Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-07 / 132. szám, szombat

Eü 969. I. 7. A múlt hét cseh újságait lapozva megállopítható, hogy a párt központi bizottságának májusi plenáris ülésén hozott határozatokon kívül viszonylag kevés a politikai élet problémáival foglalkozó cikk. Kivételt képeznek a párt lapjai, közöttük a Tribúna, amelyben O. Švestka a pártpolitika megvalósításáért folytatott harc kérdéseivel foglalkozik. „Valamiért harcolni egyben valami elleni harcot is jelent, mégpedig a pártpolitika ellenzői, az akadályok és a nehézségek elleni harcot... A jobboldali opportunisták elsősorban a hatalomért harcoltak, ami politikájuk kudarcának kezdetét is jelentette. Tavaly az áprilisi plénum után ezek az emberek már nem beszéltek az akcióprogramról, mivel az már nem felelt meg terveiknek. Nem voltak képesek mással érvelni, mint néhány általános jelszóval" — írja a Tribúna főszerkesztője. A Rudé právo pénteki számában közli a Gottwaldovi Járási Nemzeti Bizottság pártalapszervezetének levelét Alois Indrához, a CSKP KB titkárához, amelyben bocsánatot kérnek tő-' le azért, hogy a pártszervezet néhány tagja tavaly augusztusban egy aláírási akció során nehézségeket és fájdalmakat okozott neki és családjának. Elutasítjuk az uralkodó nemzet fogalmát A nemzetiségek életével kapcsolatos cikkek érdekes tanulságot nyújtottak az elmúlt héten. Arról, hogy e még mindig kényesnek mondható kérdésről lehet megfelelő hangnemben írni, anélkül, hogy a cikkek fokoznák a nemzetiségi ellentéteket, ezúttal a Pravda június 4-i számában V. Zajacovának a Moraványban rendezett nemzetközi nemzetiségi értekezlettel foglalkozó cikke nyújt példát. A cikkből megtudhatjuk, hogy a konferencia résztvevői abból indultak ki, hogy a nemzetiségi csoportok problémáinak megoldása elválaszthatatlan részét alkotja valamennyi demokráciának, s különösképpen a szocialista demokratikus rendszernek. „Elutasítottuk az uralkodó nemzet fogalmát, a nemzetiségekhez való mostoha viszonyt, mert a nemzetiségeknek teljes joguk van nemzeti életük önigazgatáson alapuló fejlesztésére" — írja V. Zajacová. A Tribunában dr. Roman Práíil a proletár internacionalizmussal foglalkozó vitacikkében kitér a nemzetiségek jogaira is. összehasonlítja a lengyel és a magyar kisebbség helyzetét. Megemlíti, hogy Téšín környékén, ahol a cseheken kívül lengyelek és szlovákok is élnek, ma már a háromnyelvűség gyakorlati megoldásáról van szó. Síkraszáll a nemzeti kérdés komplex megoldása mellett. Hangoztatja, hogy a szocialista közösségben a kisebbségek kérdése nemcsak azok nemzeti önrealizációját jelenti. A kisebbségeknek rendkívüli a jelentőségük a szocialista testvérnemzetek közötti kulturális és szellemi értékek közvetítésében. A kisebbségek kulturális szervezeteinek tovább kell fejleszteniük saját internacionalista hagyományaikat, ugyanakkor harcolniuk kell a nemzetiségek körében megnyilvánuló nacionalista csökevényekkel szemben is — Írja R. Prášil a Tribunában. Valóban felesleges-e a Nemzetiségi Minisztérium A cseh tudományos értelmiség hetilapja, a Doba vitarovatában Augustín Marko „Szlovákok és magyarok" című cikkében hozzászól dr. Karel Pomajzl ismert cikkéhez a nemzetiségek igazi egyenjogúságáról. A hetilap szerkesztősége a vitacikkhez Irt bevezetőben előre jelzi, hogy a cikk bizonyára vitát vált majd ki. De lássuk, ml van a cikkben! A. Marko cikkéhez felhasználja a rendelkezésére álló statisztikai adatokat, melyek szerint 1967-ben Szlovákiában 569 000 magyar élt, beleértve a kb. 70 000 főnyi cigányszármazású polgárt is. Tehát K. Pomajzl téved, amikor több mint 600 000 magyarról ír. A szlovákiai magyarok problémáit a cikkíró szerint a magyarországi szlovákok problémái rendezésének tükrében kellene megoldani. A. Marko ezután összehasonlításképpen felsorolja a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák iskolák és újságok számát, bőven foglalkozik az elnemzetlenítés kérdésével, a reszlovakizációval, valamint a Dél-Szlovákiában élő szlovák lakosok áldatlan helyzetével. Megírja, hogy egyes szlovák iskolákban olyan magyar pedagógusok tanítanak, akik alig beszélik a szlovák nyelvet, s azt is, hogy a déli járásokba az ottani körülmények miatt nem szívesen jelentkeznek szlovák pedagógusok. Javasolja, hogy iktassák törvénybe a szlovák államnyelv kötelező használatát Dél-Szlovákiában. Ezt a törvényt következetesen alkalmazni kellene a gyakorlatban is. Nagyon érdekes és a maga módján eredeti a cikkírónak az a véleménye, hogy „felesleges beszélni a Nemzetiségi Minisztérium szükségességéről, amikor olyan minisztérium a Szovjetunióban sincs, és hiábavaló megfontolás tárgyává tenni valamiféle nemzetiségi autonómia vagy nemzetiségi járások létesítését" —, ahogy azt K. Pomajzl írta. Cikke végén A. Marko helyesnek tartja a nemzetiségek egészséges nemzeti öntudatának tiszteletben tartását,, a csehszlovák hazafiság és szocialista államiság alapelvei alapján. Véleménye szerint az igazi egyenjogúság kulcsa az állami és a hivatalos nyelv elsajátításában van. Jóleső elismerés a komáromiakról Josef BeCvaŕ, a Rudé právo nyugat-szlovákiai tudósítója beszámol a központi pártnapilap olvasóinak a pőstyéni és a komáromi járásban szerzett tapasztalatairól. Megírja, hogy a komáromi járásban se híre se hamva a nemzetiségi torzsalkodásnak. Ez a kommunisták áldozatkész munkájának az eredménye. Varga Gyula elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára, sokat tartózkodik a járás pártalapszervezeteiben, s erre ösztönzi a járási pártaktíva tagjait is. A párt időszerű politikai célkitűzéseit nemcsak számos járási pártaktívaülésen, hanem az alapszervezetekben is megvitatták ... A több mint egymillió példányszámban megjelenő Rudé právo olvasóközönsége J. Bečvaŕ cikke nyomán betekintést kaphatott arról, hogyan dolgozik a párt azon a területen, amelyet tavaly még egyes sajtótermékek a nemzetiségi torzsalkodások tűzfészkének neveztek. A Duna-parti kikötővárosban a cikk szerzője szerint az ország felszabadulása 24. évfordulójának alkalmából, anélkül, hogy valaki szervezte volna, a járásból vagy 60 küldöttség koszorúzta meg a Gottwald Emlékművet és a Felszabadító Tengerész Emlékművet. A küldöttségek között voltak a CSEMADOK és a Matica slovenská delegációi ls... (smj a takarékossági akció A fiatalok prémiumos takarékossági akciója május 15-én lezárult. A takarékoskodásnak ezt az új formáját az Állami Takarékpénztárak a kormány 1968. szeptember 9-én keit 318. számú rendelete értelmében vezették be a fiatalok pénzbeli felkészülésére, amennyiben házasságra lépnek, szövetkezeti lakást vásárolnak vagy más nagyobb kiadás előtt állnak. A fiatalok prémiumos takarékossági akcióját 5 éves időszakok szerint szervezik. Az akció a losonci járásban nagy megértéssel találkozott. Az első időszakban 1200 takarékoskodó jelentkezett a fiatal munkások, szóvetkezeti tagok, diákok stb. soraiból. —sí—i Éberségből jeles Növekedik a határsértők száma 0 A kalandvágy, a büntetéstől való félelem a fő hajtóerő 10 A határőrség munkáját a lakosság és a segédhatárőrök is segítik >0 Jövőre már csak 24 hónapos szolgálat ># A műszaki fejlődés elősegíti az államhatár őrzését Az államhatár sérthetetlenségére a határőrök, a néphadsereg katonái ügyelnek. Télen, nyáron, esőben, sárban állnak a vártán, hogy hívatlan „vendég" ne jöhessen hazánkba, és ugyanakkor engedély nélkül tőlünk se lépje senki át az államhatárt. A bratislavai határkörzetben levő helyzettel kapcsolatban jeltett kérdéseinkre JÁN KABÁT őrnagy válaszolt. • Az év elejétől hány határsértés történt körzetükben? — Június elsejéig több mint 100 határsértőt tartóztattak fel határőreink. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva ez több mint százszázalékos növekedést jelent. A külföldre szökni szándékozók többsége fiatal, akiket a kalandvágy fűt vagy éppen a rájuk váró büntetés elől akarnak menekülni. • A szökést megkísérlők mind csehszlovák állampolgárok? — Nem. Az említettek mintegy 20 százaléka idegen állampolgár. A bratislavai határkörzetben főleg az NDK-ból és a Lengyelországból érkező egyének szeretnének Ausztriába átjutni. Számolunk azzal, hogy a nyári turistaforgalommal párhuzamosan megnövekedik a külföldiek szökési kísérleteinek száma is. • A jeltartóztatott egyének mivel „indokolják" tettüket? — Amint már említettem, a fiataloknál a kalandvágy dominál. Mások a munkahelyükkel elégedetlenek vagy a családi életük rendezetlen. Akadnak olyanok ls, akik — rokonszenvet remélve — tettük elkövetését politikai okokkal indokolják. Ha azonban utánanézünk a dolognak, kiderül, hogy az illetők sohasem végeztek politikai munkát és idehaza jó megélhetésük van. • Sikerül-e mindenkit jeltartóztatniuk? — Erre egyöntetű választ adni nehéz. A statisztikai kimutatás szerint 98 százalékos éberséggel dolgozunk, egyszóval minden százból csak kettőnek sikerül a szökés. Előfordult néhány olyan eset, amikor a feltartóztatott személy értéktárgyat és pénzt kínált fel határőreinknek. Ezeket az eseteket katonáink jelentették feljebbvalóinak. A megvesztegetőkre pedig még szigorúbb büntetést rótt ki a bíróság. % Megtörténik-e, hogy a másik oldalról akarnak átjutni az államhatáron? Örségben a határon — Igen. Nagy többségben azonban olyan esetekről van szó, amikor az osztrák állampolgár a határvonalat nem ismerve eltéved. Ezeket rövid úton visszatoloncoljuk. Akiknél más volt az indítóok, azokat átadjuk a közbiztonsági szerveknek. # Előfordult-e idén fegyverhasználat? — Az elfogottak többsége tőrrel és drótvágó fogóval volt ellátva. Egy-két esetben határőreink figyelmeztető lövést adtak le, hogy a határsértőt megfélemlítsék, megadásra kényszerítsék, # A határmenti községek lakosai elősegítik-e a határőrség munkáját? — Mint az már a határmenti községekben szokásos a határőrség és a lakosság jól megérti egymást. A lakosság és a segédhatárőr-egységek tagjai a feltartóztatottak 20 százalékát írhatják számlájukra. Csaknem minden határmenti falu iskolájában megalakult a „fiatal határőrök" csoportja is. így tehát bátran állíthatom, hogy a lakosság és a határőrség kapcsolata, együttműködése a lehető legjobb. # A nyugati sajtó a múltban sokat foglalkozott az ún. vasfüggönnyel, vagyis a határmenti drótakadály okkal. Mi a helyzet ezen a téren ma? Ahol erre megvolt a lehetőség, a drótakadályokat felszedtük. Helyettük a korszerű technika, meg a megbízható, jól idomított kutyák könnyítik meg a határőrök szolgálatát. # Az osztrák határ mentén úgynevezett határzónák vannak kijelölve ... — Igen, ez így van. Erre a területre csak az általunk kiadót engedéllyel lehet bemenni. A határmenti folyók körzetében több halásznak adtunk engedélyt a határzónában való tartózkodásra, illetve halászatra. Általában ezek az engedélyek egy évig érvényesek. Sok kérelmezőt azonban vissza kellett utasítanunk. Nem azért, mintha politikailag megbízhatatlanok lennének, hanem azért, mert a határzóna nem lehet túl népes, hisz ezzel a határőreink munkáját nehezítenénk meg. # Az önök körzetébe tartozik a magyar—csehszlovák halárvonal is. Itt mi a helyzet? — A magyar határőrökkel igazán jól megértjük és mindenben kölcsönösen tájékoztatjuk egymást. Barátságunkat, együttműködésünket a jövőben még tovább akarjuk erősíteni. Ami az itteni államhatárt illeti, Itt is előfordul, hogy csehszlovák állampolgár Magyarországon keresztül akar nyugatra jutni és fordítva. A feltartóztatott határsértőket a tényállás felvétele után visszatoloncolják hazájába. # Végezetül szeretném megkérdezni, hogy miért szolgálnak a határőrök 26 hónapot? — Ezt a kérdést úgy Javítanám ki, hogy szolgáltak, mivel az idén leszerelők után a tényleges katonai szolgálat a határőrségnél is 24 hónapos lesz. Az eddigi 26 hónapos szolgálatot az államhatár folyamatos védelme kívánta meg. NÉMETH JÁNOS Áttörtük a frontot — megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság Az idő kereke megállíthatatlanul halad előre, s ami megtörtént, elmúlt, az események tanúinak, részeseinek emlékezetében tovább él... Hiteles feljegyzések, dokumentumok bizonyítják, hogy ötven esztendővel ezelőtt, június elején a Magyar Tanácsköztársaság hadserege a Salgótarján melletti szénmedencében vívott eredményes harcok után megindult észak felé, s megközelítette Kassát. A város abban az időben hadászatilag fontos gócpont szerepét játszotta. Ezért folytatott harcot bevételéért a Vörös Hadsereg, melynek eredményes kimenetele egy váratlan, s eddig kevéssé ismert epizóddal függ össze. Erről a 33. vörös gyalogezred politikai biztosa, J A S Z Dezső, hajdani kassai újságíró Így emlékezik: június 4-én az esti órákban az egyik felderítő csoportunknak úgyszólván az ölébe szaladt a légionisták egyik fiatal kapitánya. Én hallgattam ki. A tiszt arcán félelem ült. Hellyel kínáltam. Eleinte szófukar volt. kitérő válaszokat adott. Később mégis csak „feloldódott" a nyelve, s amit elmondott, számunkra mérhetetlenül fontos volt. Megtudtuk: a 6. csehszlovák divízió összeköti! tisztje. Azt is elmondta, hogy parancsot kaptak, mindenáron védjék meg Kassát. Az ő személyes feladata az volt, hogy eljuttassa az ellentámadás tervét a harcoló egységekhez. Ezt a tervet megtaláltuk a táskájában és mi használtuk lel ellenük. Azonnal értesítettem paranď nokságunkat, s e terv alapján haj' tottuk végre csapataink taktikai átcsoportosítását és a túlerő ellenére áttörtök a frontot. Utolsó próbálkozásként Nagyid* mellett indítottak ellentámadást a légionisták, ami részükről nem járt sikerrel. Ezek után Kassa elfoglalása néhány óra alatt megtörtént Amikor Saca felől feltűntek a Vörös Hadsereg első egységei, a kassai dóm tornyában megszólalt minden harang. Kassa ünnepi köntöst íiltôtt, a házakon vörös zászlók lengtek, a lakosság virágokkal üdvözölte a katonákat. A mai Lenin utcán megtartott ünnepi gyűlésen sok ezer ember előtt Münnich Ferenc, a Vfirös Hadsereg 6. divíziójának helyettes politikai biztosa mondott ünnepi beszédet. Csak néhány órát tartott az ünnepség. A Vörös Hadsereg katonái tovább folytatták útjukat északra, Eperjes felé, ahol pár nap múlva kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot..* . MM