Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-13 / 15 . szám, Vasárnapi Új Szó

MONOLÓG - Képzeld el - mondja aiegyik lány a másiknak megyek az utcán, megáll egy autó mellettem, és a pimasz, tolakodó fráter, aki a kocsit vezette, sétakocsizásra merészelt hívni engem. Te, hogy annak milyen szép la> kása van I A rossz író kimegy az életbe, félreismerni az embereket. X. nem az a művész, aki adni akar az emberiségnek, ő kapni akar. Lehet szabálytalanul írni, de ahhoz tökéletesen ismerni kell a szabályokat. Kis képesség — nagyképűség. Senki sem tudja, meddig el, ezért igyekezzék röviden kifejezni magát. Sok mű csak akkor gyújtó hatású, ha tűzbe dobják. F. L. — Gyorsan, most közöljétek a kellemetlen híreket, ameddig egy-nullára vezetünk! D. Motyčka rajsgj # PÁRBESZÉD Két barátnő ül az espressóban. — Te, az a férfi a szomszéd asztalnál állandóan engem néz! — Igen? Akkor az az illető . biztosan, régész! A VÉRBELI SZURKOLÓ Kovács úr vérbeli szurkoló volt, és ezért nagyon haragudott reá a felesége. Egy napon már nem bírta tovább és ráförmedt: — Hát ebből nekem elég! Hazajössz a munkából és máris rohansz valamilyen meccsre, esténként meg mint valamilyen csendes bolond a tabella állását tanulmányozod. Engem még sohasem vittél el moziba, s a gyermekeinkkel sem törődsz. Mernék fogadni, arra sem emlékszel már, hogy mikor volt az esküvőnk! — Dehogynem — derült fel Kovács úr arca —, az akkor volt, amikor a Fradi 3:2 re megverte a Dózsát! — Látod, ez egy összkomfortos lakás. Még lehallgatókésziilékkel is ellátták. (V. Lepší karikatúrája) SKÓT VICC A skót belép a házba, és kétségbee&étten kiabálja felesének: — A legelőnkön egy idegen tehén legeli Az asszony ráförmed: — Mire vársz? Eredj, és fejd megl Az ötlet Arab—izraeli háború — Kohn úr szabadságot kért parancsnokétól. A parancsnok megígéri, de csak azzal a feltétellel, ha kitünteti magát a harcokban. Másnap Kohn úr egy ellenséges tankot zsákmányolt. Természetesen rögtön megkapta a szabadságot. Egy idő múlva ismét szabadságot kért, és megint csak azzal a feltétellel engedték el, ha kitünteti magát és Kohn ismét egy zsákmányolt tankkal tért vissza. A parancsnok elcsodálkozott és magánkívül kérdezte: — Űristen, hát ez meg hogy lehetséges? Kohn nyugodtan magyarázza: — Egyszerű ez, kapitány uram. Megegyeztem az arabbal. Én odaadom a mi tankunkat ő meg nekem adja az övékét. Én is szabadságra mehetek, és ő is kimenőt kap s így mlndanynyian elégedettek vágyunk. MEGOLDOTTA A gondos édesanya az első báljára készíti lányát és közben oktatja: —» A mulatságon mindig óvatos légy, kislányom. Könnyen lehetséges, hogy valamelyik férfi majd hazakísér, útközben elmondja, hogy megtetszettél neki, szorongatni kezdi a kezed, sőt mecj ts akar csókolni. Kérlek, lányom, ennél tovább ne engedd magad kiprovokálni, mert ez nagy szégyent jelentene becsületes, jóhírü családodnak! — Megnyugodhatsz, mami, minden a legnagyobb rendben lesz! — A leány kora hajnalban tért haza és az anyja mindjárt faggatni kezdte: — Na lányom, mondd el mi történt az éjszaka? — Semmi, mami minden úgy történt, ahogy mondtad. Egy• csinos férfi hazakísért aztán elmondta, hogy tetszem neki, majd csókolgatni kezdett... — És ezután? — kérdezte türelmetlenül az édesanya. — Na, és ezután én provokáltam kl őt és így a szégyen az ő családjára hull! $ MEGHATÁROZÁS Alkoholista az, aki büszke rá, hogy tegnao nem ivott. # MODERN BÚTOR X.-né panaszkodik: — Kénytelen vagyok hű lenni a férjemhez. Lajos bármikor hazajöhet és ezekben az átkozott modern szekrényekben alig fér el a férfi! — Ebben a szekrényben a klasszikusok könyvei voltak, de mind kidobáltam őket, mert napjaink realitásából nézve, mindannyian mellébeszéltek. (Neprakta rajza) Irodalom, művészet és afcihez szól • VIZSGÁN A jogi fakultáson, vizsgáitatás közzben megkérdi a tanár az egyetemi hallgatót: — Mit gondol, joga van a férjnek felnyitni a feleségének címzett levelét? — joga van, de mersze nincs... # A KÁVÉHÁZBAN Két hölgy beszélget a kávéházban. — Képzeld el, milyen rendes férjem van. Nem Iszik, nem dohányzik. — Üristen, ehhez rendkívül erős akarat kell. — Hát bizony van ts nekem fó erős akaratom! f- Nevető Ázsia és Afrika Bíró: Ez az ember azt állítja, hogy ön megharapta a kezét. Vádlott: Hazugság! Í

Hogy tehettem volna bíró úr, hisz én vegetáriánus vagyok! * Egy újságíró megszólít egy hófehér hajú aggastyánt: — Mondja, maga a legöregebb ember a településen? — Nem, a feleségem... De Allahra kérem, senkinek se árulja el !. . • — A maga ikrei, hanum, nagyon hasonlítanak egymásra. Hogyan különbözteti meg őket? — Nagyon egyszerűen! Dzsidzsi százig, Rahman csak hatvanötig tud számolni. jösszegyűjtötta L. L.) n

gyes folyóirataink az utóbbi időben üdvös újítást vezettek be az irodalmi és kultúrpolitikai viták felélénkítésére. Ez úfítás lényege abban áll, hogy a szerkesztőségek a támadó cikkeket rögtön megismertetik a megtámadott egyénnel, hogy az azonnal visszavághasson, s így a fejvágás és a riposzt ugyanabban a számban jelenhetik meg. Mi csak örömmel üdvözölhetjük ezt az újítást, mert éppen ideje volt, hogy végre megbontsuk a harmóniának és az unalmas egyetértésnek azt a tespesztő légkörét, amely az utóbbi években kultúréletünkben eluralkodott. Ebből elég volt, eleven, személyeskedő elvi vitákra van szükség, hogy fejlődni tudjunk, hogy el ne aludjunk! Az írók az elmúlt évszázadokban azt a helytelen gyakorlatot követték, hogy eleven vitacikkek helyett műveket írtak, s így EL E VEN senki se tudta, hogy mi véleményünk. /Lásd Shakespeare összes drámái, „Háború és béke stb.) Ami jó volt a kritikai realizmus korában, az nem jó ma! Ezért helyeseljük az említett újítást; helyeseljük és keveseljük. Szerintünk a megtámadott egyén támadó cikkét is meg kellene mutatni az eredeti támadónak, majd ennek a megtámadott támadónak a támadását is oda kellene adni a támadott támadónak, és így tovább. Mindezt aztán egy szában lehetne közölni, ilyenformán: Nagy érdeklődéssel olvastam Gém Oszkár Hogyan írjunk és kinek? című tanulmányát, amellyel nagyjában és egészében egyetértek. Mindenki tudja, hoqii Gém Oszkárt, mint kiváló sakkozót mindenkor nagyra becsültem. Nem hagyhatom azonban szó nélkül azt a nevetséges vádat, amellyel a cikk nagy tehetségű írója illet engem, amidőn „közönséges lótetű"-nek /Gri/llotalpa vulgárist nevsz, aki a magyara humuszból kisarjadzó élet gyökerét rágcsálom odvas fogaimmal. Gém Oszkár állítása nem felel meg a valóságnak: 1. Nem vagyok lótetű. Két tanúval tudom igazolni, hogy az emlősök fajtájához tartozó JmammaHaj ember vagyok Jhomo sapiens), aki felegyenesedve járok, hátsó végtagjaimat helyváltoztatásra, mellső végtagiaimat fogásra, írásra és honoráriumok felvételére használom. 2. A fogaim nem odvasak. Protézisem van. 3. Viszont Gém Oszkár közönséges ganajtúró bogár (Geotrupes stercorarius), ezt bizonyítja 1928-ban irtköl. teményének következő két sora: Bogárkája vagyok Istennek, ami odódik azt eszem meg. JÚD ELEK Mellőzve Jód Elek, lírai költő és kutyapecér, mélyen szántó elme futtatásának nem rám vonatkozó hazugságait, szerényen csak annyit jegyzek meg, hogy Jód, Eleknek az utóbbi években zseniális fürgeséggel végrehajtott pábfordulásai nem foghatók oly esztétikai egységbe, amely a szocialista realizmusról alkotott legújabb értelmezés összes kritériumait kimerítené. Egyébként Jód Eleknek rie járjon annyit a szája, mert köztudomású, hogy a nagybátyja még ma is bukméker, aki az ügetőnapokon rosszabbnál rosszabb tippeket ad a dolgozó népnek. GÉM OSZKÁR Gém Oszkár sokkal szerényebb volt 1935-ben, amikor a japán kávéházban naponta én fizettem ki a kávéját. JÖD ELEK VI

T Á 77 Nem a Japánba jartum, nariem u Bucstuszkyua. Ellenben Jód Elek 1927-ben papagájt lopott egy özvegy trafikusnétól, és ezért három hónapra ítélték, de a büntetést felfüggesztették. A vonatkozó jegyzőkönyvek másolatai a lakfisomon megtekinthetők. GÉM OSZKÁR Pukkadj meg, te csibész! Te pukkadj meg, te vagy a csibész Kuss! Mégis az enyém az utolsó szó! Egy fenét a tiéd, az enyém! ... és így tovább. JOD ELEK GÉM OSZKÁR JÖD ELEK GÉM OSZKÁR GÁDOR BÉLA MOHI