Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-06 / 105. szám, kedd

TÁNC, DAL, MUZSIKA Támogatást vár a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes MEGTARTOTTA ez idei bemu­tatóját a dunaszerdahelyi járá­si Művelődési otthon mellett működő Csallóközi Dal- és Táncegyüttes. A tánc-, dal- és zeneszámokból álló műsor ge­rincét ezúttal is Dél-Szlovákia folklórja képezte. Emellett azonban a mintegy 80-tagú együttes ízelítőt adott a tánc-, ének- és zenekultúra klasszikus és mai-szerzőinek a műveiből is. A több mint kétórás összeál­lítás nem szerzett meglepetést. Bár az együttes tanújelét adta annak, hogy nem elégszik meg a már elért eredménnyel, ha­nem kísérletezik, keresi az új kifejezési lehetőségeket (amely már önmagában is dicséretre méltó) — a csoportot egykor jellemző lendület ezúttal alább­hagyott. összbenyomásként csak az maradt meg bennünk, hogy egy jó átlagszínvonalon mozgó műkedvelő előadást lát­tuftk. A nagyobb élményhez az szükséges, hogy a műsorszá­mok a mostaninál csiszoltabbá, lendületesebbé váljanak. Ám ezúttal nem az a célunk, hogy a bemutatót értékeljük. Az együttes vezetőivel arról beszélgettünk el, hogy mi a tervük és hogyan akarnak dol­gozni a jövőben? — A tervünk rengeteg — mondta Ág Tibor művészeti ve­zető. — Azt szeretnénk, ha a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes méltó maradna a régi híréhez és beváltaná a hozzáfűzött re­ményeket. Ismeretes, hogy a közel húsz éve működő együttes egykor nagy népszerűségnek örvendett. Részt vett minden nagyobb ren­dezvényen és úgy tartottuk szá­mon, mint a csehszlovákiai ma­gyar népi hagyomány egyik íegjobb ápolóját. Aztán hanyat­lani kezdett, és több évig csak az emléke élt. A dunaszerda­helyi Járási Művelődési Otthon Jóvoltából az utóbbi két-három évben lendült fel a munkája újra, és aratja a szebbnél szebb jikereket. — Az eredmény — jegyezte meg a karnagy — nemcsak az együttes tagjaitól és vezetőitől függ. Sok olyan nehézséggel kell megktizdeniink, amely gyakran próbára teszi nemcsak az erőnket, hanem a hitünket és a kedvünket is. Nem akarok minden problémára kitérni. A sok közül csak azt említem, hogy aki nem észleli közvetle­nül, talán el sem tudja képzel­ni, milyen erőfeszítést igényel az összpontosítások megtartása, a próbák rendszeresítése. Az együttes tagjai dolgozók, vagy tanulók. Egy-egy műsor betanu­lására szabadidejüket áldozzák fel. Ráadásul Csallóközben szét­szórva laknak, ami tovább ne­hezíti a helyzetet. Ha ennek el­lenére mégis sikerül helytállni, az annak tulajdonítható, hogy a tagság kivétel nélkül szorgal­mas, és hivatásérzetből dolgo­zunk. HASONLÖ hangnemben be­szélt Quittner János koreográ­fus, a táncegyüttes vezetője is. Ezeket mondta: — Ezt a munkát csak önként és csak szívvel-lélekkel lehet végezni. Önfeláldozás és lelke­sedés nélkül aligha tartanánk ott, ahol tartunk. Az együttes már többször járt külföldön. Tavaly Magyarorszá­gon és Lengyelországban szere­pelt. Mindkét helyen megnyerte a közönség tetszését, és jó ér­zéssel tért haza. Idén újabb kül­földi szereplésre készül. Az a tény, hogy a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes külföldön is kép­viselheti a csehszlovákiai ma­gyar kultúrát, jó munkára köte­lezi mind a tagokat, mind a ve­zetőket. Quittner János ezzel kapcsolatban így vélekedett: — Arra törekszünk, hogy műsorszámaink minden tekin­tetben elérjék a kívánt színvo­nalat. A legtöbbet a népi ha­gyományból, Csallóköz eredeti folklórjából merítünk. De nem állunk meg egy helyben, a for­manyelvet nem szűkítjük le egyetlen témakörre. Ötvözni próbáljuk a régit és az újat, a hagyományosat és a mait. Ennek érdekében felhasználjuk azokat az eredményeket, ame­lyet ezen a területen másutt már elértek. Munkánkhoz eddig a legtöbb segítséget a Szlovák Népművészeti Együttes, a Ma­gyar Állami Népi Együttes és az Ifjú Szívek példája nyújtot­ta. A Csallóközi Dal- és Tánc­együttes rendszeresen fellép mind az crszágos, mind a kerü­leti és körzeti népi rendezvé­nyeken. De nemcsak Gombaszö­gön, Füleken és Zselízen, ha­nem Kelet- és Dél-Szlovákiában úgyszólván mindenütt ismert. A közönség részéről tapasztalható megbecsülés erőt és lendületet ad a csoportnak a további mun­kához. — Tervünk — egészítette ki a későbbiek során a művészeti vezető és a koreográfus sza­vait Steckler Rudolf, a duna­szerdahelyí Járási Művelődési Otthon igazgatója — biztató, igyekezetben nincs hiány. Ah­hoz azonban, hogy munkánk a jövőben is eredményes legyen, szükséges, hogy a Csallóközi Dal- és Táncegyüttest egyre több falu és város érezze ma­gáénak. A Járási Művelődési Otthon anyagilag is, erkölcsi­leg is a lehető legmesszebbme­nőkig támogatja az együttest. Támogatást kérünk és várunk azonban a falusi művelődési otthonoktól és másoktól is. A Csallóközi Dal- és Tánc­együttes tagjai szívesen vesz­nek részt az országos és kör­zeti bemutatókon. Ezek a fellé­pések azonban — bármennyire is megtisztelóek — igényeiket nem elégítik ki. Elégedettek csak akkor lesznek, küldetésü­ket is csak akkor fogják mara­déktalanul teljesíteni, ha az eddiginél a jövőben több hely­ről kapnak szereplésre meghí­vást. AZ ÜJ MŰSORT a közeljövő­ben mintegy húsz alkalommal viszik színre. A tagok és a ve­zetők egyaránt azt szeretnék azonban, ha az eddiginél sok­kal több faluba és városba lá­togathatnának el és adhatná­nak ízelítőt a csehszlovákiai magyar ének, zene- és tánckul­túra remekéből. Nincs „bomba" számuk, nem várnak „bomba" sikert. Össze­állításuk a tánc, a dal és a mu­zsika nyelvén a múlt és jelen kultúrájának egy-egy darabját közvetíti nemes szándékkal, — műkedvelőkhöz viszonyítva — tiszteletre méltó színvonalon. (b) ÚJABB CSEMADOK RENDEZVÉNY KASSÁN Újszerű rendezvénnyel mutat­koztak be a fiatal CSEMADOK­tagok Kassán: az Albatros al­kotócsoport három képzőművé­szének kiállításával. A CSEMADOK Városi Bizott­sága helyiségeiben, a Lenin ut­ca 122 sz. alatt nyitotta meg Ritzkó Béla elnök Darina Ho­lecová, Jozef Praimáry és Ros­koványi István tárlatát. A há­rom fiatal képzőművész közül kettő nem CSEMADOK-tag, hi­szen szlovák és cseh nemzeti­ségű, de ez nem lehetett aka­dálya annak, hogy közös célo­kért síkraszállva alkotócsoport­ba tömörüljenek és bemutatkoz­zanak a nyilvánosságnak. A megnyitón néhány újság­író, szakember és művészetet­szerető vendég vett részt. Az első látogatók között pedig Feld Lajos grafikust is felis­meraettük. A neves kassai mű­vész ezt írta a vendégkönyvbe: i.'Togy korunk válságban van, Arról azek a fiatalok ls tudnak. és ezt ez a kiállítás művészi fokon igazolja." A CSEMADOK Városi Bizott­sága helyiségei alkalmasak ilyen rendezvények megvalósí­tására is, és külön öröm, hogy a vezetőség támogatja az újsze­rű kezdeményezéseket. A kiál­lított festmények és grafikák művészi szintjének megállapí­tása a szakemberek dolga, ml csak annyit mondhatunk, hogy a CSEMADOK bebizonyította: lehet együttműködni, közösen dolgozni magyaroknak szlová­kokkal és csehekkel. A CSE­MADOK, a csehszlovákiai ma­gyarok szervezete, fórumot, megnyilatkozási lehetőséget biztosít bárkinek, aki jóindula­túan közeledik hozzá. Szép lenne, ha a Matica slo­venská valamelyik helyi szer­vezete hasonló rendezvénnyel igazolná közeledési szándékait. íbtj Éllllüll ÁRULKODÓ UJJLENYOMATOK A daktiloszkópia a rendőrség szolgálatában # Az ujjlenyomatokból az apára is lehet következtetni # A papilláris vonalak nem változnak >9 Nem létezik két tel­jesen azonos ujjlenyomat # Harc a daktiloszkópia és az antropometria között # Lehetetlen a csalás # A bőrátültetés sem vezetett eredményre # Számítógépek­kel a fejlődés felé A bemutatkozás, de még a személyazonossági igazolvány felmutatása is csupán felületes felvilágosítást nyújt a szemé­lyünk iránt érdeklődőknek. A félreértések és tévedések meg­előzése, a vitás kérdések eldön­tése sokszor lényegesen ponto­sabb tájékoztatást igényel, olyat, amely csak bizonyos tu­dományos módszerrel, például a daktiloszkópia segítségével oldható meg. A daktiloszkópiának a kri­minalisztikában és az orvostu­dományban, sőt az antropoló­giában is nagy hasznát veszik a szakemberek. Gyakorlat teszi a mestert Ez utóbbi tudományágban a daktiloszkópia alapján szerzett ismeretek megkönnyíthetik az apa személyének megállapítá­sát. Tudvalevő ugyanis, hogy a leszármazottak szüleik tulajdon­ságait és vonásait is örökölhe­tik, úgyhogy a szülők és gyer­mekeik ujjlehyomata között többnyire bizonyos összefüggés fedezhető fel. Az antropológus dolga, hogy megtalálja és fel­ismerje ezeket a közös jelleg­zetességeket. Az orvostudo­mányban főleg az úgynevezett mongoloid gyermekek betegsé­gének kivizsgálása során van nagy szerepe a daktiloszkópiá­nak. Bennünket azonban ezúttal nem az említett szempontokból, hanem kizárólag a kriminalisz­tika problémáival kapcsolatban érdeke) a daktiloszkópia. Ezért kerestük fel a prágai Károly Egyetem jogi fakultásának kri­minalisztikai intézetében dr. Boliuslav Nemecet, a bűnügyi technika osztályának vezetőjét, számos tudományos mű szerző­jét. Dr. Némec kerek húsz esz­tendeje foglalkozik kriminalisz­tikával, tizenhét év óta pedig lelkiismeretesen megosztja szakmájában szerzett széles kö­rű ismereteit az ifjúsággal. A bűnügyi technika ugyanis nemcsak a daktiloszkópiából áll. A személyazonosság megál­lapítása elképzelhetetlen a kép­mások azonosítása, továbbá írásszakértői, valamint bizo­nyos, az antropológia és a tör­vényszéki orvostan szempontjá­ból fontos biológiai felkészült­ség nélkül. Ehhez járul a bűn­tárgyak a bűnözök által hasz­nált eszközök azonosítása, a különféle lőszerek, fegyverek tökéletes ismerete, valamint az okiratok, értékpapírok, fizetési eszközök stb. eredetének felis­merése, illetve a hamisítványok megállapítása. De hiába is folytatnánk, hiszen lehetetlen felsorolni, mi mindennel kell tisztában lennie annak, akitől a bűnügyi technikában megbíz­ható eredményeket várnak. Ezek ugyanis a szaktudáson és a körültekintő, lelkiismeretes munkán kívül gazdag tapaszta­latokat is igényelnek. De még így sem feltételezhe­tő — hiszen az ember feje nem káptalan, no meg mire való a szakosítás —, hogy valaki a leg­aprólékosabb ismeretekre te­gyen szert a bűnügyi technika valamennyi ágában. Ahány ujjvégződés — annyiféle Maradjunk tehát inkább a daktiloszkőpiánál, dr. Némec tulajdonképpeni szakmájánál, amely — már az előzőkből is kitűnik — az ujjlenyomatok elemzésével foglalkozó tudo­mány, feladata pedig a sze­mélyazonosság megbízható meg­állapítása. Mintegy száz esztendeje tá­maszkodik erre a tudományág­ra a kriminalisztika, azóta, amióta kiderült, hogy a kézuj­jakon nagyítóval észlelhető kü­lönféle alakú papilláris vonalak (bőrfodorrajzok) képe, bármi­lyen munkát végzünk, születé­sünktől kezdve életünk végéig változatlan marad. A fiziológu­sok szerint az sem vitás: nincs két olyan ember a világon, aki­nek az ujján ezek a minták azonosak volnának. Az ujjlenyo­matok összetévesztése tehát teljesen kizárt. Ezért a dakti­loszkópia kitűnő segítsége ma már a bűnügyi rendőrségnek a bűnözők személyazonos­ságának meghatározásában, akik e tudományág hiányéban minden bizonnyal nem egy esetben könnyűszerrel kibújná­nak a felelősségre vonás és igazságszolgáltatás alól. Visszapillantás a múltba Annak ellenére, hogy a dak­tiloszkópiával mint tudomány­nyal Európában évszázadokon keresztül nem foglalkoztak, el­ső nyomait az időszámításunk előtti 2000 körül már megta­lálhatjuk a babiloniak és az asz­szírok történelmében. A londo­ni Britisch Museumban ma ís őrzik azokat az ásatásokkor megtalált agyagtáblákat, melye­ken a beléjük vésett és megfej­tett ékírás mellett ujjlenyoma­tok láthatók. Nálunk a daktiloszkópia to­vábbfejlesztése J. E. Purkyné cseh filozófus és természettu­dós nevéhez fűződik. Ám az ó idejében már se szeri, se szá­ma a világban a tudósoknak, akik a személyazonosság mi­nél megbízhatóbb meghatáro­zásának a módjáról vitáznak egymással. Galton angol antro­pológus, a daktiloszkópia elő­nyelt hirdetve, elveit először 1888-ban Londonban ismertette a nyilvánnossággal. Ugyanakkor mások — elsősorban a francia származású Bertillon — az ánt­ropometriára esküdtek. Bertil­lon tanítása szerint a problé­ma megoldásának a legmegbíz­hatóbb módszere az antropoló­gia és ennek alapján a bűnö­zők egyes testrészei méreteinek (a test magassága álló és ülő helyzetben, a vállak közötti tá­volság, a fej hossza és széles­sége, a jobb fül hossza, a bal láb és a bal kéz kisujjának és középső ujjának hossza, az uj­jak közötti távolság stb.) nyil­vántartását javasolta. A két tu­dós és hívei között évekig tartó harcban végül is Galton győ­zött. Számításai szerint az ujj­hegyeken látható vonalak va­riálódásából kapott képek szá­ma meghaladja a 64 milliárdot. Ramoz brazíliai tudós pedig va­lószínüségszámítással azt is megállapította/hogy 466 033 700 évnek kellene eltelnie ahhoz, hogy valamely ujjlenyomat min­tája megismétlődhessen. Érthe­tő, hogy mindezen nyomós ér­vekkel és bizonyítékokkal szem­ben gyengének bizonyult az antropometria, mely számos gyakorlati fogyatékossága, sőt sikertelensége következtében kénytelen volt véglegesen visz­szavonulni és átengedni helyét a daktiloszkópiának. A technika fejlődése A többi tudományághoz ha­sonlóan a daktiloszkópia is ál­landó fejlődésen megy keresz­tül. Régebben — még az ötve­nes években is — az ujjlenyo­matokhoz használt fekete fes­téket hosszú ideig nem lehetett eltávolítani a bőrről, ma viszont az erre a célra rendelkezésre álló vegyszerekkel sajátos mó­don kikészített a kéz érintésé­re rendkívül érzékeny papír a legcsekélyebb foltot sem hagy­ja a kézen. Csakhogy a dakti­loszkópia módszerei csupán a gyanúsított vagy a már lelep­lezett bűnözők esetében alkal­mazható sikerrel. Ezért minden bizonnyal helyénvaló volna a kérdés: hogyan állapítható meg a kesztyűs kézzel dolgozó tet­tes személyazonossága? — Tévedés volna azt hinni, hogy csak akkor érünk célt. ha előzőleg megszereztük a tet­tes ujjlenyomatait — válaszolja dr. Némec. A hiányzó ujjlenys­matokra, illetve a tettes sze­mélyére a tett színhelyén ész­lelt egyéb nyomokból is siker­rel következtethetnek a nyomo­zók. A rendőrséget nem lehet félrevezetni Természetesen vannak min­den hájjal megkent bűnözők, akik igyekeznek félrevezetni a nyomozó közegeket. Am több­nyire hiba csúszik valahol szá­mításaikba, mert a rendőrsé­gen nem könnyű kifogni. Ezt bizonyítja a múltban Prágában megtörtént, lényegében primitív csalás is. Az egyik bankbetörés alkal­mával az összetört kirakatablak üvegszilánkjain bizonyos ujjle­nyomatokra lett figyelmes a rendőrség. Legnagyobb meglepe­tésére az ujjlenyomatok tulaj­donosa — egy J. K. hevű hi­vatásos kasszafúró — éppen ab­ban az időben a pankráci fegy­ház lakója volt. A lapok mint­ha összebeszéltek volna, egyön­tetűen kétségbevonták a dakti­loszkópia segítségével szerzett adatok hitelességét. — Hogyan követhetett el betörést az, aki­nek a legjobb alibije van? — írták. Hiszen köztudomású volt, hogy J. K. a kritikus időben nem volt szabadlábon. A rendőrség természetesen nem csüggedt. Tisztában volt azzal, hogy valami turpisság van a dologban és kisvártatva meg is oldotta a gordiuszi cso­mót. Kiderült, hogy a betörő J. K. cellatársa volt Pankrá­con. Szabadon bocsátásakor J. K. a barátjának üvegszilánkot adott át saját ujjlenyomataival, melyet azután a tettes, a betö­réskor ügyesen a többi üveg­törmelék közé kevert. Az ak­koriban nagy port felvert histó­ria egyébként A. C. Norr cseh író fantáziáját is megragadta, aki „Jan Osmerka kasszafúró története" címen izgalmas kri­miregényben dolgozta fel az esetet. Ez természetesen nem az egyetlen, a rendőrség félreve­zetését célzó csalás. Akadtak orvosok is, akiket jó pénzért megvásárolhattak a bűnözők aljas céljaik érdekében. Az or­vosok nemegyszer próbálkoztak bőrátültetéssel a gonosztevők ujjhegyein. Jgy pl. Jack Dia­mondról, az amerikai gengszte­rek királyáról is ismeretes, hogy a harmincas években egy bizonyos Morell nevű chicagói orvossal ilyen műtétet hajtta­tott végre mind a tíz ujján, mert az eredeti ujjlenyomatait az Egyesült Államok valameny­nyi rendőrsége gondosan őriz­te. Csakhogy mint annyi más becstelenség, ez a kísérlet sem sikerült, és talán ezzel ma­gyarázható, hogy az utóbbi években felhagytak az orvosok is ezzel céltalannak látszó kí­sérletezésekkel. Belátták, hogy semmi értelme az efféle próbálkozásoknak. Kár a fáradságért túlságosan nagy a kockázat. — Különösen ma­napság van ez így a műszaki forradalom idején — véli dr. Némec —, a kibernetikai számí­tó gépekre és korunk többi vív­mányára utalva, melyeknek a segítségével leegyszerűsíthető, és ami még ennél ls lényege­sebb, sokkal pontosabbá tehető a rendőrség munkája. Mert a gép „agya" az ujjlenyomatokat is feljegyzi. „Emlékezőtehetsé­gével" semmiféle emberi agy sem veheti fel a versenyt. És ez a fontos, mert a számítógé­pek segítségével fejleszthetjük bűnügyi technikánkat és a köz­biztonsági szervek munkája is színvonalasabb lesz. KARDOS MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents