Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-23 / 95 . szám, szerda

Ceruzajegyzetek Napirenden a költségvetés és a zárszámadás Sajtóértekezlet a /Tudósítónktóll — A szövetségi kormányelnökségen ing. František Hamouz, a szövetségi kormány elnökhelyettese tájékoztatta a sajtó képviselőit a küszöbönálló moszkvai KGSTértekezletekkel kapcsolatos kérdésekről, A KGST-országok népgazdasági terveinek koordinálásával kapcsolatban kijelentette, hogy már megérett a helyzet a koordinált gazdaságpolitikai lépésekre. Ebből a szempontból nagy jelentősége van az egyes országok hosszú lejáratú gazdasági terveinek, beleértve a tudományos-műszaki ismeretek felhasználásának programját is. A sajtóértekezleten ing. Bohumil Sucharda, szövetségi pénzügyminiszter ismertette tárcájának jelenlegi főbb feladatait, Elmondta, hogy a soton levő gazdasági és pénzügyi Intézkedések nagyobb része lényegében a szövetségi alkotmánytörvény gyakorlati alkalmazását jelenti. Az 1969. évi költségvetés kidolgozása lerén jelentős az előrehaladás. A Pénzügyminisztérium már dolgozik a csehszlovák pénziigvi törvénytervezeten, amelv kormányelnökségen — a pénzügyminiszter szavai szerint — többek között az egységes pénz- és piacrendszert lesz hivatva biztosítani. Ezenkívül folynak a munkálatok a devizatörvényen, amely meghatározza majd a jelenlegi Állami Banknak, mint bankjegykibocsátó központnak a szerepét. A szövetségi kormány álláspontja az, hogy a jegykibocsátó banknak, tekintettel az egységes pénz- és piacrendszerre, a központi csúcsszerv szerepét kell betöltenie. A pénzügyminiszter tájékoztatása szerint rövidesen a kormány, illetve a Szövetségi Gyűlés elé kerül az 1968. évi zárszámadás, amely egyben az elmúlt év gazdasági értékelése ls lesz. A Matica slovenská prágai helyi szervezetének 1969. évi programjáról ing. P. Dooala, a szervezet vezetőségének tagja nyújtott tájékoztatást. A programot a helyi szervezet négv szekciója — a kulturális és művészeti, az oktatásügyi, a propaganda- és könyvtárügyi, valamint a gazdasági és szervezési szekció valósítja meg. Ism t Miért Mánycikk a pelenka ? EGY LEVÉL: „Tisztult Szerkesz- tőség! Bocsássanak meg, hogy zavarom Önöket soraimmal. Örömmel olvasom lapjukban az ellátás hiányosságait bíráló cikkeket. Ső-, gyufa- és toalettpapír-hiány ügyé ben olvastam már kritikát. Sajnos azonban, mindeddig hiányolok egy cikket ezzel a címmel: Miért hiánycikk a pelenka? Babakelengye, bébiruha és pelenka ugyanis egyszerűen nem létezik az üzletekben. Joggal kérdem hát: mibe tegye, mibe öltöztesse majd gyermekét az az anya, aki még csak az első gyerekét várja, s így egyetlen darab bébiholmija sincs a „stafírungban"? Talán segítene valamit az ügyön egy újságcikk . . . Mély tisztelettel H. B., egy kismama a sok közül." Fényért perelek A kezemben van végire Török Elemér verseskönyve. Megjelenéié.-e nemcsak ő várt, hanom vel<? együtt barátai és ismerősei is évekig vártak, de. azt hiszem, a kis könyv éppen azért késett, mert Török Elemér valóban fényért, tisztaságért, emberségért perel, Ama költők kö-. zé tartozik, aki nem kutatott új eszközök után, hogy kifejezze gondolatait, érzéseit. Nem tartotta magát zseninek, sem vátesznek, az itteni magyar kisebbség költője akart lenni és annak fájdalmát és örömét akarta meggyőzően kifejezésre juttatni. Éppen ezért szerintem költeményei megjelenése már régen esedékes volt. A kis könyv minden verse a fényért, tisztaságért áhítozó költő becsületességéről tanúskodik, és van néhány tájkölteménye, amelyeket csak Török Elemér írhatott meg, csak ő és senki más nera tanúsíthatta így, ilyen hitelesen és meggyőzően, hogy szereti szülőföldjét, hazáját. Nincs szándékomban Török Elemér verseit elemezni, ez a kritikusok dolga, mégis, mert a könyv körül olyan per is zajlik, amelynek a fényhez vajmi kevés köze van, ezért fontosnak tartottam a közbeszólást. A versesfüzet körül zajló pernek „Vihar egy pohár vízben" lehetne a címe. Ez a vihar a kis irodalmunkra jellemző közönynek a betetőzése. Az a helyzet nálunk, hogy vannak kritikusaink, akik megjelent könyveinkkel alig törődnek. Nincs idejük rá, el vannak foglalva saját könyveik megírásával. És hogy félreértés ne essék, rá kell konkrétan mutatnom arra, hogy ezúttal nem Fábryról van sző, mert Fábry irodalmunkért mindent megtett, ami módjában állt. Mi sem természetesebb tehát, ideje, hogy mondanivalóját könyvbe gyűjtse, de én most a nálánál fiatalabb generációt értem, amely hűtlenül elhagyta a hivatását, és ma az a helyzet, hogy az a néhány könyv, amely évente napvilágot lát nálunk, közönybe hull. Közöny burkolja egy idő óta egész irodalmunkat. Irodalmi vitaestek sem tarkítják, mindenütt hallgatás, csend fojtogatja az írók, költők kezdeményezését. És mert a hivatásos kritikusok hallgatnak, megszólalt egy fiatal költő, aki Török Elemért csak úgy félvállról, fölényesen elintézte. Az elintézésnek ez a módia minden volt, csak bírálat nem, minden volt, csak jóindulat nem. Nos, hogy a fiatal költő ezt megírta, abban nem látok semmi rendkívülit, végül is fiatal és bizonyára nagy..., sőt még nagyobb költőnek tartja magát.. ., de, az a tény, hogy •káromkodását leközölték, ezt hibának tartom. Ártott ez nemcsak Török Elemérnek, hanem a fiatal, kezdő költőnek is. Igaz, a sérelmeket mindketten rövidesen kiheverik, de nem tartom helyesnek, hogy Ilyen fajta pereskedés tarkítsa amúgy is szegényes Irodalmi élettinket. Televízió Amikor tavaly televíziós készüléket mentem vásárolni, az úton egy ismerősömmel találkoztam, aki lebeszélt a gép vásárlásáról. Hévvel a következőket mondotta: — Nem tudora, kinek milyen tapasztalatai vannak a televízióval, sajnos, az én tapasztalataim lesújtóak. Nézetem szerint a televízió rombolja, tönkreteszi az emberek baráti kapcsolatát. Én például — folytatta — évekig eljártam egy családhoz. A televízió korszaka előtt órák hosszat is el tudtunk beszélgetni környezetünkről, életünkről. Gyakran egyegy könyvet is megvitattunk, sokszor meg a mindennapi bajoknak kerestünk gyógyírt, és így tovább ... De amióta a televízió barátaim lakásán polgárjogot nyert, azóta ez a meghitt, baráti kapcsolat megszűnt köztünk. — Az egész úgy kezdődött, hogy eleinte a televízió újdonságával babonázott meg bennünket. Később szokásunkká vált nézni a televízió programJát, és idővel úgy alakult a helyzet, hogyha meglátogattam őket, a köszönésemen kívül egyetlen szót sem váltottunk. Ha valaki a műsor közben mégis megszólalt, akkor pisszegés vagy szigorú felszólítás a hallgatásra volt a válasz. Ilyenkor egy kicsit úgy éreztem magam, mint akinek azt mondják: kuss, fogd be a szád. Mert a hangban ingerültség, türelmetlenség nyilvánult meg és ahányszor egy-egy szavamra pisszegés volt a válasz, a félhomályban mindig elpirultam. — Mert szertartásos félhomályban — mondotta —mint egy templomban, néztük a televízió programját s hallgattuk a híreket. Szóval nemcsak hogy megszűnt köztünk a beszélő viszony, de a félhomályban alig láttuk egymást. Néha az volt a benyomásom, hogy nem is vagyunk egymásra kíváncsiak, és az évek során azt észleltem, hogy én is pisszegni kezdek; távolodunk barátságunktól, és egyre idegenebbek leszünk egymáshoz. — Így hát mi sem természetesebb, mint hogy bekövetkezett valami, ami ürügyül szolgált a szakításhoz. Lassan egy fél éve tart már a vélt sérelemért a szakítás. Itt-ott ugyan felhívom őket telefonon vagy ők hívnak engem, de újra találkozni nem merünk. Legalábbis én nem merek, félek, ha megszólalok, újra azt mondják majd nekem, hallgass, vagy barátságunk odáig fejlődik, hogy kimondják az ismert és kifejező szócskát: kuss! A televíziót mindennek ellenére megvettem és a fentieket tulajdonképpen azért tartom fontosnak elmondani, hogy figyelmeztessem a televízió-tulajdonosokat: legyenek óvatosabbak. A műsort csak akkor nézzék, ha valóban élvezetes és érdemes megnézni, de óvakodjanak attól, hogy saját hangjuk, véleményük elfojtása árán a műsor rabjává váljanak. Vigyázzanak arra, hogy ne más beszéljen helyettük. Bacilusok Ismertem egy vénasszonyt, aki az égvilágon nem félt senkitől, csak a bacilusoktól. Rágalmaival sok keserű órát szerzett, fiatal, erős, egészséges embereknek, de a szabad szemmel láthatatlan, apró bacilusokkal nem tudott megbirkózni. Ezek az apróságok elkeserítették az életét, holott makkegészséges volt. Mégis félt, rettegett a betegségektől és okozóiktól. Jól tudta, hogy a bacilusok immúnisak a rágalmazással, a névtelen levelekkel és a besúgással szemben. SZABÓ HI'.LA 1. E. LUKACKA MÉRNÖK, A TE* TIL NEMZETI VÁLLALAT IGAZGATÓSÁGÁNAK OSZTÁLYVEZETŐJE: „A lakosság kielégítő ellátása babakelengyével, bébiruhával vagy pelenkával válllalatunknak már évek óta gondot okoz. Az öze mek anyagi érdekeltsége elvének érvénybelépése óta pedig csak hatványozódtak e téren a gondok .. . Lehet, hogy első hallásra kissé furcsán hangzik, de a hiány fti okát az idegenforgalom föllendülésében látjuk. A szmnszédos államok mindegyikében, kivétel nélkül drágábbak az efféle áruk, mint nálunk. így a hozzánk ér kező külföldiek, kihasználva a kínálkozó alkalmat, a kiutazó belföldiek pedig pénzszerzési szán dékkal fülvárásrol ják készleteink jelentős részét. Hazánk ugyanis a babakelengyék állandó, hivatalos árának megszabásával nem kis kedvezményt nyújt a lakosságnak, hogy elősegítse a népszaporulatot és könnyítsen a fiatalok amúgyis nehéz anyagi gondjain. Az új gazdaságirányítási rendszer elveinek bevezetése őta az üzemek ráfizetnek a bébikellékek gyártására, mivel nem szabhatják meg szaba don az árát... Igyekeznek hát mielőbb legyártani a megegyezés szerinti mennyiséget, és inkább a szabad árképzésre lehetőséget nyújtó áruk előállítását iktatják gyártási programjukba." 2. EGY KÉTSÉGBEESETT PANA SZOS: A címben föltejtt kérdés jogosságát igazoló, további elgondolkoztató esethez a véletlen segített. Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumban dolgozó ismerősömmel találkoztam a minap. S miről b'eszélhet mostanában egy „hivatásos üzletemberrel" az újságíró? Jobbára bizony a kereskedelemben tapasztalható gyakori hiányosságokról. Ismerősöm — anélkül, hogy említettem volna, miszerint épp a pelenka s egyéb bébiruha hiányának okát kutatom — elmesélte, hogy a napokban egy szülés előtt álló fiatalasszony nyitott be a dolgozószobájába. Sir va panaszolta, hogy alig két-három hét múlva megszületik az első gyermeke, de mindeddig hiába keresett a leendő baba számára pelenkát, kis ruhácskákat stb. Öt (51) pelenkája van és egyetlen baharuhakészlete! Kéri hát, tegyenek hatékony intézkedéseket, hogy az illetékes szaküzletekben akár az egészségügyi kismamakönyvecske fölmutatása ellenében, legalább a legszükségesebb babakelengyét megvásárolhassa ... 3. Kétségtelen, hogy a fiatalaszszony végső elkeseredésében, ntolsó lehetőségként kereste föl Ismerősömet. De vajon megoldást jelentene-e az általa javasolt babakelengyeárnlási mód? Lehet, hogy átmenetileg Igen. Ugyanakkor azonban •cm titkolhatom el azt a nézatemet sem, hogy az efféle megoldás belkereskedelmünk — s egyúttal egész szocialista rendszerünk — egyik szégyenfoltjává ls valna, hiszen ismét a legnehezebb háború utáni éveket juttatná eszünkbe, amikor piacnnkat a jegyrendszer uralta! Ezen túlmenően azonban komoly csorbát ütne az új gazdaságirányítási rendszer elvein is, mert a központilag, direktív úton előírt árumennyiség legyártását tenné szükségessé az érdekelt teztilfizemekben. Bár a javaslat, jelenlegi helyzetünket tekintve, figyelemre méltó, mostanában, a hetvenes évek küszöbén már ennél kedvezőbb, jobb k*'*fft kell keresnünk. 4. Mi lehetne hát a reális megnldás? E. LUKACKA MÉRNÖK: „Gondolom, rövidesen egy. mindenki szá mára elfogadható tervvel léphetünk majd a nyilvánosság és a hivatali szervek elé, elősegítve ezzel a babakelengyehiány mielőbbi megszüntetését. Javaslatunk: emel jék a csecsemő- és a gyermekru hák jelenlegi árát a környező or szágok árszínvonalára, azzal a föltétellel. hogy az állam az így ka pott többletbevételt a családi pót lékok mai szintjének további emelésére fordítaná. Ily módon elérhető lenne, hngy az effajta áruk ne jussanak a kívántnál nagyobb mértékben határainkon túlra: a nsalád viszont állami segély út ián kapná vissza azt a pénzt, amit a jelenlegi magasabb bébi- és gvermekruhák miatt kénytelen kiadni. Ezen túlmenően az üzemek is érdekeltek lesznek a babakelengye gyártásában, hiszen ez ugyanakkora nyereséget jelentene számnkra, mint a többi áru. Végső soron íey elérnénk azt, hogy a fogyasztó relatíve magasabb áron ugyan, de bármikor megvásárolhatná üzleteinkben a kívánt árnt . . .!" 5. Az osztályvezető szavai biztatóak. De mint az életben mindennek, a TEXTIL n. v. tervének is van árny- és fényoldala. A relatív áremelkedés fényoldala mellett a javaslatból hiányzik a kezesség arról, hogy az így kapott többletbevételt az államkaszsza valóban a családi pótlékok emelésére fordítja. E ma még hiányzó garancia pótlása azonban — szerintem — olyan részletkérdés, amelynek kidolgozása már nem i°ényel különösebb erőfeszítést. A probléma súlyának tudatában azonban a vásárlóközönség Joggal elvárja, bogy a babakelengyék és a pelenkák mai hiányának orvoslása a nálunk évek hosszú során meeszokott hosszadalmas ügyintézés helyett valóban rugalmasan és az új gazdaságirányítási rendszer progresszív közgazdasági és népjóléti célkitűzéseinek figyelembevételével történjék! mikFiatal művész bemutatkozása BOHUMÍR PRIHEL ELSŐ ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSA A Városi Képtár tárlatának anyaga a középnemzedékben Prihel szobrászi élményeit, gondolatait jeleníti meg. S érezteti művészi nézeteinek, technikájának fejlődését, érlelődését a hatvanas évek elejétől napjainkig. Prihel a modrai kerámiai- s a pozsonyi iparművészeti iskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tizenkét évi tanulmányi ideje után alapos felkészültséggel indult el pályakezdő útján 1955-ben. Tudjuk, hogy ebben a korban a zsdanovi esztétika merev korlátai mennyire gátolták a Művész egyéni kibontakozását, fékezték képzelete lendületét. Szobrászunk, mint többi kortársa, a < l— < Z O M </> O > Q —i O X ui X Q£ I => X O CO leíró realizmus jegyében fogalmazta első plasztikáit, amelyek a munka hőseit ábrázolták. Csak évek múlva sikerült a valóság gazdag formavilágából olyan témát választania, amelynél időközben kialakult egyéni hangvétele érvényesülhetett. A bemutatott müvek közül az 1963-as év jelzésű, statikus Falusi asszonyfej már szabadabban alakított. A szögletesen formált kendő leegyszerűsített ovális arcot keretez. A további, éles szögekben egymáshoz hajló, síkokra bontott bádoglemez figurák szépen stilizáltak. A szobor terrénuma az anyagalakítás. S mikor Prihel hydronáliummal kezd dolgozni, ennek is a belső lényege szerint alakítja figuráit. Most a női test szépségét dicséri, részletezés nélkül, a legfontosabb elemeket hangsúlyozva. Halad az összefoglalás, a szintézis felé. A kisméretű, fényesre csiszolt, folyamatos lágy vonásokkal körülölelt szobroknak felületén megcsillan az esztétikai hatásukat fokozó fény. — Megkapó az ónból formált Don Quijote egyénien hangsúlyozott Idealizmusa s a lírai színezetű, dekoratív jellegű Holdvilágszonáta. Prihel nemcsak Kostkának, de Pribiänek is tanítványa. Erről vallanak precíz technikájú hydronálium domborművei, amelyeken falusi s éjszakai motívumokról és a féltékenységről melegséggel, ízes humorral szól. Faplasztlkái 1965-től külön fejezetet képeznek. A fának, ennek a nemes anyagnak élő, erőteljes tulajdonságalt érzőn s értőn aknázza kl. Az erdő egyes fáinak természetalkotta különös formáiban kutató tekintetek felfedezik a Sebesült lovas és más motívumokat, melyeket kevés beavatkozással, a faragókés segítségével tesz láthatóvá s érthetővé mások számára ís. — A szépen pácolt fa pozitív és negatív formaellentéteikről egy-egy férfifejen bontakoztatja ki az Igazságot s az Elmélkezést. — Sajátosan az ódon padlásgerendákból, régi temetők megfáradt keresztjeiből a struktúrájukat éreztető, változatos felépítésű Hegyvidéki motívumai. A Torzók, Aktok az 1968-as év termésének zöme meleg barna árnyalatú fából való. Tömeg- és formaritmusokkal hatnak. Alkotóik követik bennük Rodin elvét: feláldozza a figura részleteit az egész szintézisének érdekében. Toll- és oldott tusrajzait is láthatjuk, melyek hol szobraihoz készült tanulmányok, hol meg önálló Jellegűek. Kombinált technikájú lakkfestései finoman árnyaltak, melegen csillognak. BÄRKÁNY JENÖNÉ