Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-23 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

a patanok autonómiájuk helyreállítását és nyelvük elismerésiét követelik. De igazán robbanásig feszült 6 helyzet Kelet-Pakisztánban is. Ez a Nyugat-Pakisztántól 1800 km-nyire fekvő tartomány csak 141 ezer négyzetkilométer területű (Nyugat-Pakisztán területe 803 ezer négyzetkilométer), de Pakisztán 120 millió lakosa köziül 70 millió élt itt. A keletpakisztániak arra panaszkodnak, hogy a nyugati országrész gyarmatként kezeli őket. Panaszaikat tényekkel támasztják alá. Habár a kelet-pakisztáni exportból származik a devizabevétel 75 százaléka, a keleti országrész csak 30 százalékát kapja annak az összegnek, ame.yet egész Pakisztán fejlesztésére fordítanak. A nyugatpakisztáni vállalkozók kiaknázzák Kelet-Pakisztán természeti kincseit és profitjukat nyugatra viszik. A magántőke-beruházásokból Kelet-Pakisztán csak 10 százalékot kap, a gépbehozatalból pedig 28 százalékot. Öntözésre, villamosításra, út- és iskolaépítésre, valamint a bányaüzemek fejlesztésére és az oiajjövesztésre Nyugat-Pakisztán 8,2 milliárd ruplfL kap, míg Kelet-Pakisztán nagyobb számú laikossága ellenére csak 4,5 mtlliárd rúpiát. Mlg Nyugat- Pakisztánnak négy egyeteme van, Kelet-Pakisztánnak csak kettő. A nyugati országrész kisebb számú lakossága 19-szer több villamos áramot, 8-szorta több teát és benzint, 8-szorta több cigarettát és háromszor több textilneműt fogyaszt, mint Kelet-Pakisztán. Ugyanígy Nyugaton tízszerte több gépkocsi és ttétgzerte több rádiókészülék van használatban, mint Keleten. • Ketet Misztp el aker szedni Majtbur Rehman sejk, kelet-pakisztáni vezető programjában teljes autonómiát követelt Kelet-Pakisztánnak, saját pénznemmel, adórendszerrel, sőt saját hadsereggel. Emiatt hazaárulással és Indiával valő titkos szövetkezéssel vádolták meg, bebörtönözték és csak nemrég helyezték szabadlábra. A kelet-pakisztáni parlament valamennyi tagja támogatja az autonómia-követelést. Ha e célt nem érik el tárgyalások útján, készen állnak más eszközökhöz folyamodni. Már működik egy illegális kelet-pakisztáni forradalmi tanács és egy titkos rádióállomás. A tüntetések hullámának kezdete óta erős ellenzéki front alakult ki. Élén neves közéleti személyiségiek állnak: Bhutto volt külügyminiszter, Asghar Khan, volt légügyi marsall, Azam Khan kelet-pakisztáni exkormányzó, Murshid, a legfelsőbb bíróság volt elnöke és Nazir Ahmad volt főállamügyész. Kelet-Pakisztánban a harc élén Maulana Bashani 80 éves nemzeti vezér és a már említett Rehman sejk áll. Míg az uralmon levő Muzulmán Ligát a belső ellenzék széthullással fenyegeti, nyolc ellenzéki párt közös program alapján Demokratikus Akcióbizottságban (DAK) tömörült. A DAK a következőket követeli: parlamenti rendszert, szabad választásokat, a rendkívüli állapot megszüntetését, teljes demokratikus polgári jogokat, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a sztrájkjog visszaállítását, a sajtócenzúra megszüntetését, kilépést a SEATO-ból és a CENTO-ból, és semleges független külpolitikát. A hatalmas népi mozgalom nyomására Ajub Khan taktikát változtatott. E mozgalmat nem tudja többé puskagolyókkal elfojtani. Kérdésessé vált a hadsereg lojalitása is, miután Askhar Khan átállt az ellenzékhez, pedig eddig az Ajub-rezsim fő támasza volt. Ezért az elnök kénytelen volt fontos engedményeket tenni. A rendkívüli állapotot megszüntették és csaknem valamennyi politikai foglyot szabadon bocsátottak. Ajub Khan az ellenzék vezetőit tárgyalásokra hívta meg. Még nem világos, hogy ez az ellenzék szétforgácsolására irányuló kísérlet-e, vagy pedig „kemény" csapást előkészítő félrevezető mesterkedés. Az ellenzék mindenesetre szilárdan elhatározta, hogy kivívott támadó helyzetét kihasználja. Ajub Khantól követeléseinek maradéktalan teljesítését követeli. A népi mozgalomra támaszkodva bízik abban, hogy az Ajub-rezsim napjai meg vannak számlálva, és hogy a nép kiharcolhatja demokratikus szabadságjogait, mert azután meg lenne a kiindulási alap ahhoz, hogy megoldják a nemzet égető problémáit. HARRY SICHROVSKY „Vessenek véget o törvénytelenségnek!", „Ne lőjenek gyermekeinkre!*', „Ne üldözzenek ártatlan embereket!" - ezekkel és hasonló jelszavakkal tüntettek a karachi asszonyok a rendőri brutalitás ellen. A

nyugtalan Ázsiában Pakisztán egy Ideig a nyugalom és a stabilitás oázisa volt. Annál meglepőbb volt a világ számára, amikor múlt év novemberében Ajub Khan elnök hatalomrajutása 10. évfordulójának ünnepségeivel egyidejűleg hirtelenül kitört a vihar. A városokban kezdődött, ahol Bhutto volt külügyminiszter a diákokat harcra mozgósította. Megmozdult az értelmiség — az ügyvédektől kezdve az állatorvosokig — s csatlakozott hozzá a középosztály és a kiskereskedők is. Ezután megmozdultak a munkások, ötvenezer munkás Kelet-Pakisztánban megrohamozta Ázsia legnagyobb jutagyárát. Mint a katonai diktatúrákban szokás, a tüntetők ellen bevetették a hadsereget. Több mint 70 halott maradt a „csatatéren". A stabilitás tehát csak látszólagos volt. A megoldatlan problémák tömkelege robbanással fenyegetett. Kiviláglott, hogy Ajub Khan rezsimjének nincs népi bázisa, és sem statáriummal, sem cenzúrával nem maradhatott uralmon. A válság okai Amikor Ajub Khan 1958-ban magához ragadta a hatalmat, a parlamenti rendszer helyére az ún. „Basic Democracy-t" állította. Nyolcvanezer főből álló választói kollégium választotta meg az elnököt és a parlamentet. A „bázisdemokratákat" (BD) a kapitalisták és a nagybirtokosok „megvásárolták". Ugyanakkor ezek a BD-k voltak a körzeti tanácsok vezetői és ők döntöttek a mintegy 2,5 milliárd rúpia közpénz elosztása felett. Igy tehát nagyon „meghálálhatták" jótevőiknek azt, hogy hatalomra juttatták őket. Ezáltal létrejött a hatalomra éhes hivatalnokok új osztálya, akiknek a rendszer fenntartása legsajátabb érdeke volt. Ennek a rezsimnek a gazdasági alapját az a 20 család alkotta, amelyek az ipar 68 százalékát, a biztosítótársaságok 79 százalékát és a bankok 80 százalékát tartják kezükben. Az ú j kapitalistákká vedlett nagybirtokosok és arisztokraták a kapitalizmus rablólovagjaivá váltak, s nemcsak a munkásság elszegényedését, hanem a kis- és középüzemek, valamint a kiskereskedelem összeomlását okozták, pedig ezek az ázsiai fejlődő országok gazdaságában nagy szerepet játszanak. Emellett vallási problémák is vannak. Az Izlám hivatott a népet egyesíteni. De az afgán határnál levő patanok és a 2000 km távolságban fekvő kelet-pakisztáni bengálok között — bár mindegyikük mohamedán — olyan a rokonság és az együvé tartozás érzése, mint pl. a katolikus írek és olaszországi hitsorsosaik között. A mullák a választók ellen fordultak, mert ők házasságok kötésére és válások kimondására is jogosultak. Az újkapitalisták elnyugatiasodásával szembeni ellenzék nemegyszer az ortodox izlámhoz való visszatérést szorgalmazó mozgalom formáját ölti. * Regionális problémák Áttekinthetetlenek a regionális problémák. Karachi, az egykori főváros visszafejlőlik, amióta Islamabad lett az új főváros. A sindik, balutsik, és •2. « r •o a. CL •41 Z "E •o V v> IS 6 c o ® •3 -Q :3 O JC Cl sz a o c > a> o — U ca y — -Q < 3