Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-13 / 110. szám, kedd

JAi.-z,ot ••.••. - Hasko felvétele MEGTÖRTÉNT ESETEK NYOMÁN Emberi kapcsolatok és „hézagok" Amióta emoer el a földön, az emberek mindig egymásra 1 utalt lények voltak. Hol ilyen, hol amolyan formában de szükségszerűen kell hogy szolgálfák, segítsék egymást... Ez az élet rendje ... Viszont mit mutat a gyakorlat? Nem elmefuttatás, más a célja ennek az írásnak: néhány konkrét Déldán keresztül rámutatni azokra a bosszantó, általunk előidézett tehát embercsinálta „hézagokra" .. Hilíf Kereskedelem és technika A gyorsan fejlődő technika lehetőségeit a kereskedelem is igénybe veszi. Az anyagi javak termeléséhez képest ez a folyamat időrendben később vette ugyan kezdetét, megfigyelhető azonban, hogy a lehetőségek kihasználása a gazdasági előnyök következtében egyre szélesebb területen megy végbe és egyes vonatkozásokban itt is rendkívül gyors ütemű. ni (tisztított konyhakész zöldség, apró gyümölcs stb.). Tipikusan ilyen áru pl. a tőkehús. Az önkiszolgáló bolt előkészítőjében a boltból folyamatosan kapott rendelés szerint Amikor a televízió képernyője előtt ülve a reklámműsorban első ízben hallottam: „Náš zákazník náš hosť" (Vevőnk a -mi vendégünk), többször is hangsúlyozott megjegyzést, jóleső érzés töltött el — No végre — gondoltam —, ezt is elértük az üzletekben, pénzünkért vendégként kezelnek majd a jövőben, mindenkit rendesen kiszolgálnak. Reménykedtem, s talán sokan mások is, de az élet, a gyakorlat rácáfolt erre. A remény csupán „délibáb" volt... A tv tovább üvölti a magnószalagra rögzített biztatást, s az elárusítók — tisztelet a kivételnek — az eddig megszokott modorban kezelik a vevőket. Nem mi találtuk ki, erre a tényre többen felhívták figyelmünket, panaszkodtak, segítséget kértek tőlünk ... „Másfél órát álltam sorban a kassai PRIOR áruházban — írja hozzánk intézett levelében Fábián Miklós, Battyány, 85. házszám alatti olvasónk —, míg rám került a sor. Hiába magyarázta az elárusítónőnek, ahogy tudtam, magyarul, majd szlovákul, oroszul — lehet, hogy rosszul —, mit akarok vásárolni. Figyelembe sem vette. A hátam mögött állókat, akik szlovákul kértek, kiszolgálta ... Bosszús lettem, egy udvariasabb kiszolgálónő közelebb lépett, meghallgatott, majd keresni kezdte a kért árucikket. De abbahagyta, mert kolléganője, aki engem meg sem hallgatott, súgott neki valamit, s mindketten faképnél hagytak ... Nem jártam sikerrel más üzletben sem, és vásárlás nélkül utaztam haza Kassáról. . ." Sajnos, a kereskedelemben elég gyakran találkozunk ilyen és ehhez hasonló „megkülönböztető" eljárással. A minap egy neves budapesti színművész panaszolta el, hogy egész nap a kassai üzleteket járta, de egy koronát se költött el. Érthetetlenül bámultam rá, mire így folytatta: „Hiába kértem magyarul, németül, egyszerűen nem szolgáltak kl..." Mondanom sem kell, nagyon szégyelltem magam... Megvallom őszintén, nem kerestem, nem is volt szándékomban csupán a kereskedelem és a szolgáltatás szakaszán felmerülő visszásságokat gyűjtögetni s ezekről írni. Valahogyan mégis ezekből „futott öszsze" legtöbb. Rövid idő leforgása alatt többen kerestek fel panaszukkal. Egy izgatott hangú fiatal aszszony, aki a szomszédos Magyarországról Kassára jött férjhez, így panaszkodott: „A férjem szlovák, de jól megvagyunk. Én is igyekeztem elsajátítani a szlovák nyelvet, már elég jól beszélem... A napokban mégis úgy történt, hogy a Maratón téri gyógyszertárban magyarul kértem vattát, amire az egyik fehérköpenyes hölgytől, néhányszor megismételve, azt a választ kaptam szlovákul: „Nem értem, aki nem beszéli a hivatalos nyelvet, azt nem vagyunk kötelesek kiszolgálni!" Ugyanezt elmondta egy másik hölgy magyar nyelven is, amikor arra hivatkoztam, hogy utóvégre az általam • kért áru így is, úgy is vatta ... Kérem, ha foglalkozni óttajt az üggyel, hivatkozzék rám, Alžbeta Kohmárová a nevem ..." Hát itt tartunk újra, idáig jutottunk, emberek? — kérdezgettem magamtól, s elgondolkodva lépkedtem a kassai korzón ... Egy ismerős női hang szólított meg. Egyik kolléganőm volt, a Práca szerkesztőségének a munkatársa ... Nyakába kötött, gipszbe csomagolt kezére mutattam. — Hát ezt hol szerezted? — kérdeztem. Elmondta, már túl van a nehezén, az oldalbordái már rendbe jöttek, eltört keze még nem ... Kolléganőm pár héttel ezelőtt élete kockáztatásával kimentett egy idős asszonyt az induló villamos alól. A néninek az ijedségen kívül nem történt különösebb baja, megmentője borda- és kéztöréssel úszta meg. Szívből gratuláltam kolléganőmnek hősiességéhez, s közben „kipakoltam", milyen esetek foglalkoztatnak. Felháborodással hallgatta, majd így szólt: — Tudod, mi történt velem? Elromlott a telefonom... Elmentem a LUNÍK II. melletti postára, hogy onnan a nyilvános telefonon bejelentsem a hibát. De egy kézzel nem ment a telefonálás, jobb kezem már gipszben volt. Magkértem szépen az egyik postáskisasszonyt, legyen szíves és hívja fel a hibabejelentőt a számlámra ... Gúnyos tekintettel végigmért s így válaszolt: „Elvtársnő, engem ezért nem fizetnek ..." Ezek után megfogadtam, már nem mondom el senkinek ezeket az eseteket, mert attól féltem, még többel gyarapszanak az eddigiek, melyekből így is csupán néhányat említettem. A közmondás szerint: „A jóból is megárt a sok", hát még abból, ami bosszant is ... KULIK GELLERT A tőkés kereskedelemben az új technika alkalmazásának célja a nagyobb forgalom és ami ezzel jár, a nagyobb haszon elérése. Az új technika alkalmazása azonban — különösen akkor, ha korszerű szervezési módszerek bevezetésével párosul — kulturáltabb kereskedelmet is eredményez és a vásárlóközönség kényelmét is szolgálja. A beruházási igény ugyan általában nagyobb, mint a hagyományos kereskedelmi formáknál, de munkaerőben — elsősorban szakképzett és hivatali munkaerőben — megtakarítást eredményez. Az új technika alkalmazásának már ez a néhány felsorolt előnye is arra utal, hogy szocialista kereskedelmünk fejlesztésénél sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A kiskereskedelemben már műszaki fejlődésnek számított az „automata" mérlegek alkalmazása, amelyek az áru súlyát a súlyskála mentén mozgó mutatóval jelzik és ezzel a korábban alkalmazott súlyfelrakós mérlegekhez képest egy munkamozzanatot — a súlyfelrakást — kiküszöbölték. A fejlődés új irányát azok a mérlegek jelentik, amelyeken a súlyskála mellett a leggyakrabban előforduló egységárakkal számított árskálák is ott vannak, tehát a fizetendő ár is leolvasható közvetlenül a mérlegről. Korlátozza az ilyen mérlegek alkalmazását, hogy 10—15 árskálánál többet csak a leolvasás biztonságának rovására, vagy a mérleg méreteinek növelésével lehet rajtuk elhelyez. A legújabb fejlesztési irány ezért az olyan mérleg, amelyen a kereskedő beállítja a tetszés szerinti egységárat és a mérleg a súly és az egységár szorzatát — tehát a fizetendő összeget — egy kis ablakon mutatja. A méterrudat olyan gép helyettesíti, amelybe belehúzzák a méteráru elejét, a gép a kívánt és beállított hosszúságnál leáll, levágja az árut, a beállított egységárral kiszámítja a fizetendő összeget és jegyzéket ad. Ennek a gépnek egy továbbfejlesztett típusa az, amelyik az eladott hosszt az áru jelzőszámával és értékével együtt nyilvántartásba is veszi, tehát nemcsak az eladás munkáját könnyíti meg, hanem az adminisztrációt is elvégzi. Gépesített pénztár Az önkiszolgáló boltrendszert először az USA-ban alkalmazták. Bevezetésében nem elsősorban a műszaki haladás által nyújtott lehetőségek kihasználása volt a mozgató erő, hanem inkább a vállalkozóknak az a meggondolása, hogy a munkabéreknél megtakarítást érjenek el. Sikerét a vevők véleménye döntötte el. A siker következtében az önkiszolgáló üzletek forgalma rohamosan növekedett, és az ipar ráébredt arra, hogy cikkeinek nagyobb forgalma érdekében áldozatokat kell vállalnia, vagyis megfelelő fogyasztói csomagokat kell kialakítania és ezeket gyűjtőcsomagolásban kell az üzletbe juttatnia. Megfigyelhetjük hazai önkiszolgáló üzleteinkben is, hogy az áteresztőképességet — a bolt méreteitől függetlenül — végeredményben már csak a pénztárak teljesítőképessége korlátozza. A szükséges árucikkek összegyűjtésének ideje egyedül a vevőn múlik, ezért ha kevés a pénztár, akkor csúcsforgalomban a fizetésnél sorba állni, várakozni kell. A pénztárak átbocsátóképességének növelésére több műszaki megoldás ismeretes. Az általánosan ismert pénztárgépek az eladás folyamatát a pénztáros helyett végzett gépi összeadással gyorsítják és teszik pontosabbá, egyben lehetőséget adnak akár a végösszeg, akár az egyes tételek nyugtázására is. A pénztárak munkáját meggyorsítja a pénztárgéphez kapcsolt pénzvíszszaadó automata. Működésének lényege: a pénztáros a vásárolt áruk árának gépi összegezése után beüti a gépbe a vevőtől átvett pénz mennyiségét is és az egyenlegező gomb lenyomása után a gép a vevőnek visszajáró pénzt kiejti egy tálcára. Ez a gép nemcsak a pénztárost szabadítja fel e fárasztó munkától, hanem azzal is gyorsítja a vásárlást, hogy a pénztárral csak elektromos kapcsolatban levő visszaadó gépeket 2—3 lépéssel a pénztár mögött helyezhetik el és ezzel kényszerítik a vevőt, hogy a pénztár előtti helyet gyorsan elhagyja. Ilyen pénztárhoz különféle rendszerű árutovábbító berendezések is tartoznak, hogy a vásárolt áruját elcsomagoló vevő se tartsa fel munkájában a pénztárost. A legfejlettebb pénztárgépek az elszámoláson kívül az eladott áruról lyukszalagot is készítenek. A lyukszalagon öszszegyűjtött adatokat telexgépen a központi nyilvántartóba továbbítják, ahol az adatokat elektronikus számítógéppel feldolgozzák. A nyert adatokkal az áru forgását és a készleteket gyakorlatilag folyamatosan lehet figyelemmel kísérni. Csomagolás, hűtés Már említettük, hogy az önkiszolgáló boltok bevezetését és sikeres elterjedését meg kellett előznie egy olyan műszaki fejlődésnek, amely nagy menynyiségü áru gazdaságos csomagolás tette lehetővé. A csomagolás módját és formáját az áru sajátossága határozza meg, ezért sokféle csomagológépet kellett kifejleszteni. Először is vannak árucikkek, amelyeket előállításuk után — tartósítási okból — azonnal csomagolni kell, de csomagolás után viszonylag hosszú ideig tárolhatók. Ezt már az ipar elvégzi. Sok vitára ad okot az ipar és a kereskedelem között az áruk második csoportja abban a vonatkozásban, hogy ki végezze el a csomagolást. Ezek a márkázást nem igénylő áruk, pl. liszt, só, cukor, rizs. Az áruk harmadik csoportját csak közvetlenül a kirakást megelőzően célszerű csomagolni és a fogyasztás ütemének és választékának megfelelően pótola hentes felszeleteli a hust es a csomagolok egyszerű gépek segítségével elkészítik a csomagokat. A bolti csomagolást különféle rendszerű automata vagy félautomata — d3 lényegében egvszerű — kis gépekkel végzik. Az árut általában papírtálcákra helyezik, majd műanyag fóliába vagy celofánba göngyölik és lezárják. Az utóbbi művelet elvégzésének korszerű gépe a futószalagos hőkezelő automata. A csomagot még lezárás előtt súly- és árjelző mérlegautomatán mérlegelik. A leolvasott értékeket címkézőgéppel kinyomtatják és a címkét behelyezik a csomagba. A hűtőtechnika fejlődése következtében megvalósult a gyorsan romló élelmiszer tartósítása természetes állapotban, értékének és minőségének csökkenése nélkül. Tárolhatóságuk időben szinte korlátlan, de a hűtötten tárolt éllemiszereket a hűtés megszűnése után azonnal el kell fogyasztani, meirt az újra meginduló biológiai folyamatok már nagyon gyorsan zajlanak le, s az ilyen élelmiszer rohamosan tönkremegy. A kereskedelemben alkalmazott új hűtőberendezések nemcsak tárolásra szolgálnak, hanem árukínálati szerepük is jelentős, különösen az önkiszolgáló üzletekben, ahol a vevő maga válogathat (hűtővitrinekj. Árusító automaták Árusító automatákat a kereskedelem több mint fél évszázada alkalmaz. A régi automaták, amelyek a vevő fizikai erejének kifejtésével működtek és a segítségükkel eladott áruhoz képest nagyok voltak, igen jól fejlődtek. A korszerű automata tetszetős, és már nemcsak darabárut árusít, hanem folyadékot, pl. hűtött üdítő italokat, forró kávét, teát vagy levest is. Vannak üvegvisszaváltó automaták, amelyekbe a vevő bedobja a visszahozott üvaget, a gép megvizsgálja az üveg formáját, osztályozva tárolja és a betétet visszafizeti a vevőnek. Az ilyen automaták csoportosításával sokféle cikket árusító, személyzet nélküli üzleteket hoztak létre. Ezeknek az automatáknak áruval történő feltöltését és a karbantartást központi szerv végzi. Meleg ételeket kiszolgáló automatákkal önkiszolgáló étermeket is létesítettek. Ezeknek legérdekesebb gépe az, amely a hűtötten tárolt, alumínium fóliára kitálalt ételt, amely húsból és 2—3-féle köretből áll. mikrohullámokkal vagy infra lámpákkal felmelegíti. A rövid áttekintésből is láthatjuk, hogy a műszaki lehető- ,

g ségeket a kereskedelemben is egyre szélesebben felhasználják. A hagyományos kereskedelmi formákat újak váltfák fel, v. amelyek azután a műszaki fejlődésre is visszahatnak. Ennek a fejlődésnek az eredményei nem olyan óriásiak, mint az g iparban, de felhasználásuk hozzáfárul mindennapi életünk £ szebbé és kényelmesebbé tételéhez. (ah) NCR típusú korszerű pénztárgép, amely az elszámoláson kívül lyukszalagot is készít a központi nyilvántartó számára és ki tudja adni a visszajáró összeget.