Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-06 / 55. szám, csütörtök

NYILATKOZIK A KONGRESSZUSI KÜLDÖTT Az egészségügy — legyen mindenki ügye Köztudomású, hogy jelenleg úgyszólván alig kaphatók mezőgazdasági gépek pótalkatrészei. A Tachovi Állami gazdaság záchlumíi központi műhelyében erre való tekintettel bevezették az SK-4 típusú kombájnok egyes pótalkatrészeinek gyártását. Képünkön: F. Svoboda és F. Maryska befesti egy SK-4 tipusú kombájn ütközőlécét. (CSTK — J. Vlach felv.) A kisipari vállalkozók szövetkeznek Jozef Arnold gyógyszerész nevét egészségügyi szakkörökben Szlovákia szerte ismerik. Kiváló gyógyszerészként tisztelik őt a betegek, mert ezren és ezren tudják, hogy minden tőle telhetőt elkövet az egészségügy fejlesztéséért. Szakmájában az utóbbi évtizedekben szinte állandóan felelősségteljes tisztségeket töltött be. Ezekben a napokban az országos szakszervezeti kongresszus tanácskozásain vesz részt Prágában. Neve az új SZKT tagjelöltjeinek listáján is ott szerepel. Kérdéseinkre a következőképpen válaszolt: • Említette, hogy felszólal a kongresszuson ... — Felszólalok, mert sok a mondanivalóm. Az egészségügyi — elhanyagolt terület. Szakszervezeti vonalon sincs minden rendben. Felszólalásomban azt szeretném közölni a küldöttekkel, hogy véleményem szerint az egészségügyi követeléseket kivétel nélkül minden szakszövetségben támogatni kellene, nem kell külön hangsúlyoznom, mert mindenki tudja, hogy hol szorít a csizma. A kórházakban kevés az ágy, gondot okoz a személyzet hiánya, kevés az orvos. A betegségeket sokszor az életkörnyezet okozza. A gyárakban működő szakszervezeti szerveket hidegen hagyják, hogy a kéményekből kiáramló füst szennyezi a levegőt. A vegyi anyagok tönkre teszik a folyók vizét. Az egészségre ez is rendkívül káros. Meggyőződésem, hogy szakszervezeti vonalon a jövőben sokat tehetnek a helyzet javítása érdekében. • Milyen személyi problémákkal küzd az egészségügy? — Kevész az ápolószemélyzet és — mind mondtam — kevés az orvos. Szinte napirenden volt az utóbbi időben, hogy az ápolónők más munkahelyet kerestek. Mást, ahol jobbak a kereseti lehetőségek. És — miért ne szólnák erről is — sok orvos emigrált. Nem politikai okokból, hanem gazdasági indítékokból. Anyagilag nem becsülik meg őket. Az ezekkel a kérdésekkel összefüggő dolgokat a jövőben a z illetékes szervek elé akarom terjeszteni. • Az egészségügyben sok nő dolgozik? — Mondhatnám azt is: túl sok. Asszonyainknak más funkciók is vannak mint a munka. Ilyen funkció: az anyaság, a családról való gondoskodás stb. Más szóval: asszonyaink — különösen az olyan igényes szakágazatban, mint az egészségügy, nem mindig végezhetnek százalékos munkát. Különösen, ha más gondok is emésztik őket. Az egészségügy feminizációja sajátos probléma. Érdekességképpen elmondom, Befejezés előtt a Vasmű 3. nagyolvasztója A Kelet-szlovákiai Vasműben 1967. folyamán kezdték meg a 3. nagyolvasztó építését, amely a már üzemeltetés alatt álló két nagyolvasztóval együtt biztosítja a Vasmű nyersanyag-szükségletét. Ezekben a napokban befejezték a 3. nagyolvasztó első részének építését, amely kiállta a próbát. Míg az első és második nagyolvasztó vasérchídja kisebb javítás alatt áll, az új nagyolvasztó kipróbált részlege üzemel. Egyidejűleg teljes ütemben folynak a befejező munkálatuk a 3. nagyolvasztó többi épületén. Az építő- és szerelővállalatok képviselőinek legutóbbi értekezletén megegyeztek, hogy a munkálatokat március lS-ig befejezik. Ezzel megteremtik annak a lehetőségét, hogy az eredeti határidő előtt három hónappal korábban, ez év április 1-én üzembe helyezhessék a Vasmű 3. nagyolvasztóját. —

k hogyha így megy tovább, akkor Bratislavában tizenöt év múlva csak egyetlen férfi gyógyszerész lesz. • Röviden hogyan foglalná össze az egészségügy követeléseit, tennivalóit? — Három pontban lehetne ezeket összefoglalni. Először is: jobb anyagi műszaki feltételeket a gyógyításhoz. Másodszor: az egészségügyiek komolyabb társadalmi megbecsülésére lenne szükség. Ez szorosan összefügg az anyagi jutalmazással. Harmadszor meg kellene változtatni az eddigi helytelen gyakorlatot, miszerint az egészségügyet az állami költségvetésből az „ami marad" elv alapján finanszírozzák. Meg kelle ne teremteni az egészségügyi alapot, s ennek egy részét az állami költségvetésből fedeznék, a többit az üzemi befizetésekből és a béradókból utalnák át kötelezően. • Munkahelyével — a győgyszerészettel kapcsolatban is lenne a kongresszuson — és majd a funkcióban — mondanivalója? — Rengeteg a mondanivalóm. Bratislavában vagyok igazgató. A városban — mint általában mindenütt — kevés a gyógyszerész. A páciensek sorban állnak, márpedig a beteg ember ideges. Ez csak az egyik probléma. A másik az, hogy a gyógyszertárak is elavultak. • Itt a kongresszuson sok szó esett az utóbbi évtizedek deformációiról. Ezzel kapcsolatban: mi az ön legszomorúbb élménye ebből az időszakból? — 1951-ben, mert nem voltam munkás káder kidobtak az Igazgatói állásomból. Helyemre egy teljesen hozzá nem értő ember került. Nem a személyi harag beszél belőlem. Meg kell azonban mondanom, hogy az ilyen intézkedések miatt jutott az egészségügy ilyen mélypontra, ahol ma van. Kidobtak, pedig a háború alatt ellenállási harcos voltam ... M Es a legszebb élmény? — 1968 januárja. Ha megválasztanak, a Szakszervezetek Központi Tanácsában január szellemében szeretnék tevékenykedni. TÖTH MIHÁLY A demokratizmus a társa»» dalmi élet rendkívül fontos alkotóeleme, s egyben közege is, hisz tulajdonképpen ebben csapódnak le azok a polgári és szabadságjogok, melyeket egy ország állampolgárai számára biztosítani képes. S mivel a demokratizmus egyben a politikai gyakorlatnak is hű tükre, érthető, számunkra se mindegy, hogy a szocialista demokrácia hétköznapjai miként alakulnak. Tekintettel arra, hogy a napjainkban tapasztalható radikalizálódás hátrányosan befolyásolhatja a szocialista demokráciáról vallott januári elképzeléseket, talán nem érdektelen, ha ennek veszélyeiről, s a demokratizmus lehetőségeiről szólunk néhány szót. Az elmúlt hónapok viharos eseményei után kétségtelenül múlhatatlan szükség van arra, hogy az ellentmondások, felkorbácsolt szenvedélyek, s a permanens társadalmi és politikai válságok helyett a szándékok egységesítése, a józan megfontoltság és a társadalmi, valamint politikai konszolidálódás legyen végre úrrá. A demokratizálódás azonban nem láthatja ennek kárát. Ha ugyanis a politikai eszközök érvényesítése helyett — esetleg rangrejtve is — a korábban elítélt módszerek jutnának szóhoz, ezt csak az ÜGY szenvedné meg. Igaz, a pillanatnyi helyzet távolról sem enged arra következtetni, hogy az országban minden a legnagyobb rendben van, s nem lennének olyan törekvések, melyeknek „érdeke" a válság meghosszabbítása. Nem beszélve azokról a mesKincs ia homokban 870 avar sír <% 40 arany ékszer £ A fegyver nem hagyja el gazdáját Múzeumba kerültek a kincsek Ez esetben nem évszázadokkal ezelőtti agyagkorsóban elásott aranytallérok meg gyémántkösöntyűk garmadájának felleléséről van szó. A kérdéses „kincs" a hozzá nem értők számára az első pillanatban nem is tűnik kincsnek, a régészeknek azonban egészen más a véleményük. Arról van ugyanis szó, hogy évekkel ezelőtt Zsély község határában homokot bányászó falubeliek fura alakú vasdarabot húztak ki a földből. Rövid vizsgálódás után megállapították, hogy a vasdarab egy kard, amely sok évvel ezelőtt kerülhetett a földbe. Végül is csak azért nem dobták el, mert valamelyiküknek eszébe jutott, hogy jó volna megmutatni Böhm Józsefnek, aki ugyan nem archeológus, de kiismeri magát az ilyen dolgokban. A kardot szakvizsgálatnak vetették alá és megállapították, hogy avarkori leletről van szó. Tovább kezdtek kutatni a homokban. Az ügyet az SZTA Nyitrai Régészeti Intézete vette át. Hamarosan kiderült, hogy valóban kincs van a zsélyt határban, régi szláv—avar temető formájában. Fokozatosan 870 avarkori sírt tártak fel, amelyekben mintegy 10 000 különféle, régészeti szempontból felbecsülhetetlen értékű tárgyat találtak. Közöttük 40 arany ékszert, számos ezüst-, bronz-, vas-, csont- és agyagtárgyat, ékszereket, használati cikkeket. Eddig 20 kardot találtak, s különböző kések, török, íjak és harcászati felszerelési tárgyak kerültek elő a homokból. A zsélyt avar sírokban több vágó fegyvert találtak, mint a hasonló temetkezési helyeken egész Szlovákiában. Az illetékes szervek — elsősorban a HNB kezdeményezésére — egy múzeum létesítését latolgatják, éspedig az ásatások színhelyén, Zsélyben. Megfelelő épületet is találtak, a Peserany volt kórház épületében, amely jelenleg kihasználatlan és nagy park tartozik hozzá, amelyben 70 fafajta található. —av— terkedésekről, melyek szervezett formát kívánnak teremteni annak a „népi mozgalomnak", melynek az lenne a célja, hogy a „demokratikus szocializmust" védelmezze. Ezek a jelenségek azonban nem csökkentik, ellenkezőleg, fokozzák az igényt az akcióprogramban és a párthatározatokban kitűzött program következetes valóra váltásáért. S e program lényege: a szocialista demokráciái Bármenynyire ls veszedelmesek azok a törekvések, melyek a párt politikájával szembeni „mozgalmat" szorgalmazzák, mégis azt kell mondanunk, a politikai élet konszolidálódása nagy mértékben attól is függ, hogy a szocialista demokrácia fő ereje: a párt, annak szervezetei, valamint a Nemzeti Front tagszervezetei milyen aktivitást képesek kifejteni a tömegek megnyerése érdekében. Azaz, mennyiben tudják mozgósítani a társadalom legjobb erőit — az akcióprogram elvei megvalósítására. E

s ebben az összefüggésben az is lényegei: milyen módszerek érvényesülnek a politikai életben, s a gyakorlat mennyiben segíti a párt és a tömegek közti meglazult kapcsolat erősödését. Mivel ez ma döntő kérdés, éppen ezért minden türelmetlenség, vagy radikalizmus, mely csak a hatalmi helyzetet nézi, rendkívül veszélyes lehet. Itt ugyanis a nézetkülönbségek áthidalásának lehetőségét nem a politikai eszközökben látják, <rz érvek és ellenérvek erejében, hanem az egyfajta nézetek hatalmi helyzetéből adódó túlhangsúlyozásban. A múltban a központi szervek számtalan határozatot és egyéb nagy Jelentőségű dokumentumot fogadtak el arra vonatkozóan, hogy fejleszteni kell a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat, a helyi gazdálkodást, a kisipari tevékenységet. Sajnos, mindig csak az ígéretnél maradtak, s ezért a Szlovákia területén tevékenykedő 168 szocialista kisipari üzem — a helyi gazdálkodás és a helyi ipari vállalatok, valamint a hulladékgyűjtő vállalat — mostohagyermek maradt. — Most helyre akarjuk hozni a dolgot — mondotta a napokban tartott sajtótájékoztatón Stefan Ardamica mérnök, a Szocialista Kisipari Vállalatok Szlovákiai Szövetsége előkészítő bizottságának az elnöke. — Arra fogunk törekedni, hogy védjük tagjaink érdekeit, gondoskodjunk a kisiparosok utánpótlásáról, rehabilitáljuk a kézművességet, és ami a legfontoNem arról van, persze, szó mintha a politikában — főleg feszült társadalmi helyzetben — kizárólag csak a meggyőzés módszerei érvényesülhetnének ... Ami azonban ezen túl van, az már az államhatalom és annak törvényes rendje kategóriájába sorolódik. Ez felöleli ugyan az adott társadalomban ható politikai mozgás leglényegét, s érdekei védelmét, ennek ellenére azonban egyetlen politikai párt sem mondhat le törekvésének legfontosabbjáról, hogy programjának, elgondolásainak tömegalapot biztosítson ... És ma ismét ez számunkra a legfontosabb. S mivel a kommunista pártnak, mint a munkásosztály élcsapatának, s a szocializmus vezető erejének természetes érdeke a néphatalom, népuralom megtestesítése, ez azt is jelenti, hogy nemcsak a stratégiának, de a TAKTIKÁ-nak is ezt az elvet kell követnie. Tetszik, vagy nem tetszik, mindenképpen sajnálatos, hogy az elmúlt évek politikai gyakorlata nem ezt a felfogást erősítette. A deformációk okozták, hogy a politikát — szocialista vonatkozásban is — nem egyszer csak az „emberrel való manipulálásként" értelmezhetjük. A vezetők személyi tulajdonságai, felkészültségük, korlátjaik, sőt korlátoltságuk minden időben befolyásolták az eseményeket, így végső soron a történelmet is. Ennek ellenére a legkevésbé sem vigasztaló, ha egy korszakról csak mint a „szocializmus kreációjáról", vagy a „kispolgári szocializmus tipikus társadalmáról" beszélhetünk, ahol „a lét értelme az sabb: tökéletesebb és sokoldalúbb szolgálatot nyújtsunk a nagyközönségnek. Valóra válnak célkitűzéseik? Ezt majd a jövő mutatja meg. Mindenesetre igazság marad, miszerint sok-sok szakma mesterére van szükség, hogy teljes legyen a lakosság megelégedettsége. Tűrhetjük-e még továbbra is azt, hogy például miközben hazánkban 50 lakost kell kiszolgálnia egy kézművesnek, az NDK-ban csupán 34-et, az NSZK-ban pedig csupán 19et? Vagy azt, hogy a cseh országrészekben egy borbélyra 1619 lakos, Szlovákiában 2310 esik? Vagy hogy Szlovákia fővárosában mindössze három üvegező üzem tevékenykedik? Kíváncsian várjuk március 12-ét, amikor a szövetség alakuló konferenciáján kétségtelenül még ennél is érdekesebb — a kisipari tevékenységgel összefüggő — adatról szerzünk tudomást. jdjj .egyéni szocializmus' lett", a szabadságeszme pedig „az egzisztenciális igény szabadsága". (Lásd: „A. Novotný politika-hatalom" címmel a közelmúltban megjelent tanulmányt). Ebben a vonatkozásban vigasztaló ugyan, hogy a párt legfelsőbb szervében január végre véget vethetett ennek a gyakorlatnak, a társadalmi és a politikai élet deformációinak. Minden politika ereje és értelme azonban abban van, amit elképzeléseiből, szándékaiból megvalósítani képes. Éppen ezért a dolgok lényege ma abban is van, hogy a politikai gyakorlat mennyiben szívlelte meg a tanulságokat, s mit tesz programjának teljesüléséért. Az az egyetlen szempont ugyanis, hogy mit hozott január, vagy ki szavazott rá — még nem minden. Ez nem jelenthet minden időre szóló igazolást, vagy felmentést. A mai napok azt kérdezik: MIT teszünk január érdekében. S ebből a szempontból nem árt megszívlelni a legfontosabb MÉMENTÖ-t, hogy a politika ne az egyéni érdekhez, s a hatalmi harc természetrajzához igazodjék, hanem a párt VALÖS érdekeihez. Tanulsága ennek az időszaknak az ís — és ez napjainkra is vonatkozik —, nem elég, ha csak a múltat vádoljuk; meg kell tanulni értékelni, s elemezni azokat a jelenségeket is, melyek MA körülvesznek bennünket. S nemcsak tudomást venni róluk, hanem kommunista nyíltsággal szóln i is ezekről a nem egyszer ' kényes kérdésekről. Csak így j érhetjük el, hogy a j e 1 e n, ha egyszer múlt lesz, jobb minősí- I tést kaphasson, mint eddig. Mert igaz ugyan, hogy a taga- , dás mindig könnyebb, ezek a J tagadások azonban — a vétkes LENT ÉS FENT...