Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-27 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. április 27. A NAP kel: 4.35, nyugszik: 18.49 órakor. A HOLD kel: 13.14, nyugszik: 2.43 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZITA — JAROSLAV nevű kedves olvasóinkat • 1825-ben született Eperjesen GREGOSS ÁGOST Író, esztéta, a magyar esztétikai tudomány első jelentfis rendszeralkotója ( + 1882). • 1894 ben született AND RE LORCAT francia építész, a funkcionalista építészet egyik fö képviselője Fran claországban. Két ünnepi szám előtt Szerkesztőségünkben serény munka folyik, Jóformán már nyomdában van a május elsejei szám, és egymás után futnak be a május 9-i, ünnepi Vasárnapi Oj Szó anyagai. Bevalljuk, a két ünnepi szám nehéz feladatok elé állított bennünket. Hiszen, pénteken reggel jelent meg ez a számunk, és kedden már a május elsejei Vasárnapi Oj Szót nyomjuk, és közbeesik a szabad szombat és vasárnap. Ennek ellenére, igyekeztünk tartalmas és változatos számokat szerkeszteni. Az a tény, hogy jó előre el kell készíteni ezeket a számokat kissé talán az időszerűség kőrára megy, de ezt igyekszünk pótolni a hétköznapi számokban. Igen kellemetlen, hogy a két ünnepi számunkból kimarad a televízió- és rádióműsor. Sajnos ezen nem tudunk segíteni, mivel a műsorokat csak akkor kapjuk meg, amikor a vasárnapi szám már újságárusoknál lesz. Olvasóink elnézését kérjük és az ünnepek utáni első számokban megtalálják a teljes ráidó- és tévéműsort. Azoknak az olvasóinknak, akik türelmetlenül várják az Olvasók Versenyének kiértékelését, üzenjük, hogy várjanak, a szerkesztőségben lázasan folyik a több ezer beérkezett helyes megfejtés értékelése. Amint elkészül, valamelyik vidéki városkában nyilvánosan kisorsoljuk a nyerteseket. Valószínű, hogy erre már csak május elseje atán kerül sor. Kérjük, kísérjék figyelemmel lapunkat, feltűnő helyen többször is közölni fogjuk a sorsolás helyét és időpontját. t A legutóbbi rejtvényverseny tapasztalatai alapján júliusban újabb versenyt indítunk. A Vasárnapi Dj Szó következő számában érdekes riportot találnak majd olvasóink, melyet munkatársunk; Tóth Mihály Irt az új pozsonyi Duna-hídról. Szükséglet, lehetőség, eredmény — ez a címe Balázs Béla cikkének, melyet a 10. oldalon közlünk. Jövő heti számunkban három elbeszélést is találnak majd az irodalom, a szép szó kedvelői.: Anna Segherst, Ivanoj Petrovot és a nemrég elhunyt B. Travent szólaltatjuk meg. Egész oldalon hozunk verseket hazai és magyarországi költőktől. A SZERKESZTŐSÉG. Demokrácia és centralizmus (Folytatás az 1. oldalról) nem válik vég nélkül manipulált tömeggé, hanem, amikor eljön az ideje, korlátlanul érvényesítheti jogait. Ha ezeket megtagadják, a demokratikus centralizmus nem demokratikus, hanem diktatórikus: csak egy akarat van, a központé, pontosabban a bürokratizálódott apparátusé. A munkásmozgalom történetében voltak időszakok (liáború, súlyos válság, amikor a párt léte forog kockán), amelyekben szükségszerűnek mutatkozott a diktatórikus centralizmus. A párt azonban természetes körülmények között nem válhat katonai szervezetté. Nem válhat azért, mert ennek olyan következményei lehetnek, mint amilyeneket mi is átéltünk. A demokratikus centralizmus elve bizonyos társadalmi szerződés a tagság és a vezetőség között. Ha ezt a szerződést valamelyik fél megszegi, akkor megszűnik kötelező lenni a másik fél számára is. A Novutný-uralom idején a „központ" fokozatosan felszámolta a tagság demokratikus jogait, s ezzel közvetve felszámolta az Önkéntes pártfegyelmet is. A problémák ismeretén, a megoldás közös, elhatározásán alapuló öntudatos fegyelem egyszerűen misztikum lett, hiszen a központ praktikái már nem öntudatos, nem meggyőződésből fakadó fegyelmet, hanem vakfegyelmet, feltétel nélküli engedelmességet igényeltek. Egy „tökéletes" vezetés talán még ezt is megkaphatta volna huzamosabb ideig, ám egy olyan vezetés, amely társadalmi és főként gazdasági válságba sodorta az országot, semmiképpen. 1968 rövid tavasza a demokratikus bizalmat, aktivitást ébresztő hatásának elvitathatatlan bizonyítéka volt. A mellékzöngeként jelentkező ösztönösséget és az irreális követelésekben megnyilvánuló zavaró jelenségeket ma egyesek úgy szeretnék feltüntetni, mint a demokratizmus életképtelenségének tanújeleit. Oktalan kísérlet, mert a vétkes ezekben is a január előtti centralizmus, amely annyira összpontosította a hatalmat és anynyira diktatórikus volt, hogy összeomlása után légüres tér keletkezett. Ezt a vákuumot egyedül a demokratikus rendszer fokozatos felépítésével lehetett kitölteni, ami azonban, természetesen, nem történhetett meg egyik napról a másikra. A járási és a kerületi pártkonferenciák, valamint a kongresszusi küldöttek megválasztása — bár bennünket, mint nemzetiségi kisebbséget fájó negatívumukkal is megleptek — általános jellegükben sokkal demokratiknsabbak voltak, mint a korábbiak. Összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben érvényesültek munkájukban a tagság demokratikus jogai, mint a kizárólagos centralizmus idején. De ez is csak az első fejezet volt, a kezdet stádiuma, amelyet fokozatosan a demokratikus pártélet természetes gyakorlatának kellett volna követnie. Tudjuk, augusztus óta megváltoztak a viszonyok. A centralizmus azért került előtérbe, mert válságos helyzeteket kellett és kell áthidalni. Tehát szükségmegoldásként. A kritikus helyzeteket sokféle ck idézte elő, például az is, hogy a demokratikus centralizmus elvének január után elkezdett következetes érvényre juttatását nem lehetett befejezni. Belső viszonyaink konszolidálódása után azonban ennek nyilván semmi akadálya sem lesz, annál inkább, mivel a novemberi határozat is sürgeti a párton belüli dnmokrácia elmélyítését. Mi tehát a válasz a „Hogyan lehetséges ez?" kérdésre? A fentiek, ha csak vázlatosan taglalják is a témát, talán kifejezik a lényegei: a demokratikus centralizmus január előtti értelmezése és érvényesítése a lenini felfogás eltorzítása, s mint ilyen a Novotný-rendszer kelléke. A január utáni politikának az a célja, hogy a demokratikus centralizmus valóban demokratikus legyen. A párt tagságán és vezetőségén múlik, valamint viszonyaink normalizálásától függ, hogy lesz-e és mikor. SZABÓ GÉZA KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Fontos tanácskozás A gazdasági együttműködés ma világprobléma. A kapitalista országokban ugyanúgy vitáznak az együttműködés bonyolult kérdései ről, akárcsak a szocialista országokban. A műszaki fejlődés, a hétmérföldes léptekkel haladó tudomány megköveteli a kis országok összefogását, a gazdasági integrációt. A gyakorlati megvalósítás útjában azonban ezernyi akadály tornyosul, amelyet kisebb nagyobb sikerrel Igyekeznek leküzdeni. A szocialista országok gazdasági szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fennállása óta fáradozik a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés fejlesztésén. Ha visszatekintünk az elért eredményekre, túlzás nélkUl megállapíthatjuk, hogy már az 1958-as moszkvai tanácskozáson lefektették a szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelveit és felhívták a figyelmet a szakosítás szükségességére. 1980-ban a KGST legfelsőbb fóruma a mezőgazdasági kooperáció kérdéseivel foglalkozott. 1962ben létrehozták a végrehajtó bizottságot és a tervirodát, s felvették a tagállamok közé a Mongol Népköztársaságot, 1986-ban pedig bekapcsolódott a KGST egyes szerveinek tevékenységébe Jugoszlá via ls. A KGST eddigi tevékenységével lerakták egy szélesebb körű, alaposabb együttműködés alapját, megteremtették ehhez a keretet. Természetesen hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy számos komoly probléma merült fel, amelyeknek megkerülése, megoldásuk további halogatása egy helyben topogásra kárhoztatná e fontos szervezetet. Ezért ült össze Moszkvában a tagállamok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint kormányfői részvételével a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A rendkívüli ülésszak összehívására azért is szükség volt, mivel a szocialista országokban már hozzáláttak a következő ötéves terv feladatainak kidolgozásához. A tagállamok gazdasági szerkezetében mélyreható változások történtek, aminek következtében szükségessé vált gazdasági reformok végrehajtása. Természetesen ezek a reformok az egyes országok sajátos gazdasági helyzetéből Indulnak ki, és ezért sok tekintetben eltérnek egymástól. A nemzeti sajátosságok figyelembevételével a KGST-nek mint élő szervezetnek ugyancsak változásokat kell eszközölni, és az együttműködésnek olyan optimálisan kedvező lehetőségeit kell megteremteni, hogy előnyös legyen valamennyi ország számára. Probléma, megoldásra váró feladat akad bőven. Így magasabb, fejlettebb szintre kell emelni a szocialista országok nemzetközi gazdasági integrációját, a tervek egyeztetését, a devizakérdések rendezését lehetőleg úgy, hogy a szocialista országok fizetési eszközei belátható időn belül nemzetközileg beválthatók legyenek, továbbá a tudományos és műszaki haladás vívmányainak mielőbbi hasznosítását a KGST országaiban. Jól tudjuk, hogy az évek hosszú során át felgyülemlett problémákat nem lehet egyszerre megoldani. Valamennyi ország gazdasága sajátos kérdéseinek, nemzeti jellegzetességeinek figyelembevétele igen körültekintő és türelmes tanácskozást igényel. Ezért a moszkvai tárgyalásokon egyes problémák megoldására különféle nézetek, elképzelések születhetnek. De a jelenlegi legmagasabb szintű értekezletnek épp az az egyik célja, hogy közös nevezőre hozza a különféle nézeteket és valamennyi ország számára eltogadható alapot teremtsen a gazdasági együttműküdésre. Ha ezen az úton csupán néhány lépéssel Is előbbre Jutunk az egyenlőség és a kölcsönös előnyök tiszteletbentartása alapján, akkor elégedettek lehetünk az eredménnyel, és a szocialista integráció életképességét bizonyítjuk. • . Sz. B. V. I. Lenin születésének 99. évfordulóján kedden, április 22-én régi kommunisták és a forradalom veteránjai elhelyezték a kegyelet koszorúit a moszkvai Lenin Mauzóleumon. Ez alkalommal a Moszkvában tartózkodó csehszlovák küldöttség is — dr. Gustáv Husákkal, a CSKP KB első titkárával az élén — megkoszorúzta a Lenin Mauzóleumot. (Képtávlrón érkezett) A csehszlovák Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium meghívására hazánkban tartózkodott magyar küldöttség a napokban a bratislavai Tesla üzembe látogatott. A magyar vendégek a vállalat vezető dolgozóival folytatott szívélyes beszélgetés során elsősorban a munkaidő megrövidítésével járó problémákról tárgyaltak. If. VALKO felv.] Szerdán, április 23-án a bratislavai várban aláírták a csehszlovák—norvég kulturális egyezmény 1969—1970. évekre szóló végrehajtási tervét. Csehszlovák részről ján Érben, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma külügyi főosztályának vezetője, norvég részről Eric Andreas Colban (balra), a Külügyminisztérium művelődésügyi főosztályának igazgatója írta alá az okmányt. (A. PrakeS — CSTK felv.) N x?n Achiles sa ka (A Presse karikatúrája)