Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

zéssel. Hozzánk hat felnőtt és kilenc fiatal (háromszor hár­mas csoportban) jár edzésre. A felnőttek hetente ötször 3—6-ig, az ifik négyszer 6—7-ig tarta­nak edzést. Ha megfelelően be­rendeznénk a két helyiséget, akkor jóval többen jutnának ed­zési lehetőséghez. Ehhez első­sorban a testnevelési szövetség hathatós segítségére lenne szük­ség. Eddig Szládek János párt­fogolt bennünket a legjobban, amiért nagyon hálásak va­gyunk. — De ne legyünk szerényte­lenek. Tavaly szeptemberig a Décsiék garázsában, vagy a Sza­laiék kertjében kellett edzé­seinket tartanunk. Az 1968-as országos bajnokság után — amelyen Szalai az 5. helyen végzett — Santúr elvtárs, a Priemstav tanonciskolájának igazgatója felajánlotta a jelen­legi két helyiséget. Ha ez nincs, akkor Szalai nehezen nyert vol­na az idén országos bajnoksá­got. — Ha a felelős funkcionáriu­sok hozzáállása más lenne, ak­kor Érsekújvárott olyan kultu­rista központot létesítenénk, amilyen csak kevés van az or­szágban. Ehhez körülbelül 10—•• 15 000 koronára lenne szüksé­günk. Nem nagy összeg. Csak akkor gondolhatunk komolyan az utánpótlás nevelésére, ha pénzhez jutunk. Sajnos, a test­nevelési dolgozók között akad­nak olyanok, akik ha a kultu­rizmusról hallanak, azt kérde­zik: az meg mi a csoda? Pedig egy országos bajnokság nem megvetendő eredmény, igazán felfigyelhettek volna rá azok, akik a testnevelésben dolgoz­nak. A látottak és hallottak után elmentünk a CSSZTSZ járási bi­zottságára, ahol Bacsó titkárral beszélgettünk a kulturisták problémáiról. A járási titkár hangsúlyozta: már eddig is igyekeztek az érsekújvári kultu­ristákat támogatni, amennyire csak tellett erejükből. Megígér­te: a jövőben is számíthatnak anyagi juttatásokra, de legye­nek türelmesek, mert egyszerre mindent nem lehet. Egy-két év múlva a kulturistáknak sem lesz okok panaszra. Az oldalt irtq: KOLLÁR JÓZSEF Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztősig: Bratislava, Gorkil utca 10: telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. titkárság: 550 18 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308, Journal Kiadó­hivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai Üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj S ró negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Clstredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. Mór a görögök és a rómaiak korában - néhány évezreddel ezelőtt — nagy figyelmet szenteltek a testkultúrának. Ehhez tartozott elsősorban a rendsze­res sporttevékenység. S hogy ezt a múltban sem csinálták rosszul, arról az ókori olimpiák győztesei tanúskodnak. Az akkori és későbbi idők sportolóit ábrázoló szobrokat mind gyönyörűen kidolgozott izomzatú, kitűnő testi fel­építésű férfialakról mintázták. Éppen ezért furcsa, miért csodálkoznak ma­napság azon, hogy egyre terjed a kulturizmus. Igen, a kulturizmus nálunk is helyet kért és kapott a sportolók között. Örömmel szögezhetjük le, hogy e sportág szerelmesei mind „emberibb" körülmények között végezhetik ed­zéseiket s ma már - egy-két kivételtől eltekintve - nem lehet a kulturizmust a pincék sportjának nevezni, mint néhány évvel ezelőtt. A helyzet jócskán megváltozott. A kulturisták számára országos bajnokságokat rendeznek, s ez idén történt még első ízben, hogy Szalai László felnőtt bajnok személyében csehszlovák versenyzőt hívtak meg a kulturisták világbajnokságára, melyen a „Mr. Universe" címért folyik a majd a küzdelem. Szalai Lászlót szülővárosában kerestük fel, és természetesen elsősorban országos bajnoksá­gához gratuláltunk. Majd mi­előtt a kulturizmusról, edzései­ről beszélgettünk volna, meg­kérdeztük, mondja el röviden, meddig tartott és hogyan jutott el az országos elsőségig. — Érsekújvárott születtem 1L46. szeptember 16-án — mon­dotta mosolyogva. Itt jártam kilenc éven át iskolába, majd 1961-ben Losoncra kerültem az építőipari középiskolába. Ott ismerkedtem meg a kulturiz­mussal, s rövid ideig jártam is az edzésekre, de azután abba­hagytam. 1965 januárjától kezd­tem el Ismét az edzéseket, ha így lehet a saját gyártmányú súlyozókkal végzett gyakorlást nevezni. — Abban az évben érettségiz­tem. Majd hazajöttem, s mert a szüleim azt tanácsolták, egye­lőre ne menjek dolgozni, pihen­jem ki a tanulás „fáradalmait", korlátlanul hódolhattam ked­venc sportomnak. Egy csapásra „időmilliomos lettem", csatla­koztam hát Banyár Lászlóhoz és Décsi Györgyhöz — és hár­masban lefektettük a mostani szakosztály alapkövét. Ml sze­reztük be a meglévő felszerelés 70 százalékát, a többit azután a Lokomotívától, illetve a test­nevelési szövetségtől kaptuk. — Gyenge voltam akkor — emlékezik nagyot nevetve — nyomásban 62,5 kg volt a leg­jobb eredményem. Azonban négy hónap alatt — hetente négyszer jártam edzésre, dél­előtt, délután — hét kilogram­mos súlygyarapodást értem el. és amikor ősszel bevonultam katonának, már 101 kg-ot ki­nyomtam. — Amíg az iskola padjait koptattam, csaknem állandóan kísért a balszerencse. Amint azonban bevonultam, szerencsés időszak kezdődött, mely még ma is tart. A katonaságnál egy­hónapos kihagyás után, ott folytattam, ahol abbahagytam. Bátyám elküldte a súlyozókat, és a kaszárnyában kulturista kört alakítottam. A katonaévek alatt sokat fejlődtem. A 165,5 cm uiagas szalai, amikor megismerkedett a kul­-turižmussal, 57 kg súlyú volt. A katonáskodást 59.5 kg-al kezdte és amikor leszerelt, 72 kilogramm volt a testsúlya. Más sportokkal nem foglal­kozott? — De igen! Losoncon diákko­romban atlétizáltain. 100 méte­ren . 11,8-as, távolugrásban 595 centiméteres eredményt értem el. Később a szertornához pár­toltam, majd végül a kulturiz­musnál kötöttem ki. Dohányzik? — Nem! Iszik? — Igen! Elég sokat, de csak alkoholmentes italokat, főleg tejet. Egy-egy pohár sört az edzések után azért én is meg­iszom, jó étvágygerjesztő, és B vitamint tartalmaz. Egész biz­tosan nem árt meg. Nézzük, mi Szalai László na­pi műsora. 7.00 órakor —- reggeli: 3 to­jás, 2,5 deciliter tej és méz ke­veréke. 9.00 órakor: 20 dkg sonka és É:j lOQlVÄPBĎL Szalai László, az országos bajnokság megnyerése után a „Mr. Universe" címért lép (lobogóra nagyon kevés (2—3 dkg) ke­nyér. 11.00 órakor: 20 dkg sajt és kevés kenyér. Munkahelyére — a nemzeti bizottságon dolgozik — napon­ta a következő összetételű kok­télt viszi magával: 3 tojás, 1 li­ter tej, méz és kakaó. 13.00 órakor: ebéd. Főleg húst eszik — szárnyast, fehérhúst, marhahúst, halat, tehát olyan ételeket, melyek sok fehérjét tartalmaznak. Edzés előtt fél liter tejet iszik és edzés közben egy liter koktélt fogyaszt el, mely háromnnegyed liter tej, dzsúsz, 3 tojás, 1 citrom, méz és glucosa keveréke. Fehérje és vitamin, ezen van a hangsúly. Természetesen a napi étlapot állandóan változ­tatja, hogy ne váljék egyhangú­vá. Hát nem éppen olcsó élet­mód; — De nem ám! Amikor az idei országos bajnokságra ké­szültem, öthetes fizetés nélküli szabadságot vettem ki, hogy a legalaposabb edzéseket végez­hessem. Ez idő alatt az élelem­re 20 korona híján 4000 koro­nát költöttem. A feleségemnek köszönhetem, hogy megfelelő tápanyagot biztosított számom­ra. De megérte, mert akik láttak a szlovákiai bajnokságon, azok Brnóban majd hanyatt estek a meglepetéstől, annyit fejlőd­tem. Ennek tulajdonítom, hogy Ben Weidnr, az IFH'B (Interna­tional Federation Body Buil­ding) elnöke feleségemmel együtt meghívott Amerikába. Valószínűleg augusztus végén utazunk Torontóba, s onnan szeptember 10-én, tehát kéthe­tes felkészülés utón — me­gyünk New Yorkba, hogy részt vegyek a kulturisták világbaj­nokságán. Az IFBB tagállamainak szá­ma ez idén Csehszlovákiával 54­re szaporodott. Mint Mr. Wei­der, a szövetség elnöke beje­lentette, 1971-ben Csehszlová­kiában szeretné megrendezni a „Mr. Universe" címéért sorra kerülő versenyt. Szinte napról napra fokozó­dik az érdeklődés a kulturizmus iránt. Mit tanácsol a fiatalok­nak? Minden sportolónak kell, hogy legyen elképzelése, célja. Ha úgy jön a tornaterembe, hogy el akar valamit érni, ak­kor minden a legnagyobb rend­ben van. Ha azonban nem ízle­nek a rendszeres edzések, ak­kor az Illető Inkább el se kezd­je. A fiatalok ne legyenek tü­relmetlenek, igyekezzenek meg­ismerni saját testüket, azt, hogy az egyes izomcsoportok mire reagálnak, mert így azután azt csinálhatnak testükkel, amit akarnak. Szalai Lacinak — akire az érsekújváriak büszkék lehetnek — vannak és a jövőben is lesz­nek követői. Sajnos, a szakosz­tály létszámát „helyszűke" miatt nem növelhetik. Legalább­is így tájékoztatott bennünket -Németh János, a Lokomotíva edzője, aki maga is aktív kultu­rista. Dg vajon miért nem vehetnek fel "további érdeklődőket, ami­kor két szép helyiség áll ren­delkezésükre? — Nem is a helyiségekkel van baj — mondja az edző — hanem elsősorban a berende-

Next

/
Thumbnails
Contents