Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-16 / 113. szám, péntek

Szeptembertől gimnáziumok A XÄRSADALOM rohamos fejlődése, a világszerte egyre nagyobb méreteket öltő tudományos-műszaki haladás szükségszerűen maga után vonja az oktatás korszerűsítését is. Iskolarendszerünk fejlesztését, illetve égető problémáinak megoldását illetően sürgetve vetődött föl az általános középiskolák átszervezésének a gondolata. Az utóbbi években az általános középiskolát számos bírálat érte, miszerint ez az iskolatípus mai formájában már nem felel meg az oktató-nevelőmunka korszerű követelményeinek s főleg nem tett maradéktalanul eleget eredeti küldetésének, annak a feladatnak, hogy a tanulókat kellő ismeretanyaggal felvértezve, a logikus gondolkodás, helyes problémameglátás és ítélőképesség kialakításával előkészítse a főiskolai továbbtanulásra A nyilvános vitára bocsátott reformtervezet, az általános középiskolák új koncepciója csaknem egy évi mérlegelés, latolgatás után a múlt év novemberében végső formát öltött. A szakemberek a közvélemény bevonásával egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy az eddigi hároméves általános középiskolát négyéves gimnáziummá kell alakítani. A határozat azonban még korántsem jelentette a reformtörekvések bevezetésével kapcsolatos munkálatok befejezését. Az év kezdete óta a Pedagógiai KutatóRozsnyó 2 2 Királyhelmet: 4 — Rimaszombat 2 2 Léva 2 2 Érsekújvár 3 2 Párkány 3 — Ögyalla — 3 Nagykapos 1 1 A reformtörekvések bevezetésével kapcsolatos követelmények jogosnak bizonyulnak, ám bizonyára mindenki egyetért azzal, hogy nem lenne célszerű minden áron — az oktatás színvonalának csökkentése árán, tanterem és tanerőhiány ellenére — szeptembertől egyöntetűen mindenhol áttérni a gimnáziumokra, hiszen a terv megvalósításához (szlovákiai viszonylatban) pl. több mint 450 új tanterem szükséges. A kor követelményeit szem előtt tartva célszerűnek bizonyul az oktatás differenciálása, ezért a gimnázium első évfolyamától kezdődően természettudományi és humán irányzatot létesítenek. Ezenkívül lehetővé válik, hogy mindkét tagozaton bővített óraszámban oktassanak idegen nyelvet. A két irányzat keretében fokozatosan (különösen a harmadik és negyedik évfolyamban) sor kerülne a választható, de kötelező, valamint nem kötelező tantárgyak széles skálájának kombinálására, mely hatékonyabb oktatást eredményezne. Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy az új típusú gimnázium koncepciójának kidolgozásánál nem feledkeztek meg azokról a tanulókról sem, akik az érettségi bizonyítvány megszerzése után nem folytatják tanulmányaikat, hanem munkaviszonyban kerülnek. Ily módon a gimnázium a főiskolára, vagy egyetemre be nem kerülő fiatalokat nem juttatja zsákutcába, hiszen számos gyakorlati tantárgy oktatásával (gép- és gyorsírás, adminisztráció, jog, különféle természet- és társadalomtudományi, illetve nemzetgazdasági ismeretek, gépkocsivezetői jogosítvány megszerzése stb.) kedvező feltételeket biztosít az elhelyezkedés szempontjából is. A továbbtanuló intézet, valamint az Oktatásügyi Minisztérium dolgozói a koncepció realizálásán, a tantervek, óratervek kimunkálásán fáradoztak. Tekintettel arra, hogy az általános műveltséget nyújtó középiskolák átszervezése több milliós beruházást igényel, s megfelelő létszámú és képesítésű tanerő is szükséges, a gimnáziumokra való áttérés nem történhet egyik napról a másikra. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának tájékoztatása szerint ez a korszerűsítési folyamat fokozatosan megy végbe; az 1969—70-es tanévben az általános középiskolákban továbbtanuló tizenötévesek (mintegy 15 ezer) egy harma da (kb. 5000 diák) tanulhat gimnáziumokban. Az 1970—71es iskolaévben további 5000 ta nuló számára válik lehetővé, hogy ebben az iskolatípusban folytassa tanulmányait. Az 1971 —72-es tanévben már az összes diákot gimnáziumokban oktatják. Mivel a gimnáziumok bevezetése három szakaszban zajlik le, a szülők, de különösen a tizenöt évesek körében érdek lődésre tarthat számot, hogy szeptembertől melyik magyar tannyelvű általános középiskolában nyitnak gimnáziumi osztályt is. (Az áttekinthetőség végett táblázat formájában szemléltetjük a négyéves gini náziumokra való áttérés tervét. Ki vel az általános középiskolákat rövidítettük.) 1 3 2 2 2 2 1 3 3 2 — 3 — 3 1 1 diákok minden bizonnyal örömmel fogadják az idegen nyelvek, (köztük a latin) oktatását, a pszichológián és logikán kívül a szociológia, filozófia és kibernetika tanításának bevezetését ls. Az új oktatási rendszerben az idegen nyelvek tanítására (angol, német, orosz, francia, spanyol) különös gondot fordítanak, hiszen nyelvtanulás nélkül napjainkban már elképzelhetetlen az általános műveltség. A nyelvtudás jelentősége vitathatatlan a nemzetközi kapcsolatok ápolása, illetve kialakítása szempontjából is. A magyar tannyelvű iskolák tanterv-javaslatának kidolgozásánál a szlovák gimnáziumok koncepciója szolgált alapul. Az új koncepcióból adódó feladatok megoldásánál az iskolaügyi dolgozók azonban figyelembe vették a nemzetiségi iskolák sajátosságait is. (Ez különösen a történelemtanításra vonatkozik; a tantervet a magyar tör ténelem egyes részeivel kiegészítették.) Tekintettel arra, hogy a nemzetiségi iskolák tantervében egy tantárggyal (szlovák nyelv és irodalom) több szerepel, a szakemberek a heti óraszámot kénytelenek voltak 1—2 órával növelni, illetve a többletet az egyes tantárgyak óratervéből „ellopni". (A heti óraszám a nemzetiségi gimnáziumokban 31—32.) Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a szlovák nyelv oktatásával — az eddigitől eltérően — a magyar nyelv és irodalom tanítása nem szenved csorbát. A KÖZÉPISKOLA új koncepciója azt a célt követi, hogy a gimnázium társadalmi küldetésének megfelelően oktatási rendszerünkben ismét az őt megillető helyre kerüljön. T. M. Lassan féléve, hogy Pozsonyban ülésezett a könyvtárosok első szlovákiai kongresszusa. A nagy reménnyel várt tanácskozás a csehszlovákiai magyar könyvtárügynek, sajnos, nem sok eredményt hozott. E témakör nem képezte elemzés tárgyát, sőt még említést sem kapott. Pedig aki rendszeresen járta a délvidéki falvakat és vásárolta, lépten-nyomon meggyőződhet arról, hogy lenne miről beszélni, lenne mit jóvátenni a csehszlovákiai magyar könyvtárak munkáját és a magyar nyelvű könyvekkel történő ellátottságot illetőleg is. Ezzel' szemben ezt az ügyet mély hallgatás veszi körül, szinte minden oldalról. Mintha Csehszlovákiában nem is léteznének magyar könyvtárak, magyar könyvek és magyar olvasók. Ismeretes, hogy a könyvek és a könyvtárak alapvetően meghatározzák a művelődést, a tudomány fejlődését, a kultúra színvonalát. A szlovákiai könyvtárügy és bibliográfia a felszabadulás után lendült fel, a felszabadulás után indult meg e terület gazdag múltú haladó hagyományának a továbbfejlesztése is. A termelés és a tudomány fejlődésével párhuzamosan élénkült és differenciálódott a könyvtárak tevékenysége. A népkönyvtárak terjedelmes hálózata mellett kialakult a szakés tudományos könyvtárak viszonylag széles hálózata, létrejöttek a biblográfiai és információs központok. A mennyiségi fejlődéssel a minőségi fejlődés nem tartott lépést. Káros következménye ennek elsősorban az információs rendszer erőtlenségében éreztette hatását. A felszabadulás óta megtett út, a kulturális forradalom e területen érezhető gyakorlata mégis óriási. Ezrek és ezrek váltak olvasókká, kapcsolódtak be a művelődés folyamatába. E tekintetben sokat kaptak a magyar olvasók is. A kiterjedt népkönyvtár hálózat lehetővé tette, hogy a délvidéken élő, az anyanyelvi kultúrától egykor teljesen elzárt tömegek — ha nem is mindig a szükségletnek és az igényeknek megfelelően — hozzájuthassanak a könyvhöz, és az anyanyelvnek megfelelő irodalmat is olvashassák. — Elégedetlenségre az ad okot, hogy magyar vonalon még mindig nincs egyetlen szak- és tudományos könyvtár sem (vagy legalább ilyen tevékenységet képviselő, igényes munkát végző részleg), és megoldatlan a központi irányítás, az anyanyelvi szaksajtó kiadásának és a magyar könyvtárosok képzésének a kérdése. Azt, hogy e probléma megoldása érdekében a múltban úgyszólván semmi sem történt, a sok „objektív" körülményt figyelembe véve próbáljuk megérteni. Nem értjük azonban azt, hogy ma, amikor sokkal jobbak a feltételek, miért nem történik határozott Intézkedés, miért hallgatnak a kulturális élet irányításáért felelős központi intézmények és szervek, miért nem nyer elintézést e sokakat, sőt az egész társadalmi és kulturális életet igen közelről érintő fontos ügy? Bosszantó, hogy a mi esetünkben a műveltség terjesztésének éppen a legfontosabb eszköze marad figyelmen kívül, és nem kapja meg a megfelelő támogatást. Kulturális • Leningrádban nemrég újabb könyvet adtak ki Liszt Ferencről az ifjúság számára. A szerzők megismertetik a fiatalokat a nagy zeneszerző életútjának fontosabb szakaszaival. A könyv egyik fejezete Liszt oroszországi látogatásait tárgyalja. A szerzők részletesen írnak arról a szoros barátságról is, amely Liszt Ferencet az „Ötökhöz", Balakirevhez, Rim szkij-Korszakovhoz, Kjulhoz, Muszorgszkijhoz, Borogyinhoz és más orosz zeneszerzőkhöz fűzte. • Kazahsztán tízezernyi iskolájában 2,5 millió gyermek, 43 főiskolán több mint 17 ezer hallgató tanul. Minden tízezer lakosra 140 főiskolás hallgató jut. Ez több, mint Angliában, a Német Szövetségi KöztársaságAz említett kongresszuson hozott határozat többek között kimondja, hogy központi szervet kell létesíteni a könyvtárak, a bibliográfia és az információs munkahelyek rendszerének egységes irányítására, ki kell küszöbölni a könyvtárak szétforgácsoltságát, létre kell hozni a nagyobb, igényesen felszerelt, a tudományos és információs céloknak is megfelelő, minden tekintetben korszerű könyvtárak hálózatát. Bár a határozat egy szóval sem említi a nemzetiségi könyvtárügyet, úgy véljük, a szlovákiai könyvtárosok kongresszusának határozata a nemzetiségi területeken működő könyvtárakra is vonatkozik. Kulturális szerveinknek és intézményeinknek azon kellene fáradozniok, hogy az említett határozat — a sajátos szükségletnek megfelelően — a nemzetiségek viszonylatában is mielőbb realizálódjék. Néhány hete megalakult a Könyvtárak és Tájékoztatásiigyi Dolgozók Szlovákiai Szövetsége. Talán előnyös lenne, ha e szerv keretében magyar részleg is alakulna, és az elvégzésre váró szakmai teendőket ez a kollektíva koordinálná. Jogos igényeink alig teljesülnek, a tavalyi januárt követő bíztató ígéretekből eddig még kevés valósult meg. A könyvtárügy rendezése egyike lehetne annak, ami valamit törleszthetne a sok adósságból. BALÁZS BÉLA hírek ban, Olaszországban, Franciaországban, vagy Japánban. 1968ban ezren kaptak diplomát valamely felsőfokú tanintézetben. • Barillet és Grédy Kaktuszvirág című, a világszínpadokon nagy sikerrel Játszott színművéből film készül Hollywoodban. Rendezi Gene Sachs; a főszerepben: Ingrid Bergman. • Claude Chabrol filmre viszi Hochhuth A helytartó című híres dokumentumdrámáját, amely XII. Pius pápának a nácikkal szemben tanúsított engedékeny magatartását ítélte el mindenütt a világszínpadokon. • Két művészeti könyvkiadó, a drezdai és a moszkvai közös gondozásában jelenik meg az a monumentális Művészeti Enciklopédia, amelynek első kötete 1970-ben kerül a könyvpiacra. AZ ELSŐ ÉVFOLYAMOK TERVE 1969/70 1970/71 1971/72 KI GIMN. KI GIMN. KI GIMN Kassa 1 iV' — 2 — : 2 Szepsi 1 . .' —" 1 — — 1 Fülek 2 i — 3 — 3 Tornaija 2 — 1 1 — 2 Pozsony 1 i 1 2 — 3 Nagymegyer 2 — 1 1 — 3 Dunaszerdahely 2 2 2 2 — 41. Somorja 3 — — 3 — 4 Galánta 3 — 2 1 — 4 Komárom 2 2 2 2 — 4 Ipolyság 1 2 1 2 — 3 Zselíz 1 1 1 1 —• 2 Szene 2 — 1 2 — 3 ÖSSZEVONT. KÖZÖS IGAZGATÁSÚ ISKOLÁK: A PROTEKCIÓT és a korrupciót nem a mi társadalmunk termelte ki, mi csak örököltük közéletünknek ezt a súlyos tehertételét. Sajnos, ennek az „örökségnek" ez ideig nem szenteltünk elég figyelmet, s a protekció nyomán a korrupció is életünknek egyre újabb területeit fertőzi meg. A legsajátosabb azonban az, hogy iskolaügyünk testén is már a fertőzés jelei mutatkoznak. S ennek ideje volna megálljt parancsolni! Hiszen az elkövetkező nemzedékről van szó. Vagy gyermekeinknek talán még súlyosabb tehertételt akarunk a nyakába akasztani? Első lépés a protekciózás. Vagy ez talán bocsánatos bűn? Ha valaki ezt állítja, akkor azt is mondja meg, hol a határ! A protekciózásnak széles skálája ismeretes: az egészen ártatlannak tetsző „figyelembeajánlás"tól a korrumpálással határos, vagy az abba már átcsúszó módozatokig. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez nem egy iskola, nem is csak az iskolaügy problémája, de az egész társadalom ügye. Kisebb-nagyobb mértékben minden iskolában jelentkezik, ahol a jelentkezők közül felvételi vizsgákkal kell kiválasztani a legmegfelelőbbeket. A mi iskolánk — a Kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola — Szlovákia legnagyobb magyar tannyelvű iskolája. Iskolahálózatunk szegényes, a szülők, gyerekek kevés lehetőség között válogathatnak. Ezért aztán a rátermettek mellett kevésbé jó tanulók is nagy számban jelentkeznek iskolánkba. A felvételi vizsgák mai rendszere nem mondható a legKözelednek a felvételik... Néhány őszinte szó egy kényes kérdésről szerencsésebbnek. De dönteni kell — emberi sorsokról — s ez nem könnyű feladat. Sok gyereket kell visszautasítanunk, s ezt egyetlen szülő sem fogadja könnyen. Gyakran sok szóbeszéd követi: „Bezzeg ezt vagy azt felvették, ez és ez protezsálta, százat, ötszázat, öt litert adott" és így tovább. Ki tud a szóbeszéden eligazodni? A szülő, aki mindent — gyakran többet is, mint kéne — megtesz azért, hogy megkönnyítse gyermeke érvényesülését, elhiszi a legvalószínűtlenebb szóbeszédet is. Felül az első szélhámosnak, aki a „nem megy könnyen, de én majd elintézem" felszólítással alaposan megvágja. Persze ezt is az iskola számlájára írják! Érdemes azt is megvizsgálni, milyen „eredményekkel" és következményekkel jár a protekciózás és a korrumpálás. Mai iskolarendszerünk és a felvételi vizsgák minden fogyatékossága ellenére sem történhet meg, hogy egy igazán tehetséges gyerek ne kerüljön be abba az iskolába, amelyikbe jelentkezett. Csupán arról lehet szó, hogy hozzávetőlegesen egyforma, közepes képességű jelentkezők közül az egyik bekerül az iskolába, a másik pedig helyszűke miatt nem. Megtörténik az is — véletlen vagy protekció útján? —, hogy egy-egy gyengébb képességű gyereket is felvesznek. De mérlegeljük: milyen megrázkódtatást okozhat a fiatal lelkivilágában, illetve társadalmunkról milyen véleményt alkot majd, ha tudja — vagy csak véli! —, hogy protekcióval jutott be társai közé?! A tanulókban mennyire rontja a ta nári kar pedagógiai és emberi hitelét és tekintélyét az otthon hallott szóbeszédeken alapuló vélemény: X. Y. azért került be az iskolába, azért nem bukott, mert... A szülők túlnyomó többségé nek jó szándékában nincs jo gunk és okunk kételkedni. Azonban egy szülő sem akarja azt, hogy gyermeke hátrányos helyzetbe kerüljön, mind többen hiszik, ez szokás, ezt így kell csinálni, nem lehet előle kitérni. S ez aztán milyen kínos helyzetet eredményez! Lassan már oda fajul a helyzet, hogy a nevelés szempontjából annyira fontos együttműködés a tanárok és a szülők között teljesen lehetetlenné válik. A tanár sokszor már fél intőt küldeni vagy behívni a szülőt, mert nem akar újból kényes, kellemetlen helyzetbe kerülni! VALAHOL megálljt kell parancsolnunk ennek a folyamatnak, meg kell mentenünk iskoláink tisztaságát, még mielőtt a korrumpálás teljesen megrontaná a nevelés légkörét. Mert ha a következő nemzedék ilyen légkörben nő fel, akkor nincs jogunk arra, hogy fiataljainktól szilárd erkölcsi alapokat követeljünk meg. BODA PÁL KOVÄTS MIKLÓS Történik valami ? Megoldatlan a könyvtárak központi irányításának, a nemzetiségi szaksajtó kiadásának és a magyar könyvtárosok képzésének a kérdése 10 A szlovákiai könyvtárosok kongresszusának határozata a délvidéken működő könyvtárakra is vonatkozik 1971/72 KI G1MN. — 2 — 1 — 3 — 2 — 3 — 3 — 4Í — 4 — 4 — 4 — 3 — 2 — 3 4 4 4 4 5 3 3 2