Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN A tábornok kudarca üHiMa A NAP kel: 4.13, nyugszik: 19.09 órakor. A HOLD kel: 2 13, nyugszik: 13.55 órakor. Mévnapjukon szeretettel köszöntjük FERENC — BLAZSENA nevíi kedven olvasóinkai • 1760-ban született PÁLÓ­CZI HORVÁTH ÁDÁM költő, a magyar népköltészet egyik első tudatos gyűjtőié (+1820) • 1849 ben Gari­baldi szabadcsapatai bevo­nultak Rómába • 1929-ben halt meg IOZEF MURGAŠ a drótnélküli távíró szlovák feltalálója (szül.: 1864) • 1939-ben japán megtámad­ta a Mongol Népköztársa ságot. any szo Néh magyarázat Azt is adhatnám ciinnek, hogy „Objektív okok a magunk mentségére". Valóban nein ma­gyarázkodásra kiagyalt objek­tív okokról van sző, hanem rideg tényekről. Az utóbbi időben több olva sónk újra felveti a régi fájó kérdéseket: egyes beszédeket miért közlünk rövidítve, egyes hírek, közlemények miért nem kerülnek az első oldalra, jól­lehet a szlovák és a cseh párt­lapok első oldalon helyezik el őket? Sőt, akadnak, akik azt is a szemünkre vetik, hogy egyes anyagainkat nem a többi lapban olvasott sző szerinti rövidítéssel közöljük. S ami a legszomorúbb az egészben, el­vétve még olyan ,,éber szemű" bírálók is akadnak, akik min­denben célzatosságot, valami elhajlást sejtenek. Megnyugtatunk mindenkit, hogy „a tettest", a fő „bajke­verőt" már évek óta Ismerjük. Úgy hívják, hogy korai zá­rás. Ez azt jelenti, hogy szerkesztőségünknek az utolsó kéziratot 20.30-órakor (a nyom­dászok jóvoltából néha 21 óra­kor) le kell adnia, ha azt akarjuk, hogy Küzép Szlovákiá­ban másnap reggel olvasóink megkapják a lapot. A vidéki kiadás több más napilapnál is hasonló) a Pravdának és a Rudé Právónak žilinai, illetve kassai kiadása is van). Létezik egy megoldás: a több kiadás bevezetése. Erre már tettünk javaslatot, de különféle okok miat mind­eddig nem valósulhatott meg. Ezzel a módszerrel elérhetnénk, hogy a Bratislavához közel eső vidékek 25—30 000 olvasója másnap megkapná a 23 óráig érkező híreket. Ennek megva lósításán fáradozunk. E mód­szert a nagyobb politikai ese­mények idején már többször is alkalmaztuk. (A sportrovatban elég gyakran.) A korai zárás az oka annak is, hogy az utolsó pillanatban érkező hírekből csupán rövid kivonatot tudunk készíteni, másnap pedig már nem ismé­teljük meg a hírt bővebben, mert újabbak érkeznek. Gyak­ran előfordul, hogy a kész hátsó oldalakat felbontjuk, és egy-egy fontos hírt beszúrunk oda, mert első oldalunk „.be­fogadóképessége" elég csekély, és napjainkban a politikai események sok helyet követel­nek. Befejezésül pedig a rövidíté­sekről csak annyit, hogy nem­igen akad két olyan szerkesz­tő, aki a távirati iroda többol­dalas anyagából ugyanazt a 15—20 sort vegye ki. Objektív tény: az olvasó friss újságot, és nem magya rázatot akar. És ennek eléré­séért mindent elkövetünk. SZERKESZTŐSÉG A hangsúly a munkán és a következetességen van A párt- és országvezetésben megvalósított személyi változásokat — amint az állásfoglalások igazolják — a lakosság nagy része megértéssel fogadta. Vannak, akiknek ebben az esetben is eltérő a véleményük, de ez egészen természetes. Még nem is olyan régen csak a bátrabbak merték kimondani, liogy egy funkciót senki sem bérelhet ki magának időtlen Időkig, hiszen ahogy változnak a tár­sadalmi körülmények, úgy változnak a bizonyos tisztséggel szemben támasztott igények is, s e mindig változó igényeknek kevesen tud­nak szüntelenül megfelelni. Termeszetesen ez még nein minden, hiszen végeredményben csak feltételezések alapján lehet valakit valamilyen tisztségre kijelölni, a tisztség huzamosabb betöltéséhez való jogot aztán tettekkel, munkával kell kiérdemelni. S ezen van a hangsúly. 1968. januárja politikai testepdésből rázta fel az országot, az emberek felfigyeltek a közügyekre, s leplezet­lenül, kritikus szemmel kezdték nézni a politikusok tetteit: vajon összhangban vannak e szavaikkal. Ez a spontánul értékelő szem lelet január után egyre erősödött, s ma már annyira sajátunk, hogy minden politikusnak számolnia kell vele. Közvéleményünk érdeklődéssel várta a parlament új elnökének, Dubček elvtársnak expozéját. A népszerű, emberséges hangú poiiti kusnak a január utáni politika mellett hitet tevő programbeszédére számítottunk, s a hallottak alapján nem is csalódtunk. Legfelsőbb államhatalmi szervünk új elnöke közmegelegedésére mondta: a párt politikájának alapvető jellegzetessége az a törekvés lett, hngy szi­lárdan és tartósan törvényekben rögzítse az akcióprogramban és a novemberi határozatban kifejezésre juttatott programszerű célo kat. A Szövetségi Gyűlés ebben a szellemben fog dolgozni, s ügyel arra, hogy tovább növekedjék befolyása az állam politikájára és tevékenységére, hogy teljes mértékben érvényesüljön funkciója a két nemzet és a nemzetiségek érdekeinek védelmében. Biztató, lelkesítő szavak ezek, akárcsak a bel- és külpolitikai kon szolidáció meggyorsítására, a törvényesség feltétlen biztosítására, a demokratikus szabadságjogok törvényesítésére és szavatolására, az alkotó munkához és a politikai elkötelezettséghez szükséges nyugodt légkör megteremtésére, a társadalmi osztályok, rétegek és csoportok érdekeinek védelmére, az új választásokra stb. vonatko­zóak. Különös, hogy nagyon is isinerős, és most mégis újra biztató, lelkesítő szavak ezek. Azért biztatók és lelkesítők, mert félre­érthetetlenül a többság óhajtotta célokat fejezik ki, s azokkal az állásfoglalásokkal is összhangban vannak, amelyekben a párt tagsága az utóbbi hetekben bizalmát fejezte ki az új vezetőség iránt, s amelyekben a január utáni politika folytatását, az akció program és a novemberi határozat következetes megvalósítását sür­getik. Jogrendünk demokratizálása, a korszerű társadalom igényeinek megfelelő alkotmányosság és államiság megteremtése ma a tör­vényhozás legnagyobb feladata, tehát távolról sifm közömbös, mi­lyen irányítással dolgozik a parlament. A január utáni politika megszemélyesítőinek és gyakorlati megvalósítóinak jelenléte a leg­főbb államhatalmi szerv élén mindannyiunk számára ígéret és bi­zonyosság arra, hogy szélsőségek nélkül, de következetesen halad­hatunk megújhodásunk kiteljesedése, viszonyaink rendezése, az ország társadalmi, gazdasági helyzetének létbiztonságot adó nor­malizálása felé. SZ. G. Nem hallgatnak a fegyverek Jövőre már 25 éve lesz, hogy befejeződött a második világháború. Ha egy pillantást vetünk földgömbünkre, megállapíthatjuk, hogy a fasizmus felett aratott győzelem mámorában a háborúmentes vi­lágról szőtt ábrándok csak illúziók maradtak. A leszerelési tervek az irattárakban porosodnak, különféle nemzetközi értekezleteken, államfők beszédeiben fennkölt szavak hangzanak el a béke meg­őrzéséről, az atomkatasztrófa elkerüléséről, de egy negyed évszá­zad alatt képtelen volt az emberiség felszámolni a második világ­háború következményeit. Európában még mindig első számú prob léina a német kérdés, és Nyugat-Németország újrafelfegyverezése a bizalmatlanság légkörét élteti. A világ különböző pontjain pedig a gyilkos fegyvereké a szó. A két táborra osztott világ vezető nagyhatalmai képtelenek a tartós békét biztosító kompromisszumok­ra, mert attól tartanak, hogy a másik fél ezt a gyengeség jelének tekintené. Á Szovjetunió átfogó leszerelési tervei mögött a Nyugat mindig valami előnyük kicsikarását gyanítja, és képtelen lenionda ni világhatalmi törekvéseiről. így az átfogó, általános megoldás helyett a világ körnriHeménye kénytelen megelégedni különféle részegyezményekkel (nukleáris kísérletek betiltása, atomsorompó stb.), és tovább reménykedni. A legbiztatóbb talán a vietnami háború befejezésének a lehetősége. Washingtonban ugyanis rádöbbentek, hogyha nem tudnak teljes győzelmet kicsikarni, akkor az egyenlő a vereséggel, illetve a par­tizánok győznek már azzal is, hogy ha nem tudják őket legyőzni Ezen amerikai képlet szerint az Egyesült Államok a vesztes. Nem is beszélve arról, hogy a veszteségek rohamosan növekednek. 1967 végéig — amerikai jelentések szerint tízezer halottat vesztet tek Vietnamban (kb. ötször annyi sebesültet!), 1968 májusa óta pedig — amikor Washigton megegyezett Hanoival, hogy tárgyaló asztalhoz ül — további tízezer a halottak száma. Nixon szeretne kijutni ebből a háborúból, és véleménye szerint — a VDK vezetőinek is érdeke a háború gyors befejezése. Párizsban folynak a tárgyalá­sok, azonban a hivatalos közlemények semmi haladásról sem tanús­kodnak. Egyes jól tájékozott források szerint az érdemi tárgyalások személyes eszmecseréken folynak, noha ezt többen cá­folták. Azzal természetesen számolni kell, hegy megállapodás va lamj kompromisszumos alanon jöhet létre, tehát az amerikai—sai­goni elképzelések távol állnak a megegyezési alaptól, s bizonyára a Felszabadítás! Frontnak is engedményeket kell tennie. A legreá­lisabbnak egy koalíciós kormány megalakításé látszik, de ennek megteremtéséhez egy sor más problémát kell megoldani (elsősor­ban az amerikaik távozását.) A harcok és a tárgyalások tovább folynak. A Közel-Keleten is elmérgesedett a helyzet. Az összetűzések napi­renden vannak és egy arab-izraeli béketárgyalás egyre valószínűt­lenebb. Az izraeli kormány a jelenlegi fegyverszüneti vonal meg­erősítésével fenyegetőzik, az arab lapokban pedig olyan javaslatok látnak napvilágot, hogy több évig tartó helyi csatározásokkal, terrorakciókkal Izrael emberi tartalékalt kell kimeríteni, ha az arabok döntő csatára képtelenek az erősebb ellenféllel. Mindez egy újabb nagy konfliktus kirobbanását idézheti elő. Ezért a négy nagyhatalom képviselői tárgyalóasztalhoz ültek, hogy valami meg­oldást találjanak a számukra pillanatnyilag nagyon kellemetlen tűziészek felszámolására. A tárgyaló felek nézetei azonban annyira eltérnek egymástól (nem is beszélve az érintett felek nézeteiről!), hogy a politikai megfigyelők nemigen bíznak abban, hogy a ta nácskozás eredményes lenne.) Egyelőre a nigé-iai testvérháború befejezésére sem számíthatunk, mert, valamennyi békéltető tárgyalás eredménytelenül végződött. Sajnos, nem hallgatnak a fegyverek a világon. Még nem tűntek el azok akiknek érdeke a háború. Az emberiség azonban ebbe soha nem nyugszik bele. SZŰCS BÉLA Hétfőn a délutáni órákban a CSKP Központi Bizottságá­nak prágai székhelyén dr. Gustáv Husák első titkár fo­gadta a szakszervezetek küldöttségét, amelyet K. Poláček, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke vezetett. (ČSTK felvétele) Vasárnap délelőtt tartotta ülését a bratislavai várban a Szlovák Nemzeti Tanács eln öksége, mely felmentette Sá­dovskyt miniszterelnöki tisztsége alól és kinevezte a minisz­terelnöki székbe dr. Peter C olotkát. A felvételünkön az újonnan megválasztott miniszterelnök Stefan Sádovsktjnak, az SZLKP KB új első titkárá nak jókívánságait fogadja. (Štefan Petráš felv.) MARIANNE: - NEM ..., NEM ..NEM! (A Welt kalikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents