Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-04 / 129. szám, szerda

A póri ídőszeiű feladatai Szlovákiában 1969 VI. 4. Tisztelt Elvtársak! Közvetlenül Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülése után jöttünk össze. A CSKP KB ezen az ülésén jóváhagyta Husák elvtársnak, a CSKP KB első titkárának beszámolóját és azokat az irányelveket, amelyek a párt XIV. kongresszusáig a pártmunkában minden pártszervre és szervezetre, minden csehszlovákiai kommunistára, tehát az SZLKP Központi Bizottságára és Szlovákia egész kommunista pártjára kötelező utasításokat tartalmazzák. A CSKP KB áprilisi plenáris ülése óta számos pozitív eredményt értünk el. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára a májusi plenáris ülésen mondott beszámolójában elemezte a pártélet egyes területein és társadalmunk életében felmerült válságos helyzet okait. Egyidejűleg rámutatott annak útjára-móďjára is, miként érhetők el gyökeres változások pártunk tevékenységében, az országban betöltött szerepében és szocialista társadalmunk megszilárdításában. A CSKP KB májusi plenáris ülésének nagy jelentőségét abban látjuk, hogy most már a hangzatos szavak helyett tettek következnek, az ünnepélyes nyilatkozatokat a gyakorlati politika váltja fel, és sor kerül a programnyilatkozatok megvalósítására. Ezen az ülésen számos konkrét feladatot és intézkedéts tűztek ki válságos helyzetünk megszüntetésére. Mindez meggyőzően bizonyítja, hogy a párt vezetőségében ez év áprilisában eszközölt változások feltétlenül szükségesek voltak, mert az első lépést jelentették azon az úton, amelyen haladva valóban sor kerülhet a hazánkban uralkodó állapotok javulására. öt pont —öt fő feladat Az Irányelvek s a CSKP KB első titkárának beszámolója útmutató pártunk számára és arra, hogyan kel megoldanunk a legfontosabb problémákat. Elsősorban a következőkről van szó: I

Az a célunk, hogy a marxi—le• nini tanítás alapján, a pártépltés és a pártélet lenini elvei értelmében s a központi bizottság által Jóváhagyott politikai platform alapján felújítsuk pártunk egységét, s Igy növeljük egész pártunk akcióképességét és forradalmi harci készségét. 2

Ismét érvényt kell szereznünk a • kommunista párt vezető szerepének társadalmunkban, de különösen a tömegszervezetekben, a Nemzeti Front szervezeteiben, az állami szervekben, nemkülönben gazdasági és kulturális téren. 3

Számos intézkedést kell fogana• tosítanunk, vagy legalábbis előkészítenünk, hogy megoldhassuk az ország súlyos gazdasági problémáit. 4 A szocialista állam a munkás• osztály s a dolgozó nép eszköze, s ezért meg kell szilárdítanunk funkcióját. 5 Elvileg meg kell oldanunk a • Szovjetunió s a szocialista országok testvéri kommunista pártjaihoz fűződő kapcsolatainkat, amelyek államunk külpolitikájának alapját jelentik. jóllehet a szlovákiai fejlemények a legutóbbi hónapokban kifejezetten sajátosak voltak, az előbb felsorolt öt pont a mi problémáinkra is érvényes. Ezért Szlovákia Kommunista Pártjának is az a kötelessége, hogy figyelmét elsősorban az említett feladatotok teljesítésére összpontosítsa. Az SZLKP KB legutóbbi — múlt év decemberi és ez év májusi — plenáris ülésein fokozott figyelmet szenteltünk a fenti problémáknak. Mai ülésünkön a rendkívül fontos politikai és párton belüli feladatokon kívül mélyrehatóan foglalkozni akarunk a Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasági problémáival is, amelyeket beszámolójában Colotka és Pavlenda elvtárs ismertet. Sok olyan kérdés áll előttünk, amelyekre a párttagságnak s egész társadalmunknak fokozatosan világos választ kell adnunk, jóllehet fejlődésünk pozitív és negatív jelenségeinek első, bizonyos értelemben még csak kísérleti elemzésére már a novemberi határozatban is sor került, amelyhez azonban még gyakrabban vissza kell térnünk. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a nyílt kérdésekre valóban tárgyilagos és kimerítő elemzéssel csak Szlovákia Kommunista Pártjának jövő évben sorra kerülő kongresszusán kaphatunk megfelelő választ. Addig nekünk, szlovákiai kommunistáknak kell fokozatosan válaszolnunk azokra a kérdésekre, hogy mit azonosíthatunk Szlovákiában az országos fejleményekkel, mi volt a sajátos, mi függött össze azokkal az objektív feltételekkel, amelyekhez igazodva dolgozott az SZLKP, s ml vezethető vissza szubjektív jellegű fogyatékosságainkra vagy előnyeinkre. Nyilvánvaló tehát, hogy mélyrehatóan eleŠTEFAN SÁDOVSKÝ ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA AZ SZLKP KB JÚNIUS 2-1 PLENÁRIS ÜLÉSÉN meznünk kell azt a fejlődést, amely Szlovákiában a CSKP XIII. kongresszusa óta, nemkülönben az SZLKP 1968 augusztusában megtartott rendkívüli kongresszusa óta végbement. A rendkívüli kongresszus ezt a fejlődést a már közismert okokból nem mérhette fel. Tekintettel erre tárgyilagosan s elvileg kell elemeznünk az SZLKP rendkívüli kongresszusát, vitathatatlanul kedvező eredményeit, de árnyoldalait is. Központi bizottságunknak végső fokon mindenre kiterjedően elemeznie kell az augusztust követő fejlődésünket is. Ez a nagyon igényes munka természetesen nagy erőfeszítéseket követel nemcsak az SZLKP KB vezető szerveitől, hanem az SZLKP Párttörténeti Intézetének, a Politikai Tudományos Intézetnek dolgozóitól és más elméleti dolgozóktól ls. A szlovákiai politikai fejlődés sajátosságai Annak ellenére, hogy az SZLKP KB enlöksége ma még nem terjesztheti a központi bizottság elé annak a fejlődésnek kimerítő elemzését, amelynek Szlovákiában a CSKP XIII. kongresszusa óta eltelt időben tanúi voltunk, mégis szükségesnek tartjuk, hogy legalább általánosságban utaljunk a szlovákiai politikai fejlődés néhány sajátosságára. Ezzel kapcsolatban ismét emlékeztetnünk kell azokra a torzításokra, amelyekre az ötvenes években került sor a pártélet lenini elveit illetően. Súlyos törvénysértések fordultak elő, szenynyezték pártunk sok derék funkcionáriusának és tagjának becsületét. A CSKP s az SZLKP akkori vezetősége, sajnos, nem vonta le a szükséges tanulságokat, hanem különféle mesterkedésekkel igyekezett mindezt leplezni, minek következtében pártunk fokozatosan elszigetelődött. Pátunk tagjai közül nagyon sokan megkísérelték a hibák helyrehozását, a torzítások kiküszöbölését, de minden kísérlet az akkori pártvezetőség határozott ellenállásába ütközött. Ebben a légkörben Szlovákia Kommunista Pártja sem volt mentes a torzításoktól, a törvénysértésektől, amelyek akkor az SZLKP több vezető funkcionáriusát sújtották, s fokozatosan mindjobban csökkentették a Szlovák Nemzeti Felkelésnek s a szlovák nemzet antifasiszta harcának jelentőségét annak ellenére, hogy ezt a küzdelmet elsősorban Szlovákia Kommunista Pártja kezdeményezte és szervezte. Az akkori pártvezetőség nemcsak kitért a szlovák problémák elől, hanem a hatvanas években egyre inkább csorbította népünk jogait. Az illetékesek, de különösen Novotný, állandóan azt hangsúlyozták, hogy Szlovákia köztársaságunk gyönge pontja, sértették a szlovákok büszkeségét, hazafias érzéseit, és mindez a felhalmozódó problémákkal egyetemben elmérgesítette nemzeteink viszonyát, minek következtében a viszályok olyan méreteket öltöttek, hogy újabb válságos helyzet kialakulásával fenyegettek. Tetézte ezt az áldatlan helyzetet az is, hogy Szlovákia Kommunista Pártja és vezető szervei fokozatosan formális és az őket megillető jogok nélküli szervekké változtak. Január szükségessége és a fogyatékosságok Amennyiben általában elismerjük, hogy 1968 januárja szükséges volt, mert csak így kerülhetett sor a pártunkban s társadalmunkban felhalmozódott problémák megoldására, ennek szükségességét az SZLKP és Szlovákia egész lakossága még inkább érezte, mivel az említett fordulattól remélte nemcsak az országos, hanem a sajátosan szlovákiai problémák megoldását ls. A januári események után ugyanis lehetővé vált a Novotný-féle vezetőség által elkövetett hibák helyrehozása s a már évek óta mételyező hatású torzítások megszüntetése. Ismét érvényesültek a szocialista demokrácia elvei, ami nemcsak a kommunistákat, hanem a párton kívüli dolgozók tömegeit is élénkebb aktivitásra serkentette. Ebben a légkörben lehetővé vált a szlovák szocialista államiság megalapozása ls, ami természetesen kedvezően befolyásolta egyrészt az SZLKP tevékenységét, másrészt egész Szlovákia lakosságának aktivitását. Rá kell mutatnunk arra is, ami a januári események után kedvezőtlenül befolyásolta életünket. Szlovákiában akkor a párton belül különféle opportunista erők, a társadalomban megbújt szocialistaellenes erők mindinkább visszaéltek a helyzettel. Tevékenységük, befolyásuk azonban nem volt oly tetemes, mint országos viszonylatban. Nálunk is tanúi lehettünk a pluralitásos politikai rendszer elmélete hangoztatásának, ismét feléledtek egyes február előtti politikai csoportosulások, különböző elemek visszaéltek a sérelmezett polgártársaink rehabilitálása adta lehetőségekkel stb. Mindezzel összefüggésben nőttön-nőtt a szlovákiai, de különösen a klerikális emigránsok érdeklődése a szlovákiai viszonyok iránt, s a szlovák nemzeti problémák megoldásából eredő örömteljes légkörben felütötték fejüket különböző ludák elemek ls. Minden tárgyilagosságtól mentesen s gyakran nacionalista szellemben tüntették fel Štefánik szerepét nemzeteink történetében, s mivel az állam és a párt türelmet tanúsított a hívőkkel szemben, egyes egyházi körökben már a politikai katolicizmus gondolatának valóra váltását hirdették. Kelet-Szlovákiában pl. sok bonyodalmat okoztak az egyes egyházak közötti viszonyok. Szlovákiában ís —, különösen az ifjúság körében —, de általában a lakosság egy részénél szovjetellenes hangulat támadt. Lebecsülték barátságunkat a Szovjetunióval, sértegették és zaklatták azokat, akik hűségesen kitartottak az Internacionalizmus elvei mellett. Ha ezentúl sikeresen akarunk dolgozni, nem lehet megfeledkezni ezekről a jelenségekről. Sajnálatos, hogy ezek a negatív áramlatok nem ütköztek a tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó kommunisták határozott ellenállásába, hanem bizonyos értelemben támogatásban részesültek. Gondoljunk csupán a Smenában és a Prácában megjelent egyes cikkekre, a rádió s a televízió műsoraira, Kaliský és mások fellépésére. Egyes üzemekben s munakhelyeken nálunk ls megnyilvánultak olyan törekvések, hogy a kommunistákat kirekesszék a szakszervezetekből, hogy helytelen Irányba tereljék a diákság mozgalmát, s aláássák az olyan becsületes funkcionáriusok Iránti bizalmat, akik mindenkor áldozatkészen dolgoztak a nemzeti bizottságokban a szövetkezetekben és másutt. Mindezeket a Jelenségeket tárgyilagosan kell elbírálnunk. Miért volt más a helyzet Szlovákiában? Vitathatatlan tény azonban, hogy a január utáni fejlődés e negatív irányzatai nem voltak oly erőteljesek, hogy valóban veszélyes helyzetbe sodorhatták volna Szlovákia Kommunista Pártját, szerveit és szervezeteit. A párt a gyárakban, a falvakon s a különböző munkahelyeken többnyire megőrizte vezető szerepét. Ezeket a fejleményeket elemezve kötelességünknek tartjuk arra a kérdésre ls válaszolni, mivel magyarázható, hogy Szlovákia és Szlovákia Kommunista Pártja miért nem volt oly mértékben kitéve a megrázkódtatásoknak, szociallstaellenes és opportunista erők nyomásának, mint köztársaságunk nyugati területe. A válasz ezekre a kérdésekre Igen fontos nemcsak az SZLKP KB hanem az egész párt, sőt az egész nemzetközi kommunista mozgalom további tevékenysége szempontjából. A fejleményeket Szlovákiában és Szlovákia Kommunista Pártjában kétségkívül rendkívül erősen befolyásolta a köztársaságunkban általában kiala kult helyzet, a párt s az állam vezetőségének s a társadalomnak helyzete. Válaszolnunk kell tehát arra a kérdésre, hogy Szlovákia Kommunista Pártja milyen szerepet betöltve vett részt az országos helyzet pozitív befolyásolásában, s milyen eszközökkel uraltuk a helyzetet Szlovákiában a CSKP KB múlt év májusi plenáris ülése utáni időkben. Ezzel összefüggésben válaszolnunk kell arra a kérdésre is, milyen szerep jutott Szlovákia Kommunista Pártja akcióprogramjának, s tartalmának mely részeit kell ezentúl is biztosítanunk, mi az, ami e programban már túlhaladott, sőt esetleg helytelen. Vitathatatlan tény, hogy az SZLKP polttkájának s a szlovákiai helyzetnek múlt év januárjától augusztusáig elsősorban pozitív Jellegzetességei voltak, viszont nem lehet szem elől tévesztenünk a negatív jelenségeket sem, amelyeket ugyancsak elemeznünk kell. Magától értetődő, hogy ez nem vonatkozik csupán belpolitikai problémáinkra. Sok esetben figyelmen kívül hagytuk fejlődésünk külpolitikai összefüggéseit, ami végeredményben nem maradhatott súlyos következmények nélkül, és különösen a CSKP s a többi szocialista országok testvéri pártjai közötti kapcsolatokban éreztette hatását. Husák elvtárs a CSKP KB májusi plenáris ülésén mondott beszámolójában többek között hangsúlyozta, hogy különösen a múlt év augusztusában lezajlott eseményekhez, azok okaihoz, következményeihez még gyakrabban vissza kell térnünk s keresnünk kell az akkori helyzet tárgyilagos, becsületes, marxi szellemű megindoklásának módját. Nyilvánvaló tehát, hogy mi, szlovákiai kommunisták is becsületes szándékkal, a marxi—lenini elvek értelmében keresünk választ ezekre a kérdésekre, arra törekedve, hogy megtaláljuk a kiutat a jelenlegi helyzetből. Becsületes szándékkal átfogóan kell elemeznünk, milyen volt fejlődésünk augusztusig, aí augusztusi események után, valamint a rendkívüli kongresszust és a novemberi határozat jóváhagyását követő időkben. Az augusztus utáni pozitívumok • Ezzel összefüggésben engedjék meg, hogy utaljak azokra a pozitív eredményekre, amelyeket Szlovákia Kommunista Pártja az augusztusi eseményeket követő időben, a CSKP KB novemberi plenáris ülése után elért. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1968. augusztusa utánig minden ülésén teljesen félreérthetetlen és egyértelmű határozatokat hozott, s ilyen utasításokat adott az egész pártnak. Ennek köszönhető az is, hogy Szlovákia politikai s állami vezetősége minden alapvető fontosságú kérdésben egységesen lépett fel, és Szlovákia Kommunista Pártja egyöntetűen állást foglalt a novemberi határozat megvalósítása mellett. Ezt különösen azért kell hangsúlyoznom, mert a múlt év novemberében és decemberében, valamint az ez év januárjában és a következő hónapokban országos viszonylatban annak voltunk tanúi, hogy a párton belüli antiszociallsta, szovjetellenes, jobboldali opportunista erők sokoldalú bomlasztó tevékenységre, a népi tömegek megtévesztésére törekedtek. Szlovákia Kommunista Pártja egységes és határozott fellépésének köszönhető, hogy ezek a bomlasztó törekvések nem vezettek célhoz a szlovákiai gyárakban, a falvakon, az ifjúság döntő részénél és az értelmiségiek soraiban sem. E pozitív eredményekről beszélve nem leplezzük a negatív jelenségeket sem, például azt, hogy a diákság egy része bizonyos kalandos akciókra ragadtatta magát. Az SZLKP KB elnöksége azonban egységes fellépésével és határozottságával mindjobban korlátozta a szocialistaellenes és szovjetellenes erők, nemkülönben a párton belüli jobboldali opportunista irányzatok érvényesülésének lehetőségét. Az SZLKP KB elnöksége a novemberi határozattal egyetértve elsősorban a jobboldalról, a szocialistaellenes és szovjetellenes erők részéről fenyegető veszélyre figyelt fel, s intézkedett, hogy az említett erők ne veszélyeztethessék Szlovákiában a helyzet rendeződésének folyamatát. Szlovákiában a párt s az állam vezetősége fokozatosan rendet teremtett. A párt egyre nagyobb befolyást gyakorol a tömegtájékoztatási eszközökre, és bár még mindig nem lehetünk elégedettek az egyes szerkesztőségi kollektívákban és kiadóvállalatokban fennálló helyzettel, kétségtelen, hogy az újságírók jelentős része állást foglal az SZLKP politikája mellett és támogatja. Nem lehet figyelmen kívül hagynunk annak nagy jelentőségét sem, hogy teljesült a szlovák nemzet jogos követelménye, s a szlovák nemzet egyik képviselőjét választották meg a Szövetségi Gyűlés elnökévé. Fokozatosan sikerült felújítanunk polgártársaink, a párttagok és a pártonkívüliek körében a nemzetközi együvétartozás elveinek érvényesülését. Ennek köszönhetően Ismét megszilárdultak a szervezeteink és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország szervezetei közötti kapcsolatok. Nyugodt légkörben akarunk dolgozni Jóllehet Szlovákia Kommunista Pártja a múlt év augusztusa óta általában sikeresen fejtette kl tevékenységét, mégis meg kell állapítanunk, hogy az SZLKP-nak és az állami szerveknek a társadalmi problémák megoldása során (Folytatás az 5. oldalon)