Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-16 / 89 . szám, szerda

EGY PAKLI DOHÁNY I. Emlékszem, hogy gyerekkoromban a környékbeli falukban a nagybirtokosok mindig ógyallai dohányost fogadtak. A dohányos — fogalom volt. Egy kicsit arisztokrata a szegényemberek között. Olyan, aki sok pénzt keresett. Olyan, aki ha szerencsés volt, öreg korára házat, földet vett és végül a maga gazdája lett. — Ki itt a legismertebb dohányos? — kérdeztem Sulák Lajost, a helyi szövetkezet üzemgazdászát. — Kecskés Ferenc. Az Idén nyugdíjba ment. Az utcában, ahol lakik, ráérő öregemberektől érdeklődtem Iránta. Megkaptam az útbaigazítást, de mielőtt még becsuktam volna a kocsi ajtaját, hallottam, hogy az egyik öregember így szólt a másikhoz: „A Kecskés Ferencet keresi..." Így mondta: „A Kecskés Ferencet ..." Neve elé odatette a fogalomalkotó határozott névelőt. Először az eresz alatti szőlőlugason állt meg a tekintetem. A törzse: combvastagságú. — Ezt még az apja ültette? — Dehogyl A házzal együtt vettem. Harmincnyolc éve ültették. A vén, de még jól termő szőlőtő láttán Kecskés Ferenc gondolatban fiatal korába kalandozik vissza. Még ifjú házas volt, amikor egy vágújhelyi nagybirtokos hírét vette, hogy Kecskés Ferenc nagyon ért a dohánytermeléshez. A nagybirtokosnak sok pénzre volt szüksége, így a földjén dohányt kívánt termelni. Eljött Ögyallára, és megegyezett Kecskésékkel. — Ceruzát vettem a kezembe — emlékezik az öregember — és számoltam. Mert azt kérdezte a földbirtokos: mennyit tudnék a földből kihozni. Végül megmondtam neki. Nem akarta elhinni. Én azonban csak erősködtem, azt állítottam, hogy igazat beszélek. „No, ha igazat beszél és beváltja a szavát, akkor én magának és családjának évi 23 ezer korona jövedelmet biztosítok ..." Nem tudom, mennyit ért akkor a 23 ezer korona, csak sejtem, hogy a dohánytermelés — kifizetődő vállalkozás volt. Persze, csak annak, aki szeretett és tudott a dohánnyal dolgozni. Annak, aki úgy dolgozott, mint Kecskés Ferenc és íelesége. Aki, ha szükség volt rá, már jóval hajnalhasadás előtt a dohányföldön ültette a palántát és aki mindig csak napnyugta után tette le a szerszámot. Az idős dohányos évekig a szövetkezet brigádvezetője volt. Volt, aki egy időben „milliomosnak" titulálta Kecskés Ferencet. Amikor ugyanis átvette a dohányos-brigádot, arról tárgyaltak a vezetőséggel, milyen jövedelmet tervezzenek arra az évre. — Félmillió koronát — javasolta valaki a vezetőségből. Övatos volt az illető, mert az előző években nem „vágott be" a dohány. Kecskés bácsi megint ceruzát vett a kezébe, számolt, majd kimondta a végösszeget: „Tervezzetek egymilliót!" Azóta a szövetkezetnek a 25 hektár dohányból évi egymillió korona a jövedelme. Amikor azonban működése utolsó évére terelődik a szó, a nyugdíjas dohányos arca elkomorul: — Annyi baj, mint tavaly, még sohase volt a dohányátvételkor. A dohánygyáriak igen foghegyről beszéltek velünk. Ilyen még nem fordult elő velem. A minőségi osztályokba való besorolás alkalmával gyakran mondták: „nepotrebný". Ez azt jelenti, hogy „átvehetetlen". Az Ilyen dohányt felraktam a kocsira és — másnap újra elvittem. Kiderült, hogy — „átvehető". Egészében azonban ez se segít tt, mert a dohányt általában a ténylegesnél roszszabb osztályokba sorolták be. Mintha csak le akarnának bennünket beszélni a dohánytermesztésről. Minket, ógyallaiakat... II. A szövetkezetben nem vették tudomásul, — és helyesen tették —, hogy alapjában véve a hazai dohánytermés diszkriminálásáról van szó. Az új csoportvezető irányítása alatt már februártól minden szükségeset megtesznek az Idei termés biztosítására. Gondozzák a melegágyat, palántát termelnek, művelik a földet. Ugyanis — ez a természetes. A természetellenes az lenne, liilillllilll Nem kell a dél-szlovákiai dohány? # Több tucatnyi szövetkezetet érint # Az öreg dohányos véleménye £ Hátrányban az importtal szemben # Tízezer ember kenyere 0 Nem védik a hazai terméket IllllllllllIillIH ha csökkentenék a dohányültetvények területét. — Mikor kezdődött a dohánykrízis? — kérdeztem az üzemgazdásztól. — Tavaly, 1968-ban. De félreértés ne essék, a „krízis" nem a termelésben mutatkozott meg, hanem a termésünk átvételében. Ogy is kifejezhetném magam, hogy egyfajta erkölcsi nyomást érzünk. Mintha tudtunkra akarnák adni, hogy: kevesebb dohányt termeljetek .., Viszont nemcsak morális nyomást érzünk, hanem anyagi jellegűt is. Tavaly az volt a szerencsénk, hogy igen jó termésünk volt. A leértékelés miatt bevételcsökkenést a nagyobb mennyiség révén kiegyenlítettük. Máskor 17 mázsás átlagtermésünk volt, tavaly viszont 23 mázsa dohányt takarítottunk be hektáronként. Az egymillió korona Így azután mégis befutott a kasszába. De igazság szerint sokkal többnek kellett volna befutnia. Az üzemgazdász előrelátó ember, és már kiszámította, milyen hatással lenne a szövetkezet gazdasági eredményeire, ha a körülmények alakulása folytán felére kellene csökkenteniük a dohányültetvények területét. — Ez félmillió korona jövedelemcsökkenést jelentene. Ami pedig a tagságot illeti: a munkaegység értéke a mostani 35 koronáról körülbelül 31 koronára csökkenne. Tehát a tagság közvetlenül ls megérezné, ha a hazai termésű dohány iránti megkülönböztetés tovább folytatódna. Ógyal.lán más szempontok is á dohánytermesztés és a kertészet fejlesztése mellett szólnak. A talaj összetétele olyan, hogy a földből csak intenzív műveléssel lehet nagy értékű termést „kihozni". Ezért van a 25 hektár dohányon kívül a közösnek 50 hektár kertészete, és ezért termelnek 8 hektáron fűszerpaprikát. Egyszóval: ezen a vidéken a dohány — a prosperitás egyik alapja. III. Felteszi az ember a kérdést: vajon hol kell keresnünk a „dohánykrízis" gyökereit? Vajon mi okozza, hogy a dohánytermelőkön mindinkább a bizonytalanság lesz úrrá? Aki csak egy pillantást is vet a dohányelárusító boltok polcaira, észreveszi, hogy sok a külföldi cigaretta. Tény, hogy a külföldről behozott dohányipari termékek jelentős népszerűségnek örvendenek. A Belkereskedelmi Minisztérium indokolása szerint behozatalra a választék bővítése miatt került sor. Ezt a legtöbben helyesnek is tartják, hiszen a választék bővítése egyúttal egyfajta versengést is jelent. Versengést a tökéletesebb termékért — a fogyasztó érdekében. Azonban fel kell tenni a kérdést, célszerű-e a hazai dohánytermékek háttérbe szorítása? Ugyanis erről a sajnálatos tendenciáról van szó. A föderalizálás előtti Belk»reskedelmi Minisztérium dolgozói ugyanis szinte egyik napról a másikra „megállapították", hogy a hazai gyártmányú cigaretták népszerűtlenségének az oka: a hazai termésű dohány rossz minősége. Ezt a meglehetősen szubjektív megállapítást a volt Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felelős dolgozói is készpénznek vették és — intézkedtek. Ogy intézkedtek, hogy a hazai dohánytermelést felére kell csökkenteni. Hogyan alakult az utóbbi években a hazai dohánytermelés? Ogy, hogy amíg 1955—1962 között a dohány hektárhozama 9—10 mázsa körül mozgott, addig az utóbbi években a hektárhozam 18 mázsára emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a termés a termőterület csökkentése ellenére is megkétszereződött. 1960-ban nem egész 5000 tonnát tett ki a termés. Ezzel szemben 1967-ben és 1968-ban a hazai produkció már meghaladta a 10 000 tonnát. A hektárhozam növekedést jelentős mértékben az okozta, hogy a hatvanas évek elején a felsőbb szervek nyomást — nemcsak adminisztratív nyomást! — gyakoroltak a szövetkezetekre: szenteljenek nagyobb figyelmet a dohánytermesztésnek. Ez meg is történt, és az eredmények meg ls mutatkoztak. Mint derült égből á villámcsapás érte a mezőgazdasági üzemeket a meglepetés, hogy 1969-től a dohánygyárak mindössze 5000 tonna hazai nyersanyagot dolgoznak fel évente. Állítólag a cigaretták minőségének javítása érdekében. Néhány dohánygyár nem hagyta annyiban a dolgot és próbát tett. Fokozták egyes cigaretták gyártásánál a hazai dohány részarányát és figyelték a kiskereskedelmi statisztikát. Ebből kiderült, hogy a részarány növelésével bekövetkező minőségi változást a fogyasztó is észrevette. Hogy az Olympia és a Start kelendősége a kétszeresére-háromszorosára növekedett, azt bizonyítja, hogy hazai dohányból is lehet jó cigarettát készíteni. Kiderült továbbá, hogy a csehszlovák cigaretták sok esetben az import dohány rossz minősége miatt élvezhetetlenek. A józan ész azt diktálja, hogy az államnak — adópolitikájával, vámkedvezményeivel, illetve vámmegszorításaival — kedveznie kellene a hazai termékeknek. Különösen akkor, ha a hazai nyersanyagból készült termékek sorsáról van szó. Ma az a helyzet, hogy dohánytermékeinkhez hatvanöt százalékban külföldi dohányt használunk fel és csak 35 százalékban hazait. Az említett intézkedések hatására — ha csak azokat vissza nem vonják — még tovább csökken a hazai termésű dohány részaránya. Ami az adópolitikát illeti, figyelemre méltó, hogy a külföldi cigarettát a hazainál kevésbé adóztatják meg. A Marica, a Kossuth, a Sipka, a Harmónia, a Visant és a Fecske nagykereskedelmi árához 200 százalékos adót „csapnak". Ezzel szemben a hazai Filtra adója 265 százalék, az Asztráé 271 százalék, az Olympiáé 297 százalék. a Bystricáé pedig 330 százalék. Tegyük fel, hogy valóban baj van a hazai dohány minőségével. De ezen lehetne segíteni. A termelőt rá lehetne bírni, hogy csak kiváló nemesített fajtákat termesszen. Ehhez az államnak meglennének az eszközei. De a gyártási technológia javítása is megvalósítható lenne. Mert attól ls sok függ. Akárcsak a csomagolástechnikától, amely téren szintén sok a pótolni való. • » • A dél-szlovákiai szövetkezetekben és állami gazdaságokban körülbelül tízezren keresik kenyerüket dohánytermesztéssel. A Kecskés Ferencek és az ógyallai szövetkezethez hasonló mezőgazdasági üzemek azt bizonyítják, hogy az értékes nyersanyág előállításához megvannak az előfeltételeink. A dohánygyárak tökéletesítésével a jobb minőségű cigaretta gyártása is elérhető lenne. TÓTH MIHÁLY A BRATISLAVAI DIMITROV VEGYIMŰVEK alkalmaz * fonókat, betanításra is Órabér a betanítás után: 12-14 korona. Nyereségrészesedés. - Lakás a munkásszállóban. ÜF-394 A PROTETIKA NEMZETI VÁLLALAT BRATISLAVA, VAJNORSKÁ 2 alkalmaz egy- és kétműszakos különféle jellegű munkára 16. életévüket betöltött női munkaerőket Fizetés 900-1500 korona. ŰF-3M A Somorjai Általános Középiskola Igazgatóságának felhívása Felhívjuk mindazokat az érdeklődőket, akik 18. életévüket betöltötték, és alapiskolai végzettséggel rendelkeznek, ha szakműveltségüket bővíteni szeretnék a gépipari középiskola esti tagozatán, április 30-ig jelentkezzenek a somorjai magyar középiskola igazgatóságán (SVS-macT. Šamorín). A gépipari iskolába való felvételhez szükséges az ipari iskolai végzettség és a munkaviszony igazolása. ÚF-415 A MEZŐGAZDASÁGI FELVÁSÁRLÓ ÉS ANYAGELLÁTÓ VÁLLALAT (Poľnohospodársky nákupný a zásobovací podnik) komáromi üzeme karbantartó részlegében alkalmaz: • 2 autószerelőt a 6. bérosztályban, • 1 gyengeáramú szakképesítésű villanyszerelőt a 7.-8. bérosztályban, • 1 asztalost 1969. július 1-től, a 6. bérosztályban. Prémium 6 0 % - i g. Minden szombat szabad. ÜF-398 m 196! IV. 6