Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-04 / 53. szám, kedd

II IGY KEZDODOTT Húszéves a CSEMADOK Néhány hete ünnepeltük az Oj Szó megindulásának 20. évfordulóját. Most újabb jelentős évfordulót ünneplünk. Holnap lesz 20 éve, hogy megalakult a CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. Az esemény alkalmából átlapoztuk az 0

j Szó 20 éve megjelent példányszámait. Kíváncsiak voltunk, mit őriznek a megsárgult újságlapok, mit Írtak a szervezet alakítói, hogyan látta az eseményeket az akkori krónikás. „Demokratikus kultúrát a szlovenszkói magyaroknak!" — hirdeti már az Oj Szó 1948. december 15-én megjelent első számában a nagybetűs cím. A névtelenül közölt cikkben a többi között az olvasható, hogy meg kell adni a tömegeknek azt a lehetőséget, hogy a kultúra fejlesztésébe, elmélyítésébe, és elsajátításába cselekvően bekapcsolódjanak. A teljesült igényről, a szervezett kulturális élet megteremtéséről a krónikás többek között ezeket irta: 1949. március 5-én tartotta meg alakuló közgyűlését a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete... A küldöttek pontosan megértették, miről van szó ... A szónokok főleg a jövőről, az egyetértésről, az együttműködésről, a dolgozók közös harcáról és a munkáról beszéltek. A rövid hírek és közlemények mellett számos, névvel közölt cikk és beszámoló is tanúskodik arról, hogy két évtizeddel ezelőtt milyen szándék és elképzelés foglalkoztatta a csehszlovákiai magyarokat, hogyan kezdődött, hogyan bontakozott ki knltúrális életünk. Íme néhány szemelvény a 20 éve megjelent cikkekből: Lőrincz Gyula: „Az új évben programunkba vettük a csehszlovákiai magyar kultúrszervezetek megteremtését, létrehozását, ennek a hatáskörén belül a vidéki keretek kiépítését, a magyar dolgozók kulturális igényeinek kielégítésére, kulturális nevelésükre. Műkedvelő körök megszervezését, ezeknek megfelelő színdarabokkal való ellátását. Népszerű tudományos és elméleti előadások rendezését. Kultúrszervezeteink egyik nagyon lényeges küldetésévé tesszük a csehszlovák—magyar kultúra közötti összekötő híd megteremtését. Programra kerül a 1. és II.jokú magyar iskolák működésének a megindítása, az ifjúsági és sportszervezetek. Az újév rengeteg munkát, pezsdülő életet ígér, mi viszont áldozatkész és fáradhatatlan segítő erőket kérünk, hogy ezt a rengeteg feladatot ne csak célul tűzzük ki, hanem végre is tudjuk hajtani." (Cj Szó, 1949. január 1.) Major István: logatás nélkül terjessze és propagálja mindazt, amit valaha magyar nyelven megírtak. A selejtes, történelem-hamisító, más népek ellen uszító, irredenta, revizionista, fafi és nemzett gyűlölettől izzó ál-kultúrtermékeket éppúgy kizárja köréből, mint azokat a levitézlett kizsákmányoló osztályokat, melyek évszázadokon át nagyra növesztették a magyar nacionalizmus fattyú-hajtásait, a népet romlásba döntötték és még ma is visszasírják a múltat, osztályérdekeik elveszett paradicsomát. Csak a pozitív, a népeket összefdgó, a dolgozók nemzetközt szolidaritását hirdető kultúrtermékek találhatnak meleg otthonra a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületében... Egri Viktor: Lőrincz Gyula: „Rengeteg levelet, sürgetést kaptunk az utolsó időben, hogy mikor indul meg a kultúrmunka, a kulturális élet Csehszlovákia magyarjai között. Ezekből a levelekből, érdeklődésekből, tanácsokból különféle tervek, vágyak elképzelések alakultak ki... Nekünk, a mi kultúrmunkánkon keresztül kell bebizonyítanunk, hogy nem a Tisok és Kún páterek, de a Hviezdoslávok és Petőfik, Ady Endrék és Wolkerek, a Fuöíkok és József Attilák szelleme, kultúrája Jelenti az igazi, szoros és megbonthatatlan kapcsolatot a nemzetek között. Igy a mi számunkra elsősorban a velünk egy hazában élő szlovák és cseh nép között. Ezért a kultúregyesület egyik fő célja ápolni a szlovák és magyar kultúrközeledést. Megismertetni a szlovák kultúrértékeket az itteni magyarsággal és fordítva, — karöltve a szlovák tömeg-vagy kultúrszervekkel (pl. Matica) — a magyar kultúrértékeket a szlovák és cseh néppel ... Ápolni és erősíteni az együvétartozás tudatát, a csehszlovákiai nemzetiségekkel, csehekkel, szlovákokkal, ukránokkal .., Ilyen célokkal, ezzel a szándékkal készülünk megalapítani a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúregyesületét. Előkészületek folynak a közeli hetekben tartandó alakuló közgyűlés megszervezésére, hogy utána minél gyorsabban megindulhasson a helyi csoportok kiépítése ..." (Oj Szó, 1949. február 12.) A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete nem szigetelheti el magát az őt környező gazdasági, politikai és kultúrélet jelenségeitől, nem lehetnek célkitűzései, melyek homlokegyenest ellenkeznének a többi hasonló intézmények célkitűzéseivel és szellemével. Az egyesület működését épp- _ . . úgy, mint a szlovák vagy cseh |Uľl ffl£ľl3• kultúrintézmények tevékenységét, kell, hogy ugyanaz a gyakorlati elv hassa át: olyan kultúrát kell nyújtani a dolgozó tömegeknek, mely formájára nézve nemzeti, de tartalmára nézve szocialista. „Az ünnepély minden díszével, külső hangosságával és belső fényével lezajlott. Óhatatlanul ünnepet kell írnom a hivatalosan és szárazan hangzó „közgyűlés" helyett, mert a magyarság kultúregyesületének megalakulása és első kultúrestje valóban sok melegséggel teli igazi ünnepünk volt... Ennek az újarculatú dolgozó magyarságnak érdemes lesz eljátszani akár Moliére Duda Gyuriját, hogy az évek igájától eltemetett derűje fölragyogjon újra, ennek meg kell mutatni Shakespeare mesefiguráit, a bárányként kezessé váló bősz Ka tát, a bajtkeverő Puckot, s el kell előtte mondani Tiborc keservét, vagy Gorkij öreg Lukájának egyszerű igazságait és az újakat mind, akik arccal feléje fordulva beszélnek az új emberségről, az új emberről: róla!" (Oj Szó, 1949. március 19.) A hangsúly tehát azon van — és ez közös valamennyi, a szocializmust építő nép kultúrtörekvéseiben — hogy az a kultúra, amit nyújtunk a népnek, hü kifejezője legyen a haladás, a szocializmus eszmélnek, hogy a szocialista társadalmi rend építésének szolgálatában álljon. Ez a közös célkitűzés teszi lehetővé, hogy elhárítsunk minden akadályt, eloszlassunk minden bizalmatlanságot, mely az egymásra utalt népek kölcsönös megértését megnehezítené, vagy késleltetné. Legyen tehát ez a kultúregyesület a magyar és szlovák dolgozók közötti testvéri megértés és szoltdaritás melegágya." (0) Szó, 1949. március 12.) „Érsekújvár kultúrhagyományaihoz híven első a vidéki városok sorában, amely a komoly és nagyfontosságú feladatot kellő megértéssel és szervezőkészséggel magáévá tette és március 20-án délelőtt 10 órakor megtartotta a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének alakuló közgyűlését. A bejárat előtt várakozó csoportok tárgyalják, mérlegelik az eseményt, amelynek megvalósulását szinte nem akarják elhinni. Öröm, meghatottság, tartózkodás, kétkedés, várakozás az arcokon, öregek, fiatalok, az üzemek dolgozói kendős nénikék. A terem is ünnepélyes külsőt öltött. A falakon „Éljen a szlovák—magyar együttműködés", „Világ proletárjai egyesüljetek" feliratok." (Oj Szó, 1949. március 26.) Száraz József Fellegi István: „A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének nem lehet az a célja, hogy vá„...a magyar ifjúságnak ls megadatott azon lehetőség, hogy a Szlovák Ifjúsági Szövetségen (Sväz slovenskej mládeže, röviden: SSM j belül szervezkedjék és nyelvének szabad használata mellett olyan művelődési és egyéb munkát végezzen, mint a szlovák ifjúság. Felhívjuk szervezkedésre a magyar Ifjúságot, amely oly módon történik, hogy belépnek a már létező SSM helyi csoportokba. Ahol ilyen csoport nincs, ott flj csoportot létesítenek. Az új csoport létesítéséről ki kell értesíteni a helyi hatóságot és az SSM Jérásl titkárságát." (Oj SzA, 1949. március 19.) „Egy hónapja annak, hogy Bratislavában megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. Szlovákia magyarlakta vidékeinek 200 kiküldöttje lerakta alapkövét egy felépítendő bástyának, melynek hivatása az, hogy kincsesháza és fegyvertára legyen egy harcos, népi kulturális mozgalomnak, mely a kultúrát nem elefántcsont-toronyból nézve önmagáért a kultúráért — hanem a népért müveit, a népből meríti annak elemelt és csiszolt, nemesített formában visszaadja azt a népnek." (0] Szó, 1949. április 1B.) összeállította: BALÁZS BELA Losonci kezdeményezés Megünneplik Kármán József születésének 200. évfordulóját Közismert, hogy haladó kultúránk nagyjainak az emlékét féltő szeretettel ápoljuk. A nagykaposi Erdélyi János, a komáromi Jókai Mór, a rimaszombati Tompa Mihály, az alsószertegovai Madách Imre, az andódi Czucor Gergely és több más neves személyiség évfordulójának megünneplése kibontakozó kulturális életünknek egyegy fontos állomása. Emlékünnepélyeink sora rövidesen újjal gazdagodik. A losonci Kármán József Irodalmi és Művelődési Kör vezetőségének a kezdeményezésére a losonci járási nemzeti bizottság, a CSEMADOK losonci járási vezetősége és a füleki járási múzeum március 21—22—23-án — Kármán József születésének 200. évfordulója alkalmából — nagyszabású emlékünnepélyt rendez Losoncon. Kármán József a felvilágosodás korának egyik legeredetibb gondolkodója és Bessenyei György mellett a legművészibb prózaírója Losoncon született és Losoncon halt meg. Kármán éles szavakkal bírálta a feudális magyar társadalom kulturális elmaradottságát. A műveltség terjesztésében elsősorban a szépirodalomnak és az eredeti, anyanyelven Irt műveknek tulajdonított nagy fontosságot. A nemzet csinosodása című, ma ls sokat emlegetett, klasszikus értékű tanulmányaiban Bessenyei György felvilágosult művelődés-politikai programját fejlesztette tovább. Az ugyancsak haladó, a felvilágosodás nagyjainak eszméiből gyökerező irodalmi programját fő művében, a Fanni hagyományai című napló- és levél formában megírt szentimentális regényében körvonalazta. A losonciak azzal, hogy megünneplik e kiemelkedő író és haladó gondolkodó évfordulóját, dicséretet és támogatást érdemlő tettre szánták el magukat. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya által is támogatott három napos emlékünnepély alkalmából Losoncon emléktáblát lepleznek le, rendbehozzák Kármán József sírját, országos szeminárium keretében előadást tartanak az író életéről, nyelvezetéről, műveiről, bemutatják a Kármán József—Szabó Magda: Fanni hagyományai című egész estét betöltő színművet, az ünnepeltet idéző dokumentumokból kiállítást, Kármán, a kortársak, a losonci és környéki Írók alkotásaiból irodalmi estet, valamint ünnepi akadémiát rendeznek. A gondosan előkészített emlékünnepély iránt országosan nagy az érdeklődés. Jbf Krúdy-emléktábla Podolinban ? A világ nyomdáiban naponta készülnek az újabb, egyre újabb könyvek. Milliárdokkal kifejezhető szám sem érzékelteti tán, milyen könyvözön szabadul a földkerekség lakóira. És mégis, aránylag szerény azoknak a műveknek száma, melyekre visszaemlékszünk, amelyek nyomot hagytak bennünk, amelyek olvasásakor különleges hangulatba kerültünk. Krúdy könyvei ilyenek. Ezt manapság szinte mindenki elismeri már, sőt, a színpadot is meghódította varázsával az európai rangú magyar klaszszikus. Elég talán ha Darvas Iván nyilatkozatára gondolunk. Darvas szuperlativuszokban beszél Krúdy könyveiről, müveiről. A Vörös postakocsit óriási érdeklődés kiséri a Vígszínház előadásain. Bizonyára sokan tudják azt is, hogy Krúdy évekig élt Podolinban (Podolinec), a Tátra behavazott fenyvesei, a makulátlan levegő, a hegy emberei között. Most van szó arról, hogy Podolin egyik Krúdyt idéző épületén emléktáblát helyezzenek el. A részletekről Gyüre Lajos, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság kulturális ügyosztályának alkalmazottja tájékoztat. — A kezdeményezés magyarországi eredetű. Tavaly levelet kaptam a Veszprém-megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalától. A levélben azt közölték, hogy Balatonfüreden Hviezdoslavra szeretnének emlékezni, mert az a céljuk, hogy minden neves személyiséget, akinek köze volt a magyarokhoz és a Balatonhoz, szobrokon vagy emléktáblákon keresztül bemutatnak a forgalmas üdülőhely látogatóinak. Cserébe azt kérték, hogy emléktáblát helyezhessenek el Podolinban. Az illetékes szervek beleegyeztek ebbe, készült az emléktábla is Magyarországon, s tavaly októberben következett volna el a leleplezés pillanata. Az augusztusi események azonban fölborították a terveket. Ez év januárjában ismét levelet hozott a posta. A veszprémiek úgy érzik, konszolidálódott a helyzet, s megindulhatnak az emléktábla elhelyezésének szervezési munkálatai. Azt az épületet, amelyben Krúdy alkotott és élt, útépítés miatt lebontották. A táblát így valószínűleg az iskola falán helyezik el. Most arra törekszünk, hogy mielőbb megvalósítsuk a régi tervet, mert a kerületi nemzeti bizottságok feloszlásával bonyolódna az ügy, újból kellene kezdeni mindent. Mind Krúdy, mind Hviezdoslav rendkívüli érték. Műveik, humanizmusuk kincs. Reméljük, hogy az emléktábla mielőbb rendeltetési helyére kerül, s a leleplezési ünnepség nem szűkkörű társaság eseménye, hanem mindkét ország jelentős egymáshoz-közeledése lesz a kultúra területén. /bt/ A komáromi Magyar Területi Színház bemutatót tart március 26-án: előadja Háy Gyula: Isten, császár, paraszt című történelmi színművét. A darab bejárta egész Európát, főleg Németországban és Ausztriában aratott nagy sikert. Budapesten csak a felszabadulás után tűzhették műsorra. Hazánkban először kerül színre Komáromban. A darabot Beke Sándor rendezi, a díszleteket Platzner Tibor, a jelmezeket Nagy Eszter tervezte. Képünk a darab olvasóprőbáján készült. Turner Zsigmond, Thirring Viola és Gálán Géza figyelik a rendező útmutatásait. (Nagy László felvétele)!