Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-01 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

A parkban egy padon sze­relmespár csókolózik. Egy­szerre csak odasettenkedik egy férfi és leül melléjük a padra. Egy ideig nyugtalanul mocorog, azután néhányszor lágyan megsimogatja a nőt. A fiatalember ezt már nem bírja ki és felugrik: — Ez már mégis csak a szemtelenség tetőfoka így háborgatni a hölgyet: A férfi zavartan felállt és mentegetőzni kezdett: — Elnézést uram, nem akarom zavarni, csak a fe­leségemtől szeretném elkér­ni a lakásunk kulcsát! PANASZ — Az én fizetésem sajnos, nem fejezi ki az elvégzett mun­kám — Igazad van, de nem hagy­hatnak téged éhen halnil PÉLDABESZÉD G. B. Shaw egyszer egy es­télyen vett részt, ahol arról vitatkoztak, hogy mi a szórako­zottság és a szokás. A híres drámaírót is megkérték, hogy fejtse ki véleményét. Shaw rö­vid gondolkodás után így fe­lelt: — A szórakozottság az, ami­kor a nászéjszaka után a férfi pénzt ad a nőnek. A szokás az, ha a nő elfogadja. — Excellenciás nram, szerintem még nincs minden vessve. De feledje, a humor nagyon hatékony fegyver. (Dikobraz) KÉRDÉS — Hallottad, hogy mi történ t Kováccsal? — Nem, miért, ml történt vele? . — Megszökött a feleségemmel, a szegény. FELELET Az illemtanórán magyaráz a tanítónő: — A lépcsőházban mindig a férfi megy előre, ha nő társa­ságában van. Ki tudja miért? Móricka jelentkezik: — Azért tanító néni, mert a hölgy nem tudhatja pontosnn, hogy hol lakik a férfit PÁRBESZÉD — Na végre, ez a Ferenc ts kiszenvedett... — Miért, meghalt?! — Ö nem, csak a felesége ... KÉRDÉS — Kapitány, miért áll a bn­J 6? .. — Nagy a köd, asszonyom. — Hiszen lehet látni a csil­lagokat! » — Az igaz, de azon az öton majd csak a robbanás után megyünk. AMERIKA — Bl akarok válni a férjem­től — mondta egy amerikai szí­nésznő a neves New York-t ügyvédnek. — Semmi akadálya — jelel­te az ügyvéd. — Háromszáz dollárért azonnal megindítom a válópert. — Háromszáz dollár? — kiál­tott fel a színésznő. — Inkább lelövetem. Az csak százötven dollárba kerül. SZEGÉNY — Ejnye Klári, nem restelled magad, nyilvános helyen egy idegennel csókolózni? — Nem tehettem ellene sem­mit. Az illető nem tudott ma­gyarul! KÉRDÉS — Zsuzsa szeretsz engem? — Nagyon. — És jeláldoznád értem az életed is? — Azt nem, rt akkor ki szeretne téged. PROBLÉMA — Kudlacsek, maga miért nem veszi már el az özvegy Ko­vácsnét, hiszen úgyis minden este nála van. — Ugyan, ha elvenném, hova járnék esténként?) A TANACS — Segíts barátom, mert ko­moly dologban keli döntenem. Két állást kínáltak fel, az egyikhez intelligencia, a másik­hoz inkább testi erő szüksé­ges. — Azt tanácsolom, ne fogadd el az egyiket sem és keress magadhoz való állást! /V - Nem értem, hogy tud a jelenlegi helyzetben így mosolyogni... (L. Báča karikatúrája) MÚZEUMBAN Segítség — Doktor úr, segít­sen! A férjem beszél álmában. — Ss az olyan nagy baj? — kérdi az orvos. — Persze. Hiszen akárhogy figyelek, egy szót sem értek. AZ ÁLLATKERTBEN A mama elvitte kis­fiát az állatkertbe. Amikor a zebrához értek, a kisfiú fel­kiáltott: — Nézd anyuka, egy szamár fürdőru­hában! FELELET — A józan eszem az én vagyonom. — Ne panaszkod­jon, a szegénység nem szégyen. — Ezt neked hoztam! Ma 35 áve ismerjük egymást... AZ ÓRAS Az órás haldoklik. Agya körül ott állnak fiai. A nagy beteg észreveszt, hogy egyik jia a páncélszekrény­ben levő órák kö­zött kotorászik. Felül ágyában és elhaló hangon megszólal: — Ne bántsd, fiam, az óráim meg vannak számlálva ... JÓSZÍVŰ Kovács két hatal­mas dinnyét visz. Szinte meggörnyed a nagy teher alatt. Barátja találkozik vele és megkérdi: — Miért viszel két dinnyét? — Az anyósom azt mondta, hogy egy dinnyéért odaadná a fél életét. Viszek neki kettőt... Látogatóba jön az anyós . Bemutatkozás Az édesapa új feleségét mutatja be 20 éves lányának, a kö­vetkező szavak kíséretében: — Lányom, ő lesz az új anyukád ... A lány vigyorogva felel: — örvendek, mamikám és nyugodtan tegezhetsz, én va­gyok az idősebb! Biztosan tudja Egy jónevelt család leánya verőfényes vasárnap délután sé­tálni ment. Máskor még sötétedés előtt hazatért, most azon­ban a szülei késő éjszakáig hiába várták. Már virradt, amikor megjelent a leány, kócos hajjal, gyűrött ruhával, szemén kék f oltókkal... Az édesanya a kezét tördelte: — Húsz évig rendes lány voltál és most egyszerre Ilyen állapotban térsz haza. Legalább tudod, hogy ki volt az Illető, aki ebbe a szerencsétlenségbe sodort? — A lány fáradt arcán gőgös mosoly jelent meg, és így fe­lelt: — Hogyne tudnám. Ferinek hívták és a négyes villamosra szállt feli Hagyomány Az óceánjáró New Yorkhoz közeledik. Egy amerikai utas büszkén mutatja a mellette ülő franciának a Szabadság-szob­rot. A francia elgondolkodva nézi. majd így szól: — Igen, nálunk is emlékmű­vet szoktak állítani az elhúnyt neves személyiségeknek. PÁRIZSBAN TÖRTÉNT Az Irodában gondterhelt arc­cal hajol asztala fölé Monsieur Dupont. Feltűnik ez a főnöké­nek is. — Mondja, Dupont, ml baja? — Apa leszek, igazgató úr ... — Hát ez jó hír! — Igen, csak attól félek, hogy a feleségem is megtudjál ALOMNAK IS SZÉP Az igazgató otthonában, reg­gelizés közben arra lesz fi­gyelmes, hogy felesége egyre csak sóhajtozik. — Mi van veled? — Az álmom jár az eszem­ben ... — Es mit álmodtál? — Azt, hogy én vagyok a tltkárnődl M ásfél órával ezelőtt hirtelen szédülés fogott el, hogy meg kellett fogóznom az asztal sarkában, s élesen felbúgott a kopo­nyám, mint egy gyári duda a műszak végén. Mint szervezetem kijelölt vállalatveze­tője, azonnal sejtettem, hogy az üzem­ben valami disznóság készül. Évek óta há­rom műszakban dolgozunk, napi huszon­négy órában, a tervezés szerint egyetlen gyáregységnek sem szabad leállni, har­minchat fokos mozgalomban tartjuk éj­jel-nappal az egész apparátust. A szokatlan eseményre azonban nem reagáltam idegesen, nem vesztettem el a lélekjelenlétemet, hanem leültem író­asztalom mögé, és magamhoz kérettem üzemi bizottságom néhány tagját, tájé­koztassanak nyíltan, ml történik a válla­laton belül. Az események ugyanis nyil­vánvalóan belső elégületlenkedésre val­lanak. A megbeszélésen az érosztály, a szív­erőmű és az ldegcentrálé egy-egy kül­döttje vett részt. Pár szóval elmondták, ml a nyugtalanság oka. Vállalatom dol­gozói a dohányzás ötven százalékos csök­kentését követelik, alvási időm feleme­lését legalább három órával, ezenfelül normarendezést a koffein és egyéb fris­sítők fogyasztása terén. Végezetül az egész vállalat egységesen véremelést kí­ván: a négymilliós vörös véralap ötmil­lióra való felemelését. A dolgozók véle­ménye szerint egyáltalában nem törődöm a vállalat egészségügyi és munkavédelmi előírásaival, és olyan magatartást tanúsí­tok egyes beosztottaimmal szemben, mintha egyenesen a kizsákmányolójuk lennék. Mindezt igen komor hangon mondták el, figyelmeztetve arra ls, hogy több üzemegységem a végsőkig el van Somogyi Pái: VÁLLALATVEZETÉS NEHÉZSÉGEI rá szánva, hogy követeléseik nem telje­sítése esetén beszüntetik a munkát. Megkínáltam magunkat egy pohárka konyakkal, és így szóltam hozzájuk: — Barátaim! Kedves sejttársaki Vállalatunk harminchét éves fennállá­sa alatt sok nehézséggel megbirkózott már. Voltak éveink, melyekre büszkén tekintünk vissza, és voltak válságos idő­szakok is életünkben. Történetünket nem a csüggedés és a széthúzás jellemzi, ellen­kezőleg: az összetartás és a derűlátás. Emlékezzetek csak, hogyan viselkedtünk a legnehezebb Időkben, mikor például a vállalat leesett egy motorbicikliről, és összetörte magát. Hogyan fogott össze akkor minden dolgozónk, hogy újjáépítse a lerombolt üzemegységeket, és egészsé ges életkörülményeket teremtsen a mun kához. Ma az Iparág megbecsült üzeme vagyunk, kilenc éve egyesültünk egy tex tilfeldolgozóval, és ma már két leány vállalatunk van. Nem késhet soká, hogy elnyerjük az élüzem megtisztelő címét is Barátaim! Kissé felemeltem a hangom, mert fel szólalásom közben az idegközpont kép­viselője elaludt, a szíverőmű kiküldöttje pedig unottan, bradykardiásan dobolt a mellkasomon. Hangot változtattam. — Uraim — mondtam hangosan — önök tudhatnák, hogy az Ilyenfajta elé gedetlenkedés a mi körülményeink kö zött, mikor saját magunk vagyunk a vál lalat ura, egyenlő az öngyilkossággal! Saját magunk alatt vágjuk a fátl És kü lönben is, én születtem a vállalatvezetés re, nem képességeim alapján nyertem ef ezt a keserves tisztséget! A küldöttek igen nyomott hangulatban hagyták el a titkárságomat. Elkeseredve néztem magam elé, aztán sóhajtva ma gamhoz kérettem az anyagkiutalás főnő két. Reprezentációs keretemből odadob­tam elé néhány bankjegyet. — Rendezz nekem egy üzemi mulatságot — szóltam lehangolva hozzá. — Igazuk van a mun katársaknak. Ronda egy Igazgató lehe tek, annyi szent. Szerencsére nélkülöz hetetlen vagyok.

Next

/
Thumbnails
Contents