Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-30 / 101. szám, szerda

Tájékoztató a KGST üléséről Tanácskozott a szövetségi kormány (ČSTK) — A csehszlovák kormány hétfőn Oldricli Ĺ'crník miniszterelnök vezetésével ülést iartott. nek és veszélyeztetik az ország külpolitikai érdekeit. Az állásfoglalás szerint jogrendünk elegendő lehetőséget ós hatékony törvényes eszközt biztosít az említett érdekek védelmére. Ha ezen a téren mégis rendellenességekre kerül sor, annak oka az, hogy a megfelelő törvényes eszközöket az egyes közigazgatási szervek nem alkalmazzák minden esetben idejekorán és a megfelelő mértékben. Ezzel kapcsolatban a kormány hangsúlyozta, hogy a hatáskört nemcsak mint jogot kell értelmezni és gyakorlatilag alkalmazni, hanem bizonyos tevékenységek ellen, mint a törvényes előírásokban meghatározott hatáskörből eredő kötelességet. A beterjesztett jogi rendezés elemzése a továbbiakban megmutatta, hogy az intézkedések foganatosítása döntő többségben a nemzeti szervek, nemzeti bizottságok és bíróságok hatáskörébe tartozik. Meghallgatta a KOST április 22 és 26 között Moszkvában megtartott értekezletéről szóló részletes jelentést. Az ülésen részt vettek a tagállamok legfelsőbb párt- és kormányképviselői. Jóváhagyta a csehszlovák küldöttség magatartását és' értékelte az ülésen elfogadott határozatokat, melyek jelentősen hozzájárulnak az együttműködés elmélyítéséhez a KGST keretében a közgazdasági eivek alapján és megerősítik a KGST tagállamainak szocialista közösségét is. Egyidejűleg utasította a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés tanácsát, hogy a gazdasági tanáccsal együtt dolgozza ki egyrészt a KGST által elfogadott határozatok, másrészt a kétoldalú tanácskozások eredményeinek fokozatos megvalósításához szükséges intézkedéseket, és mielőbb terjessze megvitatásra a kormány elé. A továbbiakban a kormány megvitatta a Szövetségi Sajtóés Tájékoztatásügyi Bizottság elnökének jelentését a tömegtájékoztatási eszközök helyzetéről. Jóváhagyta az ezen a téren hozott intézkedéseket és utasítást adott olyan elvek kidolgozására, amelyeknek alapján hatékonyabban lehet irányítani az állami tájékoztatási eszközöket, hogy tevékenységük teljes összhangban álljon a bel- és külpolitikánk érdekeivel. A kormány a kormánypolitika érvényesítésével kapcsolatban megköveteli a teljes felelősségtudatot a Csehszlovák Sajtóiroda, a rádió, a televízió és az összes állami tömegtájékoztatási eszközök vezető dolgozóitól. A kormány a továbbiakban foglalkozott a törvényhozói tanácsnak azzal az álláspontjával, hogy milyen törvényes eszközök alkalmazhatók azok ellen, akik a közrend ellen véteA kormány utasította a belügyminisztert, a honvédelmi minisztert, a főügyészt és a Szövetségi Sajtó- és Tájékoztató Bizottság elnöki tisztét ellátó minisztert ellenőrizze az idevágó jogszabályok teljesítésének mértékét és a nemzeti szervekkel összhangban olyan intézkedéseket fogadjon el, amelyek biztosítják a szocialista törvényesség betartását, a törvényes előírások következetes alkalmazását és megvalósítását. Ezzel kapcsolatban a kormány foglalkozott az 1969. március 28—29-én elkövetett bűncselekmények ügyében megindult nyomozással is. Tudomásul vette a főügyész jelentését és felkérte, hogy május végéig terjessze elő a nyomozásról szóló teljes tájékoztatást, hogy ebből a következtetéseket levonhassák. KOMMENTÁRUNK Észak-Írország a polgárháború peremén Észak-Írországban hetek óta ismét polgárháborúra emlékeztető helyzet uralkodik. Napirenden vannak a súlyos összetűzések, utcai csaták, rendőrállomásokat rohamoznak meg, vízvezetékeket robbantanak fel. A kormány brit katonákat hívott az országba a „rend és a nyugalom" fenntartására. Miért folyik ez az ádáz küzdelem s kinek az oldalán van az igazság? Az elégedetlenség egyik fő oka az igazságtalan választási rendszer. Ebben a Nagy-Britanniához tartozó, de autonom * kormányzatú országba ugyanis csak annak van választójoga, aki bizonyos összegű adót fizet, vagy ingatlan tulajdonában van. fgy a rosszul fizetett s tehát kevés adót fizető munkásoknak, nyugdíjasoknak stb. egyáltalán nincs választójoguk. Ugyanakkor a jól kereső, a vagyonos réteg tagjainak több szavazatuk is van, s így áll elő az a helyzet, hogy míg pl. egy gyártulajdonosnak négy, sőt öt szavazata Is lehet, száz munkásának egy szavazata sincs. Ennek az igazságtalan választási rendszernek elsősorban a katolikus lakosság issza meg a levét, mivel ez a legszegényebb réteg. Az észak-frországi katolikus kisebbség már a múlt óv októberében mozgalmat indított, hogy a protestáns lakossággal egyenlő választójogot, munkalehetőséget és lakáspolitikát harcoljon ki. „Egy ember—egy szavazat" jelszóval általános választójogot követelnek. O'Neill miniszterelnök a véres zavargások, a protestáns és a katolikus lakosság összecsapásai, a robbanással fenyegető feszültség nyomására a múlt héten kénytelen volt választási reformtervet előterjeszteni, s kijelentette, hogy javaslata elutasítása esetén lemond. Az Unió Párt parlamenti frakciója két napig tartó viharos ülésezés után végül elfogadta az „egy ember, egy szavazat" elven alapuló általános választójog javaslatát, de csak igen csekély többséggel: 28 szavazattal 22 ellenében. E szoros győzelem azt bizonyította, hogy O'Neill mögött nem áll a szükséges többség. A miniszterelnökre nemcsak saját pártjának Paisley protestáns lelkész vezette szélsőséges jobbszárnya, hanem a mérsékeltebb közép is a bírálat heves pergőtiizét zúdította a szavazati jog reformja miatt. Ugyanakkor a miniszterelnök helyzete egyre súlyosabbá vált, azért is, mert másfelől a polgárjogi mozgalom sem volt elégedett, s kijelentették, hogy a választási jogi reformot csak az első lépésnek tefkintik. Követelték a munkaügyi, lakáselosztási ós egyéb megkülönböztetés megszüntetését, a munkanélküliség felszámolását, s az ország egyéb súlyos problémáinak mielőbbi gyökeres megoldását. O'Neill helyzete annyira tarthatatlanná vált, hogy hétfőn bejelentette lemond az Unió Párt elnöki tisztjéről és a miniszterelnöki tisztségéről is, mihelyt új jelöltet találnak erre a posztra. Az észak-írországi miniszterelnök lemondása meglepetést okozott. A brit kormánykörökben ugyanis nem számítottak arra, hogy O'Neillt saját pártja Ilyen hamar még a párt állandó bizottságának rendkívüli ülése előtt lemondásra kényszeríti. A miniszterelnök lemondása Észak-Írországban még jobban növeli a politikai feszültséget s egyre fenyegetőbbé válik a polgáháború veszélye, még hevesebb tüntetések várhatók. Az észak-írországi kommunisták, a polgárjogi mozgalom legkövetkezetesebb harcosai az ország bonyolult helyzetének egyedüli megoldását a baloldal és az összes demokratikus erők "olyan széles frontjának kialakításában látják, amely képes volna az unionista hatalom megdöntésére. PROTICS JOLÁN ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT Mottó helyett: „MIÓTA EMBER NÉZ AZ ÉGRE, VÖRÖS CSILLAG VOLT A REMÉNYE". (Ady Endre) Fél évszázada fegyverropogás ébresztette Jókai városának lakóit. A komáromi proletárok reménykedve sóhajtottak: végre, jönnek a mieinkl Valóban jöttek, de a reménység-fohasz mégis korai volt. A munkáshatalom megteremtésére tett kísérlet megrekedt a város kapujában, vérbe fúlt a vörös katonák és a győri munkások kísérlete. Csupán egy néma tömegsír hirdeti az utókornak, hogy a magyar proletárok itt is komolyan gondolták a nemzetközi szolidaritás jelszavát, segíteni akartak szlovák testvéreiknek a burzsoázia hatalmának megdöntésében. Keresem az élő tanúkat, akik 1919. május elsejének hajnalán fegyverrel harcoltak a szabadságért. Kevesen vannak, akiknek sikerült megmenekülniük az Erzsébet-szigetről. E kevesek közé taroznak a Csevár rozat pásztázta végig az utat és az őrség rémülten menekült. — Felszabadítottuk a hidat, eltávolítottuk az akadályokat és aknákat. Nemsokára a túlsó oldalról segítség érkezett, jöttek a győri munkások. Többségük ünneplő ruhában volt, azt mondták, éppen színházi előadás után kapták a hírt, nem volt idejük átöltözni. Ogy gondoltuk, hogy egy gyors rohammal áttörünk a kis hídon, és az utcai harcban már a komáromi munkások is segítenek. Nem így történt. Eddig a városból alig lőttek a szigetre, de mikor az első csoportunk felért a kis hídra, elszabadult a pokol. Két géppuskával fedeztük a támadást, de nem bírtunk a túlerővel. A harcba a tüzérség is beleszólt. A miéink nem lőtték a várost, hanem a Harcsáson levő lőporraktárt röpítették a levegőbe. majd gondosan bezártam. A lépcsőházból feljutottam a padlásra, ahol néhány tyúkot tartott a házat gondozó szlovák postás. Sötét volt, két gerenda között a sarokban rejtőztem el. A padlás alacsony volt, ide csak kúszva lehetett volna bejutni. Alighogy elcsendesedtek a tyúkok, máris megérkeztek a ház elé a katonák. Aprólékosan átkutattak minden lakást, keresték a „vörösöket". Ketten jöttek fel a padlásra, az egyikük megállt a lépcsőn, a másik egészen feljött és szidta a röpködő tyúkokat. Bizonyára ezért nem vett észre. A katonák egy csoportja ott táborozott a ház mellett, a szigetről minden lakost bekísértek a városba, hogy ne gátolják a házkutatásokat. Mikor délután hazaengedték őket, a postás felesége felment a padlásra, élelmet vitt a tyúkoknak és szörnyen megijedt, mikor a sarokból előbújt egy fegyveres vörös katona. Ha rátalálnak, ee a férje halálát is jelentette volna. A szlovák postás és családja vállalta a veA reménytől a tömegsírig testvérek. A négy testvér közül Antal Magyarországon él, Ferencet elhurcolták és kivégezték a fasiszták, csak József és Lajos élnek a városban. Árva gyermekekként nevelkedtek, szüleik korán elhaltak. Míg legényekké cseperedtek, és szakmát tanultak, végigküzdötték a proletárgyerekek életét. Egyenként sodorta őket is frontra a háború, évekig szenvedtek némán és lázadva, míg végre 1919 tavaszán a sapkájukra tűzték a vörös rózsát. Dél-Komáromban kaptak géppuskás kiképzést, itt hallgatták az innenső oldalról átszivárgó híreket. „A köztársaságban is az urak parancsolnak, úgy mint azelőtt". S átjutottak a szlovák munkások üzenetei is: „Gyertek, segítsetek elfizni a kizsákmányolókat". Komáromban, a vasútállomással szomszédos lakótelep egyik új lakóházának földszintjén, szoba-konyhás lakásban él a 73 éves Csevár József és felesége. A hajdani vörös géppuskás halk szavakkal emlékezik. — Tudtuk, hogy Budapesten az első szabad május elsejére készülnek a munkások, s mi is szerettünk volna valami nagyszerű ajándékot adni a tanács kormánynak. így született meg az átkelés gondolata. A politikai tisztünk világosan megmondta: nem foglalni megyünk, hanem segítséget nyújtunk a szlovák proletároknak, hogy ők is munkásállamot alakíthassanak. Április utolsó napjának éjszakáján a Dél-Komáromi teherpályaudvaron órák hosszat tolatták a vagonokat. S e hatalmas csörömpölés leple alatt három csónak indult el zajtalanul az Erzsébet-sziget felé. A Csevár testvéreket nem engedte egy csónakba szállni a parancsnok. Észrevétlenül kötöttek ki a szigeten. Bekopogtak az első kis házba, ahol megtudták, hogy „tiszta a levegő", alig öt perce ment el a járőr a híd felé. Utánuk lopakodtak. A hídfőnél csupán egyetlen gránát robbant az őrszoba előtt, majd rövid géppuska soArról mit sem tudhattak a szigeten harcolók, hogy közben erős katonai alakulat és elszánt légionárius csapat érkezett Érsekújvárból, és támadáshoz készülődtek a sziget és a híd visszaszerzésére. Két oldalról támadtak. Az egyik részük a mai hajógyár melletti részen jutott a szigetre, a másik — az erősebb csoport —, a kis hídon támadott erős géppuskatűz védelme alatt. — Soha nem feledem el ezt a hajnalt. Mikor a ladikoknál volt az állásunk, olyan világos volt, hogy láttuk a templom tornyát, sőt elhallgattatuk az innen tüzelő géppuskát. Mikor az ellentámadás megkezdődött, már hajnal volt, s egyszerre sűrű köd ereszkedett a szigetre. Ez mentette meg az életemet. A köd leple alatt a csoportunk egy része átjutott a hídon a túlsó oldalra. A csehszlovákok megszállták a hídfőt, tudtam, hogy az öcsém a szigeten maradt. I-T-I A Kovács utcában a hetvenéves Csevár Lajos gombolyítja tovább az emiékek fonalát. — Vissza nem mehettünk, két tűz közé kerültünk. Ekkor már mindenki a saját belátása szerint cselekedett. Egy csoport a a vízi malmokhoz futott, csónakot, dereglyét szerzett, így akarták elérni a túlsó partot. Ez keveseknek sikerült, mivel mind jobban világosodott és a hídról géppuska kaszálta le a menekülőket. Voltak, akik megadták magukat. Barátommal egy bokorból figyeltük, amint elszedik tőlük a fegyvert. „Gyere, menjünk mi is, biztosan a városba kísérik őket". Nem hallgattam a bajtársamra, különben öt perc múlva én is ott csuklottam volna össze a csónakok mellett. Végigjártam néhány frontot, ismertem ezt a módszert, tudtam, hogy itt nincs szükség a foglyokra. Menekültem ... — Átmásztam a Böjti-ház kerítésén. Nem is olyan régen itt rendeztem be egy fürdőszobát, ismertem az egész házat. Átmásztam a fürdőszobaablakon, szélyt, elégették a ruháját, lit magát beágyazták a leányuk ágyába. Az udvar tele volt katonákkal s ő három napig itt lapult. Majd a postás ruhát hozott számára, s kijátszva az őrszemeket, mint látogatóba érkező sógorát kísérte be a városba. Otthon nem maradhatott, két hétig egy szénapadláson rejtőzött, majd egy sötét éjjel Ratyimócki Józseffel kiosontak a szigetre, a nagy fűzfák alatt nyakukba kötötték a ruhájukat, mert a szabadságváguk erősebb volt, mint a Duna hideg vizétől való félelem. Már a folyó közepén úsztak, mikor megneszelt valamit az őrség, bekapcsolták a fényszórókat, megszólaltak a géppuskák, de ők a sötétség leple aiatt szerencsésen elérték a túlsó partot. Az egyik veszedelemből megmenekült, a másikba önként jelentkezett. Géppuskásként harcolt a magyar munkásállamért. Nem kerülte el a -büntetést sem, internálták, munkatáborban dolgozott. 1920-ban, mikor kiszabadult, párkányi halászok csempészték át az innenső oldalra. „Érdemeiért" fél évre becsukták és csak öt év múlva kapja meg a csehszlovák állampolgárságot. 3. Jubilál a kassai sajtóiroda ötven esztendővel ezelőtt, 1919 áprilisában létesítették a Csehszlovák Sajtóiroda kassai kirendeltségét. A jubileum alkalmából tegnap a kassai „Hutník" szállóban ünnepséget rendeztek, melyen Jozef Vojtek, a Csehszlovák Sajtóiroda bratislavai főszerkesztője köszöntötte a megjelent vendégeket: az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának küldöttségét, élén Ladislav Olexa titkárral, az újságíró szövetség, a sajtó, rádió és televízió képviselőit, valamint a Csehszlovák Sajtóiroda kassai kirendeltségének dolgozóit. Ezt követően Olexa elvtárs átadta František Schinglernek, a sajtóiroda kassai kirendeltsége vezetőjének a kerületi pártbizottság üdvözlő levelét, melyben mp.yra értékeli a kassai kirendeltség dolgozóinak munkásságát. —

k Keresem a tizenkilencesek sírját... — A hősök sírját? Hatvan év körüli megtört nénike mutatja az utat a temetőben. Az ösvény végén ott egészen hátul megtalálja ... A temetőnek ez a része már kevésbé gondozott. Az ösvény végén cement oszlopokra erősített hatalmas vaslánc öleli körül a harmincöt lépés hosszú tömegsírt. „1919 május hó elsején a forradalmi harcban elesett százkét elvtársunk emlékére". Ennyit mond a sírkő felirata. Ezt az emléket a munkásszolidaritás emelte. A sírt a felszabadulás óta minden május elsején koszorúhalmaz borítja. így adózik az utókor a hősök emlékének, akiket a masaryki demokrácia a „köztársaság ellenségeiként" tartott számon. A katonatisztek és legionáriusok azért kaptak .kitüntetést, mert „hősiesen megvédték" a burzsoá köztársaságot a „betolakodó vörösök ellen". Arról a burzsoá történészek is hallgattak, hogy a „betolakodók" a munkásság felszabadításáért áldozták életüket, s nem „visszafoglalni akarták Komáromot", hanem segíteni akartak a csehszlovákiai proletároknak a munkáshatalom megteremtésében. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem siksrült. ők feláldozták a legdrágábbat, az életüket. CSETÖ JÁNOS