Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-06 / 55. szám, csütörtök

NYILATKOZIK A KONGRESSZUSI KÜLDÖTT Az egészségügy — legyen mindenki ügye Köztudomású, hogy jelenleg úgyszólván alig kaphatók mező­gazdasági gépek pótalkatrészei. A Tachovi Állami gazdaság zá­chlumíi központi műhelyében erre való tekintettel bevezették az SK-4 típusú kombájnok egyes pótalkatrészeinek gyártását. Ké­pünkön: F. Svoboda és F. Maryska befesti egy SK-4 tipusú kombájn ütközőlécét. (CSTK — J. Vlach felv.) A kisipari vállalkozók szövetkeznek Jozef Arnold gyógyszerész nevét egészségügyi szakkörök­ben Szlovákia szerte ismerik. Kiváló gyógyszerészként tiszte­lik őt a betegek, mert ezren és ezren tudják, hogy minden tőle telhetőt elkövet az egészségügy fejlesztéséért. Szakmájában az utóbbi évtizedekben szinte állandóan felelősségteljes tiszt­ségeket töltött be. Ezekben a napokban az országos szakszer­vezeti kongresszus tanácskozá­sain vesz részt Prágában. Neve az új SZKT tagjelöltjeinek lis­táján is ott szerepel. Kérdé­seinkre a következőképpen vá­laszolt: • Említette, hogy felszólal a kongresszuson ... — Felszólalok, mert sok a mondanivalóm. Az egészségügyi — elhanyagolt terület. Szak­szervezeti vonalon sincs min­den rendben. Felszólalásomban azt szeretném közölni a küldöt­tekkel, hogy véleményem sze­rint az egészségügyi követelé­seket kivétel nélkül minden szakszövetségben támogatni kellene, nem kell külön hang­súlyoznom, mert mindenki tud­ja, hogy hol szorít a csizma. A kórházakban kevés az ágy, gondot okoz a személyzet hiá­nya, kevés az orvos. A beteg­ségeket sokszor az életkörnye­zet okozza. A gyárakban műkö­dő szakszervezeti szerveket hi­degen hagyják, hogy a kémé­nyekből kiáramló füst szennye­zi a levegőt. A vegyi anyagok tönkre teszik a folyók vizét. Az egészségre ez is rendkívül ká­ros. Meggyőződésem, hogy szakszervezeti vonalon a jövő­ben sokat tehetnek a helyzet javítása érdekében. • Milyen személyi problé­mákkal küzd az egészségügy? — Kevész az ápolószemély­zet és — mind mondtam — ke­vés az orvos. Szinte napiren­den volt az utóbbi időben, hogy az ápolónők más munkahelyet kerestek. Mást, ahol jobbak a ke­reseti lehetőségek. És — miért ne szólnák erről is — sok or­vos emigrált. Nem politikai okokból, hanem gazdasági in­dítékokból. Anyagilag nem be­csülik meg őket. Az ezekkel a kérdésekkel összefüggő dolgokat a jövőben a z illetékes szervek elé akarom terjeszteni. • Az egészségügyben sok nő dolgozik? — Mondhatnám azt is: túl sok. Asszonyainknak más funk­ciók is vannak mint a munka. Ilyen funkció: az anyaság, a családról való gondoskodás stb. Más szóval: asszonyaink — különösen az olyan igényes szakágazatban, mint az egész­ségügy, nem mindig végezhet­nek százalékos munkát. Külö­nösen, ha más gondok is emész­tik őket. Az egészségügy femi­nizációja sajátos probléma. Ér­dekességképpen elmondom, Befejezés előtt a Vasmű 3. nagyolvasztója A Kelet-szlovákiai Vasmű­ben 1967. folyamán kezdték meg a 3. nagyolvasztó épí­tését, amely a már üzemel­tetés alatt álló két nagy­olvasztóval együtt biztosítja a Vasmű nyersanyag-szük­ségletét. Ezekben a napok­ban befejezték a 3. nagyol­vasztó első részének építé­sét, amely kiállta a próbát. Míg az első és második nagy­olvasztó vasérchídja kisebb javítás alatt áll, az új nagy­olvasztó kipróbált részlege üzemel. Egyidejűleg teljes ütemben folynak a befejező munkálatuk a 3. nagyolvasz­tó többi épületén. Az épí­tő- és szerelővállalatok képviselőinek legutóbbi ér­tekezletén megegyeztek, hogy a munkálatokat már­cius lS-ig befejezik. Ezzel megteremtik annak a lehe­tőségét, hogy az eredeti ha­táridő előtt három hónap­pal korábban, ez év április 1-én üzembe helyezhessék a Vasmű 3. nagyolvasztóját. — k hogyha így megy tovább, ak­kor Bratislavában tizenöt év múlva csak egyetlen férfi gyógyszerész lesz. • Röviden hogyan foglalná össze az egészségügy követelé­seit, tennivalóit? — Három pontban lehetne ezeket összefoglalni. Először is: jobb anyagi műszaki feltétele­ket a gyógyításhoz. Másodszor: az egészségügyiek komolyabb társadalmi megbecsülésére len­ne szükség. Ez szorosan össze­függ az anyagi jutalmazással. Harmadszor meg kellene vál­toztatni az eddigi helytelen gyakorlatot, miszerint az egész­ségügyet az állami költségve­tésből az „ami marad" elv alap­ján finanszírozzák. Meg kelle ne teremteni az egészségügyi alapot, s ennek egy részét az állami költségvetésből fedez­nék, a többit az üzemi befizeté­sekből és a béradókból utalnák át kötelezően. • Munkahelyével — a győgy­szerészettel kapcsolatban is lenne a kongresszuson — és majd a funkcióban — monda­nivalója? — Rengeteg a mondanivalóm. Bratislavában vagyok igazga­tó. A városban — mint általá­ban mindenütt — kevés a gyógyszerész. A páciensek sor­ban állnak, márpedig a beteg ember ideges. Ez csak az egyik probléma. A másik az, hogy a gyógyszertárak is elavultak. • Itt a kongresszuson sok szó esett az utóbbi évtizedek deformációiról. Ezzel kapcso­latban: mi az ön legszomorúbb élménye ebből az időszakból? — 1951-ben, mert nem vol­tam munkás káder kidobtak az Igazgatói állásomból. Helyemre egy teljesen hozzá nem értő ember került. Nem a személyi harag beszél belőlem. Meg kell azonban mondanom, hogy az ilyen intézkedések miatt jutott az egészségügy ilyen mélypont­ra, ahol ma van. Kidobtak, pe­dig a háború alatt ellenállási harcos voltam ... M Es a legszebb élmény? — 1968 januárja. Ha megvá­lasztanak, a Szakszervezetek Központi Tanácsában január szellemében szeretnék tevé­kenykedni. TÖTH MIHÁLY A demokratizmus a társa­»» dalmi élet rendkívül fon­tos alkotóeleme, s egyben kö­zege is, hisz tulajdonképpen ebben csapódnak le azok a pol­gári és szabadságjogok, melye­ket egy ország állampolgárai számára biztosítani képes. S mivel a demokratizmus egyben a politikai gyakorlatnak is hű tükre, érthető, számunkra se mindegy, hogy a szocialista de­mokrácia hétköznapjai miként alakulnak. Tekintettel arra, hogy a napjainkban tapasztal­ható radikalizálódás hátrányo­san befolyásolhatja a szocialis­ta demokráciáról vallott januá­ri elképzeléseket, talán nem ér­dektelen, ha ennek veszélyei­ről, s a demokratizmus lehe­tőségeiről szólunk néhány szót. Az elmúlt hónapok viharos eseményei után kétségtelenül múlhatatlan szükség van arra, hogy az ellentmondások, felkor­bácsolt szenvedélyek, s a per­manens társadalmi és politikai válságok helyett a szándékok egységesítése, a józan megfon­toltság és a társadalmi, vala­mint politikai konszolidálódás legyen végre úrrá. A demokra­tizálódás azonban nem láthatja ennek kárát. Ha ugyanis a po­litikai eszközök érvényesítése helyett — esetleg rangrejtve is — a korábban elítélt módsze­rek jutnának szóhoz, ezt csak az ÜGY szenvedné meg. Igaz, a pillanatnyi helyzet tá­volról sem enged arra követ­keztetni, hogy az országban minden a legnagyobb rendben van, s nem lennének olyan tö­rekvések, melyeknek „érdeke" a válság meghosszabbítása. Nem beszélve azokról a mes­Kincs ia homokban 870 avar sír <% 40 arany ékszer £ A fegyver nem hagyja el gazdáját Mú­zeumba kerültek a kincsek Ez esetben nem évszázadok­kal ezelőtti agyagkorsóban el­ásott aranytallérok meg gyé­mántkösöntyűk garmadájának felleléséről van szó. A kérdéses „kincs" a hozzá nem értők szá­mára az első pillanatban nem is tűnik kincsnek, a régészek­nek azonban egészen más a vé­leményük. Arról van ugyanis szó, hogy évekkel ezelőtt Zsély község határában homokot bányászó falubeliek fura alakú vasdara­bot húztak ki a földből. Rövid vizsgálódás után megállapítot­ták, hogy a vasdarab egy kard, amely sok évvel ezelőtt kerül­hetett a földbe. Végül is csak azért nem dobták el, mert va­lamelyiküknek eszébe jutott, hogy jó volna megmutatni Böhm Józsefnek, aki ugyan nem archeológus, de kiismeri magát az ilyen dolgokban. A kardot szakvizsgálatnak vetették alá és megállapították, hogy avar­kori leletről van szó. Tovább kezdtek kutatni a homokban. Az ügyet az SZTA Nyitrai Ré­gészeti Intézete vette át. Ha­marosan kiderült, hogy valóban kincs van a zsélyt határban, ré­gi szláv—avar temető formájá­ban. Fokozatosan 870 avarkori sírt tártak fel, amelyekben mintegy 10 000 különféle, régészeti szempontból felbecsülhetetlen értékű tárgyat találtak. Közöt­tük 40 arany ékszert, számos ezüst-, bronz-, vas-, csont- és agyagtárgyat, ékszereket, hasz­nálati cikkeket. Eddig 20 kar­dot találtak, s különböző kések, török, íjak és harcászati felsze­relési tárgyak kerültek elő a homokból. A zsélyt avar sírok­ban több vágó fegyvert találtak, mint a hasonló temetkezési he­lyeken egész Szlovákiában. Az illetékes szervek — első­sorban a HNB kezdeményezé­sére — egy múzeum létesítését latolgatják, éspedig az ásatások színhelyén, Zsélyben. Megfelelő épületet is találtak, a Peserany volt kórház épületében, amely jelenleg kihasználatlan és nagy park tartozik hozzá, amelyben 70 fafajta található. —av— terkedésekről, melyek szerve­zett formát kívánnak teremteni annak a „népi mozgalomnak", melynek az lenne a célja, hogy a „demokratikus szocializmust" védelmezze. Ezek a jelenségek azonban nem csökkentik, ellen­kezőleg, fokozzák az igényt az akcióprogramban és a pártha­tározatokban kitűzött program következetes valóra váltásáért. S e program lényege: a szo­cialista demokráciái Bármeny­nyire ls veszedelmesek azok a törekvések, melyek a párt po­litikájával szembeni „mozgal­mat" szorgalmazzák, mégis azt kell mondanunk, a politikai élet konszolidálódása nagy mértékben attól is függ, hogy a szocialista demokrácia fő ere­je: a párt, annak szervezetei, valamint a Nemzeti Front tag­szervezetei milyen aktivitást képesek kifejteni a tömegek megnyerése érdekében. Azaz, mennyiben tudják mozgósítani a társadalom legjobb erőit — az akcióprogram elvei megva­lósítására. E s ebben az összefüggés­ben az is lényegei: mi­lyen módszerek érvénye­sülnek a politikai életben, s a gyakorlat mennyiben segíti a párt és a tömegek közti megla­zult kapcsolat erősödését. Mi­vel ez ma döntő kérdés, ép­pen ezért minden türelmetlen­ség, vagy radikalizmus, mely csak a hatalmi helyzetet nézi, rendkívül veszélyes lehet. Itt ugyanis a nézetkülönbségek áthidalásának lehetőségét nem a politikai eszközökben látják, <rz érvek és ellenérvek erejé­ben, hanem az egyfajta nézetek hatalmi helyzetéből adódó túl­hangsúlyozásban. A múltban a központi szer­vek számtalan határozatot és egyéb nagy Jelentőségű doku­mentumot fogadtak el arra vo­natkozóan, hogy fejleszteni kell a lakosságnak nyújtott szolgál­tatásokat, a helyi gazdálkodást, a kisipari tevékenységet. Saj­nos, mindig csak az ígéretnél maradtak, s ezért a Szlovákia területén tevékenykedő 168 szo­cialista kisipari üzem — a he­lyi gazdálkodás és a helyi ipa­ri vállalatok, valamint a hulla­dékgyűjtő vállalat — mostoha­gyermek maradt. — Most helyre akarjuk hoz­ni a dolgot — mondotta a na­pokban tartott sajtótájékozta­tón Stefan Ardamica mérnök, a Szocialista Kisipari Vállalatok Szlovákiai Szövetsége előkészí­tő bizottságának az elnöke. — Arra fogunk törekedni, hogy védjük tagjaink érdekeit, gon­doskodjunk a kisiparosok után­pótlásáról, rehabilitáljuk a kéz­művességet, és ami a legfonto­Nem arról van, persze, szó mintha a politikában — főleg feszült társadalmi helyzetben — kizárólag csak a meggyőzés módszerei érvényesülhetné­nek ... Ami azonban ezen túl van, az már az államhatalom és annak törvényes rendje kate­góriájába sorolódik. Ez felöleli ugyan az adott társadalomban ható politikai mozgás leglénye­gét, s érdekei védelmét, ennek ellenére azonban egyetlen poli­tikai párt sem mondhat le tö­rekvésének legfontosabbjáról, hogy programjának, elgondolá­sainak tömegalapot biztosít­son ... És ma ismét ez szá­munkra a legfontosabb. S mi­vel a kommunista pártnak, mint a munkásosztály élcsapa­tának, s a szocializmus vezető erejének természetes érdeke a néphatalom, népuralom meg­testesítése, ez azt is jelenti, hogy nemcsak a stratégiának, de a TAKTIKÁ-nak is ezt az elvet kell követnie. Tetszik, vagy nem tetszik, mindenképpen sajnálatos, hogy az elmúlt évek politikai gya­korlata nem ezt a felfogást erő­sítette. A deformációk okozták, hogy a politikát — szocialista vonatkozásban is — nem egy­szer csak az „emberrel való manipulálásként" értelmezhet­jük. A vezetők személyi tulaj­donságai, felkészültségük, kor­látjaik, sőt korlátoltságuk min­den időben befolyásolták az eseményeket, így végső soron a történelmet is. Ennek ellenére a legkevésbé sem vigasztaló, ha egy korszakról csak mint a „szocializmus kreációjáról", vagy a „kispolgári szocializmus tipikus társadalmáról" beszél­hetünk, ahol „a lét értelme az sabb: tökéletesebb és sokolda­lúbb szolgálatot nyújtsunk a nagyközönségnek. Valóra válnak célkitűzéseik? Ezt majd a jövő mutatja meg. Mindenesetre igazság marad, miszerint sok-sok szakma mes­terére van szükség, hogy teljes legyen a lakosság megelége­dettsége. Tűrhetjük-e még to­vábbra is azt, hogy például mi­közben hazánkban 50 lakost kell kiszolgálnia egy kézműves­nek, az NDK-ban csupán 34-et, az NSZK-ban pedig csupán 19­et? Vagy azt, hogy a cseh or­szágrészekben egy borbélyra 1619 lakos, Szlovákiában 2310 esik? Vagy hogy Szlovákia fő­városában mindössze három üvegező üzem tevékenykedik? Kíváncsian várjuk március 12-ét, amikor a szövetség ala­kuló konferenciáján kétségte­lenül még ennél is érdekesebb — a kisipari tevékenységgel összefüggő — adatról szerzünk tudomást. jdjj .egyéni szocializmus' lett", a szabadságeszme pedig „az eg­zisztenciális igény szabadsága". (Lásd: „A. Novotný politika-ha­talom" címmel a közelmúltban megjelent tanulmányt). Ebben a vonatkozásban vi­gasztaló ugyan, hogy a párt legfelsőbb szervében január végre véget vethetett ennek a gyakorlatnak, a társadalmi és a politikai élet deformációinak. Minden politika ereje és értel­me azonban abban van, amit elképzeléseiből, szándékaiból megvalósítani képes. Éppen ezért a dolgok lényege ma ab­ban is van, hogy a politikai gyakorlat mennyiben szívlelte meg a tanulságokat, s mit tesz programjának teljesüléséért. Az az egyetlen szempont ugyan­is, hogy mit hozott január, vagy ki szavazott rá — még nem minden. Ez nem jelenthet minden időre szóló igazolást, vagy felmentést. A mai napok azt kérdezik: MIT teszünk ja­nuár érdekében. S ebből a szempontból nem árt megszív­lelni a legfontosabb MÉMEN­TÖ-t, hogy a politika ne az egyéni érdekhez, s a hatalmi harc természetrajzához igazod­jék, hanem a párt VALÖS érde­keihez. Tanulsága ennek az időszaknak az ís — és ez nap­jainkra is vonatkozik —, nem elég, ha csak a múltat vádol­juk; meg kell tanulni értékelni, s elemezni azokat a jelensége­ket is, melyek MA körülvesz­nek bennünket. S nemcsak tu­domást venni róluk, hanem kommunista nyíltsággal szól­n i is ezekről a nem egyszer ' kényes kérdésekről. Csak így j érhetjük el, hogy a j e 1 e n, ha egyszer múlt lesz, jobb minősí- I tést kaphasson, mint eddig. Mert igaz ugyan, hogy a taga- , dás mindig könnyebb, ezek a J tagadások azonban — a vétkes LENT ÉS FENT...

Next

/
Thumbnails
Contents