Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-09 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

tŠ& esf&iSDSb^al muciu; 8 IGYÁL mWMMH KORSZERŰEN Bodrosi, a modern festőművész megnősült. Néhány hét múlva az esküvő után megkérdik az asszonykától: — Nos, hogy éltek? — Jól — feleli az aszszonyka —, az uram fest, én főzök, és aztán találgatjuk mi az, amit ő festett, és mi az, amit én főztem. GYENGÉD mm A GYENGÉBB NEMRŐL Öreg bácsi mondja: A mai eszemmel nem csúzliztam volna be Sári néni ablakát * Azt elhiszem, hogy vannak olyan nök akik egyszer sem „léptek félre", de olyanok viszont nem akadnak, akik csak egyszer vétkeztek. * Sok nő nem tiszteli a korát. * A volt menyasszonyommal már illene véletlenül Oszszetalálkozni, mert még azt hiszi haragszom rá ... JÓSNÖNÉL — Óvva intem önt, uram, vigyázzon nehogy egy negyvenéves, szőke telt idomú nő kerítse hatalmába ... — Már késő, asszonyom, ez a nő tíúsz éve a felesé gem ... Melodráma Szirup Szerep. Szeret? Szeret! Egy nász, Egy nesz, - Ki ez? Harag hörög. - A férj! Affér. - Pusztulj! Pisztoly. Párbaj, pár jaj, egy könny. Függöny. D. G. SZAKÍTÁS L — Gebedj meg, őrök szerelmem! mmm Ünnepeljek xs he L Tessék nekem megmondani: miért? Miért ez a nagy hajcihő a nők miatt? Miért kell nekem két koronáért virágot venni a hozzám tartozó női egyedeknek, miért kell nekem berúgni a fenti női egyedek tiszteletére? Hát mindig mindent csak én csináljak, én — a szegény mellőzött férfi? Hát nem minden értük, és az 0 tiszteletükre történik? Vajon kikről énekeltek a költők? A nőkrőlI Lásd: „A lányok, a lányok, a lányok angyalok". Avagy: „Volt egy szőke aszszony". Ismét avagy: „Az én babám egy fekete nő". Es a fajt egyenjogúság kedvéért:" Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál... Vajon mikor és ki dalolta a férfiakról, hogy angyalok, hogy szőkék, meg hogy fehérebbek az orgonánál? Soha senkii Pedig jómagam is már milyen sok rossz verset írtam a nőkről, a nőknek, a nők mián, de az még véletlenül sem fordult elő, hogy valamelyik nőnemű lány az én bájaimról, kecsemről írt volna rövid sorokat. Engem még soha senki nem hasonlított liliomhoz, bazsalikomhoz, meg egyéb agrotechnikai termékekhez, nem suttogták fülembe, hogy olyan forró az ajkam, mint a tűz, legfeljebb a — Te smucig, még a szakszervezettől is szebbet kaptam... (Pusztoi Pál rajzó) téli időszakokban velem vitetik ki a hamut. Meg azután: kik járhatnak ginekológushoz? Csakis a nők! Mi férfiak legfeljebb kísérők lehetünk — még az AB bizottság várótermében is. Ott sem velünk foglalkoznak, hanem csakis a nőkkell Egy egész külön bizottság! Ez fái nekem szerelmetes Felebarátaim, ezért forgolódom éjszaka patyolatos ágyikómban álmatlanul. Már kora ifjúságom óta ezt a kérdést tanulmányozom, ezért ts foglalkoztam olyan részletesen és alaposan a nőkkel, ezért lángol bennem a mohó tudásszomj, amint meglátok egy-egy tetszetősebb halmazállapotú női egyedet, mert mindig elfelejtem, hogy mitől is feszül a szoknya meg a pulcsi. Ugyanis ezen a téren ís ragaszkodom ahhoz az elvez, hogy ismétlés a tudás atyja. Szóval ünneplésről szó sem lehet. A virágot megveszem, leiszom magam Jlássák, hogy kivel van dolguk — ml férfiak nem ijedünk meg az áldozattól

j de nem ünnepelem a nőket. Most jut eszembe: megyek egy kis pénzt kérni az asszonytól virágra meg italra — elvégre nőnap van! PÉTERFI GYULA Érzelmes leány-regény Ifjú jő a lányos házhoz vendégül. Közeledik a leányhoz félénkül. Ű a közeledéstől felélénkül. Édesanyja, hogy ezt látja: elkékül. Leánykáját felpofozza legvégül. A lány később családjával megbékül. Búskomoran, leányságában megvénül. ILYEN IS VAN S. P. De Jolánka, a lelkem nem is érdekli? a A TÖRPE MINDENKIT SAJÁT MÉRCÉJÉVEL MÉR. AKI NEM FÉR BELE — AZ ABNORMÁLIS. Felkapaszkodott a törpe a szónoki emelvényre és boldogan kiáltott fel: „Lám milyen kicsi mindenki!" • A sors Iróniája: a világon minden változik, fejlődik, de a törpe törpe marad. KIS EMBER NAGY SZÁJJAL JARI Létezik törpebirtok, törpefenyő, UJrpeállam — és sajnos, törpe EMBER is. AZ IGAZI TÖRPÉT KÖNNYŰ FELIS MERNI: HA OKOSKODIK MÉG KISEBB. • A „progresszív" törpének legrövidebb — az emlékezőtehetsége. •nSHI^^BBMHBaBHHBKRl A törpék elvesznek a tömegben, és hangoskodásuk néha úgy tűnik, mint a tömegek hangja. Még az optikai törvényszerűség ls a törpéket sújtja a legjobban: minél magasabbra kapaszkodik, lentről annál kisebbnek látszik. Apróhirdetésben olvastam: „Nem vagyok azonos azzal a törpével, akit a híresztelések ellenére se vettek fel a cirkuszba. Kijeientem, én nem vágyódtam a rivalda fénye után — bár Jobbat úgy sem találnak." VOLT EGYSZER EGY TÖRPE, SZINTE HETEK ALATT" ÖRlASSA NŐTT — AZ INTRIKÄKBAN. Az igazi törpét nem a termete, hanem a szelleme árulja el. SZOCS BÉLA •iá