Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-18 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

f „Halhatatlanok" „Alulírott kérem, hogy halálom után testemet azonnal .agyasszák meg é« őrizzék lehetőleg alacsony hőfokon." Ez a mondat áll egy kék kártyán, melyet 41 francia visel magánál. A „halhatatlanok klubja" az egyetlen olyan európai klub, amely tagjainak mélyfagyasztás útján „halhatatlanságot" ígér. A lyoni Roland Misonier-nak, egy kozmetikai cég alkalmazottjában ötlött fel az a gondolat, hogy a túlvilágra készülő honfitársainak koporsó vagy urna helyett hűtőszekrényt ajánljon fel. Szinte megszállottja lett e gondolatnak, amikor megtudta, hogy Arizónában mélyhűtési szakértők megfagyasztották James Badford pszichológust. A 73 éves tanár halála előtt annak az óhajának adott kifejezést, hogy testét csak akkor olvasszák ki, ha majd a rák gyógyítható lett (a professzor rákban halt meg). Badford holttestét jégtömbökbe ágyazták, vérét előzően kiszivattyúzták, glicerin és más anyagok keverékéből készült különleges folyadékkal pótolták, majd a holttestet hűtőkamrában helyezték el, amelyben mínusz 196 C hőfokon cseppfolyós nitrogén kering. A világsajtó élénk figyelemmel kísérte a páratlan kísérletet. Egyes lapok élcelődtek is: „De fog csodálkozni Badford, ha megboldogult marad". A fagyasztás ellenzői figyelmeztettek rá, hogy a szervezet szöveteiben a víz kristályos jéggé válik és helyrehozhatatlan károsodást idéz elő a sejtekben. Az ilyen módon preparált ember halott és az is marad. John Liinon biológus maró gúnnyal megjegyezte: „Az, ami Badford testének sejtjeiből a fagyasztás után marad, talán a vizesrongyra fog hasonlítani. Ennek ellenére az Egyesült Államokban Badfordot követően még hét személy „szenderült a másvilágra hűtőszekrényen keresztül. Ezek után Párizsban is a 23 éves Roland Misonier megalapította a „krionikusok klubját". {Kriosz görögül jeget Jelent.). A klub 1967-ben alakult meg, s akkoriban csak néhány tagja volt. Igen sokba került a klubtagság: a halhatatlanságra vágyóknak 128 ezer frankot kellett befizetniük a hűtőszekrényért. Az összeg nagysága azonban nem riasztotta el a módosabb franciákat. Eddig már 41 milliomos iratkozott be a klubba, további kilencven személy pedig felvételi kérelmének kedvező elintézésére vár. (STERN) mummmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A „nagy sziget" titkai Madagaszkár a földkerekség egyik olyan tája, amelyet mindmáig titkok vesznek körül, s amelyről fantasztikus legendák keringenek. Az óriási szigetet valójában még nem fedezték fel egészen. Mari:o Polo, a XIII. század híres utazója írásaiban a „világ leghíresebb és legnagyobb szigeteként" emlegeti Madagaszkárt. Idegenek, többnyire a szigeten megfordult és a malgas legendákat Ismerő arabok elbeszélésére támoszkodva Marco Polo fantasztikus képet rajzol Madagaszkárról, amelyet 12 láb hosszú tollakkal ékeskedő óriásmadarak népesítenek be. Ezek állítólag képesek a csőrükkel megragadni egy elefántot, a magasban megrázzák, levágják a földre, aztán nekirontanak a kimúlt állatnak, tépik a húsát és isszák a vérét. . . Űt évszázaddal később ez a legenda Ismét szárnyra kapott és Izgatta az európai tudós elméket. Etienne de F'icoure, a sziget első kormányzóinak egyike a malgas mesék alapján könyvet írt a titokzatos madárról. A nép körében fennmaradt babonákra támaszkodva azt írja, az óriásmadár olyan nagy tojást tojik, hogy tíz liter víz férne bele. A múlt század elején azonban egy francia tudományos kutató Madagaszkár mocsaraiban valóban óriástojás maradványaira, bukkant. Ez volt az első bizonyítéka annak, ami most már elfogadott tény. A „nagy szigeten" valóban élt valaha a struccok egyik fajtájának a Struthio epi omlsnak egy óriáspéldánya. Van még fantasztikusabb malgas legenda is, ez az emberevő fáról szól. A legnagyobb madagaszkári tó, az Alaotra vidékén működő francia botanikusok egyike e legenda rejtélyét is megfejtette. A Marovoalava kietlen fennsík nyúlványain a ravenala fa mellett nő a tanghin fá. Magja igen erős mérget tartalmaz, melyet a helyi beoimi-zaraka törzs nagyon jól ismer. £ppen e törzs körében él az em berevő fa legendája. Nyirkos és mocsaras he lyeken a tanghin mérge né hol valamiképpen bejut a lefolyó vízbe. Ezekben a madagaszkári erdőkben gyakran előfordulnak apró állatkákkal, rovarokkal és békákkal táplálkozó növények — gyűszűvirágok, orchideák stb. Mechanizmu suk nagyon egyszerű. Szí nes virágukkal és arómás nektárjukkal odacsalogatják az áldozatot, amelyet a virág ragadós nedve foglyul ejt, utána különleges szívókarok lépnek mükSdésbe, majd egészen megemésztik az áldozatot. Az ősközösségi becimi-za raka vadász mindennek szemlélője volt, s amikor felpillantott, feje fölött lát ta Imbolyogni a ravevala leveleit mint valamilyen hatalmas karokat. így szii letett az emberevő fával kapcsolatos gondol,ittársí tás. (KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA) 400 éves az indiai könyvnyomtatás Indiában 400 évvel ez előtt kezdték meg a könyv nyomtatást, 1561-ben Goá ban jelent meg az első, 11 letve az első fennmaradt könyv. A Keresztények szellemi kalauza című könyvet portugál nyelven adták ki. Két évtizeddel később, 1578-ban elkészült a könyv hindi nyelvű matricája, majd Keralában tamil nýelven szintén vallási tárgyú könyvet nyomtak ki. A XIX. század végéig a vallási és világi tárgyú könyveket nagy példányszámban adták ki az indiai városokban. A függetlenség kivívásáig évente kiadott több mint húszezer könyvnek mintegy a fele angol nyelven jelent meg. Többnyire tankönyv. A hivatásos könyvkiadók — kevés kivétellel — neves angliai könyvkiadók indiai flókvállaiatai voltak. A függetlenség elnyerése után nagy változások történtek az indiai könyvkiadásban. Sokkal több könyvet adnak ki nagyobb példányszámban. A legnagyobb problémát most az jelenti, hogyan tegyék a könyvekot hozzáférhetővé a nép számára. E téren igen íagy szerepet játszanak a szervezett nemzeti könyvvásárok. Az utóbbi években Delhiben és Bombayben volt ilyen. Úriási, még kiaknázatlan könyvértékesítési piac van a vidéki lakosság körében. Indiu még csak most kezdi importálni könyvelt más országokba. A könyvkiadásban több műfaj érvényesül. Igen nagy példányszámban, valamennyi fő Indiai nyelven jelennek meg szórakoztató művek. A tankönyvek zömét az egyes államok kormányai, a többit magánkiadók jelentetik meg. Keményeket, rövid elbeszéléseket, verseket színdarabokat, kézikönyveket adnak ki angol, hindi. tamil, bengáli és más Indiai nyelveken. Az indiai nyelvek sokasága egyrészt nagy működési teret nyújt a kia dóknak, másrészt korlátozza bizonyos nyelvű könyvek értékesítési lehetőségeit. (INDIÁN AND FOREIGN REVIEW

I Földszobrászat •> A képen Hans Haake szénaasztag cii „alkotása" látható. Az absztrakt művészet nemrégen még tel jesen figyelmen kíviil hagyta a tájábrázolást, s általában nélkülözte a természettel való legcsekélyebb kapcsolatot. Ügy látszik, a természet most elégtételt vett magának. A közönség közönyétől elkedvetlenedett absztrakt művészek egy része elhagyta a műtermeket, s kinn a természetben, „a fákkal, virágokkal, kövekkel és a földdel" szoros kapcsolatban munkálkodik. A „földszobrászok" például sárral, agyaggal, homokkal, fűvel, szikladarabokkal stb. dolgoznak. Munkájuk lényege nem az anyag feldolgozása, hanem közelebb vitele az emberi hajlékokhoz, vagy esetleg bevitele a kiállítási csarnokokba és a múzeumokba. A különös kiállítási tárgyakat egyelőre kisöprik és a szemétdombra viszik innen. (NEWSWEEK) Helyreállítják a philaei templomokat A sziget egyik rekonstruált templomának rajza Az egyiptomi és szudáni Núbiában 22 templomot megettek meg, amelyet az Asszuáni-gát felépülése után keletkezett Nasr óriási mesterséges tó elöntött volna. A leghíresebbeket, a két Abu Simbel-i templomot, melyet II. Ramzesz időszámításunk előtt 1200-ban építtetett, a megjelölt határidőnél húsz hónappal előbb átköltöztették új, magasabban fekvő helyre. Már a múlt század végén, az első asszuánl gát építésekor felvetődött a víz alá kerülő templomok megmentése. Több, köztük,nem egy fantasztikus javaslat hangzott el. Sok szakértő hajlott arra a javaslatra, amely alapján a szigeten hatalmas töltésekkel vették volna körül az ősi műemlék épületéket. Gaston Masperau francia régész érdeme, hogy a philaei templomok ls épségben fennmaradtak. Masperau annak idején elrendelte az épületek alapjának megerősítését, és a falfestmények másolatának elkészítését. ; Az egyiptomi tudósok most az UNESCO szakértőivel karöltve tanulmányozzák a Philae szigeti templomok megmentését. Az a tervük, hogy ezeket a műemlékeket átköltöztetik a tó közepén levő másik szigetre, amelyet nem áraszt el víz. A ťeŕv végrehajtása 12 millió dollárba kerül és 44 hónapig fog tartani. Az összeg harmadát Egyiptom adja, a többit nemzetközi szervezetek teremtik elő. Miután 1902-ben elkészült az első asszuánl gát, a philaei templomok részben vízbe merültek. Nyaranta csak néhány hétre emelkednek ki teljesen a vízből. A Nílus vize fokozatosan lemosta a színeket az alsó domborművekről és tönkretette a falfestményeket. Most, hogy az új, Igen magas duzzasztógát mögött létrejött a 350 mérföld hosszú Nasr to, a philaei építmények teljesen megsemmisülhetnek. Ha 1971-ig nem szállítják más helyre a templomokat, teljesen eltűnnek a víz alatt. Az utolsó egyiptomi fáraók egyike Időszámításunk előtt 35Ó körül elsőként emelt épületeket a Nílus egyik első kataraktájánál elterülő Philae szigeten. Az egyiptomiak a római uralom idején Is hívek maradtak ősi isteneikhez. Ennek ellenére a későbbi philaei építményeken erős görög és római hatás érezhető. Philae mellett egy másik gránitszigeten áll a nílusi főisten, Ozlrisz szentélye. A pogány papok naponta tejesköcsögökkel jelentek meg itt, s a köcsögöket a 365 áldozati asztal valamelyikére helyezték. Más templomokat Hathornak, a ma távoli helységek védnök Istenasszonyának, továbbá Ozlrisz nővérének és Hórusznak — a sólyom képében ábrázolt istenek szenteltek. A fő helyen azonban Izisz Istenanya, Ozlrisz felesége szerepelt. (CHRISTIAN SCIENCE MONITOR) Három ezüstszázad Limában, Peru fővárosában nemrégen ,,A perui ezüst három évszázada" elnevezéssel kiállítás nyílt meg. A perui ezüstművesség már jóval a spanyol hódítók partraszállása előtt virágzott. Atahualpa inka 1532-ben szabadságáért váltságdíjat ajánlott fel Pizarro legényeinek, s két rejtekhelyet mutatott a spanyoloknak: az egyik aranytárgyakkal, a másik ezüsttárgyakkal volt színültig tele. A hódítókat elkápráztatta a sok remekmű művészi kidolgozottsága. Peruban már a primitív kultúra korszakában léteztek ézüstművesek. Az aranynak akkor még nem volt különösebb értéke, s nem volt a gazdagság jelBMü Ezüst galamb — a Szentlélek jelképe. Korona tolldísszcl — ezüstből. képe. A Nap, az élet Istene ajándékának tartották, az ezüst meg a Holdat jelképezte. A spanyolok hatással voltak a helyi ötvösművészek alkotására. Oj művészi formák jelentkeztek. A XVI. század „átmeneti időszak" volt a művészetben. Kereszt és más keresztény motívumok tűnnek fel az ötvösművészeti alkotásokon. Cuscóban és Limában művészi iskolák is voltak. Ezek rövidesen elterjedtek egész Latin-Amerikában. A belőlük kikerült művészi arany- és ezüsttárgyak fokozatosan más stílusok — Olaszországból, Flandriából, Spanyolországból és a Fülöp-szigetekről behozott és meghonosított művészi stílusok hatása alá kerültek. így aztán az európai országokban kihalásra ítélt barokk itt megváltoztatja eredeti formáját, újjáéled, átveszi az arany és az ezüst fényét, s új festészeti stílust, az ún. aranyhátterü festészetet szüli. A perui és a spanyol ötvösművek legnagyobb különbsége abban van, hogy az előbbiek finom sodort ezüstszálból készültek. Ezüstből font csipkére emlékeztetnek — ez a sajátos perui művészi stílus dísze. (AMERICASI 1