Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN A tábornok kudarca üHiMa A NAP kel: 4.13, nyugszik: 19.09 órakor. A HOLD kel: 2 13, nyugszik: 13.55 órakor. Mévnapjukon szeretettel köszöntjük FERENC — BLAZSENA nevíi kedven olvasóinkai • 1760-ban született PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM költő, a magyar népköltészet egyik első tudatos gyűjtőié (+1820) • 1849 ben Garibaldi szabadcsapatai bevonultak Rómába • 1929-ben halt meg IOZEF MURGAŠ a drótnélküli távíró szlovák feltalálója (szül.: 1864) • 1939-ben japán megtámadta a Mongol Népköztársa ságot. any szo Néh magyarázat Azt is adhatnám ciinnek, hogy „Objektív okok a magunk mentségére". Valóban nein magyarázkodásra kiagyalt objektív okokról van sző, hanem rideg tényekről. Az utóbbi időben több olva sónk újra felveti a régi fájó kérdéseket: egyes beszédeket miért közlünk rövidítve, egyes hírek, közlemények miért nem kerülnek az első oldalra, jóllehet a szlovák és a cseh pártlapok első oldalon helyezik el őket? Sőt, akadnak, akik azt is a szemünkre vetik, hogy egyes anyagainkat nem a többi lapban olvasott sző szerinti rövidítéssel közöljük. S ami a legszomorúbb az egészben, elvétve még olyan ,,éber szemű" bírálók is akadnak, akik mindenben célzatosságot, valami elhajlást sejtenek. Megnyugtatunk mindenkit, hogy „a tettest", a fő „bajkeverőt" már évek óta Ismerjük. Úgy hívják, hogy korai zárás. Ez azt jelenti, hogy szerkesztőségünknek az utolsó kéziratot 20.30-órakor (a nyomdászok jóvoltából néha 21 órakor) le kell adnia, ha azt akarjuk, hogy Küzép Szlovákiában másnap reggel olvasóink megkapják a lapot. A vidéki kiadás több más napilapnál is hasonló) a Pravdának és a Rudé Právónak žilinai, illetve kassai kiadása is van). Létezik egy megoldás: a több kiadás bevezetése. Erre már tettünk javaslatot, de különféle okok miat mindeddig nem valósulhatott meg. Ezzel a módszerrel elérhetnénk, hogy a Bratislavához közel eső vidékek 25—30 000 olvasója másnap megkapná a 23 óráig érkező híreket. Ennek megva lósításán fáradozunk. E módszert a nagyobb politikai események idején már többször is alkalmaztuk. (A sportrovatban elég gyakran.) A korai zárás az oka annak is, hogy az utolsó pillanatban érkező hírekből csupán rövid kivonatot tudunk készíteni, másnap pedig már nem ismételjük meg a hírt bővebben, mert újabbak érkeznek. Gyakran előfordul, hogy a kész hátsó oldalakat felbontjuk, és egy-egy fontos hírt beszúrunk oda, mert első oldalunk „.befogadóképessége" elég csekély, és napjainkban a politikai események sok helyet követelnek. Befejezésül pedig a rövidítésekről csak annyit, hogy nemigen akad két olyan szerkesztő, aki a távirati iroda többoldalas anyagából ugyanazt a 15—20 sort vegye ki. Objektív tény: az olvasó friss újságot, és nem magya rázatot akar. És ennek eléréséért mindent elkövetünk. SZERKESZTŐSÉG A hangsúly a munkán és a következetességen van A párt- és országvezetésben megvalósított személyi változásokat — amint az állásfoglalások igazolják — a lakosság nagy része megértéssel fogadta. Vannak, akiknek ebben az esetben is eltérő a véleményük, de ez egészen természetes. Még nem is olyan régen csak a bátrabbak merték kimondani, liogy egy funkciót senki sem bérelhet ki magának időtlen Időkig, hiszen ahogy változnak a társadalmi körülmények, úgy változnak a bizonyos tisztséggel szemben támasztott igények is, s e mindig változó igényeknek kevesen tudnak szüntelenül megfelelni. Termeszetesen ez még nein minden, hiszen végeredményben csak feltételezések alapján lehet valakit valamilyen tisztségre kijelölni, a tisztség huzamosabb betöltéséhez való jogot aztán tettekkel, munkával kell kiérdemelni. S ezen van a hangsúly. 1968. januárja politikai testepdésből rázta fel az országot, az emberek felfigyeltek a közügyekre, s leplezetlenül, kritikus szemmel kezdték nézni a politikusok tetteit: vajon összhangban vannak e szavaikkal. Ez a spontánul értékelő szem lelet január után egyre erősödött, s ma már annyira sajátunk, hogy minden politikusnak számolnia kell vele. Közvéleményünk érdeklődéssel várta a parlament új elnökének, Dubček elvtársnak expozéját. A népszerű, emberséges hangú poiiti kusnak a január utáni politika mellett hitet tevő programbeszédére számítottunk, s a hallottak alapján nem is csalódtunk. Legfelsőbb államhatalmi szervünk új elnöke közmegelegedésére mondta: a párt politikájának alapvető jellegzetessége az a törekvés lett, hngy szilárdan és tartósan törvényekben rögzítse az akcióprogramban és a novemberi határozatban kifejezésre juttatott programszerű célo kat. A Szövetségi Gyűlés ebben a szellemben fog dolgozni, s ügyel arra, hogy tovább növekedjék befolyása az állam politikájára és tevékenységére, hogy teljes mértékben érvényesüljön funkciója a két nemzet és a nemzetiségek érdekeinek védelmében. Biztató, lelkesítő szavak ezek, akárcsak a bel- és külpolitikai kon szolidáció meggyorsítására, a törvényesség feltétlen biztosítására, a demokratikus szabadságjogok törvényesítésére és szavatolására, az alkotó munkához és a politikai elkötelezettséghez szükséges nyugodt légkör megteremtésére, a társadalmi osztályok, rétegek és csoportok érdekeinek védelmére, az új választásokra stb. vonatkozóak. Különös, hogy nagyon is isinerős, és most mégis újra biztató, lelkesítő szavak ezek. Azért biztatók és lelkesítők, mert félreérthetetlenül a többság óhajtotta célokat fejezik ki, s azokkal az állásfoglalásokkal is összhangban vannak, amelyekben a párt tagsága az utóbbi hetekben bizalmát fejezte ki az új vezetőség iránt, s amelyekben a január utáni politika folytatását, az akció program és a novemberi határozat következetes megvalósítását sürgetik. Jogrendünk demokratizálása, a korszerű társadalom igényeinek megfelelő alkotmányosság és államiság megteremtése ma a törvényhozás legnagyobb feladata, tehát távolról sifm közömbös, milyen irányítással dolgozik a parlament. A január utáni politika megszemélyesítőinek és gyakorlati megvalósítóinak jelenléte a legfőbb államhatalmi szerv élén mindannyiunk számára ígéret és bizonyosság arra, hogy szélsőségek nélkül, de következetesen haladhatunk megújhodásunk kiteljesedése, viszonyaink rendezése, az ország társadalmi, gazdasági helyzetének létbiztonságot adó normalizálása felé. SZ. G. Nem hallgatnak a fegyverek Jövőre már 25 éve lesz, hogy befejeződött a második világháború. Ha egy pillantást vetünk földgömbünkre, megállapíthatjuk, hogy a fasizmus felett aratott győzelem mámorában a háborúmentes világról szőtt ábrándok csak illúziók maradtak. A leszerelési tervek az irattárakban porosodnak, különféle nemzetközi értekezleteken, államfők beszédeiben fennkölt szavak hangzanak el a béke megőrzéséről, az atomkatasztrófa elkerüléséről, de egy negyed évszázad alatt képtelen volt az emberiség felszámolni a második világháború következményeit. Európában még mindig első számú prob léina a német kérdés, és Nyugat-Németország újrafelfegyverezése a bizalmatlanság légkörét élteti. A világ különböző pontjain pedig a gyilkos fegyvereké a szó. A két táborra osztott világ vezető nagyhatalmai képtelenek a tartós békét biztosító kompromisszumokra, mert attól tartanak, hogy a másik fél ezt a gyengeség jelének tekintené. Á Szovjetunió átfogó leszerelési tervei mögött a Nyugat mindig valami előnyük kicsikarását gyanítja, és képtelen lenionda ni világhatalmi törekvéseiről. így az átfogó, általános megoldás helyett a világ körnriHeménye kénytelen megelégedni különféle részegyezményekkel (nukleáris kísérletek betiltása, atomsorompó stb.), és tovább reménykedni. A legbiztatóbb talán a vietnami háború befejezésének a lehetősége. Washingtonban ugyanis rádöbbentek, hogyha nem tudnak teljes győzelmet kicsikarni, akkor az egyenlő a vereséggel, illetve a partizánok győznek már azzal is, hogy ha nem tudják őket legyőzni Ezen amerikai képlet szerint az Egyesült Államok a vesztes. Nem is beszélve arról, hogy a veszteségek rohamosan növekednek. 1967 végéig — amerikai jelentések szerint tízezer halottat vesztet tek Vietnamban (kb. ötször annyi sebesültet!), 1968 májusa óta pedig — amikor Washigton megegyezett Hanoival, hogy tárgyaló asztalhoz ül — további tízezer a halottak száma. Nixon szeretne kijutni ebből a háborúból, és véleménye szerint — a VDK vezetőinek is érdeke a háború gyors befejezése. Párizsban folynak a tárgyalások, azonban a hivatalos közlemények semmi haladásról sem tanúskodnak. Egyes jól tájékozott források szerint az érdemi tárgyalások személyes eszmecseréken folynak, noha ezt többen cáfolták. Azzal természetesen számolni kell, hegy megállapodás va lamj kompromisszumos alanon jöhet létre, tehát az amerikai—saigoni elképzelések távol állnak a megegyezési alaptól, s bizonyára a Felszabadítás! Frontnak is engedményeket kell tennie. A legreálisabbnak egy koalíciós kormány megalakításé látszik, de ennek megteremtéséhez egy sor más problémát kell megoldani (elsősorban az amerikaik távozását.) A harcok és a tárgyalások tovább folynak. A Közel-Keleten is elmérgesedett a helyzet. Az összetűzések napirenden vannak és egy arab-izraeli béketárgyalás egyre valószínűtlenebb. Az izraeli kormány a jelenlegi fegyverszüneti vonal megerősítésével fenyegetőzik, az arab lapokban pedig olyan javaslatok látnak napvilágot, hogy több évig tartó helyi csatározásokkal, terrorakciókkal Izrael emberi tartalékalt kell kimeríteni, ha az arabok döntő csatára képtelenek az erősebb ellenféllel. Mindez egy újabb nagy konfliktus kirobbanását idézheti elő. Ezért a négy nagyhatalom képviselői tárgyalóasztalhoz ültek, hogy valami megoldást találjanak a számukra pillanatnyilag nagyon kellemetlen tűziészek felszámolására. A tárgyaló felek nézetei azonban annyira eltérnek egymástól (nem is beszélve az érintett felek nézeteiről!), hogy a politikai megfigyelők nemigen bíznak abban, hogy a ta nácskozás eredményes lenne.) Egyelőre a nigé-iai testvérháború befejezésére sem számíthatunk, mert, valamennyi békéltető tárgyalás eredménytelenül végződött. Sajnos, nem hallgatnak a fegyverek a világon. Még nem tűntek el azok akiknek érdeke a háború. Az emberiség azonban ebbe soha nem nyugszik bele. SZŰCS BÉLA Hétfőn a délutáni órákban a CSKP Központi Bizottságának prágai székhelyén dr. Gustáv Husák első titkár fogadta a szakszervezetek küldöttségét, amelyet K. Poláček, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke vezetett. (ČSTK felvétele) Vasárnap délelőtt tartotta ülését a bratislavai várban a Szlovák Nemzeti Tanács eln öksége, mely felmentette Sádovskyt miniszterelnöki tisztsége alól és kinevezte a miniszterelnöki székbe dr. Peter C olotkát. A felvételünkön az újonnan megválasztott miniszterelnök Stefan Sádovsktjnak, az SZLKP KB új első titkárá nak jókívánságait fogadja. (Štefan Petráš felv.) MARIANNE: - NEM ..., NEM ..NEM! (A Welt kalikatúrája)