Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-23 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

A szocializmustól az emberek az életfeltételek megjavulását •járják. Ezért a túlméretezett, túlságosan hosszantartó korlátozások a fogyasztás területén, komoly következményekkel járhatnak mind a társadalom-politikai, mind tisztán gazdasági vonatkozásban is (például csökkenhet a munkatermelékenység). Ez a jelenség annál veszélyesebb, mivel néha olyan helyzetet teremthet, amikor a szükségletek rovására eszközölt, fokozott beruházások következtében a jövedelem ugyan emelkedik, de ezt az emelkedést a munkatermelékenység csökkenésével előidézett veszteség kiegyenlíti. (W. Burs: A szocializmus politikai gazdaságtana, Varsó, 1964 j W.V.V.'.VA vXw.vX'X' • « * < . i »%"• •.. .-.v.v.'.v.'.v A KIRAKAT POLITIKA MEGBOSSZUÜA MAGÁT # AZ ÉLETSZÍNVONAL TARTÓS EMELKEDÉSÉNEK FELTÉTELE A TERMELÉS ÉS A FOGYASZTAS KOZOni EGYENSÚLY # A MUNKAERŐ ALACSONY ARA NEM ÖSZTÖNZI A SZAKKÉPZETTSÉG NÖVELÉSÉT A társadalom végső célja tagjai fokozódó szükségleteinek kielégítése. E kielégítés mértékét, fokát a termelőerők fejlettsége és az elosztás módja határozza meg. A történelem folyamán először a szocialista társadalom előtt nyílt lehetőség arra, hogy a gazdaság minden erőforrását az egész társadalom (és ne egyének vagy csoportok) szükségletelnek kielégítésére aknázhassa ki és biztosítsa az elosztás legigazságosabb módját. NAGY KERESLET - MAGAS ÉLETSZÍNVONAL? Az életszínvonal összehasonlítása a fejlettebb tőkés országokéval gondolkodóba ejt mindannyiunkat. Közel húsz éven át azzal áltattuk a közvéleményt, hogy a tartós áruhiány, a magas betétek az emelkedő életszínvonal biztos jelel. Gúnyosan mutogattunk a nyugati üzletekre, ahol óriási ugyan az árubőség, de a pultok előtt nem tülekedhetnek a vevők, mint nálunk. Ebből az olcsó propaganda azt a következtetést vonta le, hogy hiába van ott áru nagy választékban, ha az emberek nem vásárolnak, mert bizonyára nincs pénzük. (Arról nem Igen ejtettünk szót, hogy a fejlett kereskedelem jobbára házhoz szállítja az árut és üzlethálózata ls lényegesen szélesebb.) A vásárlóerők növekedése természetesen az életszínvonal emelkedésének egyik jellemzője. Ez az emelkedés társadalmunkban vitathatatlan tény. Köztársaságunk óletszívonalának 1961-es elemzése (a CSKP életszínvonallal foglalkozó bizottsága számára készült) azonban már figyelmet keltő adatokat közöl. Csehszlovákiában a reáljövedelem (kb. azNDKval eigy szintem) két ötödével magasabb, mint Lengyelországban, s csaknem három ötödével magasabb, mint a Szovjetunióban. Ugyanakkor az NSZK-ban egy ötödével, Angliában több mint egy harmadával és az Egyesült Államokban több mint a felével magasabb a csehszlovák átlagnál. Ebből ls kitűnik, hogy a nyugati árubőség korántsem az alacsonyabb vásárlóerő következménye. A két összehasonlításból az ls következtethető, hogy a magasabb életszínvonal Csehszlovákiában [más szocialista országokhoz viszonyítva) elsősorban abból a gazdasági különbségből adódik, amely már a szocialista építés kezdetén is fennállt. Ml OKOZZA AZ ÁRUHIÁNYT? Tény az, hogy köztársaságunkban fokozatosan emelkedett a dolgozók reáljövedelme. Az iparosítás üj munkalehetőséget, keresetet biztosított. Ám az iparosítás nagy beruházásokat Igényelt. Első stádiumában azoknak az Iparágaknak a bővítésére került sor, amelyek a termelőeszközöket gyártják. A nemzeti jövedelem nagy részét tehát felszippantotta a nehézipar, amelynek fejlesztése további nyersanyagot követelt. A nyersanyagért külföldön megint csak nehézipari gyártmányokkal kellett fizetnünk, tehát a termékek jelentős része nem a hazai piac szükségleteit elégítette ki. Köztársaságunkban olyan Ipar épült, amely munkát, jövedelmet biztosított. Az életszínvonal ls emelkedett mindaddig, amíg a közszükségleti cikkek gyártása nagyjából fedezte a foglalkoztatottság fokozásával egyre növekvő szükségletet. Az aránytalanságok azonban tovább éleződtek és a vásárlóerővel (a kereslettel) szemben mind kevesebb közszükségleti cikk (mind kisebb kínálat) mutatkozott, mert a nehézipar nagyméretű fejlesztése mellett nem jutott elegendő eszköz a könnyűipar fejlesztésére. Az egyensúly felborult. Kiegyenlítése csak a termelés strukturális átépítésével oldható meg. Az áruhiány, a piac szegénysége ugyanis nem csupán a fogyasztók elégedetlenségét vonja maga után. Gazdasági kihatása abban nyilvánul meg, hogy csökken a dolgozók anyagi érdekeltsége, mert ml ls ösztönözné őket jobb munkára, nagyobb Jövedelme fejében nem kapja meg a keresett árut, nem elégítheti kl szükségletelt. A piacon viszont állandóan növekszik a kereslet, ami törvényszerűen az árak emelkedéséhez vezet. Mivel az árak emelkedése gyorsabb a bérek növekedésénél, ilyen vonatkozásban az életszínvonal további emelkedése csak délibáb. AZ OLCSÓ MUNKAERŐ KÉSLELTETI A MŰSZAKI FEJLESZTÉST A közszükségleti ipar lemaradása (az áruhiány] nem tette lehetővé a munkaerő árának emelkedését. A fizetéseket, a béreket a direktív irányítási rendszer mesterségesen csaknem egy szinten tartotta és emelésüket fékezte. A már említett 1961-es elemzés kimutatja, hogy a tartós közszükségleti cikkekből országonként hány darab esett ezer lakosra: rádiókészülék TV-készülék mosógép hűtőszekrény személygépkocsi Egyes fejtett országokban a nagy fogyasztás nemcsak azt jelenti, hogy a dolgozók jövedelme magasabb, hanem azt ls, hogy pénzükért a piacon megkaphatják az Igényelt árut. Csehszlovákiai viszonylatban a bérek emelése mindaddig nem vezethet megoldáshoz, amíg elegendő áru a piacon nincs. A piac a közszükségleti ipar nem kielégítő fejlesztése miatt egyre szűkül. Ehhez hozzá járul a direktív irányítás öröksége ls, amely a piac mellőzésének következményeként a gyorsan változó szükségletek teljes Ismeretének hiányában olyan árucikkek gyártását is szorgalmazta, amelyek iránt csökkent a kereslet. A piacon mutatkozó tartós áruhiány mellett kirívó ellentmondás nak tűnik az elfekvő, eladatlan készletek állandó növekedése. Bár gazdaságunk munkaerő és nyersanyaghiánnyal küzd, mégis olyan termékeket gyártunk, amelyek nem elégítik ki a szükségletet. Az ilyen termelés leállítását sok esetben szociális szempontok akadályozzák. Nem nehéz megállapítani, milyen káros következményekkel jár az az álszoclálls politika, ahol jövedelmet biztosítunk olyan munkáért ls, amely megkárosítja társadalmunkat. Ahelyett, hogy a gazdasági vezetők új, gazdaságos termelési program kidolgozására törekednének, továbbra is a társadalom eszközeit, értékelt fecsérlik. Az olcsó munkaerő egy gazdaságpolitika eredménye, de inkább következménye. Sok vállalat a termelés bővítését jelenleg ís a dolgozók létszámának emelésével oldja meg, mert ez pillanatnyilag olcsóbb a műszaki fejlesztésnél. Viszont korszerűsítés, új technika nélkül aligha emelhető a munkatermelékenység. Így a korszerűsítés elhanyagolása a termelés lemaradását okozza, ami megint a piacon ütközik ki áruhiányban és rossz minőségben. GAZDASAGI BUMERANG A munkaerő alacsony ára a dolgozót nem ösztönzi a szakképzettség növelésére. S ennek elhanyagolása viszont a termelés további lemaradásához vezet. Ez a jelenség csehszlovákiai viszonylatban nem Ismeretlen. A szakképzett dolgozók százalékaránya alig 25—30 százaléka. 63 vállalatban végzett felmérés eredményei ls azt bizonyították, hogy mesterek fizetése 16 vállalatban csak 20—200 koronával volt magasabb átlagfizetésnél, míg 23 vállalatban 100—300 koronával az átlagnál ls alacsonyabb voltl A mérnöki-műszaki személyzet fizetése a 100 százalékos átlagfizetéshez viszonyítva 1963-ban mindössze 126,7 százalékot tett ki, a tudományos dolgozók fizetése pedig alig 107—115 százalékot. Az áldatlan helyzet kialakulásához hozzájárult az a téves (nálunk elterjedt) sztálini elmélet ls, amely a tudományt be sem sorolta a termelőerők közé ... így nem csoda, ha értelmiségünk valósággal irigyli azt a megbecsülést, amit a nyugati fejlett országokban az értelmiség élvez, ahol a szakképzettséget lényegesen többre becsülik. Arról nem is beszélve, hogy mérnöki-műszaki dolgozóink jövedelme Európában egyáltalán a legalacsonyabb, beleértve a szocialista országokat is. VAN-E KIÚT? 1964-ben megtörténtek az első lépések a bérek és fizetések differenciálása felé a szakképzett munkaerő javára. Az üj Irányítási rendszer külön figyelmet szentel az anyagi érdekeltség problémájának és következetes bevezetése megteremtené a feltételeket a munkaerő árának fokozatos emeléséhez. Az adminisztratív gazdaságirányítás az életszínvonal emelését a bérek rögzítésében és fogyasztói árak időnkénti leszállításában látta. A felülről diktált árcsökkentések értéke azonbaan relatív, mert nem a piac és a termelés pillanatnyi helyzete támasztja alá, hanem a központ szociális politikája szabja meg. Az eredmény azonban általában az, hogy a vállalatok az egyszeri árleszállítás után ugyanazokat a termékeiket (más szabással, más formával vagy más csomagolással, esetleg az adatok csökkentésével) bizonyos Idő után újra csak magasabb áron dobják piacra. (Az áremelést nem az teszi lehetővé, hogy új, jobb, keresett termék kerül a piacra. Elegendő a vállalat kellő Indoklása, aminek alapján a központi szerv — a fogyasztótól függetlenül — beleegyezését adja.) Az árleszállítás általában a reáljövedelem emelkedését jelenti. Ez az emelkedés mindenki számára egyaránt érvényes anélkül, hogy figyelembe venné a gazdasági eredményeket és a dolgozók hozzájárulását ezekhez az eredményekhez. Az üj irányítási rendszerben a vállalat csak abból a bevételből fizetheti a dolgozók bérét, amit kitermelt termékeikért a piacon biztosított. Tehát olyan áru termelésére kell törekednie, amelyre a piacon szükség van. A nyereségből részesedést oszthat dolgozóinak annak arányában, kl milyen mértékben járult hozzá a vállalat gazdasági eredményeihez. Ez a bérpolitika egyben a nominál bérek állandó emelkedését jelenti. A múlttal szemben nem biztosítja a központilag elrendelt, pillanatnyilag népszerűnek tűnő és nagy hangon beharangozott általános árcsökkentést bizonyos Időközökben, sőt az árak emelkedését sem zárja ki. Árleszállításra az új rendszerben elvileg csak akkor kerülhet sor, ha a gazdasági eredmények, a termelés és a piac helyzete lehetővé teszik. Ezen az úton egyelőre még sok akadály tornyosul. Először ls egy berögzött Irányítási rendszert kell gyökereiben megváltoztatni. Az egyensúly helyreállítása érdekében át kell építeni gazdaságunk struktúráját, ami sok-sok évre szóló feladat. És le kell küzdeni azt az ellenállást, amelyet a régi Irányítás hívei fejtenek ki különféle szociális jelszavak hangoztatásával. Az Igazi szociális politika nem épülhet pillanatnyi klrakatslkerekre, hanem tartósan biztosítania kell a növekvő fogyasztás és a termelés közötti egyensúlyt ZS1LKA LÁSZLÓ a S *c > o N (n •C a <n o S ff < NSZK USA 300 287 282 947 101 211 62 299 182 97 74 268 53 75 118 275 25 96 65 326