Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-16 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

AKCHIV FELVÉTEL) Lukács Györgynek, a magyar szellemi élet és az európai marxista gondolkodás kiváló képviselőjének neve természetesen nálunk is közismert név, de már kevésbé ismeretes, hogy tizenkilencben, mikor a Magyar Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosának tisztségét viselte, mint az V. hadosztály politikai megbízottja szűkebb hazánkban is megfordult, történetesen Rimaszombaton, ahol a 39. dandár tiszti törzse nyert elhelyezést. Rimaszombaton az egykori események résztvevői mindmáig emlékeznek rá, s ottjártamkor kedves epizódokat mondtak el minden formalitást nélkülöző közvetlenségéről. Budapesti utam alkalmával szerkesztőségünk megbízásából felkerestem, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozókat érdeklő kérdésekről beszélgessek el vele. Személyes tapasztalatain túl általános érvényű megállapításokat tett az akkori idők szellemére és mindmáig időszerű problémákra vonatkozóan. Első kérdésemmel természetesen rimaszombati látogatására utaltam. Enel kapcsolatban kijelentette: Az epizódokra már nem emlékszem, de egy bizonyos, hogy hibáink közé nem tartozott a szigorú bürokratikus alá- és fölérendeltség. A magyar proletárdiktatúrára való emlékezésnél megszoktunk feledkezni arról, hogy kikiáltásával egy sokkal demokratikusabb időszak kezdődött, mint volt a polgári demokrácia időszaka, s a demokrácia számára sokkal kedvezőbb volt, mint a később kialakult helyzet. — HOGYAN TUDTA ÖSSZEEGYEZTETNI A KÖZOKTATÁSÜGYI NÉPBIZTOS ÉS AZ V. HADOSZTÁLY POLITIKAI MEGBÍZOTTJÁNAK TEVÉKENYSÉGÉT? — Ha éppen erre gondol, áprilistól június közepéig többnyire a hadműveleti területen tartózkodtam. Hétközben egy-két napra felmentem Budapestre, hogy elintézzem népbiztosi teendőimet és ismét visszatértem a hadosztályhoz. — A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGNAK EBBEN A VÁLSÁGOS IDŐSZAKÁBAN MILYEN ELKÉPZELÉSE VOLT A KORMÁNYZÓTANÁCSNAK AZ ISKOLAÜGGYEL ÉS KULTCRÁLIS POLITIKÁVAL KAPCSOLATBAN? — Ebben a kérdésben is a helyzet általános megítéléséből kell kiindulnunk. A lenini politika erre vonat'cozó elveit nem Ismertük, csak később Bécsben ismerkedtünk meg velük. Volt egy forradalmi utópikus elképzelésünk; hogy közvetlenül egy általános európai forradalom küszöbén állunk, s utána csak a kommunizmus bevezetése következhetik. Mindez a proletárdiktatúrát megelőző korszak demokratikus óhajainak továbbfejlesztése és az utópikus álmok keveréke volt. A radikális gondolkodású technikusok és tanárok erősen rokonszenveztek a mozgalommal. Az utóbbiak támogatása tette lehetővé a konkrét Intézkedéseket a közoktatás terén, ök kerültek a közoktatás átszervezésének élére, s ebben voltunk talán a a legradikálisabbak, mert leváltottuk a volt vezetőket. A művészetek területén is radikális vezetők kerültek az élre. Ismeretes, hogy létrehoztuk a zenei direktóriumot élén Bartókkal, Kodállyal és Dohnányival. Bármennyire ösztönösen is cselekedtünk, mégis helyes döntések és tervezetek születtek. A ma Magyarországon létrehozott nyolcéves általános iskolák és négyéves gimnáziumok rendszere lényegében a proletárdiktatúra intézkedéseit vette alapul. — MINT AZ V. HADOSZTÁLY POLITIKAI MEGBÍZOTTJA MILYEN TAPASZTALATOKRA TETT SZERT A HADMŰVELETI TERÜLETEN ÉLÖ LAKOSSÁG KÖRÉBEN? — Hadosztályunk magyar lakta területeken vagy vegyes lakosságú területeken végezte hadműveleteit. iMndenesetre a magyar lakosságnak nagy szerepe volt az eseményekben. Nekem az volt a benyomásom, hogy a szlovák lakosság is szimpatizál velünk. — MAI SZEMMEL HOGYAN ÍTÉLI MEG AZ AKKOR KIALAKULT NEMZETKÖZI HELYZETET, A MAGYARSÁG ÉS A SZOMSZÉD NÉPEK VISZONYÁT? — A párizsi antant élén Wilson, Lloyd George, Clemenceau, baloldali demokraták álltak. Masaryk ls baloldali polgári demokrata volt. Mindannyian a proletárdiktatúra halálos ellenségei. Ám Csehszlovákiának a Magyar Tanácsköztársaság ellen viselt háborújából nem volna szabad kedvezőtlen következtetéseket levonni, mert ez egy Párizsból megrendelt háború volt. Hozzá veszem még azt a tényt, melynek ma erős aktualitása van, hogy mikor hadseregünk bizonyos előnyre tett szert, első dolgunk a Szlovák Tanácsköztársaság létrehozásának elősegítése volt. Azt hiszem ezt a tényt nem szabad elhanyagolni a tizenkilences év eseményeinek értékelésénél. Hirrossík János, a Szlovák Tanácsköztársaság miniszterelnöke, egyben a magyar pártvezetés tagja, annak idején úgy látta, hogy a szlovák tömegek szimpátiával fogadták a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását. Nekem az volt a benyomásom, hogy a cseh és szlovák katonák nem szívesen vettek részt ebben a háborúban. Megesett, hogy a Rimaszombat felé vezető úton bekerítettünk egy egész zászlóaljat és az puskalövés nélkül megadta magát. A csehszlovák kormány kezdte a háborút, de a nép nem nagy lelkesedéssel vett részt abban. A román hadsereg ütőképesebb volt már azért is, mert a kommunista párt befolyása kisebb volt Romániában, mint Csehszlovákiában. — NÁLUNK SOKAN ÜGY VÉLEKEDNEK, HOGY A MAGYAR KOMMUNISTÁK TIZENKILENCBEN NEM VOLTAK TISZTÁBAN A LENINI NEMZETISÉGI POLITIKA ELVEIVEL. Többségüknek fogalmuk sem volt á lenini nemzetiségi politikáról, hiszen alig fordítottunk le valamit Lenin műveiből, mégis élt bennünk egy ösztönös ellenállás a régi magyar politikával szemben, és ezért a magyar pártvezetés nemzetiségi politikája sok közös vonást mutat a lenini nemzetiségi politika elveivel. — A KÖZÉP EURŰPAI NÉPEK FEJLŐDÉSE ÉS EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYÁNAK ALAKULÁSA RENDKÍVÜL ELLENTMONDÁSOS VOLT. MILYEN KÖVETKEZTETÉSEKET VON LE ÖN EBBŐL A TÖRTÉNELMI MÜLTBÖL? Az egykori Habsburg monarchia területén élő népek mindmáig nem jutottak el a közös történelmi múlt helyes értékeléséig. Nem volna szabad, hogy azt kiabáljuk egymás felé, ki a hibás, hanem egy történelmi önkritikát kellene gyakorolni. A múlt században Teleki László volt az első, akinek tudatában párizsi kiküldetése idején felderengett a nemzetiségi kérdés jelentősége, egyébként a magyar negyvennyolcasok, sem Kossuth, sem Petőfi és mások sem ismerték fel annak fontosságát. Ebből természetesen helytelen politikai következtetések származtak, a szomszéd népek pedig a Habsburgokhoz csatlakoztak. A múlt eseményeinek értékelésénél ettől nem szabad eltekinteni. A magyar irodalmi fejlődés Petőfitől Ady Endréig nem mutat jelentősebb haladást. Az igazi haladást ebben a tekintetben Ady Endre költészete jelenti. A zenei életben pedig Bartók és Kodály. A Bartók féle dzsentri ellenes zenei reform minden népzene létjogosultságának és egyenjogúságának kultúrpolitikája. Ml tizenkilencben ha nem is voltunk leninisták, értelmiségünk Ady és Bartók befolyása alatt állt. Csak így érthető, hogy felismertük a nemzetiségi kérdés fontosságát. — HOGYAN FOGJUK FEL MA MARXNAK A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOMMAL, FŐLEG A NEMZETISÉGI KÉRDÉSSEL KAPCSOLATOS NÉZETEIT? Nem szabad szó szerint venni Marx és Engels akkori nézeteit, s főleg ne tulajdonítsunk nekik egy szűk német szempontot, mert ők az általános haladás szempontjából ítélték meg a helyzetet. A haladás óriási ellensége volt akkoriban a három nagy monarchia, a Habsburgok, Hohenzollerek és Romanovok monarchiájának szövetsége, s Marx és Engels mindent üdvözölt, ami megbuktatásukat elősegíthette. Németországban a forradalmat Poroszország nyomta el, ugyanakkor a magyarok megverik a habsburgokat és Bécs felé menetelnek. Innen ered a marxizmus klasszikusainak a magyarok iránti szimpátiája, csakhogy ők nem kutatták fel a közép európai fejlődés történelmi előzményeit. Nagyon valószínű, hogy akkoriban fennállt egy magyar—szlovák egyesülés lehetősége. — S TIZENNYOLC? — Tizennyolcban az áldatlan közép-európai fejlődésnek egy rendkívül késői szakasza zárult le. A Versailles-ban összegyűlt államférfiak a nyugati imperializmus céljaira használták ki a helyzetet, s nem lehet eltitkolni, hogy Wilson, George Lloyd és Clemenceau politikája lett a mérvadó Masaryk számára. Épp ezért a Masaryk probléma mindkét oldalát helyesen kell értékelni. Mai szempontból ítélve rendkívül súlyosnak tartom azt a körülményt, hogy a Novotný rendszer részben örököse volt a Masaryk féle hagyományoknak és ezért a szlovák nemzet a köztársaságon belül másodrendű helyet foglalt el. Végső következtetésként feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az egykori monarchia területén élő nemzetek egy kíméletlen történelmi feltárás alapján közelebb kerüljenek egymáshoz. — MI A VÉLEMÉNYE A SZO CIALISTA ORSZÁGOKBAN ERŐRE KAPOTT GAZDASÁGI REFORMTÖREKVÉSEKRŐL? — A marxizmus újrafeltámasztása nélkül, amit én a marxizmus reneszánszának nevezek, nem jutunk előre a reformok terén. Olykor úgy érzem, valamiféle automazmusban bízunk. Pedig automatikusan nem jutunk el a kommunizmushoz. Tudatos és helyes törekvésre van szükség. A sztálini torzulásokkal szemben nem a nyugati demokracia jelenti az alternatívát. Az igazi alternatíva a szocialista demokrácia elmélyítése. Ezekután filozófiai és esztétikai kérdésekre terelődött a szó, főleg a szubjektum-objektum viszony helyes értelmezésének kérdésére, mert szerintem a fiatal cseh gondolkodók körében a közelmúltban éppen ez a kérdés került az érdeklődés középpontjába, s talán nem is indokolatlanul, mert helyes megválaszolásától függ, az ember erkölcsi, politikai és gyakorlati magatartása. Lukács György, rámutatott arra, hogy a polgári filozófia mítoszt teremtett a szubjektum-objektum viszony dualitásából, mely dualitás a valóságban nem is létezik. A szubjektum a munkában jött létre, s az objektum elsődlegességének kérdését a marxizmus úgy értelmezi, hogy megvolt, mielőtt a munka létrejött volna. Utalt Prometeusz mitikus alakjára, ki tüzet lopott az istenektől, holott a valóságban az történt, hogy az emberek megtanultak tüzet csiholni és a tűzzel bánni. Csakhogy idők folyamán megfeledkeztek erről és kénytelenek voltak kieszelni egy mítoszt, és ezzel magyarázni maguknak, hogyan jutottak hozzá a tűzhöz. Lukács György professzor sok filozófiai kérdés és esztétikai kérdések megítélésénél is a munkából indul ki, mégpedig az egyszerű munkából, mivel a marxizmus feladata levezetni az egyes szubjektív tevékenységeket. A 84. életévébe lépő Lukács György jó egészségnek örvend, s mihelyt valami kérdés gondolkodásra készteti szinte diákos frisseséggel, ugyanakkor egy alkotómunkában eltöltött élet tapasztalataiból fakadó komolysággal lát hozzá annak megválaszolásához. Dolgozószobájában könyvek, folyóiratok és kézirat halmazok között tölti napjait. Rendkívül szerény és megragadó egyéniség. Hálás vagyok a véletlennek és az alkalomnak ezért a találkozásért és olvasóink nevében is megköszönöm. BABI TIBOR