Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-29 / 75. szám, szombat

L HÉTVÉGI HIRMAGYARAZATUNK 1 Operettlázadás a nemzetközösségben Tíz nappal ezelőtt három angol fregattról mintegy 440 főnyi brit rohamosztagos, ún. vörös ördög (red devil) szállt partra a Karib-tenger szigetvilágának egyik legki­sebb korallzátonyán, a 90 négyzetkilométer területű és hat­ezer lakosú Anguilla szigeten. Nem ütköztek ellenállásba a függetlenséget egyoldalúan kikiáltó szigeten, melynek kormányfője, Ronald Websster New Yorkba, az ENSZ szék­helyére sietett, útközben mozgósítva az Antillák szigetvi­lágának a közvéleményét. London beavatkozásának tlznapi eredménye: A sziget lakossága passzív ellenállást tanúsít, s a polgári ellenállók máig is akadályozzák Anthony Lee brit főbiztost hivatalának elfoglalásában. KÜSZ ELLENSÉGES KATONAI CÉLPONTOT TÁMADTAK a dél-vietnami hazafiak Közzétették a Vietnamban elesett amerikaiak névsorát néhány sorban 0 „Rabszolgák" és „rabtartók" A történtek, illetve szélesebb összefüggéseik megértése vé­gett olvasóinknak valamelyest bemutatjuk Anguilla szigetét. Hatezer főnyi lakossága rab­szolgák, kalózok és ír beván­dorlók leszármazottja. Anguilla 1783-ban lett brit gyarmat, s a sziget viszonyai azóta sem so­kat fejlődtek. Miután a hatvanas években fömegjelenséggé vált az egyko­il gyarmatok felszabadulása, Anglia — történelmi preceden­sekből okulva — általában nem ellenezte gyarmatainak névle­ges függetlenségét, ám ügy rendezte a dolgokat, hogy a ré­gi gyarmatok továbbra is az anyaországtól függő, hivatalo­san önálló államokká váljanak. Trinidad és Tobago, Jamaica, Barbados stb. kivívta nemzetkö­zösségben függetlenségét. Am a Szélcsendes-szigetek Kls-Antil­lák csoportjához tartozó An­guillának más sorsot szánt London. Ogy akarta megőrizni gyarmataként, hogy nem külön rendezte vele viszonyát, mint a többi felszabadult gyarmattal, hanem létrehozta a szomszédos St. Kitts, Nevis és Anguilla szövetségét, s ezzel a J.ársull állammal" lépett nemzetközös­ségi viszonyba. Ennek a furcsa államalakulatnak a székhelye a St. Kitts szigeten levő Basse­terre-ben volt, mert az Itteni kormány a legjobb eszköznek bizonyult London kezében, hogy továbbra is függő hely­zetben tartsa antillai szigeteit. Anguilla népe azonban meg­elégelte a „társas viszonyt". 1967 februárjában jött létre ez a szövetség, de júliusban már felbomlott: Anguilla kinyilvání­totta függetlenségét. London gyanakodva figyelte a fejlemé­nyeket, de egyelőre nem Inter­veniált Akkor sem riadózta­tott, amikor tavaly nyáron nép­szavazás keretében Anguilla népe kimondta: teljesen szakit a Brit Nemzetközösséggel (a szavazásra jogosultak közül 1818 a teljes függetlenségre szavazott, csak öten voltak el­lene. (A nyári népszavazás eredményét most akarták érvé­nyesíteni, s ezt akadályozták meg a brit rohamosztagosok. # Old England for ever? Talány, hogy miért volt szük­séges a hagyományos brit gyar­matpolitika legdurvább eszkö­zeinek alkalmazása egy Je­lentéktelen kis korallsziget el­len? Presztízsből? Hisz London a gyarmattartó hatalmak között nemegyszer a legjózanabbnak bizonyult, mert a helyzet ki­éleződését kerülve, a legkisebb ellenállás útját követve próbál­ta megőrizte birodalma marad­ványait. Ogy látszik valaki a londoni kormányban elvesztette Józan ítélőképességét, s olyas­mit okozott, amivel Anglia nem nyert semmit, viszont nevetsé­gessé tette magát. Az anguillai hadsereg nem tanúsított ellenállást, viszont a lakosság ökölbe szorított kéz­zel, szidalmakkal, köpködéssel fogadta a „hívatlan vendége­ket", akik röpcédulákon azt bi­zonygatták, hogy a lakosság érdekében vonultak be, mert a hatalmat a maffia, az olasz eredetű, hírhedt Cosa nostra nevű amerikai bűnszövetkezet vette át a szigeten. Szóval ők csak a lakosság javát akarják, s ezt fogja biztosítani Anthony Lee kormánybiztos. A londoni kormány az elha­markodott katonai beavatkozás­sal lényegében semmit sem ért el. Viszont ellenszenvet váltott kt magával szemben a közvéle­ményben. A sajtó bírálatával szemben szánalmasan hatnak Stewart külügyminiszter kép­mutató szaval: „Nem akarjuk, hogy Anguilla népe olyan ura­lom alatt élfen, amelyet nem akar". Tényleg az „Old England", a birodalom régi, már elvesztett dicsőségének megteremtése, il­letve visszaszerzése volt a brit beavatkozás célja? Akkor vala­ki az illetékes helyen nagy baklövést követett el. A New Yorkból hazatérő Webster sze­rint „a britek rádöbbennek, hogy hibát követtek el, amikor megszállták a szigetet. Rájön­nek arra, hogy tiszteletben kell A Hanti­ó c e cŕ /? SMRC^ L ANGUILLA J 9 KEVl S ^AHTICÜA &D0M1NICA öSAINT tUCIA 0 BARBADOS ^TWNipAD #'» TOBAGO venezueiaV tartanluk a nép akaratát, mert egyedül a nép hívatott dönteni az ország fövöjéért". % Mit hoz a jövő? Anguilla körül vannak még ho­mályos kérdések. Webster, aki még Januárban fennen hangoz­tatta, hogy beavatkozás esetén az anguillaiak az utolsó embe­rig harcolni fognak, most elra­gadtatással beszél a lakosság passzív ellenállásáról, s kije­lentette: „Anguilla nem akar telfes önállóságot, a nemzetkö­zösségben akar maradni, de ragaszkodik a brit csapatok ki­vonásához." Minden jel arra vall, hogy alkudozásra kerül sor. Jamai­ca, Trinidad és Tobago eltíélte a brit beavatkozást, s ez bizo­nyos nyomást Jelent e szigetvi­lágban gazdaságilag és straté­giailag érdekelt Angliára. Ugyanakkor Websterék szeret­nék „megfejni" Londont — ed­dig már 120 000 dollár fejleszté­si hozzájárulásra kaptak ígére­tet. London kénytelen lesz ezt teljesíteni, hisz Anguilla teljes függetlensége éppen azért volt szálka a szemében, mert az amerikai társaságok máris ott voltak: állítólag Játékkaszinók és szállodák klépftftésével tu­risztikai paradicsomszigetté akarták varázsolni a korálzá­tonyt. Ezt pedig London nem tudná elviselni, ezért kellett kitalálni a vendégeket sarcoló maffiáról szóló mesét. Tehát az anguillai „operettkaland" hát­terében Ismét nagyhatalmi ér­dekek összeütközése áll. A Jelenleg lehetségesnek tar­tott három megoldás: a teljes függetlenség, a három sziget társasviszonyának felújítása és a brit unió közül az utóbbi tű­nik a legvalószínűbbnek: ez pe­dig Anguilla szabad szövetsége Angliával, ami csakis kompro­misszum eredményeként való­sulhat meg. LÖRINCZ LÁSZLÓ Saigon — A dél-vietnami sza­badságharcosok rakétákkal, ágyúkkal és aknavetőkkel ismét 20 ellenséges katonai célpontot vettek tűz alá. Az amerikai ka­tonai szóvivő szerint a kiszemelt célpontok között volt a 101. amerikai ejtőernyős hadosztály főhadiszállása, a Plei Ku-i pa­rancsnoki központ és légitá­maszpont, a Saigon közelében állomásozó első és a 25. gyalo­gos hadosztály két tábora és a deltavidéken tevékenykedő 9. amerikai gyalogos hadosztály törzskarának szálláshelye. Ez utóbbit már két nap'pal ezelőtt is súlyos tüzérségi támadás ér­te, de a sajtó képviselőinek megtiltották, hogy a helyszínről tudósítsanak. Az amerikai parancsnokság sajtótisztje szerint a DNFF újabb támadást indított az ún. északt fronton ts. Az amerikai közlemény szerint az 5. gépesí­tett hadosztály alegységei ezt a támadást meghiúsították. A tisztogatást végző amerikai csa­patokat váratlanul ismeretlen nagyságú „kommunista erők" támadták meg nshézgéppuská­val és gránátvetőkkel. A csata majdnem kilenc órán át tartott. Az amerikaiak azt állítják, hogy 120 ellenséges katona holttes­tét számolták össze. Saját vesz­teségeik mérlege 44 harcképte­lenné vált katona. Washington — Az amerikai törvényhozás naplója (Congres­sional Recordj 121 oldal terje­delemben 31 379 nevet nyomta­tott kl legutóbbi számában: a vietnami háború amerikai ha­lottainak a nevét. A listát Paul Ftndley republikánus képivelő kérésére tették közzé a kiad­ványban. A képviselő sürgette Nixon elnököt, hogy az újabb áldozatok elkerülése érdekében haladéktalanul tegyen lépéseket a háború folytatása ellen, és kezdje meg az amerikai csapa­tok kivonását Vietnamból. Hanoi — A felszabadítási hír­ügynökség ismerteti a DNFF Központi Bizottsága szóvivőjé­nek nyilatkozatát arról a javas­latról, amelyet az Egyesült Ál­lamok és a dél-vletnaml rezsim terjesztett elő a titkos tanács­kozásokra vonatkozóan. A szóvivő a jelenlegi helyze­tet körvonalazva elmondotta, hogy az Egyesült Államok a legutóbb elszenvedett kudarcok ellenére fokozott hevességgel bombázza Dél-Vietnam falvait és városait, erőlteti a „gyorsí­tott pacifikálás programját", tengerészgyalogságot küldött Laosz területére, s azzal fenye­getőzik, hogy a háborút kiter­jeszti Kambodzsára is. Az Egye­sült Államok mindenáron igyek­szik fenntartani és támogatni a saigoni lakájkormányzatot. Az amerikalak és a dél-vietnami rendszer megbízottai a párizsi konferencia eddig lezajlott ülé­sein kitértek az alapvető prob­lémák elől. Ez a probléma pe­dig nem más, mint az amerikai és más csapatok teljes és felté­tel nélküli kivonása Dél-Viet­namból. A fent említett maga­tartás miatt azonban a párizsi értekezleten nem értek el sem­miféle haladást. AZ USSZMÁL MÉG SZÁLNAK A FEGYVEREK Kína készülődik a pártkongresszusra Moszkva — A Damanszklj­sziget környékén még mindig sor kerül kisebb-nagyobb tűz­harcokra. Borzenko ezredes a moszkvai Pravdában beszámol egy éjszakáról, amelyet a ha­táron töltött. A kínaiak az éj­szaka — írja Borzenko ezredes — ágyú- és géppuskatüzet zú­dítottak a szigetre. Később kí­nai határőrök érkeztek a szi­getre, akiket azonban a szov­jet katonák visszaszorítottak. A beszámoló szerint a Daman­szkij-sziget melletti Kirinszklj­szigettel szemben a kínai olda­lon parancsnoki figyelőállást építenek. Tokió — Különböző előjelek­ből arra lehet következtetni, hogy a Kínai Kommunista Párt kongresszusát még április ele­jén összehívják — frja a tokiói Simbun kínai tudósítója. A Ja­pán tudósító arra hívja fel a figyelmet, hogy a főváros utcái egyszeriben megváltoztak, min­denütt rend, tisztaság van, a fa­lakról eltűntek a régi jelszavak — egyszóval lázas készülődés tapasztalható. A Simbun cikke szerint a kí­nai pártvezetők még a júniusi moszkvai világértekezletet meg­előzve szeretnék bemutatni a világ előtt az új, Mao eszméin alapuló párt típusát. A japán tudósító figyelemmel kíséri az usszuri határincidens­sel kapcsolatos kínai álláspont alakulását. Az utóbbi időben ugyanis a kfnaiak nemcsak tör­ténelmi-területi argumentumok­kal támadják a Szovjetuniót, hanem élesen bírálják a szocia­lista álllamok közötti kapcsola­tokat. A kínai lapok egyre több­ször bírálják az ún. „korláto­zott szuverenitással" kapcsola­tos elveket is. Elítélték Olahot Bécs — A bécsi esküdtszék pénteken délelőtt egy évi sú­lyosbított börtönre ítélte Franz Olah volt belügyminiszter, a Szakszervezeti Szövetség egy­kori elnökét. Olah, akit 1964­ben a Szocialista Párt visszahí­vott a kormányból, majd ki is zárt soraiból, sikkasztásért és csalásért állt a bíróság előtt. A vád szerint önhatalmúlag hasz­nálta fel a szakszervezetek mil­lióit. A perben kiderült az is, hogy Olah — az amerikai tit­kosszolgálattól kapott ugyan­csak milliós összegekből — az ötvenes években titkos, föld­alatti antikommunista fegyveres szervezetet hozott létre, amely néhány évvel ezelőtt még fenn­Wilson—Gowon találkozó Lagos — Wilson brit minisz­terelnök, aki csütörtökön repü­lőgépen érkezett Londonból La­gosba, pénteken megkezdte tár­gyalásait Gowon tábornokkal. A Reuter értesülése szerint a megbeszélések középpontjában a Nigériának szóló angol fegy­verszállítások és Blafra bombá­zásának kérdése áll. Gowon tá­bornok várhatóan a fegyverszál­lítások folytatását kéri, hogy végső csapást tudjon mérni Blafrára. A Reuter lagosi tudósítója szerint Wilson esetleg Indít­ványt tesz Biafra bombázásá­nak szünetelésére, s új béke­tárgyalások megkezdésére. állott. E kérdésben, bár az il­legális szervezkedés természe­tesen Ausztriában is tilos, kom­munista képviselők feljelentése ellenére nem vonták felelősség­re Olahot és társait. Az Olah-per sok kérdőjelet hagyott nyitva. Szinte elképzel­hetetlen, hogy a Szocialista Párt más vezetői semmit na tudtak volna Olah tevékenysé­géről. A bíróság „tapintata" kö­vetkeztében teljes homályban marad az amerikaiak pénzelte kommunistaellenes fegyverke­zés kérdése is. Az ftéletek az Olahék okozta sokmilliós nagyságrendű kárhoz viszonyítva rendkívül enyhék. SIRHAN gyilkossági perében négyhetes kihallgatássorozat után befejeződött a védelem tanúinak felsorakoztatása. A vá­delem 29 tanút, köztük nyolc pszichológust és Ideggyógyászt hallgatott kL Azt kívánta bizo­nyítani, bogy Sirhan szellemi fogyatékossága miatt képtelen volt Róbert Kennedy meggyilko­lását módszeresen előkészíteni. WILLIAM McLEANT válasz­tották meg a skóciai bányászok szakszervezeti szövetségének főtitkárává. McLean 1937-től tagja a kommunista pártnak, s neve Ismert a haladő moz­galmakban. MA KEZDŐDIK Varsóban a Lengyel Egyesült Néppárt V. kongresszusa. E párt Lengyel­országban jelentős szerepet ját­szik a mezőgazdasági politika kialakításában. AICSI japán külügyminiszter a kormány ülésén közölte, hogy Icsiro Kavaszakl argentínai nagykövetet megfosztják tiszt­ségétől a „Leleplezett Japán" című könyvében közölt helyte­len nézetei miatt. GARY POWERS, az 1960-ban Szovjetunió felett lelőtt U—2 kémrepülőgép pilótája vissza­emlékezéseit írja. A könyv Jö­vő év májusában jelenik meg a piacon. TAGE ERLANDER svéd mi­niszterelnök és Torsten Nilsson külügyminiszter április köze­pén Románlába látogat. A svéd államférfiakat Maurer román miniszterelnök hívta meg. DDCKWITZ nyugatnémet kül­ügyi államtitkár az elmúlt he­tekben tárgyalásokat folytatott a három nyugati nagyhatalom képviselőivel egy NSZK—Szov­jetunió közötti légijárat megte­remtésének lehetőségeiről. MINTEGY KÉTSZÁZ anguillai lelkes ünneplése közepette visszaérkezett Ronald Webster, a kis Karib-tengeri sziget el­nöke, aki Washingtonban és New Yorkban járt. A tömeg lel­kesedése csak nőtt, amikor Webster kijelentette, nem haj­landó Angliával tárgyalni An­guilla Jövőjéről, amíg nem von­ják kl a brit csapatokat a szi­get területéről. Pénteken érke­zik Angulllába lord Ca radon, Anglia ENSZ-küldötte. A KENNEDY-FOKRÚL fellőt­ték a Mariner 7. Mars-rakétát. A Mariner 7-nek, ugyanúgy, mint az egy hónappal ezelőtt fellőtt Mariner 8-nak az a fel­adata, hogy felvételeket készít­sen a Mars felszínéről és fel­világosításokat szolgáltasson ar­ról, hogy van-e élet a bolygón. A csaknem egyórás késéssel ki­lőtt amerikai Mars-rakétán technikai nehézségek mutatkoz­tak, amelyek technikusok vé­leménye szerint veszélyeztethe­tik a rakéta sikerét. DE GAULLE francia elnök tegnap fogadta Costa Mandsz argentin külügyminisztert, aki hivatalos látogatásra érkezett Franciaországba. A háromne­gyedórás beszélgetés fő témája a két ország közötti kapcsola­tok fejlesztése, illetve Francia­ország és Latin-Amerika viszo­nya volt. NIXON elnök tizenöttagú bi­zottságot alakított, amelynek feladata a kötelező katonai szolgálat megszüntetésére vo­natkozó terv kidolgozása. Az el­képzelések szerint az amerikai hadseregnek csupán önkénte­sekből kellene állnia. A bizott­ságnak ez év novemberéig kell kidolgoznia jelentését. MM VITÁK A BUDAPESTI FELHÍVÁSRÓL Bonn — Nyugat-Németor­szágban mindmáig gyűrűznek a viták a Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületének budapesti felhívással kapcso­latban. Az álláspontok külön­bözőek, attól függően, kl meny­nyire ragaszkodik a hivatalos bonni politika alapelveihez. Pénteken ismét nyilatkozatot tett közzé Wehner össznémet­ügyi miniszter, a Szociáldemok­rata Párt alelnöke. Kifejtette, hogy a szövetségi kormánynak és minisztériumának elsőrendű feladata tanulmányozni, vajon miként lehetne összeköttetést teremteni, Illetve közvetlen pár­beszédet kezdeni az NDK kor­mányával: Az NSZK kormánya felkészült a tárgyalásokra, Je­lentette kl Wehner miniszter, s hozzáfűzte, hogy az NDK nem­zetgyűlése 1968. augusztus 9-én felhatalmazta az NDK minisz­tertanácsát, hogy tárgyalásokat folytasson Bonnal. Semmi sem áll a tárgyalások útjában, hang­súlyozta a miniszter. Az NSZK nem akarja megsérteni a Né­met Demokratikus Köztársaság területi integritását, sem népei­nek szuverenitását. Ezek után viszont Wehner miniszter fellépett az NDK el­ismerése ellen. Az NDK elisme­rése — mondotta — belenyug­vás lenne a kettéosztottságba, s nem vezetne eredményre.

Next

/
Thumbnails
Contents