Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-04 / 18.szám, Vasárnapi Új Szó

„A Négyes labor örültje" című francia filmben . . . (ifjú Schiller Alfréd felvételei) • DUBROVSZK1 f — WAR­REN BEATTY. A jilmvilág leg újabb szenzációja, az az olasz­szovjet koprodukciós terv, amely Puskin világhírű fés sok­szor megfilmesített / művét, a „Dubrovszkij"-t vinné ismét filmszalagra. A közelmúltban aláírt végleges forgatási szer­ződés szerint a film rendezője Grigorij Csuhraj, a „Negyven­egyedik" és sok más világsike­rű film alkotója; a főszerepeket pedig az Oscar-díjas julie Christie jüarling) és az ugyan­csak Oscar-díjas Warren Beat­ty IBonnié és Clyde), Shirley MacLaine testvére alakítják. Partnereik angol és szovjet mű­vészek. A felvételeket május végén, június elején szándékoz­zák megkezdeni • Magyar sci-fi. Sci-fi, a tudományos­fantasztikus filmek, a science-fictionok rövidítése. Fejér Tamás rendező most ilyen film felvételeit kezdte meg, ma­gyar forgatókönyv alapján, Budapesten „Az idő ablakai" címmel. A főszerepe­ket lengyel, német és bolgár színészek alakítják. Magyar szereplő 86ak egy van: Gábor Miklós. A film női szerepeit töb­bek között Beata Tyszkiewicz és Krysty­na Mikolajewska lengyel színésznők ala­kítják. • ŰjABB „APA" VAN SZÜ­LETŐBEN. Emlékezetes sikert aratott annak idején a fiatal magyar filmrendező, Szabó István, „Apa" című filmje. A je­lentések szerint, most egy újabb „Apa" van születőben, ezúttal azonban nem Budapesten, ha­nem Stockholmban, ahol Alf Sjöberg, az ismert filmrendező és színész, August Strindberg ugyancsak széles körben Ismert „Apá"-jának filmváltozatára készül, jellemző, hogy az első ízben megfilmesítésre kerülő svéd mű, svéd produkcióban készülő filmváltozatában — a technikai személyzeten kívül — egyetlen svéd sem kap sze­repet. Valamennyi művészt kill* földről szerződtetik ... Az egyik kedvenc lovával .. . • A „Helytartó" filmen? Claude Chabrol, a híres nouvei­lé vagur", a francia új hullám egyik vezető rendezője bejelen­tette, hogy a közeljövőben film­re viszi Rolf Hochhuth annak idején nagy vitát kavart darab­ját, a „Helytartót". Hat ország filmesei működnének közre a produkcióban, de az eredeti tervekkel ellentétben olasz cé­gek nem kapcsolódnak bele, mert a Vatikán illetékesei, ki­átkozással fenyegették meg őket. Emiatt a francia cégek is különböző nehézségeket tá­masztanak, attól félnek ugyan­is, hogy az elsősorban európai közönségnek érdekes filmmel szemben, a negatív vatikáni ál­lásfoglalás üzleti sikertelensé­get eredményez ... Chabrol saj­tóértekezletén kijelentette, a fenyegetések ellenére ragasz­kodik tervéhez és igyekszik azt minél filóbb realizálni Celhangzik a tus, és a vörös falú, sejtelme­' sen megvilágított mulatóban színre lép két híres zenebohóc. A zenekari árokból ugranak a színpadra, oly egyszerre, mint az amerikai girlök, s a táncparkett közepén fekvő kockás bőröndök­höz lépnek. Hajszálra egyszerre húzzák elő az összehajtható tükörkeretet, összeerősltik, és egy­mással szemben állva, eljátsszák a tükörjátékot: egymásnak felelgető mozdulatokat tesznek egymás­sal szemben, mintha az üveg lenne a keretben. A közönség lélegzet visszafojtva figyel. A bohócok összevesznek, megtréfálják, majd bosszantják egymást. Aztán a baloldalon álló, immár végleg megdühödve társára, álla alá kapja hegedűjét, s kedves mosollyal indul a tükör felé. Miközben he­gedül, rázza a fejét s furcsa jelt ad az arcára ragasztott rezes orral. Majd a lágyan ívelő meló­dia kellős közepén, hirtelen társa felé sújt a he­gedűvel, összetörik a tükör, szertehullanak az üvegcserepek, s a társ önmagát már rég egy igazi tükörre „cserélte" . . A mulatóban felhangzik a nevetés, majd kitör a taps. Vége a nagy mutatványnak és ennek a filmfelvételnek. A kamerák most egy emeleti páholy felé fordul­nak, ahol mintegy százhetven centi magas, bájos, fiatal hölgy ül idősebb kísérőjével és két fiatal­emberrel. Egy hölgy, aki felfigyel a bohócszám lényegére: furcsa jelre a rezes orral ... Hogy mit jelent ez a jel, azt' nincs jogom önök­nek elárulni, hiszen minden bizonnyal látni fog­ják majd a televízió képernyőjén a most készülő „Nyomozók társasága" című francia—kanadai­nyugatnémet—jugoszláv—magyar koprodukció­ban készülő tizenháromrészes bűnügyi sorozatot. A „Nyomozók társasága" alapötlete a párizsi Gaumont-cégtől származik, s az ő ötletük volt, hogy a forgatókönyveket, a „Szegény Dániel" és annyi más nagy sikerű bűnügyi darab szerzőjével, Róbert Thomas-val írassák meg. A rutinos színész­író, két társasági hölgy és két kíváncsi fiatalem­ber felhasznánlásával hozta létre a „Nyomozók társaságá"-t és bárhol ls, a világ bármely részén bonyolódjon a cselekmény, e négy alak mindig újra meg újra összefűzi az egymástól bizony erő­sen eltávolodó szálakat. A Gaumont-cég, a koprodukció szervezője, vi­szont nagyszerű szereposztással lepte meg part­nereit: az egyik hölgy Marié Pacomé, a Comedie Francaise világhírű csillaga, nagyszerű drámai színésznő. A másik Maria Latour, a francia film legújabb üdvöskéje, igazi világsztár-jelölt. A fiú­kat a német Bruno Diebrich és a kanadai Richard Garbois alakítja. A két fiatal javarészt a televí­zióban dolgozó, de máris nagyrutinú színész. Forognak a gépek. — Jó, nekem megfelel! — kiált a rendező. — Nekem is jó! — mondja az operatőr. — Maria végzett! Délután kettőre kérem újra a gép elé. Egy intés a rendezőnek — ennyi a gyors bú­csú — és máris robogunk Maria Latourral a távo­li lóversenytér felé. FURCSA JEL EGY REZES ORRAL. A bájos színésznövel — szerencsére — a hosz­sú úton születik az interjú. — Filmszínésznői pályám lovaglótudásommal kezdődött, az viszont életem történetével kezdő­dik. Huszonöt esztendővel ezelőtt Párizsban szü­lettem, de kétéves sem voltam, amikor szüleim Ka­merunba költöztek, ahol édesapám főállatorvos lett. így egyszeriben közel kerültem a híres ka­meruni ménesekhez. 0 A Kamerunban lovagló kislányból hogy lett párizsi starlett? — Középiskolai tanulmányaimat Párizsban vé­geztem egy híres leánylíceumban, majd szüleim óhajára beiratkoztam a Sorbonne jogi karára. Ek­koriban már a művészpályák, felé vonzódtam. Tu­lajdonképpen énekesnőnek készültem. Elvégeztem a párizsi konzervatóriumot, zeneszerző-diplomát szereztem, majd énekesnőként debütáltam az egyetemi diákklubban. De reggelenként szorgal­masan jártam lovagolni. Versailles mellett, a hí­res lóversenypályán nap mint nap öt saját lovam várt — sohasem hiába. És tulajdonképpen itt kez­dődött a karrierem is. Egy reggel, lóhátról, rám kiáltott egy rendkívül határozott fiatalember és megkérdezte, ha szépen megkérne, s még fizetne ls érte valamit, hajlandó lennék-e néhány ugratás­ra a filmesek kamerája előtt. Igent mondtam, bár nem értettem miért esett rám a választás. • Es ma már tudja miért? — Már egy héttel később tudtam, amikor a fel­vételekre sor került. Abban a filmben, amelynek ma már a címét sem tudom, Senta Berger játszot­ta a főszerepet, s engem az ő dublőzeként kíván­tak felhasználni, mondván, hogy kettőnk hasonló­sága több mint meglepő ... 0 Es tényleg hasonlítanak? — Termetre igen, a többi meg az öltözködés és a paróka dolga. Hát, így kezdődött a filmes pálya­futásom. • Es hogyan folytatódott? — Dublőz voltam még néhány filmben, amelye­ket azonban sohasem láttam. Majd 1967-ben meg­kaptam az első főszerepemet Mark Stevenstől, egy fiatal angol rendezőtől, aki Capri-szigetén olasz— spanyol koprodukcióban forgatta „A város lányai" című játékfilmjét. Ezt követte a többi szerep, töb­bek között a Prágában, angol produkcióban ké­szült „A pokol üres", egy izgalmas kalandfilm, majd az az aranyos francia filmszatíra, amelyet „A négyes labor őrültje" címmel mutattak be a mozikban. Legnagyobb sikeremet eddig Luis Bu­nuel 1967-ben Velencében nagydíjat nyert filmjé­ben, „A nap szépé"-ben arattam, ennek forgatásá­ban igazi örömet leltem. % S a többi film? — Még vagy tízben szerepeltem, de azok nem fontosak; alig emlékszem rájuk. • Az énekléssel szakított? — Szó se róla, sőt, éppen az elmúlt napokban jelent meg a párizsi Pathé-Marconi cégnél első nagylemezem: népdalokra épülő tizenkét szatiri­kus, gúnyolódó számot adok elő; valamennyinek magam komponáltam a zenéjét és írtam a szöve­gét. ® Es milyen néven énekel? — Polgári nevemen, mint Maitena Teisseiré, mert nem szeretném összekeverni énekes és fil­mes pályámat. A Maria Latour nevet csak a közön­ség miatt választottam; egyszerűbb megjegyezni, min a Maitena Teisseirét. • Színiakadémiára nem is járt? — A párizsi konzervatórium színiosztályát láto­gattam, majd beiratkoztam Yves Fures, a Comedie Francaise híres drámai hősének kurzusára ... Megérkezünk a lóversenypályára. Marié Latourt majdnem mindenki ismeri itt. Húsz perccel később már nyeregben ül, galoppozik, ugrat, vágtázik. A pályafelügyelő idomár, maga is nemzetközi hírű mesterlovas, elismerő tekintettel kíséw: — Huszárosán lovagol, meg kell adni. Nem ls hiszem, hogy nincs valami magyar beütés a csa­ládjában .. . FENYVES GXÖRKY

Next

/
Thumbnails
Contents