Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-17 / 64. szám, hétfő

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA HÉTFŐ 1969. március 17. BRATISLAVA XXII. ÉVFOLYAM 64. szám Ara 50 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Gyászos évfordulóról emlékezünk HARMINC ÉVVEL EZELŐTT ROHANTA LE CSEHSZLOVÁKIÁT A NÉMET FASIZMUS A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemxeti Frontjának Központi Bizottsága szombaton a prágai Tyl Színházban nagygyűlést tartott a fasiszta megszállás 30. évfordulója alkalmából. Az ünnepi esten részt vettek a kormány tagjai Oldfich Cerník miniszterelnökkel az élen, továbbá Josef Smrkovský, a Népi Kamara elnöke, legfelsőbb képviseleti hivatalaink tagjai, illetve képviselői, a cseh kormány miniszterei, a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának küldöttsége, a Nemzeti Front tömegszervezeteinek küldöttségei, kulturális és közéletünk neves személyiségei, valamint a második világháború ellenállási egységeinek képviselői. Jelen voltak a prágai diplomáciai testület tagjai is. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság állami himnuszának elhangzása után Evžen Erban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának elnöke, a CSKP KB elnöksége végrehajtó bizottságának tagja üdvözölte a vendégeket. E. Erban üdvözlő beszéde közben a jelenlevők felállással rótták le kegyeletüket a német fasizmus elleni harcban elesett hősök emlékének. A nagygyűlés résztvevői ezután meghallgatták a Nemzeti Front nyilatkozatát, s egyetértésüket tapssal nyilvánították ki. Az estet művészi program zárta be. 1939 márciusa nem ismétlődhet meg EVŽEN ERBAN ELVTÁRS BESZÉDE A mélyreható társadalmi megrázkódtatások ós az emberi szenvedés századában élünk, de &Í a század ugyanakkor az emberi becsület és szellem "nagy győzelmeinek a korszaka is — mondotta beszéde bevezető részében Erban elvtárs. — Az utóbbi évtizedek alatt az események — örömteljesek és tragikusak egyaránt — nemzeteinket is nagy próbatétel elé állították. Ma a legtragikusabb eseményről emlékezünk meg. Ha 1939 tragikus márciusának eseményei fölött nem siklunk el hallgatással, azaz ha nem engedjük, hogy feledésbe merüljenek, úgy ezt azért teszszük, hogy tanulságot merítsünk belőlük a jelen kor problémáinak megoldásáért vívott küzdelmünkben. 1939 márciusa természetesen soha többé nem ismétlődhet meg, mint ahogy senkinek sem sikerül ismét életre keltenie az akkori Európát, az akkori világot. Ez a mi krédónk, és ez kötelez bennünket. Ezzel szemben tudatában vagyunk annak, hogy az emberi nem történelme nem áll különálló, egymástól elhatárolt fejezetekből. Politikai haladásunkban nem szándékozunk soha többé visszatérni az 1939 márciusát megelőző időkbe, de oda sem, ahol 1948 februárja és 1968 januárja előtt álltunk. Harminc évvel ezelőtt válságos történelmi törés állott be nemzeteink és államiságunk életében. Ez a törés végét jelentette a reményekkel kecsegtető, de a kor adott feltételei között mégis halálra ítélt államiságunknak és nemzeti életünknek, amely 1918 októberében kezdődött. Ugyanakkor azonban új fejlődési korszak küszöbére értünk, amely szörnyű áldozatokat követelő kezdetének ellenére is — ebben löszünk és ezért dolgozunk — történelmünk legnagyszerűbb fejezetét nyitotta meg előttünk. A nácizmust letiportuk, de nem téptük ki gyökerestül. Nem tartjuk magunkat a német nép ellenségének, sőt komoly érdekünk, hogy békében és jószomszédságban éljünk. Ezt a szándékunkat az NDK-hoz fűződő többéves kapcsolataink is bizonyítják. Azonban a Német Szövetségi Köztársasággal is szomszédosak vagyunk, azzal az országgal, amelyben egyre nagyobb méreteket ölt a német militarizmus és revansizmus régi erejének felújítása. Jól tudjuk, hogy a német militaristák az elvesztett háború után is nemzetük ellenségét látják bennünk, és 1948 februárja óta osztályellenséget is. Az NSZK-ban sok olyan dolog játszódik le, amely erősen emlékeztet bennünket a náci agresszió eszmei és propagáciős előkészítésének időszakára. Számunkra ez komoly veszélyt jelent, ámbár jól tudjuk, hogy a német militarizmus a Jelenlegi erőviszonyokhoz mérten, és tekintve a szocialista országok táborát, nem kezdhet újabb támadást ellenünk egy új világháború kirobbantásának veszélye nélkül. Mint a fasizmus terjeszkedésének korszakában, úgy ma is nagyra becsüljük a német nép demokratikus fasisztaellenes elemeinek következetes törekvését, hogy népünk ne váljék ismét az erőszak és más nemzetek leigázásának, illetve az egész emberiséget fenyegető szörnyű háborúnak eszközévé. Viszont ki kell jelentenünk, hogy amíg meglesznek a növekvő nyugatnémet militarizmusra támaszkodó fölöttébb veszélyes revansista megnyilvánulások, mindaddig mélységes bizalmatlansággal viseltetünk a Drang nach Ostennel szemben még akkor is, ha frakkot s a mosoly álarcát ölti magára. Ugyanígy azt se feledjük el, hogy létérdekünk a szövetség azzal az erővel, amely legyőzte a fasizmust, s amelynek az élethez szóló jogunk felújítását köszönhetjük. A minket körülvevő világban már hosszabb idő óta kisebb-nagyobb megmozdulásoknak lehetünk tanúi. Barátainknál és ellenfeleinknél egyaránt különböző vélemények, nézetek kapnak lábra. Ezek elsősorban nemzetközi kapcsolatainkat érintik, s mi úgy érezzük, hogy éppen ma kell kijelentenünk: népünk sohasem felejti el a drágán megfizetett tanulságot, amelyet történelme, de főleg a legutóbbi fél évszázad alatt szerzett. Még a legnagyobb érzelmi viharok közepette sem feledtük el, hogy létérdekünk különbséget tenni azok között a nézeteltérések között, amelyek szövetségeseinkkel és barátainkkal merültek fel, és azok között az antagonista kapcsolatok között, amelyek közöttünk mint szocialista ország és az imperializmus között tapasztalhatók, s amelyek számunkra állandó veszélyt Jelentenek. Hűek maradunk azokhoz az egyezményekhez, amelyek erőt adnak mind országunk, mind szocialista gazdaságunk megvédéséhez. Nemzeti és állami érdekeinkkel összhangban igyekszünk hozzájárulni mindannak a felszámolásához, ami gyengítené a szocializmusnak, mint társadalmi rendnek az erejét. Mi nem hagyjuk magunkat kicsalogatni a szocialista ' országok szilárd rendszeréből sem hangzatos jelszavakkal, sem holmi európai közösség jelszavával, mert az adott körülmények között ez a lépés ellentétben állana történelmi tapasztalatainkkal és létérdekeinkkel. A Nemzeti Front nyilatkozata Harminc év múlt el attól a tragikus történelmi pillanattól, hogy nemzeteinkre rázuhant a fasiszta önkényuralom sötét árnyéka. Az erőszak és a gonoszság diplomáciája kelt életre nem egészen fél évvel a müncheni szerződés után, amelyet a náci propaganda és a nyugati hatalmak uralkodó politikusai egyetértésben úgy írtak alá, mint az európai béke szavatolását. Nemzeteink megcsalatva és leigázva nehezen élték át a nemzeti katasztrófát és a pusztulással fenyegető napokat. E tragikus márciusi események tanulsága vezette ennek az országnak a népét a közös felismeréshez, amely abban a mélységesen nemzeti és hazafias követelményben nyilvánult meg, hogy felszabadult és megújult államunk a szocializmus útjára lépjen, hogy két államalkotó nemzetünk kölcsönös kapcsulatát igazságosan, valóban demokratikus módon rendezzük, s következésképpen abban is, hogy e drágán megfizetett tanulságot külpolitikánkban is érvényesítsük. A csehszlovák ellenállási harc valamennyi részvevőjének közös nézete szerint nemzetközi helyzetünk támaszaként a Szovjetuniót, a szocialista nagyhatalmat keli tekintenünk, amely távol tartotta magát a müncheni szerződéstől, s amely a fasiszta Németországgal vívott harcban a legnagyobb áldozatokat hozta. A Nemzeti Front — élén a kommunista párttal — ennek a programnak az alapján vezette győzelemre a cseh és a szlovák népet nemzeti felszabadító harcában, amelyet közösen vívott az egész Hitler-ellenes (Folytatás a 2. oldalon) Ma kezdődik Budapesten a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése A. DUBČEK VEZETÉSÉVEL BUDAPESTRE ÉRKEZETT A CSEHSZLOVÁK KÜLDÖTTSÉG Ma kezdődik Budapesten a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése. Alexander Dubček, a CSKP KB első titkárának vezetésével vasárnap délután megérkezett Budapestre a csehszlovák küldöttség. Ma különvonattal érkezett a szovjet küldöttség. A küldöttség vezetője Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. Tagjai: Alekszej Košzigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB osztályvezetője. A szovjet küldöttséggel egy időben Budapestre érkezett I. I. Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Szergej M. Styemenko hadseregtábornok, a szovjet honvédelmi miniszter első helyettese, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek vezérkari főnöke, Andrej Grecsko, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter, később csatalkozott a küldöttséghez. Küldöttségünket a Ferihegyi repülőtéren Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Központi Bizottság politikai irodájának tagjla, miniszterelnök, Cinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter és más neves közéleti személyiségek fogadták. Ugyancsak vasárnap délután érkezett meg Bukarestből Budapestre Nicolae Ceausescu a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke vezetésével a román küldöttség. A tanácskozáson részt vesz még Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK, Lengyelország és Románia küldöttsége. A Varsói Szerződés tagállamainak küldöttségei az Országházban ülnek össze. A tanácskozás tárgyára vonatkozóan — még nem jelent meg hivatalos tájékoztatás, ám jól értesült körök szerint feltételezhető, hogy az idei tanácskozáson főleg két kérdéskomplexum kerül megvitatására: a jelenlegi nemzetközi helyzet, különös tekintettel az imperializmus elleni harcra, és a Varsói Szerződés belső szervezeti kérdései. A jelek szerint a nemzetközi kapcsolatokban moS az európai biztonság kérdése kerül előtérbe. A tanácskozást minden bizonnyal befolyásolja a nemrégi berlini válság, a közép-keleti helyzet kiéleződése, s nem utolsósorban a kínai—szovjet határvillongások. A szocialista országok sajtója egyelőre csak nagyon szerény kommentárokban foglalkozik a budapesti tanácskozással. A Magyar Nemzet szombati száma megjegyzi, hogy a tanácskozás különös jelentőségű a kommunista és munkáspártok májusi moszkvai konferenciája szempontjából. Az Izvesztyija nemrég hangsúlyozta, hogy Budapesten valószínűleg sor kerül a Varsói Szerződés egyes pontjainak kibővítésére. A nyugati sajtó is csak szűkszavú híreket közöl az eseményekről. A nyugati sajtó véleménye szerint ezt a tanácskozást már kétszer elhalasztották, — eredetileg múlt év decemberében kellett volna megtartani. Egyébként a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi ülésén, amelyet 1968. márciusában tartottak meg Szófiában, főleg a vietnami konfliktussal és az atomsorompó-szerződéssel foglalkoztak. A román küldöttség akkor az utóbbi dokumentumot nem Irta alá. Ujabb összetűzések a szovjet—kínai határon Szovjet jegyzék a Kínai Népköztársaság kormányához Moszkva — Moszkvában közölték a Szovjetunió kormányának a Kínai Népköztársaság kormányához intézett jegyzékét a kínai hivatalok újabb fegyveres provokációjának ügyében, amelyet a Damanszkij-sziget térségében hajtottak végre március 14-én és 15-én. Március 14-én moszkvai idő szerint 11,15 órakor több kínai katona ismét megkísérelte a betörést szovjet területre az Usszuri folyó Damanszkij-szigetén. A következő napon, 15-én a szigetet védő szovjet határőröket aknavetők és nehéztüzérség fedezete alatt nagy csoport felfegyverzett kínai katona támadta meg. A támadásnak több halottja és sebesültje van. A provokátorokét hasonló módon szorították ki a sziget térségéből. A kínai hivataloknak ez az újabb arcátlan fegyveres provokációja súlyos következményekkel fenyeget — áll a szovjet jegyzékben. A kínai hivatalos körök szította szovjetellenes hangulat indokolatlan, és agresszív területi igényeken alapul azzal a céllal, hogy a szovjet—kínai határokon mindjobban kiélezze a feszültséget. A tények azt bizonyítják, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya semmibe se vette a szovjet kormány felhívását az előző fegyveres provokációk után, és hogy tovább folytatja provokációs kísérleteit. A szovjet kormány határozottan elutasítja a kínai hivatalok indokolatlan területi igényét. Damanszkij sziget elvitathatatlanul szovjet terület, s a kínalak ellenkező állítása részben a kínai, részben más országok közvéleményének befolyását célozza. A szovjet kormány szükségesnek tartja a lehető leghatározottabban hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió határai szentek és sérthetetlenek. A szovjet kormány ismét kijelenti, hogy feltétlenül ellenzi a fegyveres határvillongásokat, s hogy a pekingi állítások, miszerint a Szovjetunió és az SZKP ellensége a kínai népnek és a Kínaí Népköztársaságnak, teljességgel indokolatlanok. A Szovjetunió nem keresi az (Folytatás a 2. oldalon)