Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-05 / 54. szám, szerda

Alexander Dubček elvtárs beszéde (Folytatál az 1. oldalról) E célok valóra váltására kifej­tett igyekezet volt — minden bo­nyolultság és ellentét, minden konfliktus, hiba és fogyatékos­ság mellet is — az elmúlt évi tejlfidés alapvető vonása és fű szocialista tendenciája. A januárból eredő feladatok ma is döntő fontosságúak. Ezért jelentjük ki teljes ko­molysággal, hogy elérkezett a tet­tek, a gyakorlati munka, a jogok és kötelességek egyensúlyának Időszaka, amikor a vitákat hatá­rozatoknak kell követniük, a ha­tározatokat pedig egységesen kell teljesíteni. Nem engedhetjük meg, hoíy a január utáni politika szán dékai belefúljanak a szavak ára­datába. Hogy állandóan — közvet ve vagy közvetlenül — vitatkoz­zanak az olyan alapvető kérdések értelme felett, mint a politikai irányvonal megtartása, amelyet kifejezésre juttattunk a novembe­ri határozatban, vagy az olyan kérdésekben, mint a Szovjetunió­hoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatunk konszolidá­cióját célzó határozott lépések stb. Örülünk annak, hogy az utóbbi hetekben sor került a politikai élet felszínének megnyugvására, hogy az emberek többsége támo­gatta a párt és az állam vezetősé­gének álláspontját. Az elmúlt he tekben a nép döntő többsége szembeszállt a kalandor avantu­rlsta jelszavakkal és egyhangúlag kifejezésre juttatta akaratát, mi­szerint a novemberi határozatban kijelölt úton óhajt továbbhaladni. Ez társadalmunk haladé egységé­nek megerősödéséhez vezetett és egyidejűleg lehetővé tette az olyan szélsőséges, mindenekelőtt jobboldali erők elszigetelését, amelyek minden befolyásukat ar ra alapítják, hogy hangsúlyozzák jelenlegi helyzetünk kiúttalansá­gát, mesterségesen felnagyítják a nép nemzeti és politikai érdekel között fennálló ellentéteket. A szocialistaellenes nézetekről és követelményekről már nem is beszélek. Elemezzük azokat a né zeteket, amelyek alapvető ellen­tétben állnak fejlődésünk szneia­lista céljaival, és a politikai prog­ramjukat a társadalmunk által választott út ellen tanúsított el­lenállásban látják, abban, hogy felszítsák a nemzetiségi szenvedé lyeket, a torzsalkodásokat és a szovjetellenességet, elutasítják az oszfályszempontból felosztott vi­lág realitását, a demokráciának teljesen más képét propagálják, mint az akcióprogram és a no­vemberi határozat, ezt az ellenté­tes politikai erők szabad mozgá­sát szolgáló térként értelmezik, s így valójában a párt vezető sze­repét tagadják. Meggyőződésünk, ho'y az Ilyen szemléletek elleni harchnn pártunk teljes támogatást kan önöktől. Tudatosítanunk kell, hogy a fe­szültség okait még nem sikerült áthidalni. Ezért még állandóan léteznek olyan törekvések, ame­lyek szélsőséges alapállásból po­litikai konfliktusukat Idéznek elő, és a novemberi határozattői elté­rő politikai irányvonalat igyekez nek a társadalom elé terjeszteni. Nézzük például a sajtó egyes meg­nyilvánulásait és más akciókat, amelyek olyan benyomást kelte­nek, mintha a KB és az állam ve­zetősége nem törődne az ország érdekeivel, kiilső nyomás alatt állna, továbbá az olyan megnyil­vánulásokat, amelyek ismételten kétségbe vonják a helyzet norma­llzílűsára Irányuló becsületes tö­rekvésünket, támogatják a re­ménytelenség és a szkepszis érzé­sét, valamint meghosszabbítják az eszm.il és szervezeti kettősség ál­lapotát. Megértjük az emberek érzéseit, de a párt és az állam vezetőségé­ben az érzelmi magatartástól el­téén meg kell keresnünk és meg kell mutatnunk a reális kiút és a fejlődés útját, ki kell vezetni a pártot és a népet ebből a bonyo­lult helyzetből. Ez megköveteli az úgynevezett népszerűtlen állás­pontok kifejtését is. Ha a jelenlegi helyzet elemzé­séből következtetünk, a legfonto­sabb követelmény az, hogy kiala­kítsuk a társadalom egységes és tudományos Irányításának olyan feltételeit, amelyek garantálják a január utáni fejlődés demokrati­kus értékeit, és egyidejűleg meg­határozzák további fejlődésünk egyértelműen szocialista jellegét. Meggyőződésünk, hogy népűnk számára teljesen elfogadhatatlan a január előtti módszerek vissza­térése. Azonban, ha ki akarnak jutni a mai helyzetből, meg kell érteni, hogyha nincs lehetősé­günk. sem eszközünk az összes szükségletek azonnali kielégítésé­rc, az összes problémák azonnali megoldására, a vezetőségnek — ha teljesíteni akarja funkcióját — mng kell előznie, hogy a politikai életben a különféle követelmé­nyek olyan formát öltsenek, ame­lyekről eleve tudjuk, hogy csak fii konfliktushoz és megrázkódta­táshoz vezetnek. Ezt meg kell elősni, annyival is inkább, mivel az Hyen helyzet lehetőséget ad a szocialistaellenei erőknek arra, hogy az így keletkezett zavaros­ban halásszanak, hogy a hasonló helyzeteket kiélezzék, és saját cél­jaik érdekében használják ki. Semmi esetre sincs arról szó, hagy korlátozzuk a vitát vagy a különféle követelmények és néze­tek kifejezésre juttatásának lehe­tőségét. Ellenkezőleg, enélkül éle­tünk állóvízzé válna. Fellépünk a jövetben is azok ellen, akik a mai helyzetet arra akarják fel­használni, hogy felújítsák ai irá­nyítás bürokratikus módszereit, és kialakítsák a szektásság légkörét. Ezen a téren is találkozunk bizo­nyos jelenségekkel és ellentmon­dásokkal, amikor is a baloldali szektás tendencia szavakkal ugyan társadalmunk adott fejlődéséhez csatlakozik, azonban semmibe ve­szi a párt olyan új vonásalt, ame­lyek e fejlődés számára szüksége­sek, és nem veszik kellőképpen figyelembe azt az elvet, hogy a pártnak — vezető szerepe teljesí­tése érdekében — közvetlen kap­csolatban kell állnia a dolgozók, a munkásosztály, a parasztok és az értelmiségiek döntő részével, mivel ezek fejlődését szolgálja. Az Ilyen tendenciák hirdetői min­denhatónak tartják a határozato­kat, rendeleteket, parancsokat, és ignorálják az emberek között vég­zett tömegpolitlkai munkát. Ez a módszer szakadást idézne elő a párt és a tömegek között. Az ilyen kísérletek ellen is fellépünk, s hiszem, hogy Itt ls megnyerjük tá­mogatásukat. Ma az a legfontosabb, hogy a' szocialista demokrácia fejlődése sokoldalú legyen, de a világos szocialista kereteken belül, hogy olyan szabályok szerint fejlődjék, amelyek szavatolják, hogy a ki­sebbség érdeke nem nő a társa­dalmi érdekek fölé, hogy a de­mokratikus módszer lehetővé te­szi a hatékony, szakszerű és tudo­mányos irányítást, hogy a külön­féle követelmények összefonódnak a szocialista kezdeményezés egysé­ges áramlatával. Az említett el­vek tiszteletben tartása nélkül, amelyek csak a párt vezető szere­pének következetes érvényesítésé­vel biztosíthatók, a demokrácia csak fikció és rosszabb esetben anarchiává változik. Szeretnénk, ha mindnyájan meg­értenék, hogy csak úgy járhatunk el. ahogyan az a mai feltételek­nek megfelel. Nagyon keveset ér, ha általánosan jéváhagyjnk a ja­nuár utáni politika és a novem­beri határozat céljait, s ezzel egy­idejűleg radikalizálódó, irreális, korai, vagy túlzott követelménye­ket hangoztatunk, amelyeket a ve­zetőség nem fngadhat el, mivel súlyos nehézségeket Idéznének elő. Ha ki akarnnk jntni a mai hely­zetből, ha szervezetten és hatéko­nyan akarjuk megoldani a felhal­mozódott problémákat, akkor A párt. a szakszervezetek és a Nem­zeti Front közös igyekezetével a társadalmi erőket a pozitív fel­adatokra kell össznontosítanl és el kel! érni. hogy politikánk demok­ratikus alapelveit hatékonyan ér­vényesítsék a gazdaság és az ál­lani építésének gyakorlati megol­dásában. Mit kell és mit fogunk ezért tenni? Mindenekelőtt mielőbb át kell hidalni a nézetek és a szervezés kettősségét, meg kell szilárdítani életünk minden területén a CSKP vezető szerepét, mint a szocialis­ta társadalom fejlődésének döntő politikai tényezőjét, szilárdítani kell a szocialista alapelveket, mentesíteni őket a január előtti deformációktól, de a január utáni fejlődés negatívumaitól is, meg kell szilárdítani a szocialista alapelveket nemzeteink kapcsola­tában, pártunk és társadalmunk, polgáraink és az állam között. Eb­ben jelentős szerep jut a Nemzeti Frontnak és a Nemzeti Front ke­retében mindenekelfitt a Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalomnak. 0?y véliük, az elsfi helyre kell állítani a pártmunkában és a tár­sadalmi törekvésekben a valóban szocialista tudományos és ésszerű irányítást felülről le, a szocializ­mus humánus elemelnek fejleszté­sét, a közélet világos és kötelező demokratikus normálnak betartá sát, amelyek szavatolják a nép tényleges részvételét a közélet­ben, a szocialista törvényességet és a polgárok érinthetetlen sza­badságjogait, egyszersmind a tör­vények megtartását, az elfogadott kötelezettségek és kötelességek teljesítését, és kizárják a kitűzött Irányvonal megsértését. Ez többek között annyit jelent, növelni kell a Nemzeti Front súlyát, hogy az eddiginél kifejezőbb helyet kap­jon a politikai rendszerben, fej­leszteni demokratikus belsű kap­csolatait, de ki kell jelölni a pon­tos szabályokat, és határozottan el kell utasítani minden politikai tevékenységet a Nemzeti Front keretén kívül, vagy azokat, ame­lyek ellentétben állnak az NF programjával. Elutasítjuk az úgynevezett átté­telekről szóló teóriát, de a társa­dalmi szervezeteket nem olyan intézményeknek tartjuk, amelyek csak BZ emberek közvetlen érde­keit védelmezik, hanem amelyek a társadalom távlati érdekeit ia védelmezik. Ogy gondolom, ebből a szempontból a szakszervezetek sem korlátozhatják és nem ls kor­látozzák tevékenységüket csapén arra, hogy csak a bér- és a szo­ciális követelményekről gondos­kodnak, hanem szem elfitt tartják az össztársadalmi érdekeket, a gazdasági élet forrásait és fejlesz­tését ls. Sokkal nagyoCE gondot kefl for­dítani a közgazdaság fejlődésére. A január ntáni politika hatékony­ságának mércéje az Tesz, hogy ja­vul-e a közgazdasági fejlődés és až emiierek igényeinek kielégíté­se. A politika éa a közgazdaság Összefüggéseiről tavaly Ismét meg­győződtünk, amikor a hatalmi nyomás és az adminisztratív gátak felszámolása következtében kl kel­Tett elégíteni a gazdaságilag hosz­szan elfojtott igényeket, ami á bevételek jelentős növekedéséhez vezetett. Meg kell mondani, hogy ez a növekedés továbfi tart, foko­zódik az inflációs nyomás. A mos­tani párt- és állami vezetőség semmi esetre sem fogja folytatni az eímiílt évek áldatlan gyakorla­tát, amikor a közgazdasági proli­Témák megoldását a népszerűtlen Intézkedésektől' való félelem miatt évről évre halogatták. Nyíltan megmondom, hogy gaz­daságunk az el&zfi évek fejTfidésé­nek következtéSen nagyon nehéz helyzetben van. Ezért mindenek­előtt erre kell összpontosítanunk figyelmünket. A nép iránti biza­lomból keü kiindulnunk, aFSóf, hoey hiszünk érettségében és 6BI csességéb'en, hogy megérti és tá­mogatja eljárásunkat. Hisszük, hogy ax üres szavakkaT szemben előnyben részesítik a nyílt Igaz­náeot és a határozott Intézkedése­ket, amelyek ngyan átmeneti ne­hézségeket okoznak, de amelyek a jelenlegi ellentétek megoldását jelentik, és következményeiklje n lehetővé teszik gazdaságunk fel­lendülését. Véleményünk szerint Ilyen ősi szefüggésekben kelT elbírálni az előkészített vállalati törvény né­hány aspektusát is. Mindenek­elfitt tudatosítanunk ke'ff, hogy • gazdaságirányításnak milyen alap­elveit kell megvédenünk, és ho­gyan kell őket az adott konkrét helyzetben tartalommal megtölte­nünk. Számunkra kétségtelen, hogy ezek közé az aTapvetfi elvek közé tartoznak: — a vállalatok önállóságának és felelősségének fejlesztése, vi­szonylagos önállóságuk az állam­politikai szférákhoz fűződfi kap­csolatukban, és a dolgozók de­mokratikus részvétele a vállala­tok irányításában. Számunkra ma gáttl értetődő, hogy közgazdasági erftk nélkül, önálló és feleifis vál­lalatok nélkül nem ?alósu1hat meg a gazdasági reform. Kétség­telen »r. is. hogy a vállalatok fej­lesztésében biztosítani kell a tár­sadalom és az állam megfelelő be­folyásit. Enélkül nem lehet fej­leszteni a modern termelést, s mi" kevésbé lehet előkészíteni a tudományos-műszaki forradalmat. Figyelembe kell vennünk azt ls, bogy ezeket a kérdéseket milyen reális politikai és gazdasági hely­zetben oldjuk meg, mikor gyako­rolhatunk olyan gazdasági nyo­mást a vállalatokra, hogy bizto­sítható legyen a gazdaságilag ész­szerű irányításuk. Jelenleg nem létezik Ilyen egyensúly és olyan piaci kapcsolat, amely garantál­ná, hogy a vállalati érdekeket csupán ezekkel az eszközökkel felemelhetjük az össztársadalmi érdekek színvonalára. Knnek nem ismerése pedig káros következmé­nyekkel jár a társadalomra, a gaz­dasági életre, s magára a gazda­sági reform koncepciójára is. Az állam nem mondhat le azokról az eszközökről, amelyek biztosít­ják a vállalatok irányítására ható befolyását, mivel a népgazdaság fejlődéséért a társadalom elfitt fe­lelős. Az államnak ugyanakkor a polgárok, a fogyasztók oldalára kell állnia, védenie és biztosíta­nia kell életszínvonaluk emelke­dését. Ezeket az okokat kell figyelem­be venni, amikor a törvényjavas­latokat bíráljuk. Nem engedhetjük meg, hogy időhiány miatt szubjektív hibákat kövessünk el, nem engedhetjük meg, hogy az olyan jelentfis de­mokratikus létesítményeket, mint a vállalati tanácsok, hibák jelle­mezzenek. Tegnap tárgyalt a szövetségi kormány a kormányjavaslat elfi­készítéséről, amelyről Cerník mi­niszterelnök elvtárs számol majd be önöknek. Mindnyájan tudjuk, hogy a gaz­dasági problémák megoldásához vezető egyetlen út a nagyobb erő­források kialakítása. Ezért nem engedhetünk az olyan jogos kö­vetelményeknek sem, amelyek nö­velhetnék az inflációs veszélyt és az éles szociális konfliktusokat. Mindez nem csupán a központi szervek, hanem a dolgozók mil­lióinak ügye. Elvtársak, elmehe­tünk-e szó nélkül a munkafegye­lem hiányának, a felelőtlenségnek és könnyelműségnek, a tisztesség­ölést tartott az SZLKP KB elnöksége (CSTK) — Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizott­sága elnökségének tegnap dél­utáni ülését dr. Gustáv Husák, az SZLKP KB első titkára irá­nyította. Az elnökség az SZLKP KB plenáris ülésének előkészí­téséről tárgyalt, s ezzel kap­csolatban megvitatta Szlovákia és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jelenlegi politikai helyzetét. Megvitatta továbbá az SZLKP KB Ideiglenes tárgya­lási rendjére tett javaslatot is, amelyet jóváhagyás céljából az SZLKP KB plénuma elé terjeszt. Az elnökség ezt követve tu­domásul vette a Szlovák Nem­zeti Tanácsra és szerveire ez év első felében háruló legfonto­sabb feladatokat feltüntető tervjavaslatot, továbbá a Szlo­vák Szocialista Köztársaság kormányának 1969 első félévi munkatervét s a kormány ideig­lenes káderpolitikájának Javas­latát, majd a Szlovák Tanács­köztársaság kikiáltása 50. év­fordulójának alkalmából terve­zett ünnepségekről tárgyalt, s jóváhagyta az ezzel kapcsola­tos javaslatokat. Az SZLKP KB elnöksége gaz­daságreformunk néhány prob­lémájáról tanácskozva arra a következtetésre jutott, hogy fel­tétlenül nagyon megfontoltan, s következetesen kell megtenni a mélyreható szakszerű és po­litikai elbírálásra alapozott in­tézkedéseket. Az SZLKP KB el­nöksége ezzel kapcsolatban helyteleníti, hogy a szocialista vállalatokról szóló törvényja­vaslatot elhamarkodva tették nyilvános vita tárgyává, tehát még mielőtt azt az illetékes párt-, állami s gazdasági szer­vek, valamint tudományos in­tézmények sokoldalúan előké­szíthették s részletesen megvi­tathatták volna. A vállalatok relatív gazdasági önállósága törvénybe iktatásának ugyanis mindenesetre szem előtt kell tartania a termelőeszközök szo­cialista társadalmi tulajdoná­nak eddiginél hathatósabb ér­vényesülését, szocialista pia­cunk tervszerű fejlesztését, nemkülönben azt, hogy kommu­nista pártunk a népgazdaság­ban is vezető szerepet tölt be. A szóban forgó törvényjavaslat eddigi szövege a szocialista gazdaság említett jellegzetessé­geivel összefüggő alapvető fon­tosságú kérdéseket ugyanis nem juttatja kellőképpen kife­jezésre. Az SZLKP KB elnök­sége ezért úgy véli, hogy a törvényjavaslatot az említett értelemben át kell dolgozni, és ismét részletesen kell megvi­tatni a párt-, az állami és a gazdasági szervekben és a tu­dományos intézményekben. Az ellentmondást nem tűrő kije­lentések és követelmények je­lenlegi válságos helyzetünkben semmi esetre sem válhatnak népgazdaságunk javára, még akkor sem, ha bizonyos meg­oldásokra vonatkozó indokolt Javaslatokat tartalmazna. Ellen­kezőleg, okvetlenül szükséges, hogy az ezzel kapcsolatos vi­ták minél tárgyilagosabbak le­gyenek, s így lehessen megala­poznunk a gazdasági helyze­tünk fokozatos javulását célzó intézkedések előkészítését. telen árdrágítás! módszereknek, a munkaidő fecsérlésének kiáltó példái mellett? Arról van szó, hogy a szak­szervezetek váljanak a társadalmi kezdeményezés egyik Jelentfis hordozójává pl. olyan összefüg­gésekben, mint a lakásprobléma megoldása, mint a csehszlovák minőségi év. A közgazdasági kérdéseket nem azért helyezzük előtérbe, hogy el­tereljük a figyelmet a politiká­ról, hanem azért, mert éppen ezen a területen dől el a jövő hónapokban, hogy milyenek lesz­nek a feltételek a további elfire­jütáshoz. Közgazdaságunknak és társadalmunknak reális lehetősé­ge van tiszteletreméltó eredmé­nyek kivívására. Ennek érdeké­ben mindent el keli követnünk. A Központi Bizottság nagyra ér­tékeli azt az alkotű aktivitást, amely 1968 januárja után fitha­totta a szakszervezetek munká­ját és életét, s amely jelentős se­gítséget nyújtott a múlt hibáinak helyrehozásában és egész társa­dalmunk demokratikus formáinak elmélyítésében. A párt volt az, amely a jannárl időszakban a legnagyobb mérték­ben érdekelve volt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munká­jának fellendítésében és társadal­mi helyzetének megszilárdításá­ban. Ezért nem lehet helyeselni az olyan szórványos nézeteket, amelyek a CSKP vezetfi szerepét ellentétbe akarják állítani a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom fejlődésének érdekeivel. A párt vezetfi szerepe biztosít­ja, hogy a társadalom, a Nem­zeti Front és az összes társadalmi szervezetek egységesen valósítják meg a munkásosztály és vala­mennyi dolgozók érdekeit, ezért a párt vezető szerepe a szakszer­vezetek életfontosságú érdeke. A szocialista demokrácia fej­lesztése és a társadalmi szerveze­tek működéséhez szükséges tér bővítése tehát elválaszthatatlan a párt vezető szerepének érvényesí­tésétfii. Ugyanakkor hangsúlyoz­tuk, hogy nem térünk vissza ah­hoz a módszerhez, amikor a szak­szervezeteket a pártszervezetek helyettesítették. Ellenkezőleg, a társadalmi szervezetekben, tehát a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galomban dolgozó kommunisták munkája a párt vezetfi szerepé­nek fontos része, amely nemcsak a pártpolitika teljesítésében, ha­nem alkotásában ls részt vesz. A párthoz hasonlóan a szak­szervezeteknek is egyesítfi poli­tikai tényezfiként kell működniük az állam szövetségi elrendezésé­ben, hogy hozzájáruljanak a cseh­szlovák állam egységének megszi­lárdításához, a nemzetek egységé­nek megerősítéséhez, a csehszlo­vák közgazdaság integrációjához s a kulturális és tudományos élet kölcsönös gazdagításához. Pártunk a Január ntáni időszak­ban is • szocializmus építését el­választhatatlannak tartotta a nem­zeti és a nemzetközi küldetés egységétől. E szerint mérlegelte tetteit és eljárását Is. A szocialista országokhoz, első­sorban a Szovjetunióhoz fűzfidfi kapcsolataink és kölcsönös együtt­működésünk szocialista társadal­munk fejlődésének első feltétele. Mindezt kijelentjük annak tuda­tában, ami türtént, az augusztusi események reális szemlélete mel­lett, vagyis pontosabban éppen azért jelentjük ezt ki, mert mint kommunisták, mindent meg aka­runk tenni annak érdekében, hogy kölcsönös kapcsolataink tisztázódjanak, hogy felújuljon az, ami nemzetünket mindenkor jelle­mezte: a Szovjetunióhoz és a töb­bi szocialista országhoz fűződfi nyílt, őszinte kapcsolatok és az együttműködés a kölcsönös érde­kek tiszteletben tartása alapján. Ez nincs ellentétben a CSKP KB jannár ntáni politikájával, hanem éppen ennek érdekeit, megvalósí­tását szolgálja. Számunkra nem létezett és nem létezik más program. Bízunk ab­ban, hogy hasonló módon járnak el a többi szocialista államok is, és ezt elősegítik jelenlegi erősbö­dő kapcsolataink is. A szocialista országok egysége, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége korunk kategorikus követelménye. Ebből a szempontból kétségtele­nül nagy jelentőségű a kommunis­ta és munkáspártok májusi tanács­kozása. Természetesen nagyon könnyű Tenne kinyilatkoztatni a szocialis­ta országokhoz fűződő kölcsönös kapcsolatokat. Mi azonban azt akarjuk, hogy népeink internacio­nalista kapcsolatai az igazi meg­győződésen alapuljanak, valódlak és mélyrehatók legyenek. Az ehhez vezetfi reális utat az olyan konkrét tettekben látjuk, amelyekről népeink meggyőződ­hetnek és értéküket megmérhetik. Ilyen reális út a sokoldalú elő­nyős együttműködés a KGST kere­tében, a Varsói Szerződés védelmi együttműködésének fejlesztése a külső ellenséges beavatkozás el­ten, a különféle szocialista álla­mok lakosainak, érdekelnek, sa­játosságainak kölcsönös megis­merése, a kölcsönös tájékoztatás, a szocialista internacionalizmusra való nevelés, és az nlyan őszinte kapcsolatok megteremtése, ame­lyeket a kölcsönös tisztelet jelle mez. Ez az fit hosszabb, de csak ez vezet a célhoz. A CSKP feladata és kötelessége, valamint történelmi felelőssége, hogy átvezesse a nemzetet ezen a bonyolult és nehéz időszakon. Ehhez szükségűnk van az összes dolgozök és az összes társadalmi szervezetek támogatására és ezt a támogatást kérjük mindenek­elfitt a legjelentősebb szervezet­től, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomtól. (Rövidített szöveg.)

Next

/
Thumbnails
Contents