélgető közül a fiatalabbik, vén társának -, valljon be mindent. - Öcsém! öt gyerekem van. Eddig jól éltünk, most legyek földönfutóvá? - Én azt gondolom, az ilyen igazságoskodó embert az alázatos bűnbánás ... Bátyámnak olyan becsületes arca van, hogy a hazugság nem is férne hozzá. Én vallani fogok. És a fiatal végrehajtó hegykén, bátran fordult egyet a sarkán. Mintha templomba készülne gyónni — megpörgette bajuszát, begombolta csinos, feszes, újdiyatú zekéjét, s elgondolta befelelését - az ember- Tudom, egy hordócska pálinkát tett le nálam. Én hozzá soha nem nyúltam. - Feljelentette? - Én? Én gazember nem vagyok. - De a pálinka elfogyott, ugye? - A parasztságot nem lehet a pálinkáról letiltani, aki hozzáfért, itta. - Tovább. Jegyzökönyvet vett fel, hogy Mák Ceci... - Elmondom. Mák Geciné azt mondta: még az is gazember, aki, aki a szegényre akkora adót ró. Napszámmal - keressük a kenyerünA barna, napsütötte arcokon, barátságos, gömbölyű szemekben, domború okos, verejtékező homlokokon, ideges mozdulatokon, sűrű köhécseléseken mégis meglátszott a tépelődés, belső lelkifurdalás s ama szégyen, mely mint vádoló barát a piszkos műveleteket elitéli. ' A korcsabbak, megrögzöttebbek, mint a bordélyházi cicomás személyek a rendőri sötét folyosókon, külön csoportokba verődtek, s bűneiket hangosan dicsöitették: azonban, kiket eddig a szerencse megkímélt a pellengérhez kötéstől, s kik becsületes kaiakterükrQ sokat adtak lecsüggesztett fejjel, szaggatott szavakban fejezték ki nézeteiket e méltatlan bánásmód fölött. - Miniszteri tanácsos akar lenni ... az az egész - veté oda egy öreg jegyző. - De hát szükséges ezért az emberrel... - Ó, láttam én már emberfalóbb kutyát is, bátyám! ~* - Azok szerették a bort, öcsém. Aki bort iszik, azzal lehet élni, de SWnek örökké előtte áll a göllisz U

H!, jakinek se étel, se ital.. jd megházasodik. Kinek kellene ilyen ördögi jgaz, ekkora fogak! volna legalább. evő főnök előtt. Az öreg ember beballagott a hivásra. Éppen mellette csúszott odább egy jó barátja égő arccal, mely jót nem gyanittatott. Hosszú asztal előtt ült a főnök. Jobbra is, balra is nagy felnyitott könyvek hevertek, rongyos jegyzőkönyvek, levelek, különféle okmányok. - Bogár József, majd akkor üljön le, ha mondom. - Nem akartam, nagyságos főnök úr, leülni. - Lehúzza a lomhaság, a restség, a bö élet. Az állam nyakig úszik a bajban, mig hűtlen hivatalnokai felhíznak. On megvesztegetéssel vádoltatik . . . Első pont. ön leírta Kukac János csizmadiának 27 frt. adóját azon hamis címen, hogy nincs semmije, és mit tett? - Mondtam, hogy Kukac úi csinálhatna nekem egy pár csizmát. - írja - intett a főnök az asztal végén ülő írnoknak, aki rövidlátó szemévei egészen belefeküdt a papirosba, vagy hogy ne lássa a szerencsétleneket -, írja: Bogár József hamvasi végrehajtó, saját bevallása szerint, felszólította a Kukac János kürti csizmadiát, hogy csináljon neki... - De nem csinált. - Nos? Jobb lesz vallani lelkiösmeretesen. - Azt akarom. Bőrt kért, mivelhogy egy garasa sincs. Nem adtam ... s így a csizma elmaradt. - Tovább. Második' pont. A felvámi vásáron ön egy lóra licitáitatott, mely az állam java volt már, és egykézre dolgozás által megvétetett a ló négy forinton. - Ügy van, négyforinton vettem. - Az állam meglopatott 95 folttal, mert a ló 99-et ért... ToHarmadik pont. Fürstmann ifa polgártársunk ... ket, s a nagyobbik felét megeszik az urak, a kisebbikből hogy tartsam a beteg uramat, a négy gyerekemet. De bezzeg a gazdag ... Nem hagytam tovább. Félretaszítottam. A szentet is keresztülszúrnám, ha a kormányt bántaná. Egy istenem van: a miniszter. A főnök látta, hogy vén rókával van dolga, akinek sok szabaduló lyuka van. Fordított egyet a dolgon. - Én úgy veszem észre, önben vagyon némi őszinteség - írnok úr parancsomig vonuljon félre -, most már leülhet. Kérem, ide mellém. Fáj-e az önnek, hogy a magyar ember az utóbbi időkben gaz sikkasztásokat követ el? Fáj-e az, hogy a külföldi előtt a magyar hivatali kar becstelen alakban tűnik fel; fáj-e, hogy az öngyilkosságok általi szabadulás még a legmagasabb osztályokba is felkúszott már? Hogy lassankint nem lesz egy ember, akiben a kormány megbízhassák, mert a magyar minden szép esze mellett is, dologtalan. Fáj-e ez önnek, öreg ember? Itt három adóvégrehajtó van, s mindenik összejátszik a néppel, a jegyzőkkel, a falubi rákkal, hitesekkel. Tudja-e, hogy ennek az országnak el kell veszni? Elődöm delirium tremensben pusztult el; annak elődje Amerikába szökött; annak elődje meg harmincezer forint elsikkasztása után agyonlőtte magát. Fáj-e az önnek, öreg ember? Nekem se feleségem, se gyermekem, se rokonom, se tanulótársam, se barátom ezen a vidéken. Én messziről jöttem. Engem semmivel meg nem vesztegetnek, előttem hiába alakoskodnak, én csinált együgyűségükön átlátok; én ki fogom seperni a megyét, vagy elveszek, vagy sikert aratok. De nem tűröm, hogy valaki hivatalát elhanyagolja, a néppel cimborázkodjék s az államot a tönk felé vezesse. Értsen meg: mindennek alaposan utánajártam, kémeim vannak - mindent tudok. Az ön szavainak a fele igaz - a fele hazugság. Ezért az egyik feléért fel fogom önt függeszteni. Mondja el, ahol akarja, amiket tőlem hallott, de reszkessenek, mert a büntető igazság kezét senki el nem kerülheti. Elbocsátom. A szolga a fiatalabb végrehajtó nevét kiáltotta ki. - Világos József, mérgesi adóvégrehajtó. Az elnök ismét ott ült nyugodtan; rút arcán gyönge verejték fénylett; nagy, éles kapafogai, mint a gén alkatrészei, egymásba csukódtak belépett végrehajtó, mint a pecek megállolt az ajtó melletti sa rokbnn. Merően nézett urára. - ön Világos József, harminckét rendbeli súlyos váddal van terhelve. - Szeretném azokat hallani, nagyságos felügyelő úr. Az irnok olvasni kezdte. - Mit szól ön, Világos József, ez égbekiáltó dolgokra? - Hogy az elsőtől az utolsó betűig hazugságok. Irigység, hogy becsületesen élünk; rágalom, hogy nem tudnak ellenünk semmit; gazság, hogy a kormányt híven szolgáljuk. A képviselőnk jól tudja, mit tettem érte, hogy a halottakat is leszavaztattam, a tanács, a polgármester tanúságot fognak mellettem tenni, és nem hinném, hogy csak a hajam szála is meggörbüljön. Itt mi úgy vagyunk, mint a láncszemek, annyivagyunk, mint a láncszemek, annyifelé szakad a lánc, ahány szemet kivesznek belőlt. Ez nekem nagyságos főnök úr, nem árthat. Kapcsaim vannak odafönt. Azokat a kapcsokat sok pénzen vettem, de megvettem. Itt a megyében olyan urak tartoznak, ki két, ki három, ki négyszáz forintommal, hogyha akarok, hát ilyen hitvány vádakra többet meg sem jelenek. Hanem volna egy alázatos kérésem a nagyságos felügyelő úrhoz. Ma egy kedves fiacskámnak üljük a keresztelését. Sokan leszünk, ott lesz a város, a vidék szine-java. Esedezem, tiszteljen meg bennünket becses megjelenésével, az országot úgysem itt igazgatják, hanem odafönt. Mi nem vagyunk rosszabbak, mint mások. Az elnök e szemtelen szavakra kikelt arcából, homlokát égő pirosság borította el, s oly fennhangon beszélt, kiabált, annyira elvesztette az egyensúlyt, hogy kinn a folyosón a megidézett bűnösök a legjobb kedvvel mulattak. Hetek, hónapok, teltek el a vádak mérlegelése és az igazságos ítéletek meghozásában. Levelek érkeztek fentről, hogy ezzel s ezzel bánjék kíméletesebben; magas helyről, hogy többet ésszel, mint erővel; egyes megyei birtokosoktól, hogyha te ütöd az én ... A főnök azt hitte, hogy itt ellene cselszövény játszik. Felmegy az audiendum verbum regiumra. Akkor tôrtént-e, mikor ez útjából visszajött vagy a vizsgálat folyamán: éppen Mérgesen kellett keresztülmennie. Útja a Világos József végrehajtó úr csinos fehér kőháza előtt vitt el. Dél is volt már, de ügye is lehetett az adófelügyelő úrnak. Mire bevégezték a tárgyalást: egy szép szőke leányka nyitott be a szobába, a tizenhat év hajaival, az ártatlan, viruló szépségével. Alázatos nyájassággal jelentette, hogy édesanyám a levest betálalta. Az ember ember, ki volna olyan együgyű, hogy ilyen időben, ilyen ajkak hívására, tagadó választ adjon. A felügyelő úr szemei - mert a rút ember szemei is csak olyan természetűek, mint a szép emberéi — édesen pihentek a szép, nyúlánk leányka nagy kék szemein, rózsás, üde arcán. Megindult a hivásra, holott megfogadta, hogy hozzáférhetetlen lesz. Jegyzők, öregek és ifjak, adóvégrehajtók, pénzügyi közegek foglal tak helyet az asztalnál. - Csak egy csöppet - szólt szíves kínálással az ebéd derekán a házigazda. - llven bor, olyan bor, mint a tej, ártatlan és tiszta.