Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-01 / 77 szám, kedd

c A kritikai realizmus mestere 160 éve született N. V. Gogol Nyikolaj Vaszlljevics Gogol, az orosz kritikai realizmus megalapítója, 1809-ben született Ukrajna Szorocsinci nevü falujában. Apja ukrán kisnemes volt. Gogol gyermekkorát szülei falusi birtokán töltötte. Sokat olvasott, szorgalmasan látogatta a színházat, s maga is szívesen lépett fel komikus szerepekben. Irodalmi pályáját elbeszélésekkel kezdte. Ezeknek tárgyát az ukrán népéletből merítette. Realisztikus falusi képeit eleinte a kor romantikájának divatja szerint babonás, fantasztikus történetekkel vegyítette. Egy Iťeig a pétervári egyetemen tartott előadásokat a középkor történetéről. A Mlrgorod című elbeszéléskötete — amelyben szakít a fantasztikus romantikával — 1835-ben jelent meg. A Péterváron töltött évek élményeit a Pétervári elbeszélések című kötetében örökítette meg. Ennek legértékesebb darabja, a Köpönyeg című elbeszélés, egy szegény kistisztviselő szomorú életét mutatja be sok emberi melegséggel. A Köpönyeg a realista ábrázolás remeke. Hatása óriási volt, ma is kedvelt írás. Róla mondta Dosztojevszkij: „Mindnyájan Gogol Köpenyegé-ből bújtunk ki." Magyarra először Arany János fordította, aki e novella hősének nevét (Akakíevics Akakij gyakran használta írói álnevéül. A szintén nagy sikert aratott A revizor című vígjátékát 1836-ban adták elő. Ebben Gogol — saját szaval szerint — egy csomóban akarta összeszedni mindazt a rosszat, amit Oroszországban megismert, hogy egyszerre nevessünk az egészen. A színházat olyan katedrának tekintette, „amelyről egyszerre nagy tömegeknek olvassák fel az élet leckéjét." A revizor realista alkotás. Minden alakja az életből ellesett típus. Gogol legnagyobb műve a Holt lelkek című, nagy igénnyel írt, de befejezetlenül maradt hatalmas regénye. Ebben nemcsak kora szomorú állapotát, hanem a jövő boldogabb Oroszországát is igyekezett bemutatni. Gogol az orosz nemesi társadalom kíméletlen bírálatával, a Jobbágyság embertelen kizsákmányolásának feltárásával, típusokat teremtő művészi ábrázolásával az orosz kritikai realizmus megalapítója, a század nagy íróinak és esztétikusainak tanítómestere lett. Humanista és hazafi volt. Mélyen hitt az orosz nép szunnyadó erőiben. Müveivel hatásos fegyvert adott a nép felszabadításáért harcolók kezébe. Alább a Revizor című írásából közlünk részletet. (b) mml A REVIZOR {II. felvonás, 8. jelenet) Hlesztakov, Polgármester. (Polgármester egy lépést jön előre, aztán megáll. Mind a ketten egy pillanatig ijedten néznek egymásra, aztán lesütik szemüket. J Polgármester (összeszedi bátorságát és katonásan köszön): Jő napot. Hlesztakov: (meghajol) Aláz' szolgája. Polgármester: Bocsánatot kérek, ha — Hlesztakov: Oh, semmi, semmi! Polgármester: Mint e város legfőbb hivatalnokának, kötelességem gondoskodni arról, hogy az átutazó idegenek és rangbéli emberek semmiféle alkalmatlanságnak — Hlesztakov (eleinte dadog, de a vége felé már erős és határozott hangon beszél): Hja, hát mit ls tehettem volna? ... Nem az én hibám volt. Minden bizonnyal fizetni fogok ... Megküldik, azt nekem hazulról... Tulajdonképpen a vendéglős az oka ... Olyan kemény marhahúst adott, mint a kő ... No meg a leves... A jó ég tudja, hogy mit habart bele, de igazán ki kellett öntenem az ablakon ... A szó szoros értelmében kiéheztet... A teája meg éppen gyalázatos ... Halszaga van és nem teaszaga. így hát persze én is ... Ennyiben van a dolog. Polgármester (félénken): Bocsánatot kérek, de Isten látja lelkemet, én nem tehetek róla. A mi piacunkon a hús mindig Jóminőségű. Kolmogori kereskedők hozzák — nagyon becsületes, erkölcsös életű emberek. fin Igazán nem tudom, hogy a vendéglős honnan szerzi be a rossz húst. De ha mégis úgy van, kérem, engedje meg, hogy más szállásra vigyem uraságodat. Hlesztakov: Ohó, olyan nincsl Nagyon jól tudom, hogy mit nevez ön más szállásnak: — a fogházat, a dutyit. De önnek ehhez nincs joga; kikérem ezt a vakmerőséget — én — igen, én — hivatalnok vagyok Szentpéterváron — (gőgösen) — én— én — én — Polgármester (magában): Istenem, milyen dühös! Mindent tud! Azok a gaz kereskedők mindent elárultak neki. Hlesztakov (egyre bátrabban): És hogyha maga a város feje is — én nem megyek el Innen! Egyenesen a minisztériumhoz fordulok, (öklével az asztalra üt.) Ki maga? Ki maga? Polgármester (az ájulás környékezi és egész testében reszket): Irgalom, kegyelem! Ne tegyen tönkrel Feleségem van, apró gyermekeim vannak! Ne tegyen szerencsétlenné egy becsületes, szegény hivatalnokot. Hlesztakov: Nekem ugyan hiába beszéli Hát aztán! Mi közöm nekem ahhoz, hogy magának felesége van, meg gyermekei vannak! Azért menjek én a börtönbe! Ez is ok! Nem, köszönöm alássan, ebből nem ké rek! Polgármester (reszketve): Isten látja lelkemet, csakis tapasztalatlanságom okozta. Az .Ilyen állás nagy tapasztalást kíván. ítéljen ön maga; hiszen a fizetésemből teára meg cukorra is alig telik, fis ha ittott elfogadtam is ajándékot, az mind csekélység volt... valami kis harapnivaló vagy valami ruhaféle ... Ami az altiszt özvegyét illeti, aki üzérkedéssel foglalkozik, nem igaz, rágalom, hogy megkorbácsoltattam. Becsületszavamra mondom, esküvel erősítem, hogy rága lom. Az ellenségeim találták ki, hogy megkárosítsanak. Tetszik tudni, az emberek itt olyan rosszak, hogy nem átallanának engem az akasztófára Juttatni. Hlesztakov: De mi közöm hozzájuk! (elgondolkozva). Nem tudom felfogni, hogy minek beszél maga nekem az ellenségeiről, meg valami altiszt özvegyéről ... Különben is, altiszt özvegye az egészen más..."De engem nem fog megcsapatni... Nem lesz hozzá bátorsága, arról jótállok. No bizony! Még csak az kellene! Ismétlem önnek, hogy fizetni fogok csakhogy ebben a pillanatban nincs pénzem. Csak azért ülök Itt, mert egy árva kopek sincs a zsebemben. Polgármester: Ha önnek talán szüksége van pénzre, vagy más egyébre, én igazán a legnagyobb örömmel állok rendelkezésére. Kötelességem az átutazó vendégeket minden módon kisegíteni. Hlesztakov: Ha van egy pár fölösleges rubelje, adja kölcsön, legalább kifizethetem a vendéglőst. Kétszáz rubel elég volna, — de ha kevesebb, az sem baj. Polgármester (bankókat szed elő). Éppen kétszáz rubel, ne ls tessék megolvasni. Hlesztakov (elveszi a pénzt). Hálásan köszönöm. Mihelyt haza érek, megküldöm ... Olyan váratlanul ért a dolog... látom, hogy ön nagyon derék ember. Most már egészen másképpen áll a dolog. Polgármester (magában): Ogy látszik, hogy megértjük egymást. Most már menni fog a dolog, mert kétszáz rubel helyett négyszázat nyomtam a markába... (Hevesi Sándor fordítása) MIHMI Mikor tekinthető véglegesnek a halál ? A texasi Houstonban A. L. Branum és D. Petterson 19 éves dokkmunkások emberölés vádjával állnak ezekben a napokban a bíróság előtt és a védelem azt állítja, hogy nem ők, hanem az orvosok ölték meg az áldozatot, Clarence Nicks, 32 éves hegesztőt. A különös pör előzményei 1968. április 23-ra nyúlnak viszsza, amikor egy utcai verekedés során egy szeméttartály fedelével fejbesújtották az áldozatot, akit agyrázkódással azonnal kórházba szállítottak, de hat nap múltán el ls bocsátottak. Rövidesen azonban erős fejfájásai miatt újra beszállították a helyi Methodista Kórházba, ahol súlyos agyvérzés gyanúja miatt megoperálták. A műtét ellenére az áldozat agyműködése lassan kialudt, szívműködését azonban mesterséges úton sikerült fenntartani. így — miután felesége beleegyezett a szívátültetésbe — átszállították a Lukács Kórházba, ahol a 62 éves nagybeteg John Stuckwish már hetek óta várt az új szívre. A dr. Cooley vezette sebészcsoport még négy órát várt a beavatkozással, mialatt Nicks agyáramai már nem voltak regisztrálhatók, így megkezdték szívének kiemelését. Közben azonban Stuckwish is meghalt a műtőasztalon. Mégis végrehajtották a szívátültetést és az új szívvel Stuckwisht sikerült is újra életre kelteni. Hét nappal később azonban újra meghalt, most már végérvényesen. A védelem szerint a vádlottak csupán súlyos testi sértés bűntettében marasztalhatók el, mert az áldozat halálának körülményei tisztázatlanok. A texasi törvények szerint ugyanis a halál akkor áll be, amikor ezt két orvos egybehangzóan megállapítja. Nicks esetében azonban annak a sebészcsoportnak két tagja állapította meg a halál beálltát, amely a szívátültetést végrehajtotta, Így ők lényegében érdekeltek voltak. Bonyolítja a jogi helyzetet, hogy a bíróságnak nem áll rendelkezésére boncolási Jegyzőkönyv — a texasi törvények szerint ugyanis szív nélküli halottat felboncolni törvényellenes ... Nem tudjuk, miként ítélkezik majd a houstoni bíróság ebben a furcsa perben. Annyi azonban bizonyos, hogy a szívátültetések immár gyakorlattá válása súlyos morális ós jogi problémákat vet fel. Égető szükség van a halál új, pontos jogi definíciójára, annak tisztázására, hogy mikor halott voltaképpen az ember? Évszázadokon, évezredeken át a halál beálltának megállapítása nem okozott gondot az orvosnak. Ha nem észlelte a szívműködést, a beteg szája elé tartott tükrön nem látta a légzés páráját, máris kiállíthatta a halotti hlzonyítványt. A modern orvostudomány azonban tucatszámra hozza vissza azokat a betegeket is a klinikai halál állapotából, akiknek szíve megállt és nem lélegeznek., Ezért újabban az agyműködés teljes megszűnését, az agy halálát tekintik a végleges biológiai halál legfőbb Ismérvének. Persze, a korszerű orvosi berendezésekkel azoknak a betegeknek a szívműködése, vérkeringése is akár hónapokon át fenntartható, akiknek agyműködése már teljesen megszűnt, az elektroenkefalográf nem regisztrál agyhullámot. Az orvosi szakirodalomban mostanában különös eseteket Ismertetnek. Leírják például egy 15 éves fiú esetét, aki Játék közben egy mély barlangba zuhant. Teljes kómában (mély öntudatlansággal, eszméletlenséggel járó állapotban) szállították kórházba, pupillája tág volt, nem reagált a fájdalmas Ingerekre sem. Nem sokkal később megszűnt a légzése ls. Légzését mesterséges úton fenntartották, később azonban az enkefalográf az agyműködés teljes megszűnését jelezte. Ennek ellenére két héten át mesterséges úton fenntartották légzését és vérkeringését. Ez Idő alatt EEG-je teljesen lapos volt, vagyis mai felfogásunk szerint meghalt. Két hét múltán azonban állapota Javulni kezdett, megindult a spontán légzése és az enkefalogram is megváltozott. Két hónappal a baleset után tökéletesen visszanyerte szellemi és testi egészségét, enkefalpgramja teljesen normális lett. Vagyis visszatért a teljes, visszafordíthatatlannak tartott halálból. Vajon mikor tekinthető tehát a halál véglegesnek? Mesterséges szív Számos fronton folyik a harc a beteg emberi szív megmentéséért. Az egyik irányzatot a szívátültetés képviseli, nem kevésbé jelentős azonban az a törekvés is, amely műanyagokból mesterséges szív-szivattyú előállítását tűzte ki céjául. Az Egyesült Államokban egyebek között Jim Wrlght foglalkozik ezzel a kérdéssel, akit az alsó kép a müszív szerelése közben, a jobboldali pedig a müszívvel való kísérletezés közben ábrázol. Röntgenkészülék a kahátzsebben A Szovjet Tudományos Akadémia alkalmazott fizikai Intézetében az utóbbi hónapokban sok szó esett IRÁ-ról és RADÄről. Ezek nem női nevek, hanem a Szovjetunióban kifejlesztett röntgenkészülékek rövidítései. Mindkét berendezés világszerte Joggal felkeltette a szakértők érdeklődését, mert új forrásokat hódítottak meg a röntgensugarak előállítására és új utakat nyitottak meg a röntgensugarak felhasználása előtt. Az IRA nevű berendezés Impulzus-röntgenkészülék; gyártása már megkezdődött. Méretei olyan kicsinyek, hogy mindenestül elfér két bőröndben, nincs helyhez kötve, tehát hordozható. Legfőképpen abban különbözik a hagyományos röntgenkészülékektől, hogy míg ezek röntgencsöveinek elektródjai megszakítás nélkül nagyfeszültség alatt vannak, az IRA a mindössze milliomod másodpercig tartó villamos Impulzusokat hasznosítja. Ennek következtében elemeinek élettartama jóval hosszabb, s persze kisebbek méretei ls. Az Impulzusüzem másik nagy előnye a gazdaságosság. Az IRA tetszés szerint működtethető a váltóáramú világítási hálózatról vagy a 12 V feszültségű gépkocsi-akkumulátorokról. Kis méretei ellenére a 20—25 milliméter vastagságú acéllemezek ls átvllágfthatók vele. így az IRA-val nagy Jelentőségű helyszíni vizsgálatok végezhetők: átvilágíthatók vele a csővezetékek és más berendezések hegesztési varratai. A RADA nevű berendezés még érdekesebb röntgenkészülék. Sugárforrása ugyanis nem hagyományos röntgencső, hanem radioaktív izotóp, a vas 55-ös atomsúlyú sugárzó izotópja. A vaslzotőp által kibocsátott röntgensugárzás nem nagy energiájú. Még egy emberi ujj sem világítható át velük, de van egy nagyon értékes tulajdonságuk, mégpedig az, hogy sugárzásuk pontosan meghatározott hullámhosszú, és így kitűnően felhasználható a különböző anyagok atomszerkezetének elemzésére. Az Ilyen berendezéssel tehát a geológusok a helyszínen meghatározhatják a kőzetek és ásványok szerkezetét, ami rendkívüli mértékben meggyorsítja és megkönnyíti a geológiai kutatásokat. A vasizotópos készülék mindössze 500 gramm súlyú és működéséhez nincs szükség külső áramforrásra. A vasizotópot tartalmazó RADÁ-t persze nemcsak a geológiai kutatásban, hanem sok más területen is hasznosíthatják. Meghatározhatják például vele a vékony fóliák és védőbevonatok vastagságát. A mérés rendkívül gyors, és századmikron pontosságú. Az orvosi gyakorlatban a különböző bőrbetegségek röntgenkezelésére alkalmazhatják a RADA lágy röntgensugarait. A kísérletek szerint kitűnő eredményeket lehet elérni vele az ekcémák és rosszindulatú bőrdaganatok kezelésében. A radioaktív vasizotóp alkalmazásának nagy előnye, hogy a veszélyes sugáradag elleni védekezés nagyon könnyű. Szállításához nem szükségesek nehéz ólomtartályok, alkalmazását nem kötik különleges biztonsági rendszabályokhoz. Lágy röntgensugarait 1—2 milliméter fj| vastagságú rézlemez is elnyeli. 1 A RADA nevű berendezés sorozatgyártását, amely a jelek 191 szerint számos új területet nyit j

V meg a lágy röntgensugarak alkalmazása előtt, tudomásunk _ szerint szintén megkezdték a p Szovjetunió üzemeiben. ^