Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-09 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

A

Szlovákiai Nőszövetség családvédelmi osztálya ezúton ts szeretné az asszonyok jogi ismereteit növelni és felhívni figyelmüket arra, hová forduljanak és hogyan járjanak el, amikor törvényadta jogokat akarnak biztosítani saját maguk és gyermekeik számára. A legfontosabb jogi előírás e téren a Törvénytár 94/1963. számú családjogi törvénye, amelyet a Törvénytár 59/64. számú kormányrendelete egészít ki a nemzeti bizottságok feladatairól a gyermekekről való gondoskodás terén. Ezért, amikor valaki jogosan a tartásdíjigényét akarja érvényesíteni, akkor mindig az idézett törvényes előírások egyes meghatározásaiból kell kiindulnia. Az emiitett 94/63. számú törvény 84. és 85. paragrafusa szerint a következő eltartási kötelességeket különböztetjük meg: 1. A sziilf»k és a gyermekek kölcsönös eltartási kötelessége; 2. a többi rokon közötti eltartási kötelesség: 3. házastársak közötti eltartási kötelei ség; 4. hozzájárulás az elvált házastárs mltartásához: 9. hozzájárulás a leányanya eltartásához és egyes költségeihez. Felelőtlen apák A hozzánk érkezett tanácskérő levelekből számos konkrét példát sorolhatnánk fel, de ez fölösleges, mivel a lényeg csaknem mindegyikben ugyanaz: „Adjanak tanácsot, mit tegyek ... elhagyott a férjem, kiskorú gyermekeim apja, és bár bíróságilag megítélték eltartási kötelességét, azt elhanyagolja, már nagyobb összeggel tartozik nekem, munkakerülő lett, szándékosan váltogatja munkahelyét... stb." Téved tehát, aki azt hiszi, hogy fejtett szocialista társadalmunkban minden szülő ismeri a család, a gyermek Iránti kötelességét és azt önként, sőt szeretettel teljesíti. Sajnos, hazánkban az utóbbi években erősen emelkedett a válások száma, a családok felbomlanak és bizony gyakran előfordul, hogy a szülők (főleg az apák), nem teljesítik törvényes kötelességüket. Ilyen esetben kénytelen a bíróság közbelépni és meghatározni, a szülők közül melyikre hárul a nevelés, és melyikre az anyagi támogatás gondja. A panaszlevelek azt mutatják, hogy sok esetben a bírósági végzés sem oldja meg a helyzetet. Ilyenkor a felelőtlen szülőt perbe veszik a Büntető Törvénykönyv 213. paragrafusa értelmében az eltartási kötelesség elhanyagolásáért. A Törvénytár 59/64. számú kormányrendeletének 19. paragrafusa szerint olyankor, amikor a gyermek eltartása veszélyben forog, 300 korona összegig az állam biztosítja az eltartást az iletékes nemzeni bizottság útján. Ennek az összegnek utólagos behajtása — a felelőtlen szülőtől — ugyancsak a nemzeti bizottságokra hárul, de gyakorlatból tudjuk, hogy csak az esetek 10—20 százalékában sikerül az Ilyen személyektől tartozásukat behajtani. Ha a szülő nem fizeti rendszeresen, vagy egyáltalán az eltartási összeget, a gyermek vagy annak törvényes gondozója forduljon a járási nemzeti bizottságok mellett működő „gyermekgondozási osztályhoz", amelyen: a gyermekeknek, szülőknek vagy a gyermek nevelését végző más felelős személyeknek tanácsot adnak, segítenek elintézni az eltartási jogosultság érvényesítését. megírják helyettük a szükséges kérvényeket és ügyükben eljárnak a bíróságon, az állami szerveknél stb. Gyermekek eltartási kötelessége a szülők iránt „74 éves vagyok, hat gyermeket oeveltem tel. A férjem már régen meghalt, amikor a gyermekek még kicsinyek voltak. Mindegyiknek megadtam a tanulás lehetőségét, ma már rendes, önálló keresetűk, családjuk van. 6n 200 korona öregségi segélyt kapok. Az erőm fogytán van, nem tudok ehhez hozzá keresni, a gyermekeim pedig nem törődnek velem" — így szól az egyik panaszlevél. Szomorú levél ez, mert kl érdemli meg jobban a szülőnél gyermekei figyelmét és tiszteletét? Az erkölcsi bírálaton kívül a családvédelmi törvény 87. paragrafusa ls arra utal, hogy a rászoruló szülőről tisztességesen gondoskodni kell, mégpedig nemcsak kosztjáról és lakásáról, hanem egyéb kulturális szükségleteiről ls a szülő életkorához megfelelően. Amikor több gyermekre hárul a szülőről való gondoskodás feladata, minden gyermek olyan résszel járul az eltartáshoz, amely megfelel saját képességeinek és lehetőségeinek, testvéri képességeihez és lehetőségeihez viszonyítva. Ha az erre rászorult szülő iránti eltartási kötelességüket gyermekei nem teljesítik, a szülőnek jogában áll Igényével bírósághoz fordulni. Házastársak közötti eltartási kötelesség A családvédelmi törvény 2. cikkelyének 81. paragrafusa megállapítja a hADr. LILA KOJÜOVÁ és dr. ASTRID ŠKULTÉTY3VÄ: Szeretet és c •<D > C •D > :0 C :0 0£ UJ kötelesség u n ki IVr. '"V V f* í% ' f . ^ • TD A n i * k 1 D A P D i V; • . •„ • in 1 Q ? lYUIN 1 IYH „-iV "v .'.3 ® ri 4KAu K) \r\ J o : -JuiStí'ži," •••••.. ž -i" - v: Az eltartási kötelesség teljesítése számos olyan problémával jár együtt, amelyeket az illetékes állami szervek és társadalmi szervezetek igyekezete ellenére sem sikerült még véglegesen megoldani. A problémák bonyolultságát egyrészt az eltartási kötelesség jogi meghatározása okozza —, mivel e téren törvényhozásunk még sokkal adósunk —, másrészt az eltartásra kötelezett személyek bizonyos hányadának vonakodása kötelességük teljesítésétől. zastársak kölcsönös eltartási kötelességét. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor az egyik házastárs ezt a kölcsönös kötelességet elhanyagolja és nem járul hozzá a családi tűzhely ellátásához. Pedig ez a kötelesség érvényes akkor is, ha együtt, és akkor ls, ha külön élnek a házastársak, anélkül, hogy hivatalosan elválnának. Ilyenkor az egyik házastárs Javaslatára a bíróság megállapítja, hogy közülük melyik mennyivel köteles hozzájárulni a ház tartás ellátásához. Az eltartási kötelesség meghatározásakor figyelembe veszik a fizetésre kötelezett személy képességeit és lehetőségeit. Megengedhetetlen tehát, hogy a házastárs kitérjen eltartási kötelessége elől azzal, hogy állandóan változtatja munkahelyét, hogy kisebb keresetet mutat ki, vagy hogy munkakerülővé válik. Ilyen esetben közbe kellene lépniük a helyi nemzeti bizottságoknak, a szakszervezeteknek és elsősorban a munkaadóknak, akiknek kötelessége megállapítani, vajon új alkalmazottjuknak nlncs-e eltartási kötelezettsége, esetleg jelenteni a bíróságnak az Illető új munkahelyét. Amint mondottuk, a tartásdíjat úgy kell meghatározni, hogy a házastársak anyagi és kulturális színvonala egyformán biztosított legyen a családvédelmi törvény 2. cikkelyének 91. paragrafusa értelmében. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az eltartás igénye nem ismerhető el, ha ellentétben áll a szocialista erkölcs elveivel. Nem lenne erkölcsös elismerni a hűtlen feleség igényeit, aki elhagyta a közös családi tűzhelyet és mással él. Jár az eltartás viszont olyan feleségnek, aki azért hagyta el a családi tűzhelyet, mert nem tudta elviselni férje durvaságát, rossz bánásmódját és fenyegetéseit, vagy ha betegséf miatt nem dolgozhatott és nem tudta magát eltartani. A feleségnek akkor is jár az eltartás, ha kis gyermekei vannak, s a községben, ahol lakik, nincs bölcsőde vagy óvoda és ő nem mehet dolgozni. Még bonyolultabb a tartásdíj meghatározása, ha a házastársak nem élnek közös háztartásban és nem ls törekszenek a közös háztartás fenntartására vagy gyermekeik közős nevelésére, ellátására. Itt is az a követelmény, hogy a házastársak anyagi és kulturális színvonala egyenlő legyen — tekintet nélkül arra, melyik keres közülük többet. Nem helyes tehát az az elv, hogy aki közülük többet keres, annak joga van magasabb életszínvonalra is. Meg kell még említeni, hogy az eltartási kötelesség Igénye nem évül el (a családvédelmi törvény 1. cikkelyének 98. paragrafusa értelmében). Elévül azonban az Ismétlődő igény, mégpedig az általános hároméves elévülési határidőn túl. Felhívjuk a figyelmet arra ls, hogy a házastársak eltartási kötelessége annyi ideig tart, ameddig a házasság, és nem veszti jogosultságát akkor sem, ha a házastársak közben külön élnek. A házastársak közötti kölcsönös eltartási kötelesség csak elhalálozással, holttá nyilvánítással, válással vagy a házasság érvénytelenítésével szűnik meg. Hozzájárulás az elvált házastárs ellátásához Az érvényben levő családjogi törvény a korábbi családjogi törvényből nem vette át az eltartási kötelességgel kapcsolatban azokat a meghatározásokat. amelyek az elvált házastársak ártatlanságától, illetőleg bűnösségétől függtek. A 94/63. számú családjogi törvény 92— 94. paragrafusában meghatározza az eltartási kötelességet, mégpedig olyan értelemben, hogy az az elvált házastárs, aki nem képes magát egyedül eltartani, kérheti volt házastársától annak képességei és lehetőségei szerinti hozzájárulását létfenntartásához. Ez a kötelesség az elvált házastársra a válástól számított legfeljebb 5 éven át hárulhat. Különleges esetekben ez a határidő korlátlanul meghosszabbítható, ha az elvált házastárs továbbra sem képes magát eltartani. Az eltartási hozzájárulásról a házastársak megegyezhetnek. Ha nem egyeznek meg, az ügyben a bíróság dönt. Az eltartási hozzájárulásra az igényt legkésőbb a válás kimondásának napjától számított 5 éven belül kell benyújtani. Oj házasság megkötésével vagy a fizetésre kötelezett házastárs halálával a jogosultság megszűnik. A családjogi törvény különbséget tesz a házastársi kapcsolatban vagy az elváltán élő házastársak eltartási kötelessége között. Míg a házastársi kapcsolatban maradt házastársaknál kölcsönös eltartási kötelességről beszél, addig az elvált házastársaknál csak a legszükségesebb hozzájárulást ismeri el. Az elvált házastárs tehát nem köteles teljes mértékben az eltartásra, csak hozzájárul ahhoz. Mindkét esetben a szocialista társadalom elveinek kell érvényesülnie. A Szlovákiai Nőszövetség javaslatot tesz a családjogi törvény 92. és 93. paragrafusainak novellizálására, mert az eddigi megoldást nem tartja igazságosnak. Javasolja, hogy az elvált feleségnek megítélt járadék ne csak a legsziikségeseb összegre korlátozódjék, hanem fedje az asszony szélesebb körű igényeit is, és hogy az 5 évben meghatározott felső határ helyett korlátlan ideig tarthasson igényt az elvált férj részéről anyagi támogatásra. Itt elsősorban azoknak az idősebb asszonyoknak az érdekeit tartjuk szem előtt, akik sok éves házasság után gyakran nem teljesen egészségesen, szakmai képzettség nélkiil maradnak egyedül és nem tudják magukat eltartani. Hozzájárulás a leányanya eltartásához > A leányanya, aki tehát nem ment férjhez gyermeke apjához, a családjogi törvény 95. paragrafusa értelmében jogosult az eltartási hozzájárulásra, a terhességével és a szüléssel járó költségek megtérítésére 26 héten keresztül. Ez a rendelkezés biztonságot kíván nyújtani a leányanyának legalább arra az időre, amíg nem rendezi kereseti viszonyait. Ezekre a térítésekre jogosult a gyermek anyja függetlenül attól, vajon rá van-e utalva. Indokolja ezt a terhesség • idején csökkent munkaképessége, egészségi állapota, amely bizonyos időre akadályozza normális kereseti aktivitását, majd később a csecsemő gondozásával kapcsolatos gondok. Az anya, akinek terhessége szüléssel végződött, Jogosult az anyagi támogatásra, tekintet nélkül arra, gyermeke élve vagy holtan született-e. Igényét a szülés után a bíróságon érvényesítheti a gyermek apjával szemben. A törvény lehetővé teszi, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő terhes nő már a terhesség folyamán igénybe vehessen anyagi támogatást a várható nagyobb költségek fedezésére. Ezért a családjogi törvény 2. cikkelyének 95. paragrafusa kimondja, hogy az ilyen költséges fedezésére, valamint a csecsemő eltartására 26 héten át a terhes asszony ja« vaslata alapján azt a férfit, akinek apasága valószínű, a bíróság előzetesen is kötelezheti a szükséges összeg kifizetésére. Ez ideiglenes intézkedés, mert ha később egy másik férfi apasága bizonyul be, a már kifizetett összeget az apaság alól felmentett személy a családjogi törvény 101. paragrafusa értelmében visszakövetelheti az igazi apától. A leányanyának az eltartás, valamint egyes költségeinek megtérítése Iránti Igénye a szüléstől számított 3 év után évül el. A feltételezett apa joga, hogy a leányanyának nyújtott összeget a« igazi apától visszaperelje, ugyancsak 3 év múltán évül el. Meg kell jegyezni, hogy itt az apa részéről nincs szó teljes költségtérítésről, csak hozzájárulásról, amelyet a bíróság ítél meg az adott körülmények alapján úgy, hogy egyik szülőt se érje károsodás. A Szlovákiai Nőszövetség javasolni fogja, hogy azokat a törvényeket, amalyek a gyakorlatban nem váltak ba, vagy már elavultak — változtassák meg és újakkal pótolják, mert csak Igy fejezhetik kl jobban társadalmunk gondoskodását és segítőkészségét • család, a nő ás a gyermek Iránt. Fordította és feldolgozta: L. G ALT OLGA