Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-16 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

X. országos közgyűlését MSnkr. A csehszlovákiai magyarság sok olyan intézményt kénytelen nélkülözni, amely a normális, természetes fejlődéshez feltétlenül szükséges. Ez az ellentmondás determináló erővel hat egész életünkre, de különösen nemzetiségi kultúránkra. Sokan és gyakran vetik a szemünkre (sorainkból is) viszonylagos elmaradottságunkat, de az előzményeket nem szívesen részletezik, elemzik. Pedig valahol itt kellene kezdeni, hogy tovább juthassunk. A CSEMADOK a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel legfeljebb vállalhatja helyzetünk feltérképezésének igényes feladatát, de intézmények hiányában aligha végezheti el mindazt, ami elvégzésre vár. Paradox helyzetbe jutottunk: elvesztettük a szemüvegünket, s amíg meg nem találjuk, nem látjuk keresni. Pedig ha létezni akarunk, Meg kell találnunk. Addig kell tapogatóznunk (akár térden állva is), míg a kezünk ügyébe nem akad. Egyebet nem tehetünk, ha egyszer a látók nem hajlandók segíteni rajtunk. Hogy milyennek szeretném látni kulturális életünket?! Intézményesnek. A CSEMADOK a jövőben keresse tovább a lehetőségét annak, hogy bevonja munkájába az értelmiséget! Lám, ez is egy ellentmondás! Az értelmiség munkáját kell végeznie egy szervezetnek. Aktivizálni kell azokat, akikuek aktivizálniuk kellene ... Fényt várunk az égtől, pedig az akkumulátorok üresek ... Értelem nélkül csak vegetálhat az élet. A továbbjutáshoz értelem, sok hasznos emberi gondolat és fantázia kell. Az igaz, hogy az ujjaimmal ütögetem a billentyűket írógépemen, de a szöveget az agyam teremti meg. A CSEMADOK-nak is ezen áll vagy bukik a lövője. A CSEMADOK-ba hívás nélkül, önként, mintegy belső kényszerből mentem. Kitartok mellette jóban — rosszban. Máté íva: (S»Kc«* A CSEMADOK — mint az itt élő magyarság szervezete — tömörítse maga köré a csehszlovákiai magyarság szerveit, intézményeit: az írószövetséget, az újságírók szövetségét, a magyar ifjúsági klubokat, a területi színházat, a népművészeti együtteseket, a könyvkiadót, az érts (miségiek klubját, a parasztszövetség magyar tagjai', a járási, kerületi, és központi nemzetiségi osztályok, szervek tagjait, s velük közösen dolgozzon, az č érdekeiket is támogassa. A klubok vagy körök foglalkozzanak az irodalommal, a képzőművészettel, a honismereti munkával, a művelődés-politikai és a gazdasági élet problémáival. Szocialista kultúránk fejlesztése szempontjából KeletSzlovákiában magyar nyelvű színházat kellene létesíteni, ahol magyar nemzetiségű dolgozók élnek, mindenütt meg kellene alakítani a CSEMADOK helyi szervezetét, hogy foglalkozhassanak az ott élő magyarok kulturális, politikai és gazdasági életének kérdéseivel, a Nemzeti Front elvei alapján. A közösséggel a közösségért szeretnék dolgozni és azt vallom, hogy tetteinkkel mérjük emberségünket, és emberi magatartásunk bizonyítsa magyarságunkat. lesek István: (Peisőc) A csehszlovákiai magyar kulturális életet — szerintem — Dél-Szlovákia gazdasági fejlesztése, fellendítése (egyenjogúsítása a többi országrésszel) határozza meg a jövőben. Éppen ezért Dél-Szlovákia a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását kapja vissza beruházások, szolgáltatások formájában. Az államilag tervezett gazdasági, szociális és kulturális beruházás ne a „közelebb az ing" elv alapján legyen elosztva, hanem a tényleges szükségleteknek megfelelően. Az említettek megvalósításában nagy szerepet játszhat a CSEMADOK is. Az utóbbi időben (a gyakorlat és a valóság igazolta) a szövetség már kinőtte „eredeti" küldetését. Az elmúlt év a napnál is fényesebben igazolta, hogy a CSEMADOK a Csehszlovákia magyarság érdekvédelmi szervezetévé fejlődött. A jövőben — különösen az értelmiségnek a jelenleg j passzív magatartást tanúsító rétegét — fokozott aktivitásra kell megnyerni, hogy a törvények és a lehetőségek maximális kihasználásával képviselje nemzetiségünket és állandóan szem előtt tartsa Dél-Szlovákia gazdasági fellendítését, kulturális életünk színvonala emelkedésének zálogát. Várom, hogy a CSEMADOK X. rendkívüli közgyűlésén szövetségünk legmagasabb szervébe, a Központi Bizottságba olyan emberek kerülnek, akik nem azon fognak siránkozni, hogy mit nem lehet, hanem teljes erejükkel, tehetségükkel és meggyőző következetességgel azon fognak munkálkodni, hogyan valósítsák meg — hangsúlyozom, az adott lehetőségek maximális kihasználásával — a CSEMADOK KB 1968. március 12-én elfogadott és közzétett állásfoglalását a gyakorlati életben. Ott voltam a CSEMADOK bölcsőjénél. A jövőben is kommunista hozzáállással szeretnék benne dolgozni. (Losonc} Kulturális életünk legyen korszerű, kötöttségektől és „dugóktól" mentes, demokratikus. A lövőre nézve, nagyon fontosnak tartanám, hogy ne az igénytelenség határozza meg tevékenységünket. Továbbra is kell az őszinte szó, a polémia,, de ugyanakkor elengedhetetlennek tűnik a társadalmunk rendjének alakítása érdekében, hogy az élet minden területén, így a kultúrában is, sor kerüljön a szavak és a cselekedetek összehangolására ... , 4 A CSEMADOK sokat tett az elmúlt húsz esztendőben. Létrejött progresszív értelmiségünk, beleértve a műszaki értelmiséget is, és a széles néptömegek érdekegysége, megteremtődött politikai tudatunk kialakulásának lehetősége. Szerintem a CSEMADOK-ra a jövőben az egység elmélyítése érdekében fontos feladatok várnak. Nemzetiségi életünket tudományos alapokra kellene helyezni. Szükségesnek mutatkozik a múlt év márciusi programtervezete és a tátrat értelmiségi értekezlet konklúzióinak következetes figyelembe vétele, és gyakorlati realizálása. jó lenne, ha a CSEMADOK messzemenően elősegítené néhány kulturális gócpont kialakítását a délvidéken (Komárom, Losonc, Kassa), annál is inkább, mert a provincionalizmus nemcsak a vidék rákfenéje, hanem gyakran a központé is. Meg aztán az erőmegoszlás sem lényegtelen szempont. A közeljövőben szeretnék közreműködni egy széles körű népművelési terv realizálásánál járásunk magyar nemzetiségű lakosságának gazdasági, politikai és kulturális élete fellendítése érdekében. Veres János: (Rimaszombat) Kulturális életünk teljes kibontakozását csak úgy lehet elérni, ha a járási művelődési otthonokban külön nemzetiségi osztály (részleg) alakul, 2 népművelési és 2 népművészeti metodikussal és 1 Irodai segéderővel. Ezt az elgondolást persze központi segítség nélkül nem lehet realizálni. Ha ez az elképzelés nem valósulhat meg, okvetlen szükséges, hogy a CSEMADOK járási titkárságán a meglévő vezető (politikai) titkár és az instruktor (szervező titkár) mellé egy népművelési és egy népművészeti metodikust alkalmazzanak. Fontos lenne az is, hogy a járási nemzeti bizottságokon nemzetiségi részleg alakuljon, s ott lelkes, rátermett magyar embereket alkalmazzanak. Minden járásban meg kellene alakítani a CSEMADOK JB mellett a népművelési szakbizottságot. Ennek alcsoportjaira támaszkodva — akárcsak nálunk — célul tűzhetnék ki a CSEMADOK reneszánszának betetőzését, a pezsgést, az újjáéledés állandósítását. A CSEMADOK-tól azt várom, hogy a szlovákiai magyarság erős érdekvédelmi és kulturális szövetsége lesz. Az érdekvédelmi szerepnek megítélésem szerint elsősorban az állami és pártszervekkel folytatandó komoly párbeszédek formájában kell megmutatkoznia. Közgazdasági, jogi és iskolaügyi tematikájú elaborátumokat, pontos adatokra támaszkodó, bölcsen megfogalmazott javaslatokat kell majd az említett szervek elé terjesztenünk. A kulturális tevékenység szakaszán magasabb színvonalra kell emelni a kultúrmunka hagyományos ágazatait (tánc, ének, színjátszás stb.

j és új ágazatokat kell bevezetnünk, itt elsősorban a különféle érdekkörökre gondolok (néprajz, nyelvművelés, honismeret, természettudományok stb.), s mindezen tevékenység biztosítása érdekében minél több értelmiségi dolgozót kell bekapcsolnunk a CSEMADOK munkájába. Mint a járási művelődési otthon alkalmazottja igyekezni fogok, hogy szorosabbá váljék a kapcsolat és gyümölcsözőbb együttműködés alakuljon ki a CSEMADOK-szervezetek és a művelődési intézmények között.