Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-12 / 60. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZERDA P 1969. március 12. BRATISLAVA XXII. ÉVFOLYAM 60. szám Ára 50 fillér A szövetségi kormány megvalósítja programját A munkaterv és a legközelebbi feladatok Amikor a szövetségi kormány 1969 első félévi munkaterve a kezembe került, eszembe jutott a tavalyi „parlamenti maratón", akkor ugyanis a törvények elő­készítése sok képviselőt és köz­életi személyiséget arra kény­szerített, hogy nyári szabadsá­gát elhalassza. A szövetségi kormány munkaterve közel 60 feladatot tűz ki június végéig. Érthető tehát, ha ez a kormány annyira óhajtja a nyugalmat, hiszen az olyan fontos kérdé­sek, mint a választójogi tör­vény és a választási rendszer politikai alapelveinek előkészí­tése, az ország területének új adminisztratív felosztása, az új gazdaságirányítási rendszer to­vábbfejlesztése, a lakosság po­litikai és jogbiztonságának tör­vényes szavatolása — hogy csak a legfontosabbak közül említsek néhányat — alapos munkát, belpolitikai válságok­tól mentes légkört kívánnak. A szövetségi kormány, ahogy januári programnyilatkozatában leszögezte, tevékenységével a csehszlovák államszövetségi al­kotmányi törvény következetes megvalósítására törekszik. Ezen a téren rendkívül jelentős a szövetségi kormány és a cseh, illetve a szlovák kormány kö­zötti együttműködés. A szövet­ségi kormánynak a munkaterv­ben szereplő törvénytervezetek túlnyomó részét konzultálnia kell a nemzeti kormányokkal; a köztársaságok egyes minisz­tériumaival együtt kell kidol­gozni. CSSZSZK kormánya nyilatko­zatában is hitet tett amellett, hogy eltökélt szándéka a pol­gári szabadságjogok, a szocia­lista törvényesség és a társa­dalom érdekeinek hatékonyabb érvényre juttatása. Ezt a nemes elhatározást csak támogathat juk. El kell jönnie annak az időnek, amikor a törvények ele­gendő biztosítékot nyújtanak az ünkényeskedéssel és a visz­szaélésekkel szemben. Olyan jogbiztonságot kell teremteni, hogy mindenki tudja, mire van joga és mi a kötelessége a tár­sadalommal szemben. Ezen a téren rendkívül nagy jelentősé­gű a törvényhozói tevékeny­ség. Az alapos és a követelmé­nyeknek megfelelő törvényhozó (Folytatás a 2. oldalon) ORSZÁGOS IFJÚSÁGI KONGRESSZUS PRÁGÁBAN Az ifjúság aktív politikai tényező Tegnap Prágában megkezdő­dött a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gyermek- és ifjú­sági szervezeteinek kétnapos kongresszusa. A kongresszust dr. Zbynék Vokrouhlický, a volt CSISZ KB elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a küldötteket és a vendégeket, akik között a CSKP KB képviseletében megjelent: Euien Erban, a CSKP KB el­nökségének tagja, a Nemzeti Front elnöke, valamint dr. Jo­sef Špaček, a CSKP KB elnök­ségének tagja. Dr, Peter Colot­ka, a Szövetségi Gyűlés elnöke, dr. Čestmír Císaŕ, a CSNT el­nöke, dr. Emanuel Bosák Ifjú­ság- és testneveiéügyi minisz­ter ugyancsak a díszemelvé­nyen foglalt helyet. Dr. Z. Vokruhlický üdvözlő beszédét követően a résztvevők egy perces csenddel adóztak azon fiatalok emlékének, akik világszerte életüket áldozták hazájuk szabadságáért, függet­lenségéért és önállóságáért. Ezután ismét Z. Vokruhlický emelkedett szólásra. Vázolta az ifjúsági mozgalomnak a január utáni eseményekkel kapcsolat­ban betöltött szerepét, melyet a közös útkeresés folyamán a nemzeti elv érvényesítése jel­lemzett. — Az önálló gyermek­és ifjúsági szervezeteknek az a céljuk — mondotta —, hogy konkrét tevékenységgel bizo­nyítsák létjogosultságukat és küldetésük fontosságát. Ugyan­akkor azonban a közös problé­mákban egységesen kívánnak fellépni. A délutáni tanácskozásokon az első szónok Évien Erban volt. Azon reményének adott kifejezést, hogy az országos kongresszus hozzájárul a ha zánkban folyó konszolidációs folyamathoz. — Elsődleges ér­dekünk — mondotta —, hogy az ifjúság aktív politikai ténye­zőként továbbra is kivegye ré­szét szocialista társadalmunk építéséből. Nem volna helyes azonban elhallgatni, hogy az if­júság egy része — szerencsére csak elenyésző része — nem volt bizalommal a vezetőség iránt. Az ezzel kapcsolatos ne hézségek eltávolítása és a hely zet orvoslása a párt közvetlen érdeke, s ezért az ifjúsági szer­vezetek feladata a tévedések megmagyarázása is. A következő szónok Róbert Harenčár, a Szlovák Szocialis­ta Köztársaság Gyermek- és If­júsági Szervezetei Szövetségé­nek elnöke volt. Elöljáróban megállapította, hogy 1968 ja­nuárja óta a szlovákiai fiatalok politikai fejlődése is igen figye­lemre méltó. Ennek köszönhető a minden formalitást nélkülöző (Folytatás a 2. oldalon) JUGOSZLÁVIA i Megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének IX. kongresszusa Megemlékezés a párt megalapításának 50. évfordulójáról Belgrád — Belgrádban a Szakszervezetek Házában teg­nap a délutáni órákban megkez­dődött a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének kongresszu­sa, amelyen 1093 küldött vesz részt. A párt megalapítása 50. évfordulójának évében valósul meg a kongresszus, s a tegnapi ülésén megemlékeztek erről az évfordulóról. Az elnökségben helyet foglaltak a jugoszláv munkásmozgalom veteránjai, az öreg forradalmárok, akik 50 évvel ezelőtt léptek be a kom­munista pártba, részt vettek a nép hatalmának kivívásáért folytatott harcban és a szocia­lizmus építésében. Az ünnepi ülésen Rodoljub Csolakovics forradalmár elnökölt, aki már 1919 óta tagja a pártnak. A je­lenlevők lelkes tapsa közepette emelkedett szólásra Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, aki a ju­goszláv kommunisták 50 éves forradalmi harcáról beszélt. Többször szakították félbe taps­sal. A mai plenáris ülésen Joszip Broz Tito tart beszámolót az időszerű hazai és nemzetközi problémákról, valamint a JKSZ feladatairól. Mivel a küldöttek (Folytatás a 2. oldalon) KÖZEL-KELET ] Riadókészültségben az EAK fegyveres erői Újabb incidens a Szuezi-csatornánál Kairó — A Szinai-félszigetet megszállva tartó izraeli csapa­tok és az egyiptomi fegyveres erők legutóbbi tüzérségi ütköze­tei után — Kairóból érkező táv­irati jelentések szerint — to­vábbra is rendkívül feszült a helyzet a Szuezi-csatorna men­tén. Az egyiptomi fővárosban minden pillanatban az ellensé­geskedések újabb kirobbanásá­val számolnak. Az Al Ahram jelentése sze­rint a csatorna térségében ész­lelt izraeli csapatösszevonások miatt az Egyesült Arab Köztár­saság fegyveres erőit riadóké­szültségben tartják. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter tudomására hozta Bull tábor­noknak, az ENSZ tűzszüneti megfigyelő csoportja vezetőjé­nek, hogy az EAK újabb agresz­sziós cselekménynek tekint bár­miféle csapatösszevonást az Iz­rael által megszállva tartott te­rületeken, s Egyiptom fenntart­ja magának a jogot az azonna­li ellencsapásra. „Izrael a je­lenlegi tűzszüneti vonalat front­vonallá kívánja változtatni, s ezt a helyzetet állandósítani akarja azzal, hogy nem hajlan­dó kivonni csapatait a világ­szervezet határozatainak értel­mében" — közölte Riad a nor­vég tábornokkal. (Folytatás a 2. oldalon) V itathatatlan, hogy életünk konszoli­dálásának egyik alapvető feltétele az akcióképes egység megteremté­se. Ez nemcsak a pártra, mint társadal­munk vezető erejére vonatkozik, hanem egész társadalmunkra, a társadalmi tevé­kenység minden területére. Látszólag úgy tűnik, hogy nyílt kaput dönget, aki ma az egység megteremtésének szükségességét hangoztatja, mivel nem egyszer elhang­zott az a megállapítás, hogy nálunk talán éppen a túlságosan is „nagy" egység az egyik akadálya a tartós konszolidáció megteremtésének. Am ha így volna, akkor viszont tisztázni kell, milyen egység kiala­kítására törekszünk. Ennek alapvető felté­tele az egység kritériumainak a meghatá­rozása, ami viszont csak is a nézetek és álláspontok, célkitűzések és tendenciák differenciálódása alapján történhet meg. Jócskán akadnak, akik úgy vélik, hogy ez nem is olyan bonyolult dolog, nem kell erről annyit beszélni, hanem „vissza kell állítani" az egységet. Hogy az ilyen nézet mennyire nem reális, azt eléggé szemléle­tesen bizonyítja az is, ha az ember felteszi a kérdést, tulajdonképpen miről is van szó: arról-e hogy a pártban és a társada­lomban meg kell teremteni az előrehala­dáshoz oly szükséges akcióképes egysé­get, vagy pedig arról-e, hogy „vissza kell állítani" az egységet. Nem szőrszálhaso­gatás erről szólni, ellenkezőleg, alapvető fontosságú kérdésről van szó, mivel lénye­ges a különbség a között, hogy megteremt­sük az akcióképes egységet, melyet pár­tunk Központi Bizottsága következetesen szorgalmaz, és a között, hogy „vissza kell állítani" az egységet. A lényeges különb­ség abból adódik, hogy míg az előbbi az adott helyzetből kiindulva, meghatározott céllal az egészséges erők összefogását tartja szem előtt, addig az utóbbi óhatat­lanul a régi bürokratikus módszereket idézi, melynek lényegében mindegy volt, hogy milyen úton-módon jött létre az egy­ség, mivel megelégedett a formális egy­séggel is. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy az ilyen egység nemcsak, hogy nem volt akcióképes, hanem az első megpró­báltatásnál elemeire hullott szét. MILYEN EGYSEGET? Volt és van egy másik véglet is, amely äz egységet úgy értelmezi, hogy mindent egy zsákba rak bele. Ebben a zsákban minden elfér a nézetek és célok differen­ciálódása nélkül — úgy vélem, ez volna az az időnként emlegetett „nagy" egység, ami törvényszerűen nem lehetett tartós, s a nézetek differenciáltságának hiányá­ban el sem fogadható. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a szélső­ségek nem jelenthetnek egyesítő erőt, hogy egységet csakis az az áramlat teremt­het, amely az 1968 januárjában kezdődő megújhodási folyamat élén állt, s amely mindmáig a január utáni politika egysé­ges elemeinek megvalósítását szorgalmaz­za. A CSKP Központi Bizottságának no­vemberi határozata, amely elhatárolja ma­gát a szélsőséges irányzatoktól, s a párt akcióprogramjának talaján áll, világos, a párt és a társadalom számára járható utat mutat, az a platform, melyen az egység megteremthető. A differenciálódás ma an­nak alapján megy végbe, ki hogyan viszo­nyul e határozathoz, mennyiben vállalja annak s általa a január utáni politika fő célkitűzésének a megvlósítását. Fontos hangsúlyozni: nem a szavakról, a lelkes egyetértésről van szó, hanem a konkrét tettekről. Mert szavaknak, egyetértésnek bőviben vagyunk, de ha tettekre kerül a sor, akkor derül kl igazán, ki gondolta és gondolja komolyan a demokratizálódási folyamatot, a január utáni politikát. A valóban akcióképes egység megterem­tését erősen gátolják a múlt torzulásai. Ha az egység szükségességéről esik sző, az emberek nem egyszer felteszik a kérdést: mi az, már megint el akarnak bennünket hallgattatni? Az ilyen reagáláson nem le­het csodálkozni, mivel a január előtti egy­ség értelmezését és gyakorlatát az jelle­mezte, hogy csak akkor van egység, ha nincs véleménykülönbség, ha mindenki mindennel egyetért. Márpedig az egység nem jelenti a vélemények elfojtását, a passzív magatartást, amely szükségszerűen a gondolkodás elsekélyesedéséhez és a közömbösséghez vezet. Az egység nemcsak nem áll ellentétben a véleménycserével, a nézetek és álláspontok konfrontálásával, hanem egyenesen megköveteli azt, mivel differenciálódás s ennek eredményeképpen cselekvőképes akarat csakis így alakul­hat ki. BATKV LÁSZLÓ Ä 24 OLDALAS GAZDAG TARTALMABOL: Előtérben: a lakáskérdés megoldása — Beszélgetés Ladislav Kompiš mérnökkel, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság építés­ügyi miniszterével Van vagy nincs elég építőanyag? — Dósa József írása A CSEMADOK X. közgyűlésének küldöttei nyilatkoznak A továbbtanulás lehetőségei — Dr. Farkas István cikke A három Rembrandt — Georges Simeon elbeszélése Cselényi László párizsi levele — filmekről, filmművészekről, művészeti irányzatokról Dráma a dzsungelben — külpolitikai riportunk Az olvasók rejtvényversenye — második forduló Versek, humor, sport

Next

/
Thumbnails
Contents