Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-28 / 74. szám, péntek

Mikor lesz elég lakás? Szlovákiában 1968-ban összesen 30 674 lakást adtak át az építők, vagyis a tervezett mennyiség 99,7 százalékát. A lakásépítkezések formált tekintve ez a szám így oszlik meg: közületi építkezések 4247, szövetkezeti építkezések 13 344, vállalati építkezések 406, és egyéni lakásépítkezések, családi ház jellegggel 12 007 lakás. Ami a tervteljesítést illeti, a legkedvezőbb helyzet az egyéni építkezések terén volt. Itt 307 lakás épült fel terven felül. A szövetkezett lakásépítkezések keretében 512 lakás hiányzott; itt a legnagyobb lemaradást a közép-szlovákiai kerület mutatja ki, aho! 1968-ban a tervezettnél 306 lakással adtak át kevesebbet. Kedvezőtlen jelenség volt az is, hogy az átadott lakások egyharmadának építését a múlt év decemberében fejezték be (10 516 lakásegységet). Ez jellemző a lakásépítkezések valamennyi formájára. Ez a tény természetesen kihatással volt a kivitelezési munkák minőségére és teljességére is. Az egyéni lakásépítkezések terén a múlt év decemberében az egész évre tervezett 12 400 lakásból 4393 építését fejezték be és adták át. Az év végén 55 000 volt a be nem fejezett lakások száma, ezek közül 35 000 esik az egyéni lakásépítkezésekre. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának programnyilatkozata évi 34 000 lakás felépítését Irányozza elő. 1969-ben a gazdasági irányelvek ezt a következőképpen biztosítják: az építőipari vállalatok átadnak 20 103 lakást, a szövetkezeti építkezés keretéVan-e kiút? A Szlovákiai Cigányszövetség megalakulásával új fejezet kezdődött az itt élő cigányság életében. A létminimum feltételeinek megteremtését várjuk tőle. Az új lehetőségek realizálása közben számolnunk kell az előítéletekkel is. Éppen ez az ami engem nem tesz derűlátóvá. Köztudomású, hogy a cigányerkölcs túlságosan „szabad", mely nemigen kedveli és nem is nagyon tűri a „kereteket". Ennek egyik legkifogásolhatóbb jelensége, hogy a kötelező iskolalátogatás ellenére sem lehet a cigánygyerekeket tanulásra bírni. Nos, meg kell mundanunk azt is nyíltan, hogy a vegyes iskolákban nem a legideálisabb a cigánygyerekek sorsa. „SzUleink nem győzték a DDT port vásárolni, tanítóink meg a lopások miatti razziákat." (Idézet Zácsek Erzsébet cikkéből: Oj ifjúság, 1968, okt. 22.) Hogy mennyire reális, vagy túlexponált ez a megállapítás, engem most nemigen izgat, az azonban bizonyos, nem „véletlenül" került a cikkbe. Nem vagyok pedagógus, de a fajtámbeliekkel való érintkezés folytán nemegyszer találkoztam hasonló esetekkel, s elmondhatjuk: általában az a szélsőséges „elmélet" uralja az iskolákat. Így bát „elemi" lehetőségeink is nagyon viszonylagosakká válnak. Általában e „higiéniai borzalom" elmélet érintkezési pontján kap rövidzárlatot a cigányok lakáskérdés megoldását célzó társadalmi törekvés is. A kérdés magától adódik: van-e kiút? Ha a kérdést az akcióprogram szellemében vizsgáljuk, még a nehézségek ellenére is azt mondhatjuk: van. Hogy a szervezet nyújtotta lehetőségből mennyit tudunk megvalósítani, arról még korai beszélni; annyi azonban bizonyos, hogy addig, amíg nincs önálló sajtónk, nemigen tudjuk a cigány értelmiséget tömöríteni és a szervezet tagságát sem lehet jelentősen befolyásolni. Az önálló folyőirat megjelenése tehát létfontosságú követelmény. Az „á"-t, illetve az első lépést megtettük: van intézményes szervezetünk. Most már lehetővé kell tenni, hogy b-t la mondbassunkl Hogy bizonyíthassunk . .. H O B V Ä T H ISTVAN ben önsegélyesen felépül 1310 lakás, és egyéni építkezéssel 12 500 lakás. Az említett lakásmennyiségből az építkezések formáját tekintve a helyzet a következő: a közületi (volt állami ) építkezések keretében elkészül 4775 lakás, kedvezményezett szövetkezeti formában 7369 lakás, rtem kedvezményezett szövetkezeti formában 2119 lakás, stabilizációs célokra 1235 lakás és a vállalati építkezések keretében 4605 lakás. A szövetkezeti lakások építését 18 százalékban a szövetkezetek saját eszközeikből, 23 százalékban hosszú lejáratú bankhitelből, és hozzávetőlegesen 50 százalékban visszatérítés mentes állami hozzájárulásból finanszórozzák. Visszatérítés alól mentesített hozzájárulást nyújt az állam közvetlenül a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban dolgozók lakásépítkezéseihez, tekintet nélkül arra, hogy az építkezés szövetkezeti, . vállalati, vagy egyéni formában valósul-e meg. A pénzügyminiszter 137/68. számú rendelete értelmében szövetkezeti alapon történő és 1969. január elseje után megkezdett építkezéseknél az állam minden egyes lakás kivitelezéséhez 7200 koronával járul hozzá (tekintet nélkül a lakás nagyságára), és 910 koronával a házban levő lakások hasznos terének minden négyzetmétere után, amennyiben ez a terület lakásonként nem haladja meg a 85 négyzetmétert. Az egyéni lakásépítkezéseknél még ennél ls nagyobb a támogatás mértéke. Az eddigi rendelkezésekkel szemben az űj rendelet a következő változásokat hozza: új családi házak építéséhez és olyan már meglevő családi házak újjáépítésénél, ahol ezzel az építtető új önálló lakásegységre tesz szert, a vállalatok 25 000 korona összegig terjedő kölcsönt nyújthatnak abban az esetben is, ha az építést kivitelező vállalat végzi. 35 000 korona összegig terjedő kölcsönt nyújthatnak akkor, ha az építkezés társadalmilag hatékony módon történik, vagyis iker-, illetve csoportos házak épülnek, vagy pedig ha egy építtető úgy építkezik, hogy a családi házban legalább két önálló lakásegységhez jut, vagy ha a családi ház a cseh határvidéki járások valamelyik községében épül. Azoknak az építtetőknek, akik munkaadójuktól nem kapnak stabilizációs kölcsönt, (pl. a költségvetési és hozzájárulásos alapon működő szervezetek dolgozói), a nemzeti bizottságok nyújthatnak kölcsönt, éspedig 15 000 koronáig terjedő összegben, illetve csoportos házak építéséhez, vagy a határvidéki járásokban folyó építkezéshez 25 000 korona összegig. Amennyiben olyan dolgozóról van szó, akinek helyhez kötése a nemzeti bizottság érdeke, a kölcsön nagyobb összegű is lehet és 25 000-től 35 000 koronáig terjedhet. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy segítsen főképpen az orvosok és a pedagógusok lakásproblémái megoldásában, s ezeknek a munkaerőknek helyhez kötésében. A nemzeti bizottságok eddig családi ház építéséhez csak 10 000 korona összegben nyújthattak kölcsönt. A lakásépítkezés — noha ez egyik legfőbb feladata társadalmunknak, s az marad a jövőben is — állandóan nagy problémát jelent, melynek megoldása még mindig elmarad a társadalom szükségletei mögött. A lakásépítkezések egész területén, ennek előkészítésétől a lakások használatba vételéig, egész sor nyitott, meglehetősen nem kielégítő módon kezelt probléma 'mutatkozik. A lakásépítkezések előkészítésének terén — kezdve a városrendezéssel kapcsolatos földmérő munkákon a kivitelezési tervek elkészítéséig, és az építőipari kapacitások biztosításáig, hatásos intézkedéseket kíván, ha a legközelebbi 10 évben meg akarjuk oldani a lakásproblémát. 1969—1970-ben meg kell teremtenünk 68 000 lakás felépítésének feltételeit. 1970 után évenként 12 000 új lakás felépítésére számítunk, s ez konkrét gazdasági és műszaki előkészítést kíván, különösen a legérzékenyebb ponton, vagyis az elégtelen építőipari kapacitások területén. A lakásépítkezések előkészítését alapvetően úgy kell biztosítani, hogy az a lakásprobléma megoldásának ne csak mennyiségi megoldását tegye lehetővé, hanem biztosítsa a minőségi kérdésekre vonatkozó áttérést. Vagyis a lakáskultúra növelését, a lakások felszerelésének magasabb szintjét, a belső terek célszerű megoldását az egészséges életkörnyezet optimális szükségleteivel összhangban. (Hk) Több építőanyagot.., Több politikus megállapította már, hogy a gazdasági problémák megoldása végeredményben politikai feladat. Ez így is van, s hiba lenne, ha a gazdasági kérdések megoldását amolyan másodrendű kérdésként kezelnénk, mondván, hogy a pólitikai kérdéseket kell elsőnek rendezni. A megoldatlan gazdasági kérdések felhalmozása olyan helyzetet teremthet, amelyet aztán nagyon nehéz rendes mederbe terelni. Nagyon fontos ezen a téren annak eldöntése, hogy az adott helyzetben gazdaságpolitikánk melyik feladatát tekintsük elsődlegesnek, melyik ágazatát kell előnyben részesítenünk a többi előtt. A lakásépítés előnyben részesítése szinte iskolapéldája is lehet annak a tételnek, hogy a gazdasági feladat lényegében véve politikai célkitűzés. Ha sikerül megoldanunk a lakáskérdést, akkor sok ezer család alapvető életszükségleti Igényét elégítettük ki, ami jelentős politikai tett, mert konkrét formában emelte ezrek életszínvonalét. E feladat teljesítése érdekében a kormány intézkedésein kívül is történtek már örvendetesnek mondható kezdeményezések. A kunClcei Klement Gottwald Oj Kohó egyik kohászkollektívája elhatározta, hogy az idén 30 000 tonnával növeli az építőanyag gyártásához szükséges nagyolvasztősalak előállítását. A szakemberek véleménye szerint ez a mennyiség elegendő 18 ezer lakáshoz szükséges építőanyag gyártására. Amint Ismeretes, a köztársasági alapra a lakosság eddig 273 millió 136 ezer koronát és több mint 80 kg aranyat adományozott. Az alap igazgatótanácsa az elmúlt héten közzétett egy javaslatot, amely szerint ezt a tetemes összeget, 111. annak egy részét fel lehetne használni pl. építőanyaggyártó üzemek létesítéséhez szükséges beruházási kölcsönök folyósítására. A szövetségi kormány programnyilatkozatából is kitűnik, hogy a kormánynak eltökélt szándéka a lakásépítési terv megvalósítása még az egyes ipari beruházások ideiglenes leállítása árán is. A szövetségi kormány feladatul tűzte ki: megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy évente több mint százezer lakást építhessünk fel az országban. A kormány a lakásépítésen kívül ugyancsak elsődleges feladatnak tekinti az előnyös exporttermelés hatékony támogatását. Az új gazdaságirányítási rendszer gyakorlati bevezetése, gyakorlati alkalmazása nem jelenthet előnyt a ráfizetéssel termelő vállalatok számára. Pénzügyi helyzetünk megköveteli, hogy fokozzuk kivitelünket az úgynevezett szabad valutaövezet országaiba, ami viszont feltételezi azt, hogy többet fektessünk be az exportra gyártó üzemeink fejlesztésébe. Ez öszszefügg a beruházási politikár val is. Sok a beruházási igény, a vállalatok szinte harcolnak az állami dotációkért. Sajnos, találkozunk azzal a jelenséggel is, hogy egyes vállalatok kizárólag az állami dotációbői akarják fenntartani termelési szintjüket, s kevés az olyan üzem, amely saját eszközeiből kívánna hozzájárulni a termelés korszerűsítéséhez. Ism) Arany szívek Az utóbbi években világszerte divatba jött az ilyen és olyan Miss — közös nevezője azonban a: legszebb volt. Amikor megválasztották a Miss Csehszlovákia 68at, Anton Hykisch szlovák író elgondolkozott afölött, milyen múlandó is a szépség, és hogy végeredményben minden világsztár egyszer megöregszik. De vannak az ember életében sokkal tartósabb értékek is mint a szépség, s mi lenne, lia ezeket kutatnánk? Gondolatát papírra vetette, beküldte a Slovenka szerkesztőségének. Az ötlet jónak bizonyult, a szerkesztőség nem sokkal később meghirdette a Nagymama 69 vetélkedőt. A siker nem maradt el. A Nőszövetség járási bizottságaihoz százával érkeztek a levelek: a mi nagymamánk a legjobb az egész világon. A leveleket a gyerekek, unokák, ükunokák írták. Igen ám. de a sok legjobb nagymama közül végülis melyik a legeslegjobb? A járási fordulókon hatszázan vetélkedtek ezért a megtisztelő címért. Az országos versenybe csak harmincan juthattak be. Amint már tegnap hírt adtunk róla, Pöstényben sor került a Nagymama 69 megválasztására. A hosszú fehér asztaloknál helyet foglaltak: a jelöltek és az „ajánlók". Minden nagymamát különkülön bemutattak, röviden vázolták életét, képességeit. Harminc sors. Mind más és más, egyben azonban megegyező: munkában, küzdelemben, áldozatkészségben gazdag életek. Elnéztem az arcokat. A legtöbbjét fekete kendő keretezte, alatta ráncok bújtak meg, a küzdelemről és az évekről tanúskodva. Mennyi aggodalom, mennyi átvirrasztott éjszaka, kenyérharc, de öröm is. Valamennyi számára a gyermekek és az unokák nevelése jelentette a legnagyobb örömet. Mindegyik szeméből a melegséget, a jóságot véltem kiolvasni. Olyan erőt, amit csak a szeretet képes adni. Az egyik nagymama szülésznő volt, több mint háromezer csecsemőt segített a világra. A másik, özvegyen, életét és két gyermeke életét kockáztatva egy zsidó kislányt bújtatott a háború alatt. A harmadik partizán volt. A negyedik az egész falu számára még ma is kalácsot süt. Az ötödik a cigánygyerekek nevelésével foglalkozik. A hatodik köt, főz, mos az egész családra. De a legmegrázóbb sorsa a díjnyertes nagymamának, Emília Prokopovának volt. Apja csecsemőkorában meghalt. Korán férfhezment, sokat dolgozott, küzködött, két gyermeket nevelt. A férje halála után néhány nappal meghalt a menye és a lánya is. Hat árva nevelése A modern nagymama díiat lalianna Klohnová, 59 éves, nyerte. (Lisický felvétele) Emília Prokopová, 74 éves, a Nagymama 69 megtisztelő eím viselője. maradt rá. Aztán meghalt a fia és a veje is. Mégsem veszítette el életkedvét, igazságszeretetét, őszinteségét. A gyerekek előtt mindig vidám volt, mert azt -iartotta, hogy a gyerekeket békés, boldog légkörben kell nevelni. Szívében annyi szeretetet táplált, hogy a falubeli gyerekek is gyakran házában játszadoztak, asszonytársait vigasztalta, tanáccsal látta el őket. Kiváló gazdasszony, gyönyörűen hímez, szívesen olvas. A modern nagymama címét Julianna Klohnová nyerte el. Modern, vörös haját hatalmas kontyba fésüli, arcát finom érzéssel sminkeli, kiváló alakja van. Nyolc gyermeket szült, kettő orvos, egy mérnök, egy pedagógus, a többi négynek is megvan a középiskolai végzettsége. Tizenegy unoka nevelésében önzetlenül segített. Valamennyi gyermek nála kezdte házasságát, itt születtek az unokák is. A nagymama modern felfogású, kiváló ízlése van, ruhát sohasem vásárolnak, mert a népes családnak ő varr, köt. A gyerekei, menyei, vejei, unokái imádják öt, levelük nyomán került be a versenybe. Egy kedves epizód az életéből: Amikor az egyik lánya mindenáron ejtőernyős kurzusra akart járni, akkor a mama lánya három kis gyermekét kocsiba tette és naponta három kilométert gyalogolt a röptérre, hogy lányának friss ebédet vigyen. Csak segítségével válhatott a lányából bajnok. Ö maga is sportol, gyalogtúrákat tesz, május elsején fürdik először és szeptember végéig minden nap a víz partján látják. Minden gyermekét és minden unokáját megtanította úszni. A család bizalmasa, a gyerekek igazi barátja. Egy egyszerű munkásnő volt, teli optimizmussal tudniakarással. Imádta családját és erre nevelte gyermekeit ís. Mind a nyolc gyermeke boldog házaséletet él. A nagymama — nem közbeszólással, hanem segítséggel, őszinte ló tanáccsal — minden civakodásnak elejét veszi. Pöstyénbe csak harminc nagymama jutott el. Ez volt a játék szabálya. De mi, akik ott voltunk, tudtuk, hogy az országban száz meg száz hasonló nagymama él. Minden nagymamának hatalmas szíve van, arany szíve van. S igazán ideje, hogy a nagymamákat ne csak gyermekeik, hanem a társadalom ts megbecsülje. Ez volt talán az első lépés, az őszinte köszönetnyilvánítás aktusa — nemcsak a jelenlevőknek, hanem általuk minden nagymamának. OZORAI KATALIN