Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-09 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

tŠ& esf&iSDSb^al muciu; 8 IGYÁL mWMMH KORSZERŰEN Bodrosi, a modern festő­művész megnősült. Néhány hét múlva az esküvő után megkérdik az asszonykától: — Nos, hogy éltek? — Jól — feleli az asz­szonyka —, az uram fest, én főzök, és aztán találgat­juk mi az, amit ő festett, és mi az, amit én főztem. GYENGÉD mm A GYENGÉBB NEMRŐL Öreg bácsi mondja: A mai eszemmel nem csúzliztam volna be Sári néni ablakát * Azt elhiszem, hogy vannak olyan nök akik egyszer sem „léptek félre", de olyanok viszont nem akadnak, akik csak egyszer vétkeztek. * Sok nő nem tiszteli a korát. * A volt menyasszonyommal már illene véletlenül Osz­szetalálkozni, mert még azt hiszi haragszom rá ... JÓSNÖNÉL — Óvva intem önt, uram, vigyázzon nehogy egy negy­venéves, szőke telt idomú nő kerítse hatalmába ... — Már késő, asszonyom, ez a nő tíúsz éve a felesé gem ... Melodráma Szirup Szerep. Szeret? Szeret! Egy nász, Egy nesz, - Ki ez? Harag hörög. - A férj! Affér. - Pusztulj! Pisztoly. Párbaj, pár jaj, egy könny. Függöny. D. G. SZAKÍTÁS L — Gebedj meg, őrök sze­relmem! mmm Ünnepeljek xs he L Tessék nekem megmondani: miért? Miért ez a nagy hajcihő a nők miatt? Miért kell nekem két koronáért virágot venni a hozzám tartozó női egyedeknek, miért kell nekem berúgni a fenti női egyedek tiszteletére? Hát mindig min­dent csak én csináljak, én — a szegény mellőzött férfi? Hát nem minden értük, és az 0 tiszteletükre történik? Vajon kikről énekeltek a költők? A nőkrőlI Lásd: „A lányok, a lányok, a lányok an­gyalok". Avagy: „Volt egy szőke asz­szony". Ismét avagy: „Az én babám egy fekete nő". Es a fajt egyenjogúság ked­véért:" Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál... Vajon mikor és ki dalolta a férfiak­ról, hogy angyalok, hogy szőkék, meg hogy fehérebbek az orgonánál? Soha senkii Pedig jómagam is már milyen sok rossz verset írtam a nőkről, a nőknek, a nők mián, de az még véletlenül sem for­dult elő, hogy valamelyik nőnemű lány az én bájaimról, kecsemről írt volna rövid sorokat. Engem még soha senki nem hasonlított liliomhoz, bazsalikom­hoz, meg egyéb agrotechnikai termékek­hez, nem suttogták fülembe, hogy olyan forró az ajkam, mint a tűz, legfeljebb a — Te smucig, még a szakszervezettől is szeb­bet kaptam... (Pusztoi Pál rajzó) téli időszakokban velem vitetik ki a ha­mut. Meg azután: kik járhatnak ginekoló­gushoz? Csakis a nők! Mi férfiak leg­feljebb kísérők lehetünk — még az AB bizottság várótermében is. Ott sem velünk foglalkoznak, hanem csakis a nőkkell Egy egész külön bizottság! Ez fái nekem szerelmetes Felebará­taim, ezért forgolódom éjszaka patyola­tos ágyikómban álmatlanul. Már kora if­júságom óta ezt a kérdést tanulmányo­zom, ezért ts foglalkoztam olyan rész­letesen és alaposan a nőkkel, ezért lángol bennem a mohó tudásszomj, amint meglátok egy-egy tetszetősebb hal­mazállapotú női egyedet, mert mindig el­felejtem, hogy mitől is feszül a szoknya meg a pulcsi. Ugyanis ezen a téren ís ragaszkodom ahhoz az elvez, hogy is­métlés a tudás atyja. Szóval ünneplésről szó sem lehet. A virágot megveszem, leiszom magam Jlássák, hogy kivel van dolguk — ml férfiak nem ijedünk meg az áldozattól j de nem ünnepelem a nőket. Most jut eszembe: megyek egy kis pénzt kérni az asszonytól virágra meg italra — elvégre nőnap van! PÉTERFI GYULA Érzelmes leány-regény Ifjú jő a lányos házhoz vendégül. Közeledik a leányhoz félénkül. Ű a közeledéstől felélénkül. Édesanyja, hogy ezt látja: elkékül. Leánykáját felpofozza legvégül. A lány később családjával megbékül. Búskomoran, leányságában megvénül. ILYEN IS VAN S. P. De Jolánka, a lelkem nem is érdekli? a A TÖRPE MINDENKIT SAJÁT MÉR­CÉJÉVEL MÉR. AKI NEM FÉR BELE — AZ ABNORMÁLIS. Felkapaszkodott a törpe a szónoki emelvényre és boldogan kiáltott fel: „Lám milyen kicsi mindenki!" • A sors Iróniája: a világon min­den változik, fejlődik, de a törpe tör­pe marad. KIS EMBER NAGY SZÁJJAL JARI Létezik törpebirtok, törpefenyő, UJrpeállam — és sajnos, törpe EM­BER is. AZ IGAZI TÖRPÉT KÖNNYŰ FELIS MERNI: HA OKOSKODIK MÉG KI­SEBB. • A „progresszív" törpének legrö­videbb — az emlékezőtehetsége. •nSHI^^BBMHBaBHHBKRl A törpék elvesznek a tömegben, és hangoskodásuk néha úgy tűnik, mint a tömegek hangja. Még az optikai törvényszerűség ls a törpéket sújtja a legjobban: minél magasabbra kapaszkodik, lentről an­nál kisebbnek látszik. Apróhirdetésben olvastam: „Nem vagyok azonos azzal a törpé­vel, akit a híresztelések ellenére se vettek fel a cirkuszba. Kijeientem, én nem vágyódtam a rivalda fénye után — bár Jobbat úgy sem talál­nak." VOLT EGYSZER EGY TÖRPE, SZIN­TE HETEK ALATT" ÖRlASSA NŐTT — AZ INTRIKÄKBAN. Az igazi törpét nem a termete, hanem a szelleme árulja el. SZOCS BÉLA •iá

Next

/
Thumbnails
Contents