Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL család # otthon HÁZUNK TÁJA A pulykatenyészfésrol Éredekes jelenség, hogy a kisállattenyésztők több­sége foglalkozik tyúk-, ka­csa-, és libatenyésztéssel, de csak elvétve akad olyan, aki pulykatenyészettel is foglalkozik. Pedig a puly­kahús vetekszik bármely más baromfi húsával. Sőt, talán még Ízletesebb is. A kistenyésztőket taíán az riasztja vissza, hogy a na­pos pulykák több gondo­zást igényelnek, mint a töb­bi baromfi. Azok a háztáji tenyész­tők, akik már évek óta pulykatenyésztéssel foglal­koznak, azt állítják, hogy ez jól jövedelmező foglal­kozás. Éppen ezért nem lesz érdektelen, ha néhány szóval megemlítjük a puly­katenyésztés előnyeit. Tenyésztésre igen alkal­masak a közepes nagyságú fehér pulykák, amelyek Angliából kerültek hoz­zánk. A továbbtenyésztés céljaira meghagyott te­nyészpulykák etetésére nagy gondot kell fordítani. Eleségül főleg keveréket adjunk, hogy ezzel előse­gítsük a tojások héjának szilárdságát. A pulyka nem tojik folyamatosan, hanem megszakításokkal — három kisebb szakaszban. Egy-egy tojó átlag 25—30 tojást to­jik, de nem ritkaság ennek a kétszerese sem. Keltetési oélra legalkalmasabbak a második szakaszban tojott tojások. Amikor a pulyka fészek­re ül, rendszeresen gondos­kodni kell arról, hogy na­ponta levegyük a fészekről, a tojásokat megforgassuk, azután betakarjuk, nehogy meghűljenek. Arra is ügyel­ni kell, hogy a pulyka ne legyen hosszú ideig távol a tojásokról. Amikor a kispulykák ki­kelnek, első teendő, hogy orrukról eltávolítjuk — le csípésesl vagy kaparással — a sárga pettyet. Az első napokban 18—20 C fokos hőmérsékleten tartjuk és csak azután engedjük ki őket a szabadba, ha az idő­járás megfelelő. Eleinte tú­róval később pedig kukori­cával és keverékkel etet­jük őket, melyhez apróra vagdalt hagymaszárat ke­verünk. Az utóbbit bősége­sen adagoljuk, mivel így jobb eredményt érhetünk el. Italul savót vagy édes tejet adjunk.. A savó azon­ban megfelelőbb. A szállás­hely hőmérsékletét később csökkentjük, és létraszerű­en kis ülőkéket készítünk benne, melyen a kispuly­kák az éjszakáikat töltik. Vigyázni kell arra, nehogy megtetvesedjenek. Ezt DDT porozással megelőzhetjük. A pulykahús ízletes és keresett exportcikk. Főleg a nyugati országokban, ahol egy tonna pulykahús ára 900 dollár, viszont a kacsahús csak 600 dollár. Az elmondottakból látha­tó, hogy mennyire kifizető­dő a pulykatenyésztés. A kisállattenyésztők össze­fogva intenzív módon lát­hatnának hozzá a pulykate­nyésztéshez, amely nem­csak részükre, hanem a népgazdaság számára is je­lentős anyagi hasznot je­lentene. ANDRISKIN JÓZSEF BARKACSOLÓKNAK Cipős láda és függőpolc az előszobában A lábbelik elhelyezése különösen a több tagú családban Jelent komoly gondot a háziasszonynak. Azonban ügyes barkácsoló férje segíthet ezen, ha a képünkön bemutatott modell szerint praktikus cipős ládát készít. A kétrészes felnyitható tető alatt egy rostlappal, vagy fakeretre erősí­tett szúnyoghálóval ellátott, sekély rész van. Ezt kétol­dalt két-két füllel erősítjük a láda belsejébe vert szögek­re. Ezen a kiemelhető részen tarthatjuk a lábbelik fölött, a cipőtisztító holmikat. Az egyszerű, sima előszobafalra a képen látható módon készítsünk műanyaglemezből [umakart vagy hasonló) egy hosszabb és egy rövidebb függőpolcot, a kalapok, és a kesztyűk részére. p. j. Fehér vagy pasztellszínű kelméből varrjuk ezeket a csinos, könnyű kis nyári ruhákat. 1. Divatos vonalú, pasztellszínű puplinruha, elől karikás villámzárral és nagy, rávarrott zsebekkel. 2. Fiatalos jellegű, fehér kis puplinruha, hú­zott szoknyával és hosszított gombolással. A nyakkivágást, a karöltőt és a szoknya alját keskeny fodorral vagy csipkével díszíthetjük. 3. Bármilyen pasztellszínű puplínból vagy gyűrtelenített lenvászonból megvarrhatjuk az, egyenes vonalú, kétoldalt hasított ujjatlan ru< hát, amelynek nyakkivágását és elejét elütő színű fonalból horgolt csíkkal vagy három* szoros zsinőrozással díszítjük. 4. Csakis bakfisoknak ajánljuk ezt az erőseit redőzött, vállpántos ruhát, felül és alul hím­zésdíszítéssel. Hasznos tanácsok • A SZŰK BŐRKESZTYŰT OGY TÁGÍTHATJUK ki, hogy külön külön nedves ruhába be­csavarjuk és néhány óra hosz szat így álni hagyjuk. A kesz tyűnek nem szabad túlságosan átnedveskednie. Azután a ned ves ruhát lecsavarva róla, a kesztyűt kissé kinyútogatjuk, majd a kezünkre húzzuk, egy puha száraz ronggyal becsavar­juk mind a két kesztyűt, i a ke zünkön megszárítjuk. • A PISZKOS BŐRKESZTYŰT SZÉPEN KITISZTÍTHATJUK a „Kordován" elnevezésű krém­mel. A krémből nedves ruhára teszünk egy keveset, ezzel be­dörzsöljük a kesztyűt, majd tiszta, kissé benedvesített rongy­gyaí jól letöröljük, s végül szá­raz ruhára fektetve, teljesen lei­tatjuk róla a nedvességet. • A fényét vesztett lakkcipőt kettévágott vöröshagymával dörzsöljük be, ettől viszanyeri a fényét. • A háncsból vagy gyékény­ből készült táskát, faliszőnye­get, alátétet, lábtörlőt stb. szal miákszeszes vízbe mártott kefé­vel tisztítjuk. Ha túlságosan szennyezett, szappanos szivacs­csal is dörzsöljük át néhány­szor, majd tiszta vízzel öblítsük le. • Ha a wertheimzárban aka­dozik a kulcs, ne rángassuk és ne feszegessük, mert elgörbül­het. Ilyen esetben ütögessük meg az ajtót a zár fölött és alatt, így könnyebben kihúzhatjuk a kul­csot. HÁZTARTÁS Gombás rizottó Hozzávalók: 15 dkg gomba, 15 dkg főtt füstölt sonka, 15 dkg főtt zöldborsó, 30 dkg rizs, 3 dkg aprított vöröshagyma, 10 dkg vaj, 8 dkg reszelt sajt, egy kevés törött feketebors, só, vag­dalt zöldpetrezselyem. A 30 dkg megmosott rizst 6 dl forrásban levő vízben 6 dkg vajjal, egy kevés sóval felfor­raljuk, azután befedjük és forró sütőben lassan pároljuk. A hagymát a 4 dkg vajban megfonnyasztjuk, rátesszük a megmosott összevagdalt gombát, megsózzuk, megborsozzuk, meg­hintjük finomra vagdalt zöld­petrezselyemmel, majd hozzá­keverjük a főtt zöldborsót, a kockára vágott füstölt húst, a párolt rizst és a reszelt sajt fe­lét. Melegen tálra tesszük, a te­tejét reszelt sajttal meghintjük és úgy adjuk asztalra. Stefánia-rizottó paradicsomos mártással Hozzávalók: 10 dkg gomba, 4 főtt tojás, 15 dkg zöldborsó, 20 dkg vegyes zöldség, 10 dkg vaj, egy kis fej aprított vöröshagy­ma, 24 dkg rizs, egy csomó pet­rezselyem zöldje, 4 dkg reszelt sajt, törött feketebors, só, sűrí­tett paradicsom, liszt, egy csi­petnyi cukor és vaj a mártás­hoz. A hagymát 6 dkg vajban kissé megfonnyasztjuk és az apró kockára vágott zöldséget, a fel­vagdalt gombát és a zöldborsót fedő alatt megpároljuk rajta, közben megsózzuk, magborsos­zuk. — A rizst megválogatjuk, megmossuk és 1/2 liter forrás­ban levő vízben 4 dkg vajjal pu­hára pároljuk. Ha a rizs megpu­hult, hozzákeverjük a megpá­rolt zöldséget, gombát, zöldbor­sót és a meghámozott, kockára vágott főtt tojást, végül a zöld­petrezselymet. — Megvajazott! csészékbe préseljük, és meleg vízbe állítjuk, amíg a szokásos módon elkészítjük a paradi­csommártást. Azután a rizotto­halmocskákat a csészéből tálra borítjuk, a paradicsommártást pedig külön edényben tessztík az asztalra. Tojásomlett zöldborsóval Hozzávalók: 6 db tojás, egy ke­vés vaj, só, 15 dkg főtt borsó, 5 dkg főtt sárgarépa, apróra vagdalt zöldpetrezselyem. A tojásokat a sóval alaposan elhabarjuk, majd belekeverjük a főtt zöldborsót, sárgarépát és a finomra vagdalt zöldpetre­zselymet. A masszából serpe­nyőben, vajon omlettet sütünk és melegen tálaljuk. Rakott palacsinta sonkás zöld­borsóval Lisztből,- tejből, egy csipetnyi sóval, tojás hozzáadásával a szo­kásos módon palacsintatésztát készítünk, majd étolajon kissé vastagabb palacsintákat sütünk belőle, és a következő masszá­val megkenve, egymás után le­rakjuk őket. A zöldborsót hagy­más zsíron megpároljuk, majd főtt, apróra vagdalt sonkát to­jással jól elhabarunk, megsóz­zuk és ráöntjük a forró zöldbor­sóra. Óvatosan besűrítjük, majd megkenjük vele a rakott pala­csintákat. AZ ERKÉLY CSINOSÍTÁSA Sokan azt állítják — és talán nem minden ok nélkül —, hogy az új lakótelepeket „pe.­ienkavárosnak" lehetne elnevezni, mert az er­kélyeken fehér zászlók gyanánt lengenek a pelenkák. Hála a „pelenkaszolgálatnak", min­den reményünk megvan rá, hogy ezek a zász­lók rövidesen eltűnnek az erkélyekről. Sajnos amzmaama azonban a kismosásból a fehérneműk tovább­ra is ott éktelenkednek sok erkélyen, és az intim alsóneniük szemérmetlenül integetnek a járókelők felé. Azt mondanunk sem kell, hogy ez bizony egy cseppet sem esztetikus lát­vány. Minden modern lakótelepen van a ház­ban szárítóhelyiség, vegyük azt igénybe, vagy ha már elkerülhetetlen az erkélyen való szá­rítás, terítsük ki éjszakára a mosott ruhát. Nemcsak öltözködésünk és lakásunk beren­dezése tanúskodik jó ízlésünkről, hanem az erkélyünk is. Tehát tartsuk rendben, ne hasz­náljuk ruhaszárításra vagy lomtárnak. Díszít­sük erkélyünket virággal. Rácsozatra szerel­hető, fából készült virágtartót házilag is bar­kácsolhatunk. Zöldre festett bádog virágtar­tót pedig készeií kaphatunk a háztartási bol­tokban. — Ha azt akarjuk, hogy erkélyünk szép és mutatós legyen, kora tavasztól kezdve mindig az évszaknak megfelelő virággal dí­szítsük. Csakis alacsony törzsű vagy futónö­vényt ültessünk ki. A virágokat gondosan ön­tözzük, hogy szép üdék legyenek. Az erkélyt tartsuk tisztán. Időnként mossuk fel, rácsozatát mossuk le szappanos vízzel. Az erkély rendben tartásával járó munka megéri a fáradságot, mert a tiszta, gondozott erkély már messziről a gazdáját dicséri.

Next

/
Thumbnails
Contents