Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

s Mindenki ismeri ai egyik legelterjedtebb „élvezeti" cikket: a dohányt. Annak ellenére azonban, hogy manapság a földkerekség lakosainak nagyrésze hódol a dohányzásnak, nyilván csak kevesen tudják, mi is tulajdonképpen a dohány, milyen a története és hogyan jutott el cigaretta vagy pipadohány formájában mindennapi életünkbe. Még kevésbé tudja a nagyközönség, hogyan igyekeznek a tudósok, kutatók kivizsgálni káros hatását és kevésbé ártalmassá tenni a ma már egész világot megmételyező dohányt. BBBBtaaaaBii,,. mrnasasuBmamrnm hatása következtében, amely pipájából folyt ki. Mindenesetre mindig szem eiött kell tartanunk azonban, hogy a nikotin méreg. Négy csomag elég a halálhoz A dohányos szervezete felszívja a nikotint. Ezt a lcáros anyagot vagy derivátumait megtalálhatjuk a> dohányos vizeletében, de még a nem dohányzóknál' is, akik füstös helyiségben tartózkodnak. Kísérletileg kimutatták, hogy a cigarettában elégetett egy gramm! dohány 0,7 miligramm nikotint szabadít fel s a pipában elégetett 0 gramm dohány 2,7 milligrammot. Ebbő! arra következtethetünk — elméletileg —, hogy négy csomag közepes erősségű cigaretta füstje elég egy ember megölésére! Európába a dohány első hírét Kolumbus hozta, aki 1492-ben látta, hogy az összehengerített dohánylevelet kukorica levelébe csavarják és szívják. Pane Román spanyol atya, Kolumbus kísérője, akit Haitin visszahagyott, 1494-ben a dohány növényéről Petrus Martyt értesíti: „St. Domingo szigetén a vad nép a dohány összesodort vagy hosszú csövekre darabolt leveleit szájba fogva meggyújtja és füstöl, hogy a moszkitószúnyog ne bántsa". 1511-ben ezen az úton terjedt a dohány híre Európába. Ezt a dohány-levélhengert, mások szerint a kukoricáét nevezték tabakos-nak, míg mások szerint ez a szó a Tabago szigetétől vagy Tabasko közép-amerikai tartománytól származik ... A későbbi leírásokból megtudjuk, hogy Menardes Miklós spanyol orvos és botanikus 1571-ben Sevillában megjelent š Nyugat-Indiát ismertető munkájában a dohányt mint orvosságot magasztalja, mire mint orvosságot és csodafüvet kezdték Európában termeszteni. Később termesztését a spanyolok St. Domingóban, az angolok Virginiában, a portugálok pedig Brazíliában folytatták. A történelmi leírások szerint Nicot János, II. Ferenc francia király követe a lisszaboni udvarnál 1560-ban egy flandriai kereskedőtől néhány dohánynövényt kapott Floridából, elültette a kertjébe s a füvével egyik A „BOLDOGÍTÓ" FÜS apródjának állítólag meggyógyította orr-rákját. Nicot a dohány magvát elküldte Párizsba, a nagy priornak és Medici Katalin királynőnek; őt érte a kitüntetés a dohány génusz-nevének megörökítésével. De innen ered a dohánynak Grosspriorkraut, herba reginae, vagyis királynéfű, herba Nicotiana és követségfű megnevezése is ... • Erdélybe Bornemissza Pál erdélyi "püspök már 1568-ban eljuttatta az első nyers- és a török követ 1576-ban az első száraz dohányt. Erdélyben egyébként törvényekkel szigorúan tiltották a dohányzást, s a dohányzókra még az 1697. évi országgyűlés is szigorú büntetéseket szabott. Németországban Gessner figyelmeztetett először a dohányra és orvosló sajátságára. Spanyolországból a dohányzás szokása továbbterjedt, a tubákolás vagy burnótozás (azaz a finom porrá tört dohánynak az orron keresztül való felszippantása] Franciaországban II. Förenc alatt lett divat, ugyanakkor Sevillában tubákgyár keletkezett, amely a spanyol burnótot (spaniolaj szolgáltatta. 1636-ban a spanyol papok a tubákolásra Rómát is rászoktatták. Jgy történt, hogy VIII. Orbán pápa 1624-ben mind a tubákolásra, mind a dohányzásra egyházi átkot mondott, amelyet csak 1724-ben vontak vissza. Észak-Amerikában a dohányzás — úgy látszik — ősrégi. Az Indián nép azt tartotta róla, hogy a napnak meg a nagy szellemnek szánt áldozat. Amikor Raleigh felfedezte Virginiát, a dohányt ott már mindenütt termesztették. A tizenhetedik század elején az európai országokon kívül már Konstantinápolyban, Egyiptomban és Kelet-Indiában is divat volt a dohányzás. A világi és papi hatalmak hiába törekedtek további térhódítása ellen. Oroszországban is egy, az 1634. évből származó rendelkezés orrcsonkítás büntetéssel is hiába tiltotta a dohányzást. A békepipa Említettük, hogy a dohányzás bölcsője a Kolumbuselőtti Amerika. Hangsúlyozni kell azonban ezzel kapcsolatban, hogy Amerika őslakosai (az indiánok) számára a dohányzás nem élvezet volt, hanem vallásos tevékenység. Nem volt ebben semmi különös. Az óvilágban is számos szertartás volt egybekapcsolva a tűzzel és füsttel (vö. a mai tömjénfüstölőket!). A dohány — mint ismeretes — az Újvilág növénye. A dohányzás is eredetileg indián szokás volt. A pipázók ma már talán nem is tudják, hogy a pipa szintén indián találmány. Amikor az első európaiak kikötöttek Észak Amerika partjain, az indiánok gyakran megajándékozták őket dohánylevelekkel. Űgy vélték ugyanis, hogy a dohánynak titokzatos és szent hatalma van. Észak-Amerika egyik első gyarmatosítója, Jacques le Moyne de Mourges térképrajzoló így ír erről: „Az Indiánoknak különleges növényük van, amelyet a spanyolok »tapaco«-nak neveznek. A növény megszárított ieveleit pipába tömik, amelyet aztán meggyújtanak s másik végét a szájukban tartják. A füstöt niágukba szívják -— néha olyan mélyen, hogy a szájukon ét, orrukon ömlik ki. Ily módon gyógyítják gyakran a fertőző betegségeket." A pipa elődje nyilván a nádszál volt. Megszenesedett nádcsöveket találtak például a Casa Grande-ben (Arizona) végzett ásatásoknál, a Gila melletti barlangokban és a Salt River folyó völgyében. Á csöves pipákat, amelyek igen elterjedtek Észak-Amerikában, később kövekből vagy agyagból készítették, de ezek is magukon viselték a nádpipa utánzásának jeleit. Ezekből a legrégibb alakokból fejlődtek ki később az újabb pipatípusok. Az indián pipáknak több fajtáját ismerjük. Francia források szerint léteztek varázsló pipák és „nagy pipák", amelyeket ismeretlen okokból egyik faluból a másikba hordoztak. A hosszú pipákat gyakran tollakkal díszítették és nagy tiszteletben álltak. Az egyik észak-amerikai legenda szerint a mennydörgés istene barátsága jeléül ajándékozta az embereknek a szent pipát. A blackfooti törzs tagjai még 1800-ban is azt állították, hogy birtokukban van a szent pipa. Vallási szerepén kívül a pipa a vendéglátás és a megbékülés jelképe volt. A különféle szokásokra, például a több dohányzó számára szolgáló nagy pipák használatára vonatkozó részletek nem maradtak fenn. Az indiánokról szóló gazdag irodalom érdeméből pipájuk a béke jelképe lett. A mai modern pipát szívó embernek is dohányzás közben az az illúziója, hogy a kibocsátott füstfelhők megnyugtatólag hatnak rá, hogy nyugalmat és békét kölcsönöznek neki... A nikotin — méreg Ä dohány a burgonyafélékhez tartozó növény. Mérgező részét — a nikotint — a XIX. század elején Auguelino fedezte fel. A dohánylevelekben fordul elő, mennyisége a fajta szerint 1—10 százalék között mozog. A levelek fermentálása és megszárítása után a nikotin-szint eléri a csaknem 2 százalékot, ami valóban 'ekintélyes mennyiség! A nikotin ugyanolyan heves méreg, mint a ciánhidrogénsav. Nyolc cseppje elég egy ló megölésére. A pipázás közben keserű nedv keletkezik (vigyázatlan légzés esetén könnyen a nyelvre jut) — ennek a nedvnek két cseppje néhány percen belül megöl például egy macskát. A tünetek száj- és gyomorégésben nyilvánulnak meg, azután hányás következik, hasmenés és a légzőizmok görcsei. Az érverés és a légzés rendszertelen. A légzőizmok görcse és bénulása után bekövetkezik az eszméletlenség és a halál. A méreg hatása ugyanúgy megnyilvánul az emberben is. Ezt a nem éppen derűlátó megállapítást természetesen még nem kell szükségszerűen a dohány elítélő sének venni. Nem ismerünk olyan esetet, hogy egy pipázó hirtelen meghalt volna azon nedv mérgező 'Ami az átlagos cigarettában levő nikotinmennyiséget illeti, néhány évvel ezelőtt a 0,3 milligramm értékben állapodtak meg. Dr. Prierre Theil szerint ez szerencsére nem minden esetben érvényes. A nikotin nagy része elvész a levegőben. A dohányos szervezetébe ennek ellenére bizonyos mennyiségű méreg jut, aszerint, hogy magába szívja e a füstöt vagy sem. A füst azonban a nikotinon kívül több tucatnyi más anyagot is tartalmaz, amelyek többsége bizonyos mértékben szintén káros. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a szénmonoxid hatását sem, amely a dohány elégetése közben szabadul fel. Hosszú időre csökkenti a vér oxidáló képességét s károsan hat az anyagcserére. A fenti megállapítások alapján állíthatjuk, hogy a dohány mérgező anyagainak eltávolítása nagy erőfeszítést igényel a szervezettől. Ez többletmunkát jelent, mert a szervezetnek amúgy is meg kell szabadulnia azon szennyező termékektől, amelyeket a modern, különösen városi élet hoz magával. Dohányzó robotok A szívrendszer idegsejtjeire gyakorolt romboló hatásával a nikotin közvetlenül támadja a szívműködést. A szívet túlságosan túlterheli az érszűkülés elleni harc, amelyet ez a méreg vált ki. Két statisztikai vizsgálat egyebek között kimutatja, hogy a nem dohányzót ötvenes éves korában sokkal kevésbé fenyegeti a veszély, hogy a koronaerek trombózisában hal meg, mint kortársát, aki naponta egy csomag cigarettát szív ki. Ennyit a szívről. Hátra van még a dohányzás ellenzőinek egyik meggyőző érve — a rák. Az USA laboratóriumaiban különleges gépeket állítottak fel, amelyeket cigarettákkal „tömnek". Ezek a dohányzó robotok a legszenvedélyesebb dohányosokat utánozzák, szabályosan szívják magukba a füstöt, olyau üiemben, ahogyan beállítják őket, s elemzésre bocsátják a működésük közben létrejött termékeket. Ezek között a vegyészek számos olyan anyagot is találtak, amelyekről bebizonyították, hogy rákos daganatok keletkezését is fejlődését idézik elő. A dohánynak a tüdőrák keletkezésénél való szerepét statisztikai adatok bizonyítják. Franciaországban például megállapították, hogy 9 év alatt a légzőutak rákos daganatainak száma 80 százalékkal emelkedett, míg a másféle rákesetek szaporodása sokkal lassúbb. Az elmondottak ellenére természetes, hogy a Föld lakosai nem mondanak le egy csapásra a dohányzásról csak azért, mert tudományos bizonyítékokat terjesztenek eléjük. Egyszóval: bír a dohány elítélendő, káros élvezeti cikk, kiküszöbölése a mai társadalomban lehetetlen. Teljesen lehetetlen lenne a dohányzás „betilt ása". Annak eldöntése, hogy dohányozzunk-e vagy sem, manapság mindenkinek magánügye. Egy szép napon azonban az emberiség eljut annak felismerésére, hogy a dohányzás szokása ugyanoiyan elavult, primitív dolog, mint a fog aknak hegyesre való köszörülése. D. J. >CS N e/3 •-s O