Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-20 / 16 . szám, Vasárnapi Új Szó

szerencséiéne k a Lnuársa wmmmmammmmmmmmmm U IVUVUUUU „fekete gazella római olimpia 100 méteres döntőjének céljában. 1960-at írtak akkor, amikor a római olimpia atlétikai ver­senyein egy nyurga, csinos né­ger kislány beírta nevét - a sporttörténelembe. Wilma Ru­dolph, a „fekete gazella", Rómá­ban a 100,200 és a 4x100 m-es váltóban szerzett aranyérmet. Akkor mindenki körülrajongta, a riporterek elhalmozták kér­désekkel, egyszóval, csaknem égy csapásra az érdeklődés középpontjába került. Népszerű lett. Azóta nyolc év telt el, és az utóbbi években keveset hallot­tunk az egykor lürge lábú kis­lányról. A közelmúltban meg­hívták az örök városba, olim­piai sikereinek színhelyére, és neve ismét megjelent a lapok sportrovatainak hasábjain. 0 azonban nem nagyon örült a felújított népszerűségnek. — Mint tizenhat éves kislány már a melbourne-i olimpián is ott voltam — emlékezik kissé ke­serű szájízzel —, melyen az USA váltójának tagjaként bronzér­met nyertem. Röviddel Mel­bourne után gyermeket hoztam a világra. Erről azonban senki sem szerzett tudomást, mert az újszülöttet titokban édesanyám nevelte. Férjhez mentem ugyan gyermekem apjához, de utána rögtön elváltunk. Ogy gondol­tuk, túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy házastársként éljünk egymás mellett. — Később ismét egybekel­tünk. De ez már a római olim­pia után történt. Édesapám, akit rokkantként idő előtt nyugdíjaztak, tizenegy gyerme­ket „hozott" második házassá­gába. A család huszonkét sarja közül én voltam a legvéznább, s mivel gyermekbénulást kap­tam, orvosi előírásra kezdtem atlétizálni. Amikor jelentkeztek a jő eredmények, stipendium­hoz jutottam, és egy kollégium­ban tanítónőnek készültem. Sportsikereimet Ed Templének köszönhetem, aki szintén néger, és azzal biztatott: eredményes versenyzőt farag belőlem. Ügy fognak ünnepelni, mint valami­kor Jessie Owenst, Joe Louist, Ray Robinsont, vagy Althea Gibsont — ígérte nekem. Hit­tem neki, és nagy örömömre jóslata valóra vált. A római olimpia után az USA elnöke John F. Kennedy a Fe­hér Házban fogadta a néger at­létanőt. Akkor Wilma még a college hallgatója volt, és ta­nítónői vizsgáira készült. Utána egybekelt volt férjével, és még két gyermeket hozott a világra. Közben férjét autólopásért más­fél évi börtönre ítélték. Abban az időben egy iskolában edző­ként működött, de amikor 1967­ben autóbaleset érte, elvesztet­te állását. Maradék pénzét fel­emésztették a kórházi költsé­gek. Ott állt három gyermekkel pénz nélkül, férje börtönben. Megundorodott Tenessetől, ahol született, és vándorbotot vett kezébe. Most Los Angelesben próbálkozik a szerencsével. —.Amerika utálatos ország, — mondotta az újságíróknak — szeretnék más földrészen élni. Például Európában, ahol az em­berek nem ismernek faji meg­különböztetést (Ogy látszik, Wilma Rudolphnak nagyon jó véleménye van az óvilágról, pe­dig itt sincs minden a legna­gyoBb rendben, ahogyan azt az utóbbi évek eseményei igazolják. A szerkesztő megjegyzése.) Édesapám arra tanított, hogy az emberek jók, de ennek az el­lenkezőjéről kellett meggyőződ­nöm. Ma már belátom: az ame­rikai négerek számára csupán egyetlen kiút van — az erő­szak és nem az igazságosság. Sajnos, ezen én nem változtat­hatok, de egyben biztos va­gyok: soha Amerika színeiben nem szerepelnék olimpián, még ha erre külön megkérnének, akkor sem. Wilma Rudolph életéről, si­kereiről, majd szenvedéséről, a sok nélkülözésről lehet elmél­kedni, vajon mikor, mit csinált rosszul. Egy tizenhat éves kis­lány, aki gyermeket szül, hivat­kozhat naivitásra, de ballépé­sét csak kevesen tudják megbo­csátani. A háromgyermekes anya, akinek férje börtönben ül, szánalmat kelt ugyan, de akadnak jócskán olyanok, akik szemére vethetik: miért nem választott megfelelőbb élettár­sat. Akár így, akár úgy szem­léljük a dolgokat, egy biztos: Mindenki saját szerencséjének a kovácsa St. Anton, Tirol egyik ismert sportközpontja alig néhány nappal ezelőtt zászlódíszbe öltözött, hogy méltóképpen ün nepelje a téli idényben huzamosabb időn át távollevő két sikeres slzőjét, az idei Világkupa két győztesét, Gertrúd Gabit és Kari Schranzot. A község minden épkézláb lakosa összesereglett a főtéren, és lelkesen megéljenezte az al­pesi sísport két nagy egyéniségét. Nem maradt el a fáklyás­menet, sőt a tűzijáték sem. Az embereknek könnyes volt a szemük, egyrészt az örömtől, másrészt pedig a fáklyafüsttől. Franz Hoppichler tanár, az osztrák válogatott edzője a sok tűzre célozva mosolyogva mondotta: „Most aztán könnyen leéghettem volna, pedig már itt az idény vége". Az osztrák sízők, szikár patrónusa ez Idén vaióban nem beszélhet leégés­ről. Jól tudja ezt ő maga ls, ezért szellemeskedhetett saját rovására. A kis városban mindenki felszabadultan örvendezett, ün­nepelt, anéiktll, hogy félniük kellptt volna a rendőrök gu mtbotjaitól. Gertrúd Gabit még a Szlovákia Nagydíjáért meg­rendezett verseny idején bemutattuk olvasóinknak. Amikor a Kőpatakt-tónál aratott második győzelme után megjósol­tuk, hogy ő nyeri az idei Világkupát, nevetve tiltakozott: „Korai lenne erre gondolni, vannak kívülem jónéhányan, akik ugyancsak esélyesek". Magában azonban bizonyára másként vélekedett, s végül is nekünk lett igazunk, aminek valószínűleg ő örül a legjob­ban. Az ünneplők közül nem hiányzott Gertrúd édesanyja sem. — Természetesen boldog vagyok. Lányom versenyeit a tévé képernyője előtt szurkoltam végig. A legjobban azon­ban annak örülök, hogy végre egészségesen hazaérkezett. Sajnos, eléggé keményfejű, és már most bejelentette, hogy az idén ismét „kirándul" Ausztráliába, aminek egyáltalán nem örülök, mert tavaly is csak egypár napról volt szó, s végül két hónapot töltött ott. De hát mit tegyek: él-hal a sízésért. Kari Schranz — a veterán — most 30 éves korában érte el élete legnagyobb sikerét. A grenoble-i olimpia után mint kiöregedett versenyzőt többen leírták. Schranz azonban az évad elejétől remek formában versenyzett, és mindent meg­nyert, ami megnyerhelő volt. A St. Anton-i szállodatulaj­donos határozottan kijelentette, hogy az Idei rendkívül ered­ményes év után sem vonul vissza, jövőre ismét ott lesz a lesiklöpáiyákon, és részt vesz a világbajnokságon is. Szerény édesanyja — Gabi mamától eltérően — nem szur­kol fiának a televízió előtt „Rettenetesen izgulok Karliért — mondotta — nem tudnám egyetlen versenyét sem végig nézni. Mindig attól tartok, történik valami, bukik, megsé­rül, és ezt én nem bírnám kl idegekkel. Rendszerint gyer­mekeimtől értesülök fiam eredményeiről." Hát Igen, Ausztriában, ahol a sízés nemzeti sport — mél­tán örvendeznek Schranz és Gabi remek helytállásának, ar­ról nem ls beszélve, liogy kívülük Matt, Trltscher, Drexel, Pali és a többiek és kitűnően szerepeltek az idei versenye ken. Gertmd Gabi, az idei Világ Kupa győztese, a Szlová­kia Nagydíjáért megrendezett műlesiklásban eléri győzelme után. AZ IDEI ELSŐ ÁLDOZAT Bianchi Alfa Rómeójának roncsai. Még jóformán meg sem kezdő­dött az autóversenyek évadja, máris szomorú balesetről kaptunk hírt. Lucien Bianchi, az ismert au tóversenyző Le Mansban egy pró­bafutain során 250 km-es sebes­séggel száguldott, amikor kocsija lefutott a betonról és az erdő fái között pozdorjává tört. A vezetőt már csak holtan tudták a roncsok alól kiszedni. Bianchi a pályát úgy ismerte, mint a tenyerét. Nem egy versenyt nyert itt, s a világ legjobbjaként tartották számon. Tavaly a mexi­kói Rodriguezzel együtt szerezte mag a győzelmet. A hivatalos je­lentések szerint Bianchi az egye­nesben hatalmas iramban szágul­dott, amikor kocsija váratlanul az úttest jobb oldaláról balra csú­szott, majd ismét a jobb oldalra sodródott, és egy csoport fa közé vágódott. A szakemberek úgy vé­lik: valószínűleg besültek a fékek, és ez okozta a balesetet. Bianchi egy nappal előtte elra­gadtatással beszélt az új háromli­teres Alfa Rómeóról. Ki gondolta akkor, hogy balesettel végződhet a próbaút, hiszen Bianchi a világ legjobb autóversenyzői közé tar­tozott. A legutóbbi maratón raylle idején a sajtó tele volt nevével. A Londonból Sydneybe vezető ós az év elején lebonyolított nagyoa igényes versenyen Bianihi már biztos győztesnek látszott, de rö­viddel a cél előtt Citroenje egy szembejövő kocsival ütközött ösz­sze, és Bianchit súlyos sérülések­kel kórházba szállították. Az utóbbi években Brüsszelben letelepedett autóversenyző 17 éves korában esett át a tűzkeresztsé­gen. Feleséget és három gyerme­ket hagyott hátra. Fivére, Mauro a baleset időpontjában egy Re­nault Alpine géppel végzett pró­bautat. Amikor értesült öccse ha­láláról, nem tudta könnyeit visz­szatartani, pedig ő is a „kemény legények" közé tartozik. Tavaly súlyosan bukott és csak hajszálon múlott, hogy a baleset nem vég­ződött halállal. Hiába, bármeny­nyire is tisztában vannak az autó­versenyzők azzai, milyen veszély vár rájuk egy-egy futam során, mégis érzékenyen érinti őket nem­csak a testvér, hanem az ellenfél végzetes balesete is. mlw/ji ÚJ szó Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztősig: Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 537-1Í, 512-23, 335-08. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-1í, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: S0«-3», távira: 09300. Journal Kiadó­hivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratisiavai üzeme, Bratislava, Štúrova «. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského tí. Telefőn: 551-83. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Siá negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetésedet elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná ezpedícia Haja, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Thumbnails
Contents