Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-09 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

AZ ÚJ SZÓNAK NYILATKOZIK Dr. VLASTA BRABICOVÁ ÁLLAMTITKÁR X n

épesedés fokozása csak 3 no k helyzetének orvoslá-ával biztosítható > Meghosszabbítják a fizetett szüési szabadságot ® A nyugvások érdeke? sem közöm>ösek • A gyermekek is ^telezettséggel tartoznak feg szüleiknek • Diruamíj 1 Us járadékok az árak kífjyenséSyozására © A szö/ • ^tsegi minisztérium mun- h köréről IPlÉP •Ilii Í!!!!: T s víiPf :>• / Ili.:.. m §ÍÄ:

ä. Ä SiiSÍMiKS • • > ................... J hogy szociális politikánkat a régi típusú jótékonykodásra akarjuk alapozni. Korántseml Äm a kezdeményezést és a jóakaratot nem szabad elnyomnunk. B Sokan elégedetlenek a családi pótlékokkal. Az általános vélemény szerint nincsenek arányba a létfenntartási költségekkel. — Az a véleményem, hogy a családi pótlékoknak, de a nyugdíjaknak ís a létfenntartási kiadásokkal arányosan kellene emelkedniük. Ez a célja készülő tervezetünknek, mely lehetővé teszi majd az úgynevezett dinamikus járadékok folyósítását mind a gyermekpótlékok, mind a nyugdíjak címén. De ha már erről beszélünk, azt is elmondom, hogy a gyermekpótlékok és a nyugdíjak valorizálását is tervbe vettük. Erre valószínűleg 1970-ben kerül sor. Csakhogy mindez gazdasági helyzetünk javulásától függ s ezért a részletekről — tekintettel az állampénztárral szemben támasztott óriási követelményekre — egyelőre még nem tájékoztathatom. Az öregek támogatását kedvezőtlen anyagi helyzetünkben elsőrendű kötelességünknek tartjuk. Bizonyos lehetőségeik ezen a téren a nemzeti bizottságoknak is vannak. A különféle kedvezmények nyújtása kétségtelenül nagy segítséget jelent a nyugdíjasoknak. Például csupán az étkeztetésükre fizetett pótlékok címén több mint 40 millió koronát fordítottak a nemzeti bizottságok Czociális politikánk az érdeklődés középpontjában Dr. Vlasta Brablcová, a szövetségi HnnkaSgyi és Népjóléti Minisztérium ><amtitkára, a szövetségi kormány egyetlen nőtagja. Nyilván ő a leghiitottabbak egyike, hogy szociális politikánk problémáiról nemcsak magas Iami tisztségénél fogva, hanem mint nő is érdemlegesen nyilatkozzék. B A munkaviszonyban levő család.jyák helyzete ma nem irigylésremélc. Könnyebb életük érdekében kétségtlenül több figyelmet és segítséget rdeoielnének. Milyen feladatok várnk ezen a téren a Munkaügyi- és épjóléti Minisztériumra? — A nők java része manapság viK.íjszerte dolgozik. Az ezzel járó probÉmákat nemcsak nálunk, hanem más t sem sikerült még teljes mértéklen megoldani. Azt hiszem, a világ mgyon sokkal maradt adósa a munkaviszonyban levő nőknek. A hazai helyzet ismeretes. Tagadhatatlan, hogy szocialista társadalmunk sokat tett eddig is a nők és családjaik érdekében, ami azonban nem jelenti <izt, hogy nem követett el kisebb-nagyobb hibákat is. Ha nem így lenne, i/iem volnának olyan égető problémájúnk, mint pl. a mostanában sokat eonUísgetett, egyre csökkenő népszaporulattal járó gondjaink. Ez a — különöÍ en a fiatal házaspárok esetében megx lyilvánuló — egészségtelen tünet is f iízonyítja, hogy társadalmunkban nincs i üinden rendben. Nem titok ugyanis, l^ogy ez a jelenség összefügg rózsásnak nem nevezhető gazdasági helyzetiünkkel, a lakáskérdéssel, a bérekkel, íjoviden: megélhetési lehetőségeinkkel, elyek befolyással vannak életszínvoialunKia. Reszortunk nem nézheti tétlenül a fiejleményeket. Feladata, hogy hozzáJtruljon a kedvezőbb feltételek megteremtéséhez. A fiatal házaspároknak Vújtandó kölcsönre, a gyermekpótléka, a fizetett szülési szabadság meghosszabbítására stb. gondolok. < j B Maradjunk a fizetett szülési szabadságnál. Milyen javaslaton dolgozlak jelenleg? ; — Helyénvalóbb talán, ha először kérdje második felével foglalkozom. Készülő javaslatunk tulajdonképpen a nőszövetség érdeme. Az ő kezdeményezésének — és nem ls tagadom, nyomásának — köszönhetők kilátásba helyezett haladó intézkedéseink. Abból tz elvből indulunk ki, hogy a család kótolhatatlan egység, melyet semmlféft társadalmi intézmény nem helyettesíthet. A múltban abba a hibába estink, hogy lebecsültük a család jelentőségét. Ezzel magyarázható, hogy a íázastársak többsége a gyermeknevelés helyett a gondtalanabb, kényelmes»bb életet, életszínvonaluk emelke* <:t részesítették előnyben. Egyre iosabbnak tartották és tartják még •-.dig a víkendházat és a gépkocsit. Érthető, hogy ennek a téves és nagyon is káros felfogásnak mielőbb véget kell vetnünk. Kötelességünk születés-növekedés érdekében jobb belátásra bírni a családokat. B Hogyan igyekeznek ezt elérni? — Arra törekszünk, hogy minden nőnek joga legyen legalább kétévi fizetett szülési szabadságra, akár állásban volt gyermeke születése előtt, vagy sem. Minthogy ezen a címen legalább havi 400-500 koronát kapnának (megjegyzem, hogy ez az összeg nem végleges és javaslatunk elfogadásáig bizonyára többször is megváltozik), tekintettel az Igénylők nagy számára és gazdasági nehézségeinkre, rendkívüli megterhelést jelent majd ez az intézkedés az állampénztárnak. Ez az érem egyik oldala. A másik az, hogy a segély folytán lényegesen előnyösebb helyzetbe kerülnének az alacsony jövedelmű családok. Ugyanakkor a bölcsődékben és az óvodákban is több hely állna rendelkezésre. Ez ismét azok részére jelentene előnyt, akik a helyszűke miatt eddig nem vehették igénybe ezeket a kollektív intézményeket. .. B Nyilván Magyarország példáját követik a fizetett szülési szabadság meghosszabításával. Ogy tudom, hogy ott már bevezették ezt a kedvezményt? — Valóban körülnéztünk, hogyan segítettek magukon mások. Franciaországban, Magyarországon, de másutt is már leküzdötték a válságot. Ismereteinket tehát több helyről meríthettük. Azt hiszem azonban, hogy a legmesszebbmenő gondoskodást mi nyújtjuk majd az anyáknak és gyermekeiknek. B A szociális szolgáltatások terén általában milyen problémák szorulnak megoldásra? — Feladatainknak se szeri, se száma. A már említetteken kívül nagyon fontosnak tartom a munkafolyamatból kiesett, megrokkant polgárok problémáit csakúgy, mint a régi nyugdíjasokét, vagy azokét, akik bármilyen oknál fogva szociális segélyre szorulnak. Nem ígérhetjük azonban, hogy mindent egyszerre elintézünk. Ez lehetetlen volna, hiszen rengeteg probléma halmozódott fel az elmúlt húsz esztendőbein. Az okok ismeretesek: részben mert tévesen, vagy hibásan bíráltuk el a problémákat, de azért ls, mert (főleg az ötvenes években) az a helytelen felfogás járta, hogy a szocializmusban Beszélgetés a szövetségi kormány egyetlen notagjával automatikusan megszűnnek a szociális problémák. Az élet megcáfolta ezeket a nézeteket. A problémákkal tehát sürgősségük sorrendjében kell foglalkoznunk. B A nyugdíjasok helyzete az áremelések következtében rendkívül kedvezőtlen. Életszínvonaluk lényegesen alacsonyabb a dolgozókénál. Hogyan szándékoznak orvosolni ezt a torzulást? — A nyugdíjasok nagy száma miatt ez valóban bonyolult feladat. Hiszen a mintegy 2 millió 900 ezer nyilvántartott nyugdíjasnak ma már évente több mint 17 milliárd korona nyugdíjat fizetünk ki. Igaz, soknak túlságosan alacsony a járadéka. Arra törekszünk tehát, hogy a legalacsonyabb nyugdíjak is megközelítsék legalább a létminimumot. B Milyen összegre becsülik ma a létminimumot? — Jelenlegi gazdasági helyzetünkben eltérőek ebben a tekintetben a vélemények. De azt hiszem, nem túloznak, akik a létminimumot a családban fejenként 500-600 koronára becsülik. Térjünk azonban vissza eredeti kérdéséhez, melyben rámutatott a dolgo"zók és a nyugdíjasok életszínvonala közötti szembeötlő különbségre. A nyugdíjasok nagy számáról és a rájuk fordított kiadásokról már beszéltünk. Ezzel magyarázható, hogy egyelőre képtelenek vagyunk kielégíteni a fokozott Igényeket. Mindenkinek számolnia kellene ezzel a ténnyel. Takarékoskodással, kiegészítő biztosítással vagy más módon, előrelátóbban kellene az embereknek gondoskodniok öreg napjaikról. Különben is azt hiszem, nem helyes az a felfogás, hogy a nyugdíjasokkal kizárólag az államnak kell törődnie. Hiszen a legtöbb Idős embernek jól kereső gyermekei vannak, akiknek a szereteten kívül felelősséget kellene vállalniok szüleikkel szemben. Nagy kár, hogy ezt a kötelességtudást keveset hangoztattuk a múltban. Talán ez az oka annak, hogy annyira háttérbe szorultak az emberi kapcsolatok ... B Milyen változások várhatók — tapasztalataik alapján — szociális politikánkban? — Helyeslem a társadalmi szervezetek önként vállalt tevékenységét, amellyel lehetőségeik nyílnak a segítségre. Az SOS gyermekfalvak építésére indított akció is bizonyítja megértésüket. Ez azonban nem jelenti azt, a nyugdíjasokra. Ostravában és Brnóban díjmentesen vehetik igénybe a városi közlekedést azok, akiknek a nyugdíja nem haladja meg a 600 koronát. Sok helyütt kedvezményes áron járnak színházba és hangversenyekre az idős emberek. Sokat jelent ez azok részére, akik nem szívesen mondanának le megszokott kulturális igényeikről. B A nemzeti bizottságokon kívül bizonyára a társadalmi szervekkel, pl. a szakszervezetekkel is szoros kapcsolatokat tartanak fenn. — Nem panaszkodunk, a szakszervezetekkel folytatott együttműködésünk kielégítő, noha minden kérdésben nem azonosak nézeteink. Vannak problémák, melyeket más szemszögből Ítélünk meg. Az FSZM ugyanis csak a dolgozók érdekeit védi, s ezek néha ellentétben vannak a szélesebbkörü társadalmi érdekekkel. B Beszélhetne konkrétebben, kérem? — Például a fizetett szülési szabadság nyújtotta előnyökben az FSZM véleménye szerint csupán a munkaviszonyban levő nőket kellene részesíteni. Szerintünk ez a felfogás nem segítené elő a népesedést, mert nincs , tekintettel a többi között a népesedés fokozására Irányuló törekvéseinkre, melyek semmiképpen sem hagyhatók figyelmen kívül. B Utolsó kérdésünk a szövetségi Munkaügyi- és Népjóléti Minisztérium munkakörére vonatkozik: Hogyan képzelik el együttműködésüket a nemzeti minisztériumokkal ? — A többi szövetségi minisztériumhoz hasonlóan mi is kidolgozzuk együttműködésünk tervét és kölcsönös megállapodásunk alapján lefektetjük az egységes irányelveket. Kétségtelenül összehangolt eljárást és megoldást igényelnek pl. a munkabérek, a foglalkoztatottság, a családokról és a gyermekekről való gondoskodás, vagy akár a nyugdíjbiztosítás problémái. Persze a globális kitűzött elvek keretén belül mindegyik köztársaságnak megvannak a maga sajátos problémái, melyeknek megoldása a nemzeti minisztériumok feladata lesz. A szövetségi és a nemzeti minisztériumok közötti hasznos és szoros kapcsolatok kialakítására minden lehetőségünk megvan. Remélem, hogy zavartalan együttműködésünkkel sikerül hozzájárulnunk a lakosság szociális biztonságának a megszilárdításához. Ez a célunki KARDOS MARTA