Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-15 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN •MAtee 1969. június 15. A NAP kel: 3.46, nyugszik: 19.43 órakor. A HOLD kel: 3.27. nyugszik: 20.50 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük VID nevű kedves olvasóinkat • 1829-ben született SZÄSZ KÁROLY költő, műfordító ( 11905). • 1874-ben szüle­tett BÖCKH HUGÖ geológus, az olaj- és földgázkutatás legkiválóbb egykori magyar szakértője (Ť1931). • 1879­ben halt meg KENESSEY ALBERT hajózási szakíró, a szabadságharc századosa, a magyar hajózási szakiroda­lom első művelője (szül.: 1828). • 1889 ben halt meg MIHAIL EMINESCU román költő, a legnagyobb román lírikus (szül.: 1850) • 1919­ben hajtották végre Alcock és Brown angol pilóták az első leszállás nélküli transzatlanti repülést • 1949 ben a csehszlovák Nemzetgyűlés ezen a napon ratifikálta a csehszlovák­magyar barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtást szerződést. Belső és külső munkatársak Olvasóink elég gyakran sze­gezik nekünk a kérdést, miért nem népesebb a Vasárnapi Oj Szó (VÜSZ) Írógárdája? Egyes nevek, miért szerepelnek oly gyakran? Miért nem tömörít­|ük a lap köré az egész cseh­szlovákiai magyar zsurnaliszti­ka és irodalom legjobbjait? A kérdések indokoltak, és szerkesztőségi értekezletein ken gyakran esik szó a külső munkatársak hálózatának bő vltéséről. A VŰSZ azzal a cél­kitűzéssel indult, hogy teret biztosit a tollforgatók, képző­művészek, az ismeretterjesztő irodalmat művelők legszéle­sebb táborának és igyekezni fog politikai, szellemi életünk egyik szervezője, kovácsolója és fóruma lenni. Ennek kiala kitásán fáradozunk. Már eddig Is elértünk eredményeket, azonban sok még a tennivaló' rengeteg szervezőmunka vár még ránk, mlg sikerül munka­társaink közé megnyerni mind­azokat, akiket olvasóink ked­vcinek, szívesen olvassák írá­saikat, változatossá teszik la­punkat. Természetesen az nem rossz, és még csak nem ls túlzás, hogy egyes belső munkatár­saink gyakran szerepelnek la­punk hasábjain, hiszen fik al­kotják az Oj Szó gerincét, fik biztosítják politikai, kulturális célkitűzéseink valóra váltását, az időszerű kérdések napiren­den tartását, lapunk tartalmi arányainak realizálását. A lé­nyeg azonban az, hogy n e csak Ok Írjanak állandóan, hanem mellettük helyet kapja­nak szellemi életünk legjobb |ai is. Mi fiszintén erre törek­szünk, és örömmel tölt el ben nünket, ha egy-egy írfi friss alkotását mi közölhetjük, vagy ha egy magyar szakember, ta­nár, közgazdász tollat ragad és a VGSZ-ban, a legnagyobb példányszámú csehszlovákiai magyar lapban óhajtja publi­kálni müvét. Azt szeretnénk, ha minél né­pesebb lenne külsfi munkatár­saink tábora. Ezen fáradozunk és reméljük, igyekezetünk nem marad eredménytelen. SZERKESZTŐSÉG éiiinínuHiijiiiiiiiJifíiiiH!]fííiiinUi<i(fiüiiiii Az ország kirakata A szocialista belkereskedelem azzal a céllal jött létre, hogy a lakosság áruellátását minden korábbi kereskedelmi formá­ciónál jobban biztosítsa. Ebben a „jobban"-ban benne van a kellő mennyiség és bfi választék, a csorbítatlan elozekenység és tisztesség, a kielégítő esztétika és higiénia, valamint a kez­deményezés és a leleményesség. Eszerint az üzlet a szocialis­ta társadalom kirakata is, melyből megtudjuk, hogyan dolgo­zunk, mire vagyunk képesek. , , , Huszonegy éve építjük a szocialista belkereskedelmet és huszonegy éve panaszoljuk nap mint nap, hogy nem sikerült megfelelően kiépíteni, mert ahelyett, hogy az emberek elége­dettségének egyik forrása lenne, bizonyítéka annak, hogy leg­égetőbb problémáinkat sem tudjuk szocialista társadalmi ren­dünk küldetésének, a mai kor színvonalának megfelelően meg­oldani. Az okokat mindig szépen fel szokták sorolni: most nincs pénz, most nincs áru, most kicsi az alkalmazottak fizetése, most csökkent a devizaalap, most ez van, de á vevők mást akarnak, viszont most már változik a helyzet, ha közbe nem jön valami... De közbejön! S a kereskedelem egyre csak kullog az igények után. Miért e bűvös kör? Hogyhogy nem lehet kitörni belőle? Hogyhogy semmilyen kritikának nincs foganatja, s hogy százszoros megreformálás is csak annyit eredményezett, hogy új reformokra van szükség?! A közgazdászok megmondták már: a kereskedelmet anyagi­lag kell érdekeltté tenni az áru értékesítésében és a lakos­ság igényeinek kielégítésében. A két kritérium elválaszthatat­lan egymástól, mert a kereskedelem nemcsak elad, hanem vásárol is. Ha nem olyat vesz, amit el is tud adni, a nyakán marad, ha pedig nem azt akar eladni, amit a vevő igényel, akkor nem tud megélni. Persze, nálunk megél, mert mindeh­hez az adáshoz-vevéshez annyi köze van, hogy kiteszi a pult­ra, amit kapott. Pontosabban: igen sokszor ki se teszi, mert a pult alól jóval előnyösebb „eladni". De ennek is ára van. A kereskedelem tevékenységét fölöslegesnek tartja a vásárló ls. a termelő is. Az ostor pedig a „kis" üzleteseken csattan, az elárusítókon, akik jólormán semmit sem tehetnek, a tolvaj­lásra hajlamosak legfeljebb annyit, hogy visszaélnek helyze­tükkel: a vevővel megfizettetik azt is, amit egyáltalán nem kellene megfizetnie. Ez azonban már csak következmény. An­nak az ésszerűtlen irányítási rendszernek a következménye, amely a kereskedelmet ebbe az élősködő szerepbe juttatta. A kereskedelemnek általában mindig három érdeket kellett szolgálnia: a vevőét, a termelőét és a sajátjáét. A centrali­zált és tevékenységében korlátozott kereskedelem e hárm ér­dek közül most egyet sem tud igazán szolgálni, mégpedig nemcsak tevékenységének korlátozottsága miatt, hanem azért is, mert sem eredményeiért, sem egész tevékenységéért nem visel közvetlen felelősséget. Olyan felelősséget, amely követ­kezményeiben kellőképpen éreztetné anyagi és erkölcsi hatá­sát minden szinten — az elárusítótól a miniszterig. Az SZLKP Központi Bizottságának legutóbbi plenáris ülé­sén közvetlen utasításokat kapott a belkereskedelem a leg­égetőbb fogyatékosságok kiküszöbölésére. Ez csak ideiglenes megoldás. A párt vezető szerveiben is tudják, hogy a kedvező fordulat csak úgy érhető el, ha a belkereskedelem — felelős­ségét és jogait illetően is — méltó helyet kap az ország gaz­dasági rendszerében. SZABÓ GÉZA A moszkvai nemzetközi kommunista világértekezleten részt vevő csehszlovák pártküldöttség dr. Gustáv Husiknak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével június 7-en és 8-án Leningrád vendége volt. A küldöttség a vendéglátók kí­séretében a Dekabristák terén. (TASZSZ felvételej Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány el­nöke június 6-án jeleségével és kíséretével meglátogatta a ré­csei CSSZBSZ Egységes Földmüvesszövetkezetet, ahol a ked­ves vendégeket a hagyományokhoz híven kenyérrel, sóval és borral jogadták. á harmadik vidnami kormány A bonyolult vietnami probléma rendezése új szakaszába lé­pett: a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front a Dél Vietnam kétharmadát kitevő felszabadított területen ideiglenes forradalmi kormányt alakított. Felvetődik a kérdés: miért éppen most alakult meg különféle Imperialistaellenes szervezeteket tömörítő DNFF kor mánya, hiszen ez ugyanúgy megtörténhetett volna már évekkel ezelőtt? Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk, figyelembe kell ven­nünk a vietnami probléma jelenlegi állását. A Felszabadítási Front tízpontos békejavaslatával és Nixon amerikai elnök nyolc pontos viitnami javaslatával sem sikerült a Párizsban lolyó ta­nácskozásokon kijutni a zsákutcából, és kialakítani a legfonto sabb kérdésekben a közös álláspontot. Két alapvető kérdésben teljesen eltérőek a nézetek: Az egyik kérdés az amerikai csapa tok kivonulásának ideje és módja, a másik pedig a Felszabadítási Front részvételével egy koalíciós kormány megalakításának a le­hetősége. A Felszabadítási Front, az amerikai csapatok gyors és teljes ki­vonását követeli, ezt viszont Washington visszautasítja Csapatai nak kivonását a reciprocitás elvéhez köti, amit viszont a DNFF nem fogad el. Így a tanácskozások ebben a kérdésben holtpontra jutottak. Az amerikai közvélemény azonban Nixontól a vietnami uaboru befejezését várja, ahogyan az elnökválasztás idején meg Ígérte. Az amerikai elnöknek tennie kellett valamit. Már hetekkel ezelőtt százezer katona hazarendelésérő] írtak az amerikai lapok Sajnos ez nem következelt be. Az amerikai elnök saigoni kollégá jávai történt találkozója után csupán 25 ezer amerikai katona ki vonását hagyta jóvá, ami a Dél Vietnamban állomásozó mintegy 540 ezres amerikai haderőnek még öt százaléka sincs. Érthető hogy Nixonnak ezt a lépését nemcsak a VDK-ban bírálják, hanem számos amerikai politikus is szemfényvesztésnek, a közvélemény megnyugtatását szolgáló sakkhúzásnak minősíti, hiszen a további csapatok hazarendclését a saigoni kormány katonai erejének meg erősödésétől teszi függővé. Thieu saigoni elnök még azt is megtiltotta, hogy az újságírók a „kivonás" szót használják. A koalíciós kormány körüli problémák még bonyolultabbak. A nyugatnémet Frankfurter Rudschau így jellemzi a helyzetet: „Thieu nagyon jól tudja, milyen bizonytalan rendszerének a hely­zete, hiszen egy ideiglenes kormány, amelyben helyet foglalná­nak a Vietcong képviselői is, és amely kiírná az új választásokat, kormánya számára öngyilkosság lenne. Sejti, hogy elkerülhetetlen a fejlődés ebben az irányban, de szeretné minél későbbre elodáz ni a döntést. És lényegében ezt szeretné Nixon is, akiről közben kiderült, hogy nem a tettek embere." A saigoni elnök annyira fél a koalíciótól, hogy figyelmeztette az újságírókat, a legszigorúbban megbüntet mindenkit, aki csak Ilyen indítványt is tesz. Ilyen körülmények között alakult meg a Felszabadítási Front kormánya, amelynek most már kinevezett külügyminisztere vezeti a párizsi tanácskozásokat. Az amerikai propagandagépezet igye­kezni fog az áj kormány tekintélyét csökkenteni és megakadályoz­ni, bogy azt az egyes országok elismerjék. A szocialista közösség és a haladó világközvélemény azonban minden bizonnyal támogatni fogja az új kormány célkitűzéseit. Ezt bizonyltja a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének a vietnami néppel való szo­lidaritást kifejező határozat. A DNFF kormánya előtt igen nehéz feladatok állnak. Ffi célki tűzése minden bizonnyal a vietnami béke megteremtése. SZŰCS BÉLA Ki-ji A Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségek keretében a történelmi emlékű helyeken megrendezik a partizánbrigádok és az ellenállási harc tagjai­nak találkozóit. Képünkön a topotöanyi járásban Maié Bie­lice lakói a múlt évben leleplezett, emlékmű előtt adják meg a tiszteletet az SZNF elesett hőseinek. K. Clch felv. — ČSTK Meddig még? - Mikor is kezdődtek a párizsi tárgyalások? - A pontos dátumot nem tudom, csak arra emlékszem, hogy akkorjában körülbelül itt tar­tottuk. (Vjesnik) •BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK

Next

/
Thumbnails
Contents