Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-20 / 67. szám, csütörtök

Az SZLKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitája JOZEF ROZBORIL ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Rozboril elvtárs felszólalásában a propagandában megnyilvánuló fogyatékosságokat és azt bírálta, hogy nem tart lépést napjaink igényeivel. Az a benyomásom — mondotta Rozboril elvtárs —, hogy kommunista propagandánk valahogyan az egymást gyors ütemben követő események s fejlemények mögött kullog, s azokat inkább csak nyilvántatja, semhogy tevőlegesen befolyásolná őket. További benyomásom, hogy propagandánk még nem rendelkezik a mostani időknek megfelelő stratégiai tervvel és taktikával se. A jelszavak hangoztatásának s a mentoroskodásnak szintjéről mindeddig nem Jutottunk el a jelenlegi helyzet tevőleges célzatú magyarázatához. Rozboril elvtárs felszólalása további részében rámutatott arra, hogy feltétlenül hathatósabb politikai tevékenység szükséges az újságírók körében, nemkülönben az, hogy ismét megnyilvánuljon elkötelezettségük. Ha ma az az érzésünk, hogy pártunk propagandafrontja mindeddig nem volt képes a védekezésből támadásba lendülni, s tevőlegesen síkraszállni politikai irányvonalunk mellett, úgy, mint ahogyan ezt pártunk alapvető fontosságú dokumentumai juttatják kifejezésre, — úgy elsősorban azt kell elemeznünk, mi okozza azt, hogy a kommunista újságírók jelenleg nem adják bizonyítékát annak az elkötelezettségüknek, hogy kellőképpen befolyásolhassák a párttagok s a pártonkívüliek tömegeit. Véleményem szerint nem lehet általános jellegű ítéletekre szorítkoznunk abban az esetben sem, ha bírálóan mérlegeljük a kommunista újságíróknak az augusztusi események utáni megváltozott feltételek között kifejtett tevékenységét, hanem elsősorban le kellene rögzítenünk az újságírók s a legmagasabb szintű politikai képviselet közötti együttműködés programját. Ezt különösen azért hangsúlyozom, mert csak így lehetne elejét venni azoknak a félreértéseknek s eltérő véleményeknek, amelyek a kommunista pártunk január utáni politikájának támogatására őszintén kész újságírók s a párt vezetősége között megnyilvánulnak. Ha most eltérő véleményekről s félreértésekről beszélek, pártunk jelenlegi stratégiájának elvi jellegű problémáira gondolok, amelyeket számos tényező tesz bonyolulttá. Az a benyomásom, hogy napilapjainkban, folyóiratainkban, a televízióban s a rádióban ma már nem szerepeintek egyes közírók, akiket az olvasók, a nézők, a hallgatók néhány hónappal ezelőtt még általánosan elismert, nagy tekintélynek örvendő személyiségeknek tartottak. E közirók közül néhányan ilyen vagy amolyan szubjektív vagy objektív okokból visszavonultak a közélet porondjáról. Mégis úgy vé lem, többségüknek politikai beállítottsága nem olyan, hogy emiatt pálcát törjünk fölöttük. Természetesen nincs arról szó hogy újbóli elkötelezettségre kérjük ezeket az elvtársakat. Nem hízelegni kell nekik, ha nem inkább pozitív érvekkel kell őket megnyernünk. Hiszen nagy áttekintéssel rendelkező egyénekről van szó, akik a tárgyilagosan bebizonyított tényeket megértik. Nem ártana, ha összeülne például a szlovákiai kommunista újságírók értekezlete, amelyen pártunk legfelsőbb képviselői megmagyaráznák mit vár s mit kíván pártunk a közíróktól. Ha pedig megszerveznénk az ilyen nagyszabású találkozókat és aktívákat, nem volna szabad megfeledkeznünk azokról, akikről csaknem minden ilyen találkozón általában nagyon sokat be szeltek. A kommunista újságírók mindenkor — és ennek most is így kell lennie — pártunk nagyon fontos aktívájaként szerepeltek. Ez az aktíva éppen ezért felelősséget visel a pártért és politikájáért is. Ez azonban megköveteli, hogy kifejezzük az újságírók iránti bizalmunkat. Ezt oly módon kell megtennünk, hogy egyben bizonyítékát adjuk annak, miszerint politikai vezetőségünk a párt funkcionáriusainak fontos aktívájaként számít az újságírókra. IVAN HORŇACEK ELVTÁRS FELSZÓLALASA Ama augusztusi események óta, Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa óta csak fél év telt el, s ez minden bizonnyal túl rövid Idő ahhoz, hogy munkánkat mérlegelve egybevessük azt, amit terveztünk azzat, amit elérttlnk. Hiszen közülünk mindenki személyesen tapasztalhatta, hogy az említett időben olyan mozgalmas napokat éltünk át, amelyekben különböző politikai, államjogi, gazdasági s egyéb tényezők nyilvánultak meg, de nem mindenkor ügy, mint ahogyan elképzeltük $agy óhajtottuk. Elegendő talán arra visszaemlékeznünk, mennyi Izgalmat okozott a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségének betöltése, a diákok különböző akciói és számos más haladó jellegű esemény. Nincs szándékomban, hogy Véleményt nyilvánítsak ezekrjl az eseményekről, sem pedig keletkezésük okairól. Most csupán azért teszek rőíuk említést, mivel olyan politikai realitásról van szó, amely egyrészt bizonyos tényekre figyelmeztet, másrészt bizonyos következtetéseket is igényel. Az ország lakossága hitelt kölcsönzött annak az elméletnek, miszerint három Irányzat érvényeSül a Központi Bizottságban. Há valamelyik politikus bármilyen témáról mond beszédet, az emberek azt kérdezik, melyik Irányzat híve, ml rejtőzik amögött, amit mondott és magyarázatot keresnek arra, Vajon mit akar most vagy á közeíjövőfien a jobboldali, a fiaioldali vagy a középső irányzat. Ilyen az emberek gondolkodásmódjának egyik, konkrét érteíemüen vett Iránya. Az atísztrakt értelemben vett másik Irány hívei összegezik a megnyilvánulásokat, állandóan s kitartóan magyarázatot kérnek arra, hogy tulajdonképpen kl ls képviseli a baloldali Vagy a jobfioldaíl erőket, mintha & Jó ég tudja ml minden függne ettől. Nagyon is szerencsétlen ballépés volt, amely lehetővé tette, hogy a háromféle irányxat elmélete tért hódíthasson. Hiszen egyáltalában nem mondható tragédiának, lia három, tíz, húsz vagy még többféle vélemény nyilvánul meg a Központi Bizottságban, minden egyénnek minden egyes problémával kapcsolatban különböző véleménye lehet, amely hol a baloldali Irányzatnak- telel meg, hol pedig a középső, vagy pedig a jobfioldaíl irányzatnak. Tehát kl, melyik irányzatnak a híve? Lássuk tehát, milyen visszhangot keltenek ezek a problémák a közvéleményben, s különösen a párt közvéleményéiben. Az a Benyomásom, ezek a problémák tevékenységünk tervszerűségének s elvszerüségének Bizonyos hiányára utalnak. Hiszen a Központi Bizottság ls nagyon sokkal marad adósa a szlovákiai párttagoknak, s a pártonkívüíieknek Is. Sokan és gyakran Bírálják a pártszerveket, hogy nem elegendő mértékfien, s nem eléggé felkészülten tájékoztatják az emfiereket, ez pedig arra figyelmeztet, hogy ja kommunisták sok esetEen nem áľľnak az események éívorialáBan, hanem hátul kullognak, és gyakran nem tudják, hogyan oldják meg az egymást követő_ profilémákat. A közelmúltfian lezajlott eseményeket nagyon sok emfier kiváló politikai iskolájának tekintettük, úgyhogy ma már tárgyilagosan, saját politikai tapasztalataik. Ismereteik alapján tesznek fel különféle kérdéseket. Horňáŕek elvtárs felszólalása további részéfien arra figyelmezteti a szlovákiai politikai képviseletet, hogy célkitűzéseinek megmagyarázásával kell az Ifjúságot megnyernie. Horňáŕek elvtárs szükségesnek tartja annak elfogadható magyarázatát, hogy az állam föderatív átszervezése következtében milyen Szlovákiában a párt pozíciója. A párt Szlovákiában — mondotta Horňáček elv társ — a köztársaság szlovákiai részének véleményét s Igényelt tükrözi, juttatja kifejezésre, mint ahogyan ez a múlt év januárja óta gyakorlatilag is töbti ízben bebizonyosodott. A párt csehországi részének pedig feltétlenül klfeje zésre kell juttatnia a Cseh- és Morvaországtfan élő nemzetek ér dekelt, és értük síkra ls kell száll nla. Az Igazi marxista egység csak az említett két partner vitájának s eszmecseréjének eredménye lehet, amelynek gyakorlatilag a Központi Bizottságiján megnyilvánuló egységben kellene kifejezésre jutnia. További sarkalatos problémát a párt ideológiai tevékenységében kell látni. Csak akkor lehet gyümölcsöző, ha alaposan megfontolt elgondolásokon alapszik. Ezeket az elgondolásokat meg kell magyaráznunk és síkra kell szállnunk értük Hiszen a párt kötelessége, hogy reményt, biztonságérzést keltsen az emtierekben. Biztosítania kell számukra valamiféle területi sajátosságot, meg kell mutatnia, hogy melyik ls az a szilárd pont a világűrben, amely az emberek támaszául szolgálhat. Tudjuk, hogy polgártársaink számos tényre várnak tőlünk magyarázatot. Eísősorfian azt, hogy tárgyilagosan mérjük fel január utáni fejlődésünket, annak napos és árnyoldalait ls. Semmiképpen sem elegendő csupán azt állítanunk, hogy minden szélsőség mellőzésével haladunk azon az úton, amelyre a múlt év januárja után léptünk. Továbfii probléma a pártfegyelem kérdésének a megoldása, amellyel — és ez magátőí ér tetődő — szorosan összefügg a párt egységének s a Jóváhagyott határozatok egységes magyarázatának a kérdése ls. VILIAM ONDREÁS ELVTÁRS FELSZÓLALASA 20. Pártunk tagjai Járásunkban hemcsak úgy értelmezik Január Utáni politikánkat, hogy újbóf mérlegeljük, részletesen elemezzük a hibákat s a fogyatékosságokat, hanem úgy ls, hogy Becsületesen törekszünk helyzetünk kedvezőbbé változtatására, s valóban Becsületesen, derekasari küzdünk a politikai és a gazdasági életünkfien észlelhető különféle fogyatékosságok s bajok ellen. A gyakorlati életben ez anynylt jelent, hogy a tények Ismeretét s törekvéseinket latfia íetve Igyekezzünk kijutni a jelenleg kedvezőtlen helyzetből. Ez azonfian töbfi őszinteséget, nyíltságot és eísősorfian egységet követel, éspedig nemcsak alulról felfele, hanem felülről lefele ls, nemküľôntien a pártaktívákfian, a televízióban, a rádióban s a sajtöfian, mert ezek az eszközök a közelmúltban gyakran figyelmeztettek arra az egységhiányra, amely vezető politikusaink fellépésében megnyilvánult. Ezek a problémák nem egyszerűek, s megoldásuk sem könnyű. Kérdem azonban, kl okozta mindezt? Kétségbevonom, hogy a munkások vagy pártunk egyszerű tagjai. Még mindig megnyilvánulnak eltérő nézetek, még mindig létezik Bizonyos ziláltság, és mindez valamiféle gátat emel a munkások s az értelmiségiek Bizonyos része között. Pártunk á múítfian mindenkor a munkásság zömét tekintette támaszának, ám milyen a mostani tényállás? Olyan, hogy néha megdöbfientől Milyen a munkások képviselete a pártBan, annak ellenére, hogy a munkások alkotják a párt íegszámottevőbfi részét. Erről azért Beszélek, mert az évzáró taggyűléseken, s a különféle rendezvényeken nagyon gyakran hangzanak el Bírálatok, hogy nagyon kevés munkás tölt Be funkciót a párt feísőBB szervelBen. _ Az évzáró taggyűléseken sok Bírálat hangzott e? a központi szervek elmére, éspedig különösen azért, mert á központi szervek tagjainak túlnyomó töBBsége Bratislava s környéke TakosságáBóí regrutálődlk. OndreáS elvtárs élesen Bírálta azt a gyakorlatot, hogy egyes vezető funkcionáriusok az aktívákon s az üzemekiSeri eísősorfian a hatáskörükben vagy a szflíőhe 1'yükOn előforduló proBlémákkaí foglalkoznak Háttérfie szorul az a járás vagy terület, amelyet senki sem képvisel a központi szervekben. Az ottaniak lilába kívánják, óhajtják, a felsőbb szervek említett vezető képviselői nem mennek el oda, jóllehet ez a Jelenlegi feltételek között a mostani problémák és politikai helyzet miatt sok esetBen szükséges lenne. OndreáS elvtárs felszólalása végén hangsúlyozta, hogy a párt egységét programszerűen csak a CSKP KB novemberi és decemberi határozata alapozhatja meg. Eísősorfian azt tartom fontosnak — mondotta OndreáS elvtárs —, hogy megfelelő módon lássunk hozzá pártunk egységének helyreállításához és megszilárdításához Ez különösen a jelenlegi fejlődésre való tekintettel szükséges, ml7el mindeddig nagyon sok kérdést nem sikerült tisztáznunk. A Jövőre való tekintettel pedig azt tartom döntő fontosságúnak, hogy a különféle vélemények s nézetek ne Bonthassák meg pártunk egységét s ne gátolhassák akcióképességét. Udvariatlanság Közöny, nemtörődömség Jellemzi néhány fiatal magatartását is. A minap a 17-es trolibuszon utaztam. Bgy hetven esztendős öreg nénike szorongott az utasok között... Nem volt hol leülnie, holott körülötte csupa fiatal, erőtelfes nő ült, akik nagyban csevegtek egymással vagy szórakozottan kinéztek az ablakon, és úgy tettek, mintha a fáradt, öreg nénikét nem is látnák ... Miután a nénike mellettem állt, módomban volt az egész csúf helyzetet felismerni. Egy ideig még türtőztettem magam, ar- . ra gondoltam, talán valamelyik kifestett hölgyikének mégiscsak megjön az esze... De nem, semmi sem változott, és ekkor olyan dühös lettem, hogy a zsúfolt kocsiban haraggal kifakadtam: — Micsoda szégyen —- mondtam — ennyi fiatal nö ül, és nincs bennük anynyi illemérzék, annyi udvariasság, hogy átadják helyüket ennek az idős nénikének, aki alig áll a lábán. Alighogy szavaim elhangzottak felállt egy fiatal nő és átengedte helyét a nénikének. A fiatal nö állapotos volt. Sn erre elszégyeltem magam, azt hiszem el is pirultam ... De lényegében nem történt semmi, a hölgyek tovább is csevegtek egymással, egyesek meg kinéztek a trolibusz ablakán, mintha minden rendben volna, az öreg nénike pedig megbocsátóan pislogott és mosolygott. Figyelmetlenség Köztudomású, hogy nálunk a legudvariasabban a sportkaboltokban szolgálják ki a vevőket. Komolyabb szóváltásra itt alig kerül sor, az emberek amint a boltba lépnek változáson mennek át, mintha az a gondolat kerítené őket hatalmába, hogy mit csinálnak majd a főnyereménnyel. Ezt bárki megfigyelheti: a športka és a vakszerencse hívet a boltban kissé szórakozottak és rendkívül türelmesek egymáshoz. Még akkor is nagyon csendesek, és megllletődöttek, ha sort kell állniuk. Mert itt is, — akárcsak a zöldségesbódék előtt almáért — csütörtökön és pénteken sorbanállással járulnak a szerencse lovagjai a kis ablak elé, hogy a hölgy hivatalosan lepecsételje a ragyogó álmot, a fövendő főnyereményt, amelyért szívünk annyira áhítozik. Az áhítat tekintetében itt nincs különbség idős és fiatal között, mindenki egyfajta jámborsággal tölti ki a Športka és a Sazka szelvényt. A különbség mindössze annyi, hogy az idős játékos ilyenkor szemüveget visel, és tekintete a szelvények kitöltésénél kissé elmélyültebbnek látszik. De Ismétlem, csak látszik ... mert a fiatalok ts nagyon Jámborak e főbb sorsra érdemes tevékenység közepette. Ilyen körülmények közt érthető, hogy a sportka-boltok vezetői azzal kedveskednek vevőiknek, hogy vasárnap délután, mihelyt a sorsolás lezajlott, a nyerőszámokat, azonnal kitették a kirakatba és az ünnepnapi sétálóknak mindjárt módjukban volt ellenőrizni, nyertek-e vagy sem, valóra vált-e egy villanásnyi fény az álomból? Mert a szerencse hívői, amilyen udvariasak egymáshoz, olyan szerények is. Ha látják, hogy a főnyeremény másnak futott, megelégszenek a negyedik díjjal is. Végeredményben ez ls egy szikra a nagy fényességből. Az utóbbi hetekben azonban döntő változás ment végbe a sportka-boltokban. Már nem kedveskednek a vevőknek, vasárnap nem rakfák többé kí a nyerőszámokat, és én nem egyszer figyeltem meg a jámbor járókelők arcán a mély csalódást, amikor megálltak a kirakat előtt és látták, hogy senki az égvilágon nem törődik reményükkel és álmukkal. En erre a figyelmetlenségre már méltó választ ts adtam. Nem játszom és nem álmodom többé, mert látszani és álmodni csak az udvariasság és a figyelmesség Íratlan szabályai mellett lehet. A közöny nem ösztönöz sem játékra, sem jókedvre. A kopasz huligán Egyszer az utcán a rendetlenkedő, ordítozó suhancokat rendre akartam utasítani és haraggal rájuk kiáltottam: „Csend legyen huligánok!" Kifakadásomra meglepő választ kaptam, a suhancok nemcsak, hogy nem hallgattak el, hanem zajos örömujjongásban törtek ki, mintha a huligán elnevezés nem sértést, hanem kitüntető dicséretet jelentett volna számukra. Azóta a huligán fogalom öszszenőtt nálam azzal a mondás sal, hogy „még nem nőtt be a fefelágya", és huligán alatt mindig amolyan neveletlen suhancokat értettem. A valóság azonban ezt a hiedelmet megcáfolta. A múltkor ugyanis egy hetyke-kalapos fiatálember megmakacskodott a villamoson: röhögve úgy állt az ajtó elé, hogy nem engedte kiszállni az utasokat. Erre torlódás, mafd dulakodás támadt az ajtó előtt. Közben a hetyke kalap legurult a fiatalember fejéről, hirtelen láthatóvá vált világító kopaszsága és ekkor az egyik idős utas, mint aki váratlan felfedezésre tett szert, ámulva kiáltotta el magát: „Nini egy kopasz huligán '' Telefon A dolgok, tárgyak is élik a maguk életét, kopnak, öregednek, majd használhatatlanná válnak és végül eltűnnek. Mindez a telefonommal kapcsolatban jutott eszembe. Attól a perctől kezdve, amióta bevezették, állandó meglepetéseket tartogat számomra. Mindjárt másnap például, amikor egyetlen ösmerősöm sem tudta még, hogy telefonnal rendelkezem, már kora reggel harsány berregéssel felkeltett. Félig álmosan rohantam a telefon felé, majd ügyetlenül leemeltem a kagylót és szívdobogva lestem a hívó hangját. Meglepetésemre kiderült, hogy nem engem hívnak, hanem az Obchodný dom-ot keresik. Persze bosszankodtam, arra gondoltam, lám ilyen kalandokkal kezdődik a telefonnal való kapcsolatom. De azóta már megszoktam, mert gyárat, üzemet, hivatalt is kerestek már nálam, és Kohutot, Földest, sőt Schön Urat is tőlem kérték számon. Engem csak néhányszor hívták, legtöbbször azonban az említett áruházat. Es mindebbe lassan belenyugszom, arra gondolok, hiába, vannak ilyen végzetes tévedések, amit elkerülni lehetetlen, ... mert a tárgyak, a dolgok is élik a maguk életét. A téves kapcsolások azonban az utolsó napokban csökkentek. Ehelyett telefonom a reggeli órákban zümmögni, cincogni kezd, mtnt egy tücsök és clncér együttesen. A cincogásnak zenei üteme van, akárcsak a kuncogásnak, ha hallom kedvem volna ... a telefont a földhöz csapni... vagy táncra kerekedni. De fegyelmezem magam, egyiket sem teszem, öszszeszorított fogakkal hallgatok és arra gondolok, hogy pályatévesztett ember vagyok, életemet az Obchodný dom-ban kellett volna töltenem, életem akkor összhangban lett volna a telefonnal, így sajnos állandó Izgalomban, rengeteg tévedés közepette, az áruház árnyékában kell tengetnem napjaimat. SZABÓ BÉLA