Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-23 / 119. szám, péntek

Miért vonzóbbak a segédüzemek? Kelet-Szlovákiában az üzemek munkaerőhiánnyal küzdenek (ČSTK) — A Kassai Kohóépítő Vállalat vezetőségének kezdeményezésére május 21-én hazánk keleti metropolisában az építő- és egyéb ipari vállalatok több mint 2000 képviselője tanácskozott a földművesszövetkezetek és a helyi nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó melléktermelésének kérdéséről. Ugyanis megállapítást nyert, hogy az építőiparban egyre fokozódik a munkaerők kiáramlása, és ez a jelenség most már érinti a Chemosvit, Tatrasvit, Kelet-szlovákiai Vasmű és Kelet-szlovákiai Gépgyár üzemeit is. Azok a dolgozók, akik még egy évvel ezelőtt a fenti vállalatok alkalmazottaiként havi 2—3000 koronát kerestek, ma már az ún. segédüzemekben dolgoznak, s jövedelmük meghaladja az 5—7000 koronát is. Az építővállalatoknál katasztrofális jellegű a munkaerők létszámának csökkenése. A Kohóépítő Vállalat ma kénytelen az ún. segédüzemekből több mint 400 dolgozót alkalmazni és ezekért — 20—30 koronás órabér mellett — az év első negyedémargojara HOVA LETT A FALUSI CSEND? A falusi ás városi ember életének előnyeit illetve hátrányait latolgatva, általában a városlakók javára billen a mérleg. Elég a kulturális és szórakozási lehetőségekre gondolnunk, máris meggyőződhetünk róla. Ráadásul nálunk faluhelyen a mezőgazdaságtól eltekintve munkalehetőségekben sem válogathatnak az emberek. Bevásárlási lehetőségekben is messzemenően a város „vezet" a faluval szemben. A falusiak leghatározottabb előnyeinek meg ma is sokan azt tartják, hogy vidéken olcsóbb a megélhetés és nyugudtabb az élet. Az utóbbit főleg a jellegzetes falusi csendnek tulajdonítják. Ebben a két állításban valóban rejlik némi igazság. Tény azonban, hogy a megélhetés faluhelyen is csupán azoknak olcsóbb, akik háztájival vagy kerttel rendelkeznek. Ám tudjuk, hogy falun sincs mindenkinek kertje. Ami pedig a városiak köztudatában kissé idealizált csendet illeti, az bizony ma már korántsem az egyko ri csend. Köztudott ugyanis, hogy a lovakat időközben traktorok, teherautók váltották fel. A személygépkocsik száma szinte napról napra növekszik. A motorkerékpárokról nem is beszélve. Mindez akkora zajt, csendháborítást idéz elő, hogy nem egy városnak is a „becsületére" válna. Ráadásul falun nincs kinek törődnie a csendháborítókkal. fgy azután igen gyakran találkozhatunk olyan motoros suhancokkal, akik csupán kedvtelésből leszerelik járművükről a hangtompítót, s fülsiketítő bugással robognak a falvak „csendes" utcáin. Kivált az esti — olykor késő esti! — órákban. Ezt annál inkább fontos megjegyezni, mivel nem elszigetelt jelenségről van sző, hiszen motorra az ország minden részében lakó fiataloknak telik keresetükből. A motortulajdonosok közt pedig mindenhol akad egy-két olyan egyén, aki kedveli a feltűnést. Azt pedig a hangtompító nélküli hajtással igazán elérheti. Ezt a valóban bosszantó csendháborítást városon szigorúan büntetik. Falun viszont csak elvétve. Ezért jó lenne, ha a helyi nemzeti bizottságok is törődnének a csend biztosításával. -Iben kb. 4 millió 360 ezer koronát fizetett ki a földművesszövetkezeteknek és a helyi nemzeti bizottságoknak. A Poprádi Magasépítő Vállalattól az év eleje óta 641 ember lépett át többnyire az említett segédüzemekbe. Mivel a járásban levő vállalatok a szövetkezeti dolgozókat nem alkalmazzák, ezek közül 3800 többnyire a cseh országrészekben dolgozik, míg a járásban kénytelenek voltak beszüntetni kb. 40 millió korona értékű építkezést. A munkaerőpiacon a helyzet egyre bonyolultabb. így például a poprádi járásban már ún. „maszek-kollektívák" alakulnak, melyek szerződéseket kötnek, majd végigjárják a szövetkezeteket és részesedést kérnek. A Poprádi Magasépítő fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségén több mint 1500 „évtizedes" építkezési dolgozó élesen bírálta a segédüzemeket, ahol a dolgozóknak sokkal rosszabb minőségű munkáért 10—15 000 koronás fizetéseket adnak. A kerületben nyílt titok, hogy ezek a dolgozók sztrájkkal akartak tiltakozni az ilyen manipuláció ellen. Ez ugyanis a bérpolitika deformációjának legújabb alakja, amely degradálja a munka becsületét és a munkaerkölcsöt. Jellemző a munkaerkölcsre az, amit a Kelet-szlovákiai Vasmű képviselője mondott: „Felkeresett a segédüzem vezetője és azt ígérte, ha 15 emberét elhelyezem, ezt a szolgálatot egy disznóval és az egész évre elegendő krumplival és zöldséggel viszonozza." Az egyik építővállalat termelési helyettesének a segédüzemben havi 8000 koronás fizetést ajánlottak. Az egyik kassai építővállalat igazgatójának a közelmúltban egy ipari segédüzem megszervezéséért havi 20 000 koronát kínáltak fel. A Kassai Kohóépítő Vállalat számos dolgozója háromhavi fizetés nélküli szabadságot kéH azzal az indoklással, hogy munkaügyi tanulmányútra megy a Német Demokratikus Köztársaságba — a HNB jóvoltából. Emellett szervezik a munkaerőkivitelt a kapitalista államok felé is. A tanácskozás résztvevői keresték a helyes megoldást. Felmerült az a javaslat, hogy a szövetkezeti dolgozóknak bizonyos meghatározott napon minden vállalatnál felmondanak. Azonban a munkaerőhiány miatt ezt igen sok vállalat kihasználná. Megállapították, hogy a Cseh Szocialista Köztársaságban is érezhető a munkaerők adásvételének káros hatása. A munkagyűlés résztvevői megállapodtak abban, hogy a válságos helyzet ellenére sem alkalmaznak megtorló intézkedéseket a mezőgazdasági dolgozók ellen. Kineveztek egy munkaügyi-koordinációs bizottságot, amely a legközelebbi napokban az egész anyagot feldolgozza. Az érdekelt vállalatok igazgatói pedig felkeresik a szövetségi és a szlovák miniszterelnököt. Jóváhagyás előtt az ú| ügyrend A Szövetségi Gyűlés két kamarájának állandó bizottságai az elmúlt két hónap folyamán megvitatták a parlament úf ügyrendtervezetét. A képviselők a bizottságban kifejtették észrevételeiket és javaslataikat a tervezet egyes paragrafusaival kapcsolatban, úgyhogy most már csak a végső szentesítés, azaz a két kamara plenáris ülésének a jóváhagyása hiányzik. A Szövetségi Gyűlés új ügyrendje számos eltérést tartalmaz az előző egykamarás Nemzetgyűlés ügyrendjétől, amely gyakorlatilag abban a pillanatban érvényét vesztette, elavulttá vált, amint' a képviselők tavaly októberében jóváhagyták a szövetségi állam létrehozásáról szóló alkotmánytörvényt. De a parlamenti rendszer szerkezeti változásainak rögzítésén kívül az ügyrend kidolgozásakor már nem lehetett figyelmen kívül hagyni a január utáni politikai megújhodást sem: az ügyrend több paragrafusa arra mutat, hogy tulajdonképpen a szocialista demokrácia alapelveinek elmélyítéséről, az új körülményekhez való rugalmas alkalmazásáról van szó. A hét fejezetből és kilencvenegy paragrafusból álló törvénytervezet pontosan meghatározza a legfelsőbb népképviseleti testület működésének szabályait és a két kamara ügyrendjét. Az ügyrendtervezet több újdonságot is tartalmaz. Pl. a 13. § kimondja: „Minden felszólalónak joga van anyanyelvén beszélni. Ha a felszólaló nem beszél csehül vagy szlovákul, akkor a Szövetségi Gyűlés irodája gondoskodik a felszólalás tolmácsolásáról a fenti nyelvek egyikére." Ogy vélem, hogy e jog rögzítése jelentős előrehaladás az 1945 utáni parlamenti ügyrendekhez viszonyítva — még akkor is, ha a nemzetiségi képviselők a gyakorlatban nem minden esetben fognak ezzel a joggal élni — és mindenesetre ez a paragrafus újabb slőrehaladást jelent a nemzetiségi kérdés korszerűbb felfogása terén. Az ügyrendi törvénytervezet leszögezi azt is, hogy a képviselők döntéseiket nyílt vagy titkos szavazással is meghozhatják. Titkos szavazásra javaslatot tehet a kamara elnöke, bármelyik képviselő vagy képviselőcsoport. A javaslatról a plénum dönt. A köztársasági elnököt, a Szövetségi Gyűlés és a két kamara elnökségi tagjait és elnökeit, elnökhelyetteseit, valamint az állandó bizottságok elnökeit titkos szavazással választják a képviselők. A tervezet számol azzal is, hogy a két kamara képviselői nem minden esetben fognak egyetérteni a másik kamara döntéseivel, javaslataival. Ilyen esetben a két kamara tagjai közül egyeztető bizottságot választanak. Egészen új fogalom a tervezetben az ún. sürgős interpelláció, amelyet az interpelláló képviselőnek külön meg kell indokolnia, s ha a kamara az indoklással egyetért, akkor a meginterpellált miniszter vagy központi hivatalvezető még a kamara ülése alatt köteles választ adni. Az ügyrendtervezet a fentieken kívül természetesen meghatározza a Szövetségi Gyűlés és a két kamara elnökségének és elnökének jog- és hatáskörét, a képviselők jogait és kötelességeit. A képviselőnek a többi között joga van törvényjavaslatokat előterjeszteni, a kamara elnökségétől és az állami, illetve társadalmi intézményektől információkat kérni képviselői tevékenységéhez, és természetesen meginterpellálni vagy kérdést intézni a szövetségi kormány tagjaihoz. Külön fejezet szabályozza a Szövetségi Gyűlés irodájának munkakörét. A parlamenti munkát nem lehet elképzelni ésszerű, s jogilag szabályozott ügyrend nélkül. Az ügyrend adja meg a törvényhozói tevékenység, a parlamenti élet kereteit. A bizottságok tanácskozásai arról tanúskodnak, hogy a képviselők felelősségük teljes tudatában vitatták meg az előterjesztett ügyrendtervezetet, amely — tartalmát tekintve — kifejezi a Szövetségi Gyűlést alkotó két kamara egyenjogúságát, a megújhodott csehszlovák parlamenti rendszer és az egész társadalom igényeit. SOMOGYI MÁTYÁS D

élelőtt kivettem egy fél óra alkotószabadságot, és elsétáltam a Duna-partra. Gyönyörű tavaszi idő volt, a hatalmas folyam méltóságteljesen hömpölygött medrében, s a pici hullámok valamit fecsegtek. A védőkorlátnak támaszkodva titkos belső hangokat remélve vártam az ihletre. Nemsokára meg is érkezett. Bizalmasan vállon veregetett, aztán harsányan a fülembe nevetett. Ijedten fordultam hátra. Az első pillanatban meg sem ismertem, jószabású öltöny feszült rajta, díszzsebMai történet kendő a szíve felett, vékony orrán aranykeretes, vidáman csillogó szemüveg, állát kacér szőrszálak borították, s némi kis bajsza is volt, de az szóra sem érdemes. — Jé, te vagy az, izé ... — kerestem a valakire emlékeztető vonásokhoz a megfelelő nevet, de nem juthattam meszszire a múltba, mert a jobbik énem útjába állt emlékezetemnek. — Írj a tavaszról. Arról, hogy milyen szép az élet. Hagyd ezt a krapekot! Már eddig is három és fél percet vesztegettél el vele teljesen fölöslegesen. Lehet, hogy valamikor ismertétek egymást, de ennek ma már semmi jelentősége. Te itt állsz egyedül, elhagyottan, partra vetetten, ő pedig csak úgy, minden előzetes magyarázat nélkül vállon vereget — korholt a titkos belső hang, s én csak álltam tétován, nem tudva, mitévő legyek. — Esküszöm, nem ismertél meg — tört rám újabb nevetőgörccsel a „krapek". — De ... — mondtam bizonytalanul — megismertelek. Együtt jártunk... — tettem hozzá vaktában tapogatózva diákkori emlékeim között. — Persze, hogy együtt. Egy padban ültem veled egy jél évig, amíg ki nem rúgtak. Istenem, azóta sem tettek olyan jót velem az életben — sóha/tott fel Gazsi (közben tényleg ráismertem) s a szeme is könnyes lett. — Apád azt remélte, hogy tanító lesz belőled — jegyeztem meg enyhe szemrehányás sal. — Nagy idealista volt az öreg — legyintett Gazsi —, de téged igazán szeretett. Talán azért, mert te is olyan élhetetlen voltál világéletedben, mint az öregem — nézett végig rajtam szánakozva, s ismét vállon veregetett. — No, gyere. Megkocsikáztatlak egy kicsit. Aztán beülünk valahova egy feketére. — Kocsid is van? — néztem rá egy kis irigységgel. — Elképzelheted — húzta ki magát Gazsi. — Megnézem valakinek a tévéjét, s a százas ugrik. Erted? Nem ér többet a munkám öt koronánál, de én egy százast, egy zöld hasú százast kapok érte — dörzsölte össze a tenyerét röhögve. — Ha tudnád, hogy milyen hülyék az emberek?! — kiáltott fel. — Semmit sem értenek a technikához. Fizetnek, mint a köles, és még hálásak is érte, hogy elviszem a pénzüket. Közben a parkolóhelyhez érkeztünk. Gazsi hirtelen elcsendesedett. Aztán fokozatosan fehéredni kezdett. Nem. Ez lehetetlen — hebegte. — Ellopták a kocsimat. ' — Talán tévedsz — próbáltam vigasztalni, mert szemlátomást az ájulás környékezte. — Ellopták, a gazemberek — mondta elhaló hangon. — El — hagytam rá megértően. — Nálunk a tolvajok autón járnak. Van, aki apránként, van, aki egyszerre lopja — mondtam félreérthetetlen célzással, de Gazsi a mondat végét sem várta meg. Ogy dőlt keresztbe a járdán, mintha nem is a kocsiját, hanem félre siklott életét rabolták volna el. SZENK SÁNDOR Jó kezdeményezés Az ifjúság nevelésére nemcsak a szülők és a tanítók hivatottak, hanem az egész társadalom. A ráhatásnak mindenütt érvényesülnie kell, még a nyilvános személyszállító járműveken is, hiszen — sajnos — nemegyszer tapasztaljuk a villamosban vagy az autóbuszban, hogy a fiatalok tiszteletlenek, fegyelmezetlenek, tapintatlanok. Ezért tartjuk követendő példának Pollák elvtársnak, a Losonc és Miksi között közlekedő autóbusz vezetőjének egyéni kezdeményezését. A reggel 7 óra 30 perckor induló járat naponta igen sok tanulót szállít Losoncra. Az utasok jóleső elégtétellel figyelik, milyen fegyelmezetten száll fel az ifjúság a járműre. A felnőtteket előreengedik, majd egyenként minden tolakodás nélkül foglalják el helyüket. A 3 kilométer hosszú útvonalon csend van. Ha néha mégis hangosabban csattan a szó, a gépkocsivezető egyetlen pillantása lecsendesíti a heveskedőket. Pollák elvtárs arra ls ügyel, hogy a fiatalok átadják helyüket az idősebbeknek, és ne szennyezzék be hulladékokkal az autóbuszt. Ez a gépkocsivezető egyébként udvarias s nagyon emberi magatartásával is kiérdemelte a nyilvános elismerést és követendő példa lehet kartársai számára. (nik.) KÖVETENDŐ SZÉP PÉLDA A ligetfalusi Matador-üzem 40-személyes üdülőotthont épített a Tátra-alján, Stóla község mellett. A vállalat vezetősége támogatta a nemzeti bizottság és a rokkantak szervezetének azon kezdeményezését, hogy ez év első üdülői az üzem régi munkatársai — kiknek zöme már nyugdíjban van — önköltségi áron nyaraljanak, s akiket a vállalat autóbusza naponta 2—3 órai távolságra visz Szlovákia csodás természeti szépségeihez, a Csorba-tóhoz, a hegyekbe és a barlangba. Nem lehetett meghatottság nélkül nézni a hegyek lejtőivel s a barlang mélységeivel birkózó, öregedő, tipegő lépteket és hallgatni a szavakat. Felejthetetlen hála mindnyájuknak, kik a szocialista humanizmus nevében szép napokkal gazdagítják a munkában elfáradt, s az elmúlás felé haladó öregek napjait. Havran Ferencné, Ligetfalu Járdát építenek Már Tesmagon is — ebben a néhány száz lelkes, Ipolyság melletti kisközségben — járdát építenek. A falu lakóit nem riasztotta vissza a járdaépítéstől az a körülmény sem, hogy a cementet kiskereskedelmi áron kellett beszerezniük. A munkát sem sajnálják. Természetesnek tartják, hogy önerejükből kell megvalósítani a járda építését. Nem kevesebbről, mint 750 méter hosszú járda építéséről van szó. A munka jól halad. Naponta átlag 70—75 négyzetméternyit építenek. Május végére befejezik ezt a munkát. Pedig nem sürgeti őket senki. Csupán Pál Lajos elvtárs, a HNB elnöke segít a tesmagiaknak az öntevékeny munka megszervezésében. A járda építése után a temetőt fogják körülkeríteni és hullaházat építenek. Hasonlóan öntevékeny munkával, a falu szépítése érdekében. Hajdú András 1969. V. 23