Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-01 / 102. szám, csütörtök

Nagyra értékeljük a kiváló munkaeredményeket OLDŔICH ČERNÍK ELVTÁRS BESZÉDE A PR AGAI VÁRBAN AZ ÁLLAMI KITÜNTETÉSEK ÜNNEPÉLYES ÁTADÁSA ALKALMÁBÓL Nyissunk új fejezetet A CSEMADOK, a Matica slovenská és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége elnökségei pártcsoportjainak tanácskozása Már hagyománnyá vált, hogy a májusi ünnepségek előestéjén a prágai várban találkozunk a legjobb dolgozókkal és átadjuk nekik a legmagasabb kitüntetéseket. A társadalom, a szocialista állam ezzel fejezi ki, milyen nagyra értékeli érdemeiket, az általuk termelt értékeket. A munkában elért kiváló eredményeik azt bizonyítják, hogy népünk, a munkások, a parasztok és az értelmiség munkájával akarják bizonyítani, hogy a szocializmus az a társadalom, amelyé a jövő, amely igazságosan meg tudja valósítani az emberiség ősrégi vágyát — igazságos, anyagiakban és szellemiekben gazdag világban élni. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a mai bonyolult helyzetből való kiutak keresésekor egységesen elfogadta a novemberi határozatot, melyben leszögezte a kommunista párt politikáját az elkövetkező időszakra. Alapvető politikai irányvonalunk a szocializmus építésének folytatása, a társadalmi struktúra és a szociális-politikai kapcsolatok fejlesztése, társadalmunk fejlődése szükségleteinek, internacionalista érdekeinek és kötelességeinek, valamint a marxizmus—leninizmus elveinek megfelelően. Tény azonban, hogy munkánk a lehetőségekhez mérten lassabban halad előre. A hosszú politikai válság megnehezíti a társadalom útját ahhoz, hogy teljes mértékben a feladatok megoldására összpontosíthassa erejét. Megoldásuk halogatása azonban nehezíti a helyzet stabilizációját. Az olyan helyzetben, mint amilyent az elmúlt hónapokban éltünk át, nehéz a társadalom javát szolgáló építőmunka. És nekünk éppen az ilyen munka az érdekünk. Ez volt a szocializmus építése eddigi szakaszának a célja is. Fejlett szocialista társadalmat akarunk építeni országunkban, új, jobb társadalmi és gazdasági kapcsolatokat akarunk kialakítani. Ezeket a célokat a torzulások és a hibák sem szoríthatták háttérbe és most sem szabad őket szem elől tévesztenünk. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya nagyra értékeli a munkások és a parasztok munkáját. Az elmúlt időszakban megszilárdult munkás-paraszt szövetség az új történelmi időszakban az első helyre kerül a szocialista rendszer megerősítésének folyamatában. Továbbra is a munkásosztályra és a szocialista parasztságra támaszkodunk, növeljük szerepüket a szocialista társadalom irányításában és aktív részvételükkel valósítjuk meg a szocialista építés programját. Az első helyre kell emelnünk az elvégzett munka minőségének megjavításáért kifejtett törekvést. A csehszlovák termékek minősége kielégítheti a hazai és a külföldi fogyasztók igényeit és öregbítheti a csehszlovák termékek hírét a külföldi piacokon. A munkások és a parasztok törekvését most a munkára, a további gazdasági fejlődésre kell összpontosítani. Bízunk abban, hogy a szakszervezeti mozgalom tagjai minden egyes munkahelyen e közös törekvés élére álltak. A CSKP és a Nemzeti Front kormánya nagyra értékeli a tudomány, a műveltség és a kultúra jelentőségét a szocialista társadalomban. Arra fogunk törekedni, hogy fejlődésünk nagyobb mértékben támaszkodjék a tudomány és a kultúra érvényesítésére, hogy gazdagságunkat teljes mértékben kihasználjuk a szocializmus javára. Valamennyien közösen éljük át a mai helyzetet. Legfontosabb feladatunk a novemberi határozatban, valamint a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok programnyilatkozatában kifejtett elvek megvalósítása. Ezek nem kis feladatok, és nem tűrnek halasztást. A problémák megoldásában tanúsított habozás és a megoldást illetően elfoglalt nem egységes álláspont a kommunista párt vezetőségében azt eredményezte, hogy hónapokon keresztül társadalmi válság volt nálunk, mely az utóbbi hónapokban nyílt politikai katasztrófa felé vezetett. A párt Központi Bizottságának határozott állásfoglalása általános támogatásra talált. A közvélemény higgadtan fogadta a Központi Bizottság áprilisi ülésének határozatait. Megelégedéssel vette tudomásul a Központi Bizottság határozott lépését, mely polgáraink többségének véleménye szerint szavatolja, hogy a köztársaságunkban felmerült problémákat energikusan megoldjuk, végre hozzálátunk a konstruktív munkához, és olyan helyzet alakul ki, amikor a kormány kormányozhat, a tervezők tervezhetnek, a tanítók és a tanárok taníthatnak, a diákok tanulhatnak stb. Nemzeteink, párt-, társadalmi és állami szervezeteink döntő többsége támogatja az áprilisi plénum határozatait. A lakosság körében észlelhető megkönnyebbülést nem zavarhatja meg különböző szélsőséges elemek törekvése, akik a nyugati rádióállomások segítségével azt akarják elhitetni polgárainkkal, hogy az új pártvezetőség az 50-es évek módszereit fogja alkalmazni, és nem valósítja meg a januári politika pozitív vonásait. Ezeknek az erőknek az a célja, hogy megingassák az emberek bizalmát azokban az intézkedésekben, amelyeket a konszolidáció érdekében hozunk. A párt- és az államvezetés eltökélt szándéka, hogy energikusan előrehalad a novemberi határozatban és a kormány programnyilatkozatában kihirdetett célok teljesítésében. Népünk döntő többségére fogunk támaszkodni, mely nyugalmat, békés munkát kíván, és a csehszlovák törvényeket felhasználjuk azok ellen, akik provokálnak, zavargásokat, nézeteltéréseket szítanak országunkban. A múltban már többször kijelentettük, és ebből az alkalomból újból megerősítjük, hogy a CSKP-nak és a Nemzeti Front kormányának nincs más célja és érdeke, mint Csehszlovákia népét, a szocializmus építését szolgálni, megerősíteni szövetségi kapcsolatainkat a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. A napokban csehszlovák pártés kormányküldöttség jelentős tárgyaláson vett részt Moszkvában. E tárgyalás alkalmából közvetlen kapcsolatba léptünk a testvérpártokkal, a szövetséges országok vezetőivel. Különösen nagy jelentőségű volt a Szovjetunió és az SZKP vezetőivel folytatott tárgyalásunk. A nyílt baráti tárgyalás során megvitattunk mindkét felet érdeklő számos kérdést. Elégedettek vagyunk a tárgyalások eredményével. A szovjet küldöttség — úgy, mint a többi küldöttség is — megtárgyalta velünk a konszolidáció és a normalizáció folytatását, és őszintén arra törekedett, hogy megoldjunk valamennyi kérdést és rendezzük kapcsolatainkat. Sikerült kiküszöbölnünk a fennálló feszültséget, s jó feltételeket, kedvező légkört teremtettünk a kétségtelenül folytatódó tárgyalások számára. A társadalom ereje nem a nagy jelszavak kitűzésében, hanem

0

, a nemzetek szervezett munkájában rejlik. Ma nem elég, ha mindent bírálunk, vagy jelszavakat hirdetünk. Elsősorban új, egészséges eszméket kell kiharcolnunk a gyakorlatban a CSKP által vezetett milliók alkotómunkája alapján. Virágzó szocialista társadalmat csak úgy építhetünk ki, ha saját munkahelyén mindenki felelősségteljesen, becsületesen dolgozik. A KGST-országok vezetőinek tanácskozásán megvitattuk annak lehetőségét, hogyan használhatnánk ki jobban az egyes szocialista államok gazdasági erejét a termelőerők gyorsabb fejlődéséhez. A szocialista államok politikai egysége elválaszthatatlan a gazdaságtól. Az az egyöntetűség, amellyel a gazdasági együttműködés elmélyítését célzó határozatokat elfogadták, nagy reményekre jogosít fel a jövőt illetően. Sokat kell még tennünk annak érdekében, hogy közvéleményünk megismerkedjen a szocialista országokkal folytatott együttműködésünkből eredő előnyökkel. A tárgyaláson újból bebizonyosodott, milyen nagy lehetőségek adódnak a szocialista országokkal folytatott együttműködésből, milyen jelentős partnerünk a Szovjetunió. Ha azonban meg akarjuk tartani helyünket piacán, akkor jó minőségű, versenyképes árut kell szállítanunk. Cerník elvtárs beszéde befejező részében még egyszer köszönetet mondott a kitüntetett dolgozóknak, és megkérte őket, hogy munkájukkal példaképül szolgáljanak a többieknek, majd a CSKP Központi Bizottsága, a kormány és a Nemzeti Front nevében jókívánságait fejezte ki a kitüntetetteknek. (ČSTK) — Vasárnap, május 4-én dr. Milan Rastislav Štefánik halála 50. évfordulója napján ünnepélyes keretek között leleplezik mellszobrát Bratislavában a róla elnevezett utcában. A mellszobor Vojtech Remeň szobrászművész alkotása. Az SZLKP KB kezdeményezésére 1969. április 30-án a Matica slovenská, a CSEMADOK és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége elnökségének pártcsoportjai együttes ülést tartottak. A jelenlevők B. G r ac á n a k, az SZLKP KB titkárának megnyitója után őszinte hangú vita keretében foglaltak állást a szlovákiai nemzetiségi politika kérdéseiben. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták azt az alapelvet, hogy a nemzetiségi politika programjának szavatolója és hordozója Szlovákia Kommunista Pártja, annak internacionalista programja, valamint gyakorlati politikája. Államunk föderatív rendezését mind a magyar, mind az ukrán (ruszin) nemzetiség megelégedéssel fogadta, mivel abban látta és látja saját sokoldalú kulturális és társadalmi fejlődésének új szakaszát. Az elnökségek tagjai örömmel fogadták a Szlovák Szocialista Köztársaság első kormányának programnyilatkozatát a nemzetiségekre vonatkozóan. Ebben látják a nemzetiségek helyzetét és életét biztosító jogi és intézményes szavatosság alapját. A proklamált alapelvek gyakorlati megvalósítása, a szlovákiai nemzetiségi politika új modelljének és új mechanizmusának kialakítása a szlovák nemzet nagyvonalúságát és a megértését igényli, a nemzetiségek részéről viszont a megértést és az előítéletektől mentes magatartást. A tanácskozás résztvevői ezzel a megállapítással hangsúlyozni akarják, hogy a szlovák nemzet és a nemzetiségek kapcsolatában csak a pozitív program lehet eredményes. Az előítéletekkel terhes türelmetlen megnyilvánulások a nemkívánatos, nyilvános viták légkörét alakítják ki. A tanácskozás részvevői kifejezték, hogy a jövőben határozottan megakadályozzák a sajtóban az ilyen vitát. Életünk konszolidációja megköveteli, hogy a szlovák nemzet és a nemzetiségek kapcsolatában következetesen érvényesítsük a marxizmus—leninizmus alapelveit. Hazánkban a kommunista párt harcolt és harcol a pozitív nemzetiségi programért. A Matica slovenská, a CSEMADOK és az UDKSZ képviselői ismételten kijelentették, hogy ezt a programot támogatják. Tudják, hogy a mai tevékenységükkel hozzájárulhatnak társadalmunkban a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez, kulturális-társadalmi életünk konszolidációjához. Annyival is inkább, mivel a CSKP KB utolsó ülésén kialakították pártunk programja alapelvei következetes megvalósításának személyi és szervezési előfeltételeit. Poznan késül vásárra Poznanban immár harmincnyolcadszor nyitja meg kapuit a nagy nemzetközi seregszemle, amely fontos szerepet játszik Lengyelország külkereskedelmében. Júniusban (8—17-e között) a világ 44 országa kollektív kiállítást rende-z. Amint a vásárigazgatóság képviselőjétől megtudtuk, a poznani vásárt a lengyel népgazdasági sikerek bemutatójának tartják, amelyen ebben az évben különösen a vegyipari és az elektronikai gyártmányokat kívánják kiemelni. 1 Ml) LEHÁR FERENC: A mosoly országa KLASSZIKUS OPERETT AZ ÚJ SZÍNPADON Az Oj Színpad dramaturgiája a modern szórakoztató zenei alkotások, elsősorban az amerikai muzikálok mellett, évenként egy klasszikus operettet is beiktat repertoárjába, íg,y akarván kielégíteni a közönség igényeit, amely ezt a kor és az életforma változása ellenére is hevesen követeli. Az a szemlélet, mely szerint a klasszikus operettet csak az idősebb látogatók kedvelik, nagyon felületes, leegyszerűsített lenne, amely nem venné figyelembe a tényleges helyzetet. Bizonyosan meglepő megállapítás, hogy ugyanaz a közönség, amely tömegesen vesz részt a muzikálok híres bratisiavai inscenácioin, ugyancsak tömegesen látogatja a klasszikus operettek bemutatóit és a nézőtérről nem hiányzik a legfiatalabb korosztály sem. E meglepő jelenség esztétikai, lélektani és szociológiai eredőinek feltárása bizonyosan végtelenül érdekes lenne, egyelőre azonban elégedjünk meg azzal a megállapítással, hogy a klasszikus operett él, Bratislavában napjainkban is nagy közkedveltségnek örvend és ezt Lehár Ferenc A mosoly országa cíinű romantikus operettjének bemutatása alkalmával a „telt ház" is bizonyította. Lehár Ferenc, a komáromi születésű világhírű zeneszerző, a legragyogóbb csillag az operett égboltján és fénye máig sem halványult el. Legjobb műveivel, a Luxemburg grófja, a Víg özvegy, a Paganini, A cárevlcs, A mosoly országa és a Giuditta című szerzeményeivel, a hallgatót már első hallásra lenyűgözi. Kellemes, behízelgően szentimentális dallamaival úgy él e műfaj kedvelőinek tudatában, mint a melodikus zene óriása, aki érdekes melódiáival egy kis boldogságot, örömöt és illúziót varázsol az életbe. Ezért Lehár bármelyik művének új bemutatása nagy esemény a közönség, de az operettegyüttes számára is. Ezt bizonyítja A mosoly országa bratisiavai bemutatóját megelőző hosszan tartó előkészítés majd a közönség érdeklődése. A mű témáját Lehár a 18. századbeli Kínából merítette, a feudális gondolkodásmód által megbélyegzett ottani élet minden specifikumával. A kínai herceg és az angol lány szerelmének megható történetéből azonban a librettisták — Ludwig Herzer és Fritz Löhner tipikus operettet írtak, a meseszövés szerkezeti és nyelvi igénye, az alakok mélyebb jellemzése nélkül. És ahogyan az operetteknél szokásos, a banális történetet ebben az esetben is Lehár melodikus zenéje menti meg, amelynek kétségtelenül vonzó „kínai" árnyalata feledteti a librettó gyengéit. Ami magát az előadást illeti, a két rendező — Oto Katuš és Boris Slovák — számos, de különösen a díszletek és a táncmozgásművészet szempontjából vonzó előadást alakított ki. Azonban nem sikerült kellő eredménnyel áthidalni a librettó gyengéit és megszabadítani a szereplők többségét az operettmodorosságról természetellenességtől és különösen a szövegmondásban érezhető affektált szokásoktól. Ez különösen az első felvonásban ütközött ki, amikor is a primitív párbeszédeket — azonos értékű — műkedvelő színvonalon adták elő. Sokkal érdekesebb volt a Szu-Csong herceg kínai palotájában lejátszódó második felvonás. Itt már egyre világosabban érezhető Boris Slovák koreográfus hatása és az ő érdeme, hogy a bemutató nagyszabású operett-revűvé nemesül. Slovák felismerte a környezet attraktivitását és az ebből származó lehetőségeket és ismét nagyszerű módon érvényesítette csodálatos mozgásművészeti leleményességét az előadás balett-betétjében. Ha ehhez hozzászámítjuk a meghívott Pavel Gábor díszlettervező műszakilag ötletesen megoldott, hangulatkeltő díszleteit, a Vlasta Hegerová által tervezett remek kosztümöket, megállapíthatjuk, hogy sikerült olyan előadást kialakítani, amely elsősorban vizuális élményt nyújt a nézőnek. A gazdag vizuális élményekkel ellentétben a nézők hallószerve kevesebb övezetben részesül, egyrészt a főszereplők elég közepes teljesítménye és a dinamikailag túlexponált zenei betanítás miatt. (Karmester: BohuS Slezák). Míg Darina Markovičová (Liza) törekvő teljesítményében nem voltak figyelemre méltóbb hiányosságok, addig Karol Vlach (Szu-Csong herceg) az egyik legnehezebb operettszerepben nehezen birkózott meg szólamával, különösen a magasabb fekvésekben. Kiegyensúlyozott teljesítményével kellemesen hatott Ivan Krajíčka (Gustáv von Pottenstein), akinek értékes tulajdonsága, hogy eredményesen alakítja a legkülönbözőbb szerepeket. Szolid, állandóan színvonalas, szép teljesítményt nyújtott Mária Schweinghofferová (Mi hercegnő) és Jozef Kuchár (Csang), Ladislav Fecko pedig a főeunuch helyenként eléggé kínosan időszerűsftett szerepében jól érvényesítette színészi lehetőségeit. A kettős, sőt hármas szereposztás azt mutatja, hogy A mosoly országa sokáig marad műsoron. Ezért az említett művészek teljesítményét szembesíteni kellene Jarmila Vašičková, Ada Hornungová, Jaroslav Dersák, Ladislav Miskovics, Jaroslav Rózsival és Ernest Kostelník teljesítményével. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a címszerepekben vendégként fellépnek majd a Szlovák Nemzeti Színház tagjai — Elena Kittnárová és Jifí Zahradníöek is. Az Oj Szípad dramaturgiája — amennyiben a nézőteret akarta megtölteni — bizonyosan nem tévedett, amikor A mosoly országát műsorában iktatta. Az előadás közönségsikere miatt valóban nem kell aggódni. Azonban őszintén be kell vallani, hogy az Oj Színpad daljátékegyüttesének a klaszszikus operettekben távolról sem sikerül elérni azt az egyedülálló rendezési és színművészeti színvonalat, amit az együttes az utóbbi években bemutatott muzikálokban elért. Ezt fontolóra kellene venni az Oj Színpad illetékes tényezőinek is. A. G.