Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-13 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

Brat! J U mm ••••<• , SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ed J U H U > iJ Ed Eu Z «e > EH C/3 t/3 N O Z a * Ml ÉS A HARMADIK VILÁG '„Az imperializmus agresszív politikájának alapja az a törekvés, hogy minden elképzelhető eszközzel gyengítse a szocializmus állásait, elnyomja a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, akadályozza a kapitalista országok dolgozóinak harcát, feltartóztassa a kapitalizmus hanyatlásának visszafordíthatatlan folyamatát" - állapította meg a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi értekezletén elfogadott fő dokumentum. A második világháború utáni viszony k egyik fő jellemzője az imperializmus gyarmati rendszerének a felbomlása. 1960 a dekolonializáció éve volt, a függetlenségüket elnyert gyarmatok számát tekintve rekordév. A további években is szabadultak fel gyarmatok, az idén például a volt Spanyol Egyenlítői Guinea nyerte el függetlenségét, ám a gyarmati kérdés ezzel még nem oldódott meg, csupán a jellege változott. Az ENSZ dekolonializáciás határozatát nem hajtották végre maradéktalanul, hisz csak Afrikában még 30 millió ember él a gyarmati rendszer áldatlan viszonyai között. Elszánt nemzeti felszabadító harcot vív a portugál gyarmattartók ellen Angola, Mocambique és Portugál Guinea, Rhodesia (Zimbabwe), valamint Délnyugat-Afrika (Namibia) népe. A Dél-afrikai Köztársaság négerei rendkívül nehéz harcot vívnak a maroknyi fehér kisebbség uralma ellen az egyenjogúságért. Az apartheid ellen küzdő szervezeteket az itteni illegális kommunista párt fogja össze, s ezen az alapon meglehetősen sikeresnek bizonyult az „umkonto ve szirve" (a nemzet lándzsája) akcióprogram. Dél-Afrikában és Rhodesiában a fehérek erőszakrendszere csak azért dacolhat a számbelileg többszörte erősebb afrikaiak támadásaival, mert külföldi, elsősorban angol és nyugatnémet monopóliumok támogatását élvezi. A gyarmati rendszer klasszikus, brutális formáinál is veszélyesebbek a neokolonialista módszerek, melyekkel az imperialista hatalmak megőrzik, sőt kiterjesztik befolyásukat a függetlenné vált egykori gyarmati országokban. Elég példát találunk rá Afrikában. Ghana és sok más afrikai ország imperialista cselszövések hálójába került, amikor az utóbbi években a nyugati monopolista körökkel szövetkezett korrupt puccsista katonatisztek vették át a hatalmat, s minden igyekezetükkel le akarják téríteni országukat a nem kapitalista fejlődés útjáról, hogy odaláncolják az imperializmus világrendszeréhez. Ott, ahol létezik erős marxista élcsapat párt, mint például Szudánban, a haladó erők meg tudják akadályozni a haladás ellenségeinek terveit, amit a szudáni példa is bizonyít Az imperializmus különféle, névleg „védelmi" tömbök összetákolásával megkísérli útját állni a szocialista eszmék terjedésének a fejlődő országokban. Ázsiában SEATO, ANZUS, ASA, ASPAC, ASEAN, NEATO stb. paktumokba tömöríti a vazallus kormányrendszereket, fegyveresen beavatkozik Vietnam, Laosz, Kambodzsa ügyeibe. Latin-Amerikában bonyolultabb az imperialisták helyzete. A rendszerint puccsal feltűnő, majd letűnő gorillarendszerek nem nyújtanak kellő biztosítékot Washingtonnak, a Szövetség a Haladásért program kudarcot vallott, a szabadságmozgalmak feltartóztatására tervezett Amerika-közi Fegyveres Erők Szervezetének megalakítása pedig a legtöbb latin-amerikai országnak nem tetszik. A precedens - az amerikai tengerészgyalogság dominikai és panamai „Amerika-közi" beavatkozása még a jobboldali kormányokat is óvatosságra inti. A latin-amerikai népek rokonszenve mindinkább a szabadságharcosok, a szocialista forradalmi elképzelésektől ihletett partizánok, a hős Kuba, az amerikai monopóliumokkal dacoló Peru felé fordul. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a nemzeti felszabadulásukért küzdő népek bármely földrészen csak azért bontakoztathatják ki harcukat, mert mellettük vannak a szocialista országok, a világ kommunista és munkásmozgalma, s ezeknek példája, erkölcsi-anyagi támogatása nagy erőt képvisel. A nemzeti felszabadító mozgalmak támogatásából hazánk is kiveszi részét. Erkölcsileg és a kölcsönös együttműködés, a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok ápolásával segíti antiimperialista harcukat. Az internacionalizmus talaján állva a csehszlovák szövetségi kormány nyilatkozata hangoztatta, „az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal a jövőben is a barátság és együttműködés politikáját fogjuk ápolni. Nemzetközi téren és kölcsönös kapcsolatainkban támogatni fogjuk a fejlődő országok igazságos követeléseit, főként a dekolonializáciás folyamat, a társadalmi és gazdasági emancipáció maradéktalan befejezését." Kezdődik új rejtvényversenyünk 23. oldal Tolnai Lajos: A megjavult adófelügyelő 10. oldal .Afrikai Svájc" 15. oldal Zene a rácsok mögött 7. oldal Csehov: Játék 11. oldal