Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-11 / 161. szám, péntek

A VILÁG MEZŐGAZDASÁGÁBÓL Az élelmezésügy és a mezőgazdaság helyzete Az ENSZ-nek az élelmezéssel és a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó legutóbbi statisztikai kimutatását „Az élelmezésügy és a mezőgazdaság helyzete 1968-ban" címen tették közzé. A közelmény az 1967-es adatokra támaszkodva számot ad a világ élelmezésügyi és mezőgazdascági helyzetéről, és mindazokról a problémákról, amelyek ezzel kapcsolatosak. Az alábbiakban ezt a jelentést ismertetjük. A FEJLŐDÉSBEN LEVŐ országokban a mezőgazdasági termelés 1967-ben mintegy 3 százalékkal emelkedett. Gyors iramú emelkedés tapasztalható a halászatban, amely elérte az 5 százalékot, viszont a növénytermesztés és az állattenyésztés 3 százalékos emelkedést mutat. Az 1967-es év különösen a növénytermesztésnek kedvezett a fejlődésben lévő országokban. Ezáltal az élelmiszeripar termelése sokkal magasabb, mint az előző egy-két évben volt. Távol-Keleten (Kína kivételével) az élelmiszeripari termelés 6 százalékos emelkedést mutat, és hasonló a helyzet Afrikában is. Latin-Amerikában az emelkedés 5, Közel-Keleten pedig 4 százalékos volt. Ugyanis az a helyzet, hogy ma már a fejlődő országokban nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági termelésre, s a hosszú lejáratú befektetések is kedvezően hatnak a fejlődésre. Néhány országban — főleg Ázsiában — egyre több és jobb minőségű trágyafélét alkalmaznak, amelynek következtében megnövekednek a terméshozamok. A GAZDASÁGILAG FEJLETT országokban a terméskülönbségek már nagyobbak voltak. Az élelmiszeripari termelés Nyugat-Európában körülbelül 6 százalékkal, Észak-Amerikában pedig 3 százalékkal emelkedett. Kelet-Európában és a Szovjetunióban a termelés 1966-hoz viszonyítva kis mértékben csökkent. Nyugat-Európában 1967-ben a kedvező időjárás következtében gazdag termést takarítottak be. Az előző évhez viszonyítva a mezőgazdasági össztermelés 6 százalékkal emelkedett. Különösen megnövekedtek a terméseredmények Belgiumban, Franciaországban, Görögországban és Angliában. A többi államokban az eredmények gyengébbek voltak. Finnországban, Norvégiában és Jugoszláviában pedig terméshozam-csökkenés következett be. A gabonatermesztésben — főleg búzából és árpából — a terméshozamok, némely országban 20—30 százalékkal növekedtek. Dél-Európában a mutatók alacsonyabb eredményekről adnak számot. A nyugat-európai országok nagyobbik hányadában emelkedett az állattenyésztési termelés, annak ellenére, hogy például Olaszországban sertésorbánc, Angliában pedig száj- és körömfájás pusztított. A hústermelés mennyisége (főleg marhahús és borjúhús) nagyobb volt, mint az előző években. A tejtermelés a megelőző két-három évhez hasonlóan nagyobb arányban növek'id^tt mint a fogyasztás, úgyhogy némely országokban eladási problémák mutatkoznak ezen a téren. Csupán Hollandiának és a skandináv államoknak sikerült a tejtermelést csökkenteniük, viszonl növelték a sajttermelést . KELET-EURÚPÁBAN és a Szovjetunióban 1966-ban a mezőgazdasági termelés 12 százalékkal növekedett, viszont 1967-ben a termelés alacsonyabb volt. A Szovjetunióban 1966-ban 171,2 millió tonna gabonát takarítottak be, viszont 1967-ben csak 147,6 milliót. A gyapottermesztés mennyisége változatlan, viszont a burgonya- és a napraforgótermesztés hozama növekedett. Az állattenyésztési termelésben jobb eredményeket értek el, mint a növény termesztésben. ÉSZAK-AMERIKÁBAN 1966hoz viszonyítva a mezőgazda sági össztermelés 2 százalékkal emelkedett, annak ellenére, hogy nagy volt a szárazság, mivel a többi termelési ágak az élelmiszeriparban a különbséget kiegyenlítették. Az 1966-os kiváló évvel szemben Kanadában a búzatermelés 1967-ben 28 százalékkal keve sebb volt, továbbá 20 százaié kos csökkenés mutatkozott az árpa-, a zab- és a rozstermelésben is. Viszont a kukoricatermesztésben rekordot értek el. Az Egyesült Államokban a növénytermesztés 1966-hoz viszonyítva 5 százalékkal emelkedett. Jó eredményeket értek el búzából és pillangósókból. Az előbbiből 16, az utóbbiból 11 százalékkal több termést takarítottak be. Az állattenyésztés termelési eredményei is emelkedő tendenciát mutatnak. Ausztráliát 1967-ben nagy szárazság sújtotta, amelynek következtében a mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett. 1966-hoz viszonyítva 11 százalékkal csökkent a terméshozam. A búzából és árpából 40, rozsból 60, rizsből pedig 15 százalékkal keveseb bet takarítottak be, mint az előző esztendőben. A cukortermelés megmaradt az 1966-os szinten. A nagy szárazság következtében mind Ausztráliában, mind Oj-Zélandon a juhállomány egy része elpusztult, de még ennek ellenére is emelkedett a gyapjútermelés. A latin-amerikai országok mezőgazdaságai és élelmiszeripari termelése átlagosan 4 százalékkal emelkedett. Kiilö nősen a gabonatermesztés eredményei — főleg Argentínában — voltak figyelemre méltók. A kávétermesztésben is jók az eredmények. Viszont érdekes, hogy Kubában a cukortermelés visszaesett... A Távol-Kelet mezőgazdasági termelése két évi stagnálás után 6 százalékkal emelkedett. Kína mezőgazdasági és élelmiszeripari termeléséről nincsenek pontos adatok. Feltételezik. hogy 1967-ben a gabonafélékből 215 millió tonnát takarítottak be az 1966. évi 206 tonnával szemben. Az 1967. évi kiváló eredmények a kedvező időjárási viszonyokkal magya rázhatok. A Közel-Keleten, ellentétben a többi fejlődésben levő területekkel, a mezőgazdasági termelés egyenletes emelkedést mutatott. A gabonatermesztés, a kedvező időjárási viszonyok kövotkeztében 4 százalékos emelkedést mutatott. Növekvő tendenciát mutatott a rizstermelés is.. A gyapottermesztés általában az 1966-os szinten volt. AFRIKÁBAN az előző évhez viszonyított 6 százalékos emelkedés a fejlődés első jelentős bizonyítéka. Növekedett a ga bonatermesztés. Dél-Afrikában a gabonafélékből rekordered ményt értek el. jelentős terméseredmény mutatkozott Ma rokkóban is. A cukortermelés, amely 1966-ban 30 százalékkal emelkedett, 1967-beu alig változott. főleg azért, mert Rho désiában csupán fele annyi ter mett, mint az előző évben. A nigériai események hatására visszaesett a pálmaolaj termelés is. S hasonlóképpen gyenge volt a kakaótermelés ered ménye is. IH69 VII. 11. Ez tulajdonképpen a lényege az ENSZ mezőgazdasági és élelmiszeripari statisztikai kimutatásának. Ha sokat nem is, annyit mindenesetre megtudhatunk belőle, hogy a világ mezőgazdasági termelése emelkedő irányzatú. Mindezt jó érzéssel vehetnénk tudomásul, ha nem tudnánk, hogy az emberiség egy jelentős része — amelyről ez a kimutatás nem beszél — éhezik vagy legalábbis gyengén táplált. Mindenesetre ez a kimutatás is lényeges segítséget nyújthat, s nyújt is ahhoz, hogy némileg eligazodjunk a mezőgazdaságot érintő kérdésekben. — g s — A kétfokozatú közigazgatás bevezetése következtében manapság nagyon sok szó esik a nemzeti bizottságokról. Méghozzá nemcsak hivatalos körökben, hanem magánbeszélgetések közben is. Ennek csak örülhetünk, hiszen az emberek többnyire csak azt szokták emlegetni, ami iránt érdeklődnek. Egyszóval: nem közömbös polgárainak számára, milyen lesz a jövőben a közigazgatás. Igen, a jövőben, hiszen az eddigi intézkedések tulajdonképpen a jövőben hozhatják meg konkrét eredményeiket. Hogy ez menynyire így van, azt abból is láthatjuk, hogy július elseje — a kerületi nemzeti bizottságok megszüntetésének dátuma — nem hozott egyik napról a másikra gyökeres változást. A gyakorlatban ugyanis már jó val július elseje előtt történtek bizonyos változások, illetve a változások — legalábbis a polgárok számára — július elsejével nem szűntek meg. A közigazgatás átszervezése tehát hosszabb ideig tartó folyamat. Jelenleg a körzeti hivatalok létesítése a legkonkrétabb és egyben a legsürgősebb feladat. Ma már mintegy 100 körzeti hivatal működik így a továbbiak létesítésekor bizonyos tapasztalatokat máris értékesíteni lehet. A körzeti hivatalok létrehozása a megfelelő káderek biztosításán kívül azzal a nehézséggel is jár, hogy több helyen heves viták folynak a hivatal székhelyének megválasztása körül. Némely esetben ugyanis a kisebb községeket javasolják a körzeti hivatal székhelyének. Ezzel szemben a Közigazgatás-közügy nagyobb községek lakói nemritkán méltatlankodnak. Pedig a javaslat ilyen esetben is le-het objektív és helyes, hiszen a körzeti hivatal székhelyének a megválasztásakor nemcsak a község lakosainak számát, hanem annak fekvését és egyéb tényezőket is figyelembe kell venni. A közigazgatás átszervezésével kapcsolatban gyakran felmerül az a kérdés is, hogy elegendő-e a szlovákiai járások száma. Pontosabban: új járások létrehozását szorgalmazzák. Főleg az egykori, kisebb járások mintájára. A kormány azonban határozottan elutasítja a járások számának további növelését, mivel egy új járás létrehozása közel negyvenmillió koronába kerül. Ráadásul nem kevesebb, mint 38 új járás létrehozását kérik. Azt sem szabad elfelejteni, hogyha sor kerülne újabb járások létrehozására, akkor az érdeklődés va-, lószínűleg tovább fokozódna. A kormány még abban az esetben sem helyesli új járások létrehozását, ha azt a nemzetiségi kérdés megoldásának tekintik. Konkrétan olyan járások létrehozására gondolunk, melyekbe csupán magyar nemzetiségű lakosokból álló községek tartoznának. A kormány álláspontja szerint ez a magyar lakosok elszigeteltségéhez vezethetne. A nemzetiségi kérdés megoldásának egyéb formáit kell keresni. Nem kevés szó esik mostanában a községek egyesítéséről, illetve a már korábban egyesített községek szétválasztásáról. E kérdésben is rossz tanácsadó lenne az elhamarkodottság. A községek egyesítéséről vagy szétválasztásáról a helyi szervek és a lakosság beleegyezése esetén a {árási nemzeti bizottság dönt. Abban az esetben, ha a helyi szervek és a lakosság nem egyezik bele a községek egyesítésébe vagy szétválasztásába, a kérdést a kormány hivatott eldönteni. Egyébként Szlovákiában jelenleg olyan különös esette) is találkozhatunk, hogy négy HNB székel egyetlen épületben, mely az illető községek határán áll. A legkisebb község Szlovákiában jelenleg a Liptovský Mikuláš-i járásban levő Beftuš, melynek 83 lakosa van. Mind a községek egyesítésével, Illetve szétválasztásával, mind pedig az új járások létrehozásával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy azok magukban véve még nem jelentenék a közigazgatásnak a polgárokhoz való közelebbvitelét. Azt elsősorban a kétfokozatú irányításnak kell biztosítania, melynek gyakorlati megvalósítása egyik napról a másikra nem történhet meg. Feltételezhető azonban, hogy a körzeti hivatalok működése egyre nsgyobb elégedettséget fog eredményezni. FÜLÖP IMRE Célegyenesben a rehabilitációk A folyamodványokat csak augusztusig lehet benyújtani Q Szlovákiában mintegy 4000-en kérvényezik a bírósági rehabilitációt % Mikor kerül sor a bíróságon kívüli rehabilitációra? Néhány hét múlva, augusztus elsején lesz egy éve, hogy életbe lépett a rehabilitációról szóló törvény. Az évforduló közeledtével ajánlatos, ha nem feledkezünk meg róla, hogy augusztus elsejével lezárul a folyamodványok benyújtásának határideje, azaz a perújítási, illetve rehabilitációs kérvények benyújtásának határideje. Ezen a határidőn túl a folyamodványokat nem veszik figyelembe. A törvény életbeléptetésétói eltelt egy év elég hosszú idő ahhoz, hogy felmérhessük, milyen pozitívumokat eredményezett a múlt hibáit, a jogi viszszaéléseket helyrehozandó akció, amelynek célja, hogy viszszaadja egyesek becsületét, önbizalmát. Először is néhány számadat: július elejéig Szlovákiában csaknem 3700 ember folyamodott rehabilitációért, túlnyomó többségükben a bratislavai kerületi bírósághoz. Ebből először, hét, ma már tizenkét kerületi tanács 1700 személy ügyét intézte el, ami azt jelenti, hogy július elejéig Szlovákiában majdnem kétezer kérvénynek tettek eleget. A jelek szerint a tizenkettedik órában újabb perújítási kérelmek benyújtása várható, ami azt jelenti, hogy a júliusban elintézett ügyeket leszámítva, augusztus 1-én az elintézésre váró ügyek száma nem haladja túl a kétezret. Ebből következik tehát, hogy a fennmaradó kérelmek elintézésére elegendő lesz egy további esztendő, azaz a jövő év augusztusáig, vagy szeptemberéig — a terv szerint — befejezik az összes benyújtott jogorvoslati kérelmet. Sokaknak, akik a sajtóból értesülnek a rehabilitációs perek menetéről, ez a munka nem is tűnik olyan bonyolultnak, pedig a valóság egészen más. Ugyanis minden perújítási kérelmet nagyon alaposan és aprólékosan felül kell bírálni, s erre a törvény értelmében csakis a rendkívüli tanács tagja vagy az ügyészség szerve jogosult. Megtörténik, hogy egy-egy előzetes vallomást, bizonyítékot el kell vetni, mivel a vádlottakat vagy a tanúkat törvénytelen módszerekkel, vagy pszihikai erőszakkal kényszerítették beismerő, illetve tanúvallomásra. A tanúk közül sokan elköltöztek már az élők sorából, sokan megváltoztatták lakhelyüket, gyakran nehéz hozzájutni a rendőrségi vizsgálat anyagához, vagy lehetetlen megállapítani a provokatőrök személyazonosságát, akik lényegében több bírósági eljárás megindítói voltak stb. A bíróság mindezeknek a nehézségeknek és akadályoknak elhárítása ľ tán hozhat csak döntést. Nemcsak felmentések Sok esetben a bíróságok felmentő ítéletet hoznak, viszont szép számmal akadnak olyan esetek is, amikor elutasítják a folvamodót. Ugyanis rehabilitációért olvan emberek is folyamodnak, akiket az ötvenes években jogosan ítéltek el, hiszen kétségtelen, hogy ezekben az években is követtek el államellenes cselekedeteket, és így természetesen nem lehet minden egyes ítéletet a deformáció terhére írni Ebből a szempontból érdeklődésre tarthat számot a következő adat: az államügyészség az ötvenes években, 1958 végéig Szlovákiába^ összesen 4909 személyt ítélt el államellenes cselekedet miatt. Elméletileg valamennyien kérelmezhetik rehabilitációjukat. A deforrtiációk ugyan vitathatatlanok, általánosítanunk azonban mégsem lehet. Erről különben az ítéletek (csaknem 5000) és a folyamodványok (4000) aránya is meggyőzhet bennünket. A rehabilitációs tanácsok felmentő, vagy enyhítő ítéletének alapján aztán a Szlovák Szocialista Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának különleges osztálya dönti el a kártérítés fokát és mennyiségét. Az adatok szerint eddig Szlovákiában összesen több mint 10 millió korona kártérítést fizettek kh Bíróságon kívüli deformációk Természetesen a személyi kultusz éveiben számos olyan személy ellen is vétettek, akik< nek ügye nem került a bíróság elé. Itt elsősorban munkajogi, szociális stb. sérelmekre gondolunk (a továbbtanulás megtiltása, kilakoltatás és hasonlók). Ezeknek az embereknek a problémáját van hivatva a bíróságon kívüli rehabilitációról szóló törvény megoldani, amely már több mint egy éve kidolgozás alatt áll. Ez a törvény olyan csoportos intézkedéseket tartalmaz, amelyeknek révén nagyon bonyolult, különböző okokból, különböző időpontokban keletkezett helyzeteket kell megoldaniuk. Egy azonban már most bizonyos: ez a törvény nem fogja érinteni az akciós- bizottságok intézkedéseit, továbbá azokat az intézkedéseket sem, amelyeket ezeknek javaslatára 1948-ban hoztak. Mihez igazodjék a kartérítés? A kidolgozás alatt álló törvény értelmében — amelyeket egyébként éppen most véleményeznek a különböző szervek és szervezetek — például jogosult a kártérítés az ún „B-akció'-' eseteiben jogtalan kilakoltatás, főleg a nagyobb helységekből. Itt a törvény előírja a lakás visszaadását, esetleg egy másik kiutalását. vagy anyagi kártérítést egészen 20 ezer koronáig. A munkajogi sérelmekért járó kártérítést a törvény bizonvos pausálban állapítja meg, a nyugdíjasokat ért jogtalan sérelmek vagy hasonlók esetében annak az összegnek a megtérítését amelytől az Illető a deformáció következtében elesett. A főiskolások vagy a középiskolások rehabilitációját illetően — amennyiben meggátolták a továbbtanulásokat más miatt, mint előmeneteli, vagy fegyelmi okok miatt — a törvény megadja a lehetőséget tanulmányaik folytatására, s esetenként bizonyos anyagi támogatást is megenged. A törvény azonban elsősorban az állampolgári és politikai rehabilitációt tartja szem előtt, míg az anyagi kártérítés kizárólag csak olyan esetekben jöhet számításba, amelyeket a törvény konkrétan megjelöl. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie, ugyanis az anyagi kártérítést illetően egyesek túlzott igényekkel léptek föl. Minden valószínűség szerint a törvényjavaslat az őszi hónapokban kerül a tanácsokhoz, ezt követően pedig a Szövetségi Gyűlés mindkét kamarájának plénuma elé kerül. Életbeléptetése a jövő év elején várható. MEZŐ JÁNOS