Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-13 / 61. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZERDA SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA CSÜTÖRTÖK 1969. március 13. BRATISLAVA XXII. ÉVFOLYAM 61. szám Ara 50 fillér Tanácskozott az SZLKP Központi Bizottságának plénuma (ČSTK) — Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tegnap Bratislavában plená­ris ülést tartott, amelyen Ľubomír Štrougal, a CSKP KB végrehajtó bizottságának tagja, a CSKP KB titkára ls jelen volt. A plenáris ülést Viktor Pavlenda, az SZLKP KB elnökségének tagja, a KB titkára nyitotta meg. A tanácskozás tárgysorozata a következő: beszámoló az SZLKP KB elnökségének tevékeny­ségéről s a legfontosabb problémákról a jelen­legi politikai helyzetben, továbbá az SZLKP KB tdeiglpries tárgyalási rendjének javaslata, és egyes káderkérdések megvitatása. A plenáris ülés résztvevői megválasztották a bizottságokat, éspedig a javasló bizottságot, a tárgyalási rendet előkészítő bizottságot és a saj­tóbizottságot. A javasló bizottságba Ladislav Abrahám, Ru­dolf Blaho, Miroslav Janza, Ján Senešl és Vojtech Mihálik elvtársat, a tárgyalási rendet előkészítő bizottságba július Turček, Samo Falfan, Ľudovít Čakajda és Oľga Mandúchová elvtársat, a sajtó­bizottságba pedig Bohuslav Graca, Vladimír Chmúrny és Svetozár Stúr elvtársat választották. A Központi Bizottság ezt követve jóváhagyta a tárgyalás anyagai közzétételének elveire tett javaslatot. Ezután a plenáris ülés elnöke átadta a szót dr. Gustáv Husáknak, az SZLKP KB első titkárá­nak, aki részletes beszámolóban ismertette az SZLKP KB elnökségének tevékenységét, s a je­lenlegi politikai helyzettel összefüggő legfonto­sabb kérdéseket. (Folytatás a 4. oldalon) A párt biztosítani tudja az állam progresszív fejlődését Dr. Gustáv Husák elvtárs beszéde idestova hat hónap telt el az SZLKP rendkívüli kongresszusa óta, amely az augusztus végi mozgalmas napokban ezt a Köz­ponti Bizottságot megválasztot­ta, s rábízta a felelősséget a párt és az ország sorsáért. A társadalmunk rendes életének megbolygatása, felháborodott érzések és felajzott szenvedé­lyek közepette kialakult rend­kívül nehéz helyzetben kellett pártunknak s népünknek a he­lyes irányt, a kiutat, a megfele­lő utat s a távlatokat megmutat­nunk, és teljes felelősséget kel­lett vállalnunk a nem minden­kor népszerű problémák megol­dásáért. Ezekben a hónapokban szilárdan kellett helytáilnunk, s különböző hangulatoknak s nyomásoknak kellett ellenáll­nunk. Allíhatjuk tehát, hogy pártunk az említett hónapokban is bebizonyította tényleges poli­likai szerepét társadalmunkban. Végeredményben a párt erejé­nek, eszméjének és programjá­nak mindig válságos helyzetek­ben kell kiállnia a próbát. Az említett hónapokban pártunk funkcionáriusainak ezrei s tag­jainak százezrei szereztek új, értékes tapasztalatokat a poli­tikai tevékenységben. Nehéz po­litikai küzdelmet folytattak, amikor pártunk marxi-leinini irányvonalát magyarázták s vették védelembe, amikor szi­lárdították a kommunisták együvé tartozását, nagy küzdel­met folytattak azért, hogy meg­nyerjék népünk széles rétegei­nek bizalmát. Pártunk történe­tében gyakoriak voltak a bo­nyolult Idők, a heves osztály­és politikai harcok, s ez egy­aránt vonatkozik a müncheni árulás előtti köztársaság fenn­állásának, az antifasiszta küz­delemnek s a Szlovák Nemzeti Felkelésnek idejére, nemkülön­ben a felszabadulásunk után folytatott osztály- és politikai harcra, amelyet 1948 februárjá­ban pártunk s dolgozó népünk győzelme koronázott. Állíthat­juk, hogy az 1968 óta, de külö­nösen rendkívüli kongresszu­sunk óta eltelt idő a legbonyo­lultabb időszakok közé sorolha­tó, éppen ezért nagyon igényes politikai tevékenységet követelt pártunk tagjaitól, funkciónáriu­saitói és vezetőségétől. Azokban a hónapokban sok becsületes funkcionáriusunk, s részben egész pártunk is a bírálat, a kételkedés, a gúnyolódás, sőt a rágalmazás tárgya is volt. Az ingadozó emberek közül elég sokan kitértek minden politikai munka elől, félreálltak, várako­zó álláspontra helyezkedtek, vagy pedig az ellentábor jelsza­vait és kiagyalt híreit terjesz­tették. Akadtak olyanok is, akik pánikot keltettek, akik külföld­re szöktek, vagy pedig ideha­za terjesztettek az emberek kö­zött rémületet keltő híreket, s a párt vezetőségével s funkcio­náriusaival szembeni bizalmat­lanságra késztettek. Hogyan állta meg helyét Szlovákia Kommunista Pártja ebben a küzdelemben, melynek célja az volt, hogy saját sorai­ban juttassa érvényre politikai elgondolásait, s megnyerje a nép széles rétegeinek bizalmát? Hogyan is mérjük fel a kon­gresszusunk óta eltelt hat hő­nap után kialakult helyzetet? Az SZLKP KB elnöksége a rendkívüli kongresszus utáni politikai fejleményeket bírálva azt a nézetet vallja, hogy az említett folyamatban megszilár­dult s fokozódott pártunknak, Központi Bizottságának s a ve­zetőség minden szervének te­kintélye, hogy pártunk a jóvá­hagyott politikai irányvonal el­vi alapján jelentős mértékben megszilárdította sorait, hogy po­litikai életünk peremére szorí­totta ki a szélsőséges irányza­tokat, és most ls élvezi népünk túlnyomó többségének bizalmát. Az SZLKP rendkívüli kon­gresszusa, a CSKP KB s az SZLKP KB határozatai — mint ahogyan azt összefoglalóan ls kifejezésre juttatták a CSKP KB novemberi határozatai, nemkü­lönben a később megtartott ple­náris üléseken hozott határoza­tok is — kitűzték a külpolitikai kapcsolataink terén szükséges politikai tevékenységünk irá­nyát, s hazai problémáink meg­oldásának lehetőségét is. Pár­tunknak az említett Időben Szlovákiában kifejtett tevékeny­ségére az jellemző, hogy a köz­ponti szervek, a kerületi és a járási bizottságok fokozott erő­feszítéseket tettek a jóváhagyott párthatározatok következetes életbe léptetése s egyértelmű magyarázata érdekében. Ezek­nek az erőfeszítéseknek a cél­ja az, hogy a marxi-lenini taní­tások alapján kivívjuk pártunk eszmei és akcióegységét, mert ez alapvető fontosságú társa­dalmunk problémái progresszív megoldásának érdekében. A test­vér pártokhoz fűződő kapcso­lataink fokozatos rendezésével, s belpolitikai életünk kiegyen­súlyozásával elegendő teret biztosítottunk arra, hogy egész pártunk sikraszállhasson tár­sadalmunk gazdasági s egyéb problémáinak megoldásáért. Ugyanakkor megőriztük szocia­lista demokráciánk január utá­ni valamenyi vívmányát, meg­őriztük a demokratikus polgári szabadságjogokat. Ennek kö­szönhető, hogy a január utáni fejlemények kivívták népünk nagyrabecsülését. Egyes embe­rek néha ugyan még kigúnyol­ják „reális politikánkat", mert nem értik meg, vagy nem akar­ják megérteni a marxista böl­cseletnek azt a közismert tan­tételét, miszerint a szabadság az adott szükségszerűség meg­értése, s minden képzelődés az olyan politikai életről, amely az élettől s reális lehetőségeitől el­szigetelt, csak meddő rajongás, vagy az emberek tudatos meg­tévesztése lehet. Pártunk tag­jainak tömege és polgártár­saink túlnyomó többsége nagy­ra becsüli pártunk politikájá­nak elvileg szilárd, realista irányvonalát és ezért támogat­ja is. Ebben kell látnunk pár­tunk legértékesebb politikai eredményét és tőkéjét. Az em­lített válságos és kritikus hóna­pokban mindazt, amit tettünk, két elvre alapoztunk: egyrészt arra a mélységes meggyőződés re, hogy a marxista szocializ­mus tanai és célkitűzései iga­zak és humánusak, másrészt arra, hogy mélységesen megbíz­tunk a néptömegben, politikai megfontoltságukban s bölcses­ségükben. A kommunisták te­vékenysége csak akkor lehet sikeres, ha együtt tudnak élni s együtt tudnak munkálkodni a nép széles rétegeivel, ha meg tudják nyerni bizalmát, vala­mint politikai célkitűzéseink s programunk támogatását. Más emberektől ugyanis csak abban különböznek a kommunis­ták, hogy tudományos a világ­nézetük, s ennek alapján mér­(Folytatás a 2. oldalon] JUGOSZLÁVIA ] Tito: A klasszikus típusú párt új típusú ideológiai-politikai vezető szervezetté vált A JKSZ IX. kongresszusának második napja Belgrád — A Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége IX. kon­gresszusának tegnapi ülését Edvard Kardél j irányította. A küldöttek figyelme Joszip Broz Titónak a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége feladatai­ról szóló beszámolójára össz­pontosult. Mivel a beszámoló szövegét a küldöttek előre meg­kapták, Tito csak a beszámoló legfontosabb gondolatait ismer­tette. Beszédét többször szakí­totta félbe taps. A küldöttek egyhangúlag jó­váhagyták a kongresszus napi­rendjét és megválasztották a kongresszus szerveit, mind a hét bizottság elnökségét. Ed­vard Kardelj hangsúlyozta, hogy valamennyi küldött joga és kö­telessége aktívan részt venni a kongresszus munkájában. A bizottságok a tegnapi plenáris ülés után kezdik meg munkáju­kat. Tegnap reggelig 775 üd­vözlő távirat érkezett a világ minden részéből a kongresszus résztvevőihez. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége IX. kongresszusá­nak tegnap délelőtti ülésén Ti­to elnök beszámolójában többek között kijelentette: Jugoszlávia társadalmi, gazdasági és politi­kai rendszerében a VIII. és IX. kongresszus között mélyreható változások mentek végbe, és or­szágunk Jelentős gazdasági ha­ladást ért el. A gazdasági és társadalmi re­form lehetővé tette az önkor­mányzat gazdasági alapjának megszilárdítását úgy, hogy az önkormányzat alapján meg­szervezett termelők a bővített újratermelés fő megvalósítói lettek, és jelentősen csökkent az állam szerepe a jövedelemre vonatkozó döntésekben. Meg­kezdtük az intenzív gazdálko­dást, a munkatermelékenység minőségi fokozását, jobban be­kapcsolódtunk a világgazdaság­ba és átvettük a termelés vi­lágmutatóit. Abból indultunk ki, hogy a termelők mint a gazda­sági és társadalmi fejlődés képviselői szerepének megerő­sítésével, kezdeményezésük és alkotóképességeik kihangsúlyo­zásával megteremtjük a sikeres sokoldalú társadalmi fejlődés feltételeit. Csak Igy bővíthetjük ki sikerrel társadalmunk gazda­sági alapját csökkenthetjük a különbséget országunk egyes vi­dékeinek fejlettsége között és biztosíthatjuk az életszínvonal állandó emelkedését. A beszámoló megállapítja, hogy ma a termelésben részt vevők az egész társadalmi ter­melés 82 százalékával rendel­keznek, ami jelentős eredmény, de még nem kielégítő. 1965— 1968-ban a reáljövedelem 18 százalékkal emelkedett, évente átlag 4,2 százalékkal. Az ipari termelés 18 százalékkal növeke­(Folytatás ax 5. oldalon) BEFEJEZŐDÖTT A GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI SZERVEZETEK KONGRESSZUSA Egységes program alapján.. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gyermek- és ifjú­sági szövetségeinek kongresz­szusa tegnap délután befejezte kétnapos tárgyalását. A kong­resszus második napján néhány órára Ludvík Svoboda elvtárs ls ellátogatott az ifjúság köré­be. A köztársasági elnök az if­júság szűnni nem akaró tapsa közepette foglalta el helyét a díszemelvényen, ahol dr. Josef Spačeket, a CSKP KB titkárát és Ľubomír Dohnalt, a Szövet­ségi Gyűlés alelnökét is a ven­dégek között üdvözölte. Az országos kongresszus na­pirendjére tűzött programnyi­latkozatot a küldöttek még a keddi nap folyamán jóváhagy­ták. Kifejezésre juttatták ben­ne elhatározásukat, hogy a szo­cializmus humanista és demok­ratikus gondolatainak tovább­fejlesztését illetően egységesen kívánnak fellépni, tiszteletben tartva az egyenlőség és a füg­getlenség elveit. A fiatalok kö­zös programjukat és szövetsé­geik programját a Nemzeti Front keretében fogják meg­valósítani. Egyúttal a nemzet­közi gyermek- és ifjúsági moz­galomból, nevezetesen a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövetség munkájából ls kiveszik részü­ket. A programnyilatkozat a to­vábbiakban hitet tesz a CSKP mellett, mely becsületes és nyílt állásfoglalásával, célkitűzései­vel 1968 januárja óta elnyerte a fiatalok többségének a bizal­mát. A szerda délelőtti tárgyaláson nagy figyelmet keltettek Lud­vík Svoboda elvtárs szavai. A köztársasági elnök méltatta az Ifjúság lelkesedését és helye­selte a a kongresszusról hozzá intézett levelek tartalmát, me­lyeknek közös vonása a fiata­lok egyöntetű kívánsága, hogy aktívan részt vehessenek hazá­juk sorsának irányításában, és dolgozhassanak a szocializmus felvirágoztatásáért, igaz ugyan, hogy a jóakarat még nem min­den: nem véd meg a tévedések­tői — mondotta. Ezért oly fon­tos, hogy a tapasztalatokon okuljunk. A köztársasági elnök a fiata­lok közéleti tevékenykedésével kapcsolatban azon reményének adott kifejezést, hogy az ifjú­ság a szocializmus építésének egyik legfőbb pillérévé válik. — Tanuljatok — mondotta —, hogy egykor majd felelősséget vállalhassatok hazánk sorsáért. Beszéde végén a köztársasági elnök támogatásáról biztosítot­ta a fiatalokat, és sok sikert kí vánt munkájukhoz. Ezután a küldöttek a szövet­ségi tanács alapszabályzat-ja­vaslatával foglalkoztak, majd megalakították a csehszlovákiai gyermek- és ifjúsági szerveze­tek országos képviseletét, a szö­vetségi tanácsot. Az üdvözlő táviratok és le­velek szövegének jóváhagyása után Róbert Harenčár, a Szlo­vákiai Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Szövetségének el­nöke mondott zárszót. A kong­resszus az állami himnusz el­hangzásával ért véget. -km-

Next

/
Thumbnails
Contents