Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1969-04-20 / 16 . szám, Vasárnapi Új Szó
szerencséiéne k a Lnuársa wmmmmammmmmmmmmm U IVUVUUUU „fekete gazella római olimpia 100 méteres döntőjének céljában. 1960-at írtak akkor, amikor a római olimpia atlétikai versenyein egy nyurga, csinos néger kislány beírta nevét - a sporttörténelembe. Wilma Rudolph, a „fekete gazella", Rómában a 100,200 és a 4x100 m-es váltóban szerzett aranyérmet. Akkor mindenki körülrajongta, a riporterek elhalmozták kérdésekkel, egyszóval, csaknem égy csapásra az érdeklődés középpontjába került. Népszerű lett. Azóta nyolc év telt el, és az utóbbi években keveset hallottunk az egykor lürge lábú kislányról. A közelmúltban meghívták az örök városba, olimpiai sikereinek színhelyére, és neve ismét megjelent a lapok sportrovatainak hasábjain. 0 azonban nem nagyon örült a felújított népszerűségnek. — Mint tizenhat éves kislány már a melbourne-i olimpián is ott voltam — emlékezik kissé keserű szájízzel —, melyen az USA váltójának tagjaként bronzérmet nyertem. Röviddel Melbourne után gyermeket hoztam a világra. Erről azonban senki sem szerzett tudomást, mert az újszülöttet titokban édesanyám nevelte. Férjhez mentem ugyan gyermekem apjához, de utána rögtön elváltunk. Ogy gondoltuk, túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy házastársként éljünk egymás mellett. — Később ismét egybekeltünk. De ez már a római olimpia után történt. Édesapám, akit rokkantként idő előtt nyugdíjaztak, tizenegy gyermeket „hozott" második házasságába. A család huszonkét sarja közül én voltam a legvéznább, s mivel gyermekbénulást kaptam, orvosi előírásra kezdtem atlétizálni. Amikor jelentkeztek a jő eredmények, stipendiumhoz jutottam, és egy kollégiumban tanítónőnek készültem. Sportsikereimet Ed Templének köszönhetem, aki szintén néger, és azzal biztatott: eredményes versenyzőt farag belőlem. Ügy fognak ünnepelni, mint valamikor Jessie Owenst, Joe Louist, Ray Robinsont, vagy Althea Gibsont — ígérte nekem. Hittem neki, és nagy örömömre jóslata valóra vált. A római olimpia után az USA elnöke John F. Kennedy a Fehér Házban fogadta a néger atlétanőt. Akkor Wilma még a college hallgatója volt, és tanítónői vizsgáira készült. Utána egybekelt volt férjével, és még két gyermeket hozott a világra. Közben férjét autólopásért másfél évi börtönre ítélték. Abban az időben egy iskolában edzőként működött, de amikor 1967ben autóbaleset érte, elvesztette állását. Maradék pénzét felemésztették a kórházi költségek. Ott állt három gyermekkel pénz nélkül, férje börtönben. Megundorodott Tenessetől, ahol született, és vándorbotot vett kezébe. Most Los Angelesben próbálkozik a szerencsével. —.Amerika utálatos ország, — mondotta az újságíróknak — szeretnék más földrészen élni. Például Európában, ahol az emberek nem ismernek faji megkülönböztetést (Ogy látszik, Wilma Rudolphnak nagyon jó véleménye van az óvilágról, pedig itt sincs minden a legnagyoBb rendben, ahogyan azt az utóbbi évek eseményei igazolják. A szerkesztő megjegyzése.) Édesapám arra tanított, hogy az emberek jók, de ennek az ellenkezőjéről kellett meggyőződnöm. Ma már belátom: az amerikai négerek számára csupán egyetlen kiút van — az erőszak és nem az igazságosság. Sajnos, ezen én nem változtathatok, de egyben biztos vagyok: soha Amerika színeiben nem szerepelnék olimpián, még ha erre külön megkérnének, akkor sem. Wilma Rudolph életéről, sikereiről, majd szenvedéséről, a sok nélkülözésről lehet elmélkedni, vajon mikor, mit csinált rosszul. Egy tizenhat éves kislány, aki gyermeket szül, hivatkozhat naivitásra, de ballépését csak kevesen tudják megbocsátani. A háromgyermekes anya, akinek férje börtönben ül, szánalmat kelt ugyan, de akadnak jócskán olyanok, akik szemére vethetik: miért nem választott megfelelőbb élettársat. Akár így, akár úgy szemléljük a dolgokat, egy biztos: Mindenki saját szerencséjének a kovácsa St. Anton, Tirol egyik ismert sportközpontja alig néhány nappal ezelőtt zászlódíszbe öltözött, hogy méltóképpen ün nepelje a téli idényben huzamosabb időn át távollevő két sikeres slzőjét, az idei Világkupa két győztesét, Gertrúd Gabit és Kari Schranzot. A község minden épkézláb lakosa összesereglett a főtéren, és lelkesen megéljenezte az alpesi sísport két nagy egyéniségét. Nem maradt el a fáklyásmenet, sőt a tűzijáték sem. Az embereknek könnyes volt a szemük, egyrészt az örömtől, másrészt pedig a fáklyafüsttől. Franz Hoppichler tanár, az osztrák válogatott edzője a sok tűzre célozva mosolyogva mondotta: „Most aztán könnyen leéghettem volna, pedig már itt az idény vége". Az osztrák sízők, szikár patrónusa ez Idén vaióban nem beszélhet leégésről. Jól tudja ezt ő maga ls, ezért szellemeskedhetett saját rovására. A kis városban mindenki felszabadultan örvendezett, ünnepelt, anéiktll, hogy félniük kellptt volna a rendőrök gu mtbotjaitól. Gertrúd Gabit még a Szlovákia Nagydíjáért megrendezett verseny idején bemutattuk olvasóinknak. Amikor a Kőpatakt-tónál aratott második győzelme után megjósoltuk, hogy ő nyeri az idei Világkupát, nevetve tiltakozott: „Korai lenne erre gondolni, vannak kívülem jónéhányan, akik ugyancsak esélyesek". Magában azonban bizonyára másként vélekedett, s végül is nekünk lett igazunk, aminek valószínűleg ő örül a legjobban. Az ünneplők közül nem hiányzott Gertrúd édesanyja sem. — Természetesen boldog vagyok. Lányom versenyeit a tévé képernyője előtt szurkoltam végig. A legjobban azonban annak örülök, hogy végre egészségesen hazaérkezett. Sajnos, eléggé keményfejű, és már most bejelentette, hogy az idén ismét „kirándul" Ausztráliába, aminek egyáltalán nem örülök, mert tavaly is csak egypár napról volt szó, s végül két hónapot töltött ott. De hát mit tegyek: él-hal a sízésért. Kari Schranz — a veterán — most 30 éves korában érte el élete legnagyobb sikerét. A grenoble-i olimpia után mint kiöregedett versenyzőt többen leírták. Schranz azonban az évad elejétől remek formában versenyzett, és mindent megnyert, ami megnyerhelő volt. A St. Anton-i szállodatulajdonos határozottan kijelentette, hogy az Idei rendkívül eredményes év után sem vonul vissza, jövőre ismét ott lesz a lesiklöpáiyákon, és részt vesz a világbajnokságon is. Szerény édesanyja — Gabi mamától eltérően — nem szurkol fiának a televízió előtt „Rettenetesen izgulok Karliért — mondotta — nem tudnám egyetlen versenyét sem végig nézni. Mindig attól tartok, történik valami, bukik, megsérül, és ezt én nem bírnám kl idegekkel. Rendszerint gyermekeimtől értesülök fiam eredményeiről." Hát Igen, Ausztriában, ahol a sízés nemzeti sport — méltán örvendeznek Schranz és Gabi remek helytállásának, arról nem ls beszélve, liogy kívülük Matt, Trltscher, Drexel, Pali és a többiek és kitűnően szerepeltek az idei versenye ken. Gertmd Gabi, az idei Világ Kupa győztese, a Szlovákia Nagydíjáért megrendezett műlesiklásban eléri győzelme után. AZ IDEI ELSŐ ÁLDOZAT Bianchi Alfa Rómeójának roncsai. Még jóformán meg sem kezdődött az autóversenyek évadja, máris szomorú balesetről kaptunk hírt. Lucien Bianchi, az ismert au tóversenyző Le Mansban egy próbafutain során 250 km-es sebességgel száguldott, amikor kocsija lefutott a betonról és az erdő fái között pozdorjává tört. A vezetőt már csak holtan tudták a roncsok alól kiszedni. Bianchi a pályát úgy ismerte, mint a tenyerét. Nem egy versenyt nyert itt, s a világ legjobbjaként tartották számon. Tavaly a mexikói Rodriguezzel együtt szerezte mag a győzelmet. A hivatalos jelentések szerint Bianchi az egyenesben hatalmas iramban száguldott, amikor kocsija váratlanul az úttest jobb oldaláról balra csúszott, majd ismét a jobb oldalra sodródott, és egy csoport fa közé vágódott. A szakemberek úgy vélik: valószínűleg besültek a fékek, és ez okozta a balesetet. Bianchi egy nappal előtte elragadtatással beszélt az új háromliteres Alfa Rómeóról. Ki gondolta akkor, hogy balesettel végződhet a próbaút, hiszen Bianchi a világ legjobb autóversenyzői közé tartozott. A legutóbbi maratón raylle idején a sajtó tele volt nevével. A Londonból Sydneybe vezető ós az év elején lebonyolított nagyoa igényes versenyen Bianihi már biztos győztesnek látszott, de röviddel a cél előtt Citroenje egy szembejövő kocsival ütközött öszsze, és Bianchit súlyos sérülésekkel kórházba szállították. Az utóbbi években Brüsszelben letelepedett autóversenyző 17 éves korában esett át a tűzkeresztségen. Feleséget és három gyermeket hagyott hátra. Fivére, Mauro a baleset időpontjában egy Renault Alpine géppel végzett próbautat. Amikor értesült öccse haláláról, nem tudta könnyeit viszszatartani, pedig ő is a „kemény legények" közé tartozik. Tavaly súlyosan bukott és csak hajszálon múlott, hogy a baleset nem végződött halállal. Hiába, bármenynyire is tisztában vannak az autóversenyzők azzai, milyen veszély vár rájuk egy-egy futam során, mégis érzékenyen érinti őket nemcsak a testvér, hanem az ellenfél végzetes balesete is. mlw/ji ÚJ szó Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztősig: Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 537-1Í, 512-23, 335-08. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-1í, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: S0«-3», távira: 09300. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratisiavai üzeme, Bratislava, Štúrova «. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského tí. Telefőn: 551-83. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Siá negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetésedet elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná ezpedícia Haja, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.
