Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1969-03-12 / 60. szám, szerda
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZERDA P 1969. március 12. BRATISLAVA XXII. ÉVFOLYAM 60. szám Ára 50 fillér A szövetségi kormány megvalósítja programját A munkaterv és a legközelebbi feladatok Amikor a szövetségi kormány 1969 első félévi munkaterve a kezembe került, eszembe jutott a tavalyi „parlamenti maratón", akkor ugyanis a törvények előkészítése sok képviselőt és közéleti személyiséget arra kényszerített, hogy nyári szabadságát elhalassza. A szövetségi kormány munkaterve közel 60 feladatot tűz ki június végéig. Érthető tehát, ha ez a kormány annyira óhajtja a nyugalmat, hiszen az olyan fontos kérdések, mint a választójogi törvény és a választási rendszer politikai alapelveinek előkészítése, az ország területének új adminisztratív felosztása, az új gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése, a lakosság politikai és jogbiztonságának törvényes szavatolása — hogy csak a legfontosabbak közül említsek néhányat — alapos munkát, belpolitikai válságoktól mentes légkört kívánnak. A szövetségi kormány, ahogy januári programnyilatkozatában leszögezte, tevékenységével a csehszlovák államszövetségi alkotmányi törvény következetes megvalósítására törekszik. Ezen a téren rendkívül jelentős a szövetségi kormány és a cseh, illetve a szlovák kormány közötti együttműködés. A szövetségi kormánynak a munkatervben szereplő törvénytervezetek túlnyomó részét konzultálnia kell a nemzeti kormányokkal; a köztársaságok egyes minisztériumaival együtt kell kidolgozni. CSSZSZK kormánya nyilatkozatában is hitet tett amellett, hogy eltökélt szándéka a polgári szabadságjogok, a szocialista törvényesség és a társadalom érdekeinek hatékonyabb érvényre juttatása. Ezt a nemes elhatározást csak támogathat juk. El kell jönnie annak az időnek, amikor a törvények elegendő biztosítékot nyújtanak az ünkényeskedéssel és a viszszaélésekkel szemben. Olyan jogbiztonságot kell teremteni, hogy mindenki tudja, mire van joga és mi a kötelessége a társadalommal szemben. Ezen a téren rendkívül nagy jelentőségű a törvényhozói tevékenység. Az alapos és a követelményeknek megfelelő törvényhozó (Folytatás a 2. oldalon) ORSZÁGOS IFJÚSÁGI KONGRESSZUS PRÁGÁBAN Az ifjúság aktív politikai tényező Tegnap Prágában megkezdődött a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gyermek- és ifjúsági szervezeteinek kétnapos kongresszusa. A kongresszust dr. Zbynék Vokrouhlický, a volt CSISZ KB elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a küldötteket és a vendégeket, akik között a CSKP KB képviseletében megjelent: Euien Erban, a CSKP KB elnökségének tagja, a Nemzeti Front elnöke, valamint dr. Josef Špaček, a CSKP KB elnökségének tagja. Dr, Peter Colotka, a Szövetségi Gyűlés elnöke, dr. Čestmír Císaŕ, a CSNT elnöke, dr. Emanuel Bosák Ifjúság- és testneveiéügyi miniszter ugyancsak a díszemelvényen foglalt helyet. Dr. Z. Vokruhlický üdvözlő beszédét követően a résztvevők egy perces csenddel adóztak azon fiatalok emlékének, akik világszerte életüket áldozták hazájuk szabadságáért, függetlenségéért és önállóságáért. Ezután ismét Z. Vokruhlický emelkedett szólásra. Vázolta az ifjúsági mozgalomnak a január utáni eseményekkel kapcsolatban betöltött szerepét, melyet a közös útkeresés folyamán a nemzeti elv érvényesítése jellemzett. — Az önálló gyermekés ifjúsági szervezeteknek az a céljuk — mondotta —, hogy konkrét tevékenységgel bizonyítsák létjogosultságukat és küldetésük fontosságát. Ugyanakkor azonban a közös problémákban egységesen kívánnak fellépni. A délutáni tanácskozásokon az első szónok Évien Erban volt. Azon reményének adott kifejezést, hogy az országos kongresszus hozzájárul a ha zánkban folyó konszolidációs folyamathoz. — Elsődleges érdekünk — mondotta —, hogy az ifjúság aktív politikai tényezőként továbbra is kivegye részét szocialista társadalmunk építéséből. Nem volna helyes azonban elhallgatni, hogy az ifjúság egy része — szerencsére csak elenyésző része — nem volt bizalommal a vezetőség iránt. Az ezzel kapcsolatos ne hézségek eltávolítása és a hely zet orvoslása a párt közvetlen érdeke, s ezért az ifjúsági szervezetek feladata a tévedések megmagyarázása is. A következő szónok Róbert Harenčár, a Szlovák Szocialista Köztársaság Gyermek- és Ifjúsági Szervezetei Szövetségének elnöke volt. Elöljáróban megállapította, hogy 1968 januárja óta a szlovákiai fiatalok politikai fejlődése is igen figyelemre méltó. Ennek köszönhető a minden formalitást nélkülöző (Folytatás a 2. oldalon) JUGOSZLÁVIA i Megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének IX. kongresszusa Megemlékezés a párt megalapításának 50. évfordulójáról Belgrád — Belgrádban a Szakszervezetek Házában tegnap a délutáni órákban megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének kongresszusa, amelyen 1093 küldött vesz részt. A párt megalapítása 50. évfordulójának évében valósul meg a kongresszus, s a tegnapi ülésén megemlékeztek erről az évfordulóról. Az elnökségben helyet foglaltak a jugoszláv munkásmozgalom veteránjai, az öreg forradalmárok, akik 50 évvel ezelőtt léptek be a kommunista pártba, részt vettek a nép hatalmának kivívásáért folytatott harcban és a szocializmus építésében. Az ünnepi ülésen Rodoljub Csolakovics forradalmár elnökölt, aki már 1919 óta tagja a pártnak. A jelenlevők lelkes tapsa közepette emelkedett szólásra Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, aki a jugoszláv kommunisták 50 éves forradalmi harcáról beszélt. Többször szakították félbe tapssal. A mai plenáris ülésen Joszip Broz Tito tart beszámolót az időszerű hazai és nemzetközi problémákról, valamint a JKSZ feladatairól. Mivel a küldöttek (Folytatás a 2. oldalon) KÖZEL-KELET ] Riadókészültségben az EAK fegyveres erői Újabb incidens a Szuezi-csatornánál Kairó — A Szinai-félszigetet megszállva tartó izraeli csapatok és az egyiptomi fegyveres erők legutóbbi tüzérségi ütközetei után — Kairóból érkező távirati jelentések szerint — továbbra is rendkívül feszült a helyzet a Szuezi-csatorna mentén. Az egyiptomi fővárosban minden pillanatban az ellenségeskedések újabb kirobbanásával számolnak. Az Al Ahram jelentése szerint a csatorna térségében észlelt izraeli csapatösszevonások miatt az Egyesült Arab Köztársaság fegyveres erőit riadókészültségben tartják. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter tudomására hozta Bull tábornoknak, az ENSZ tűzszüneti megfigyelő csoportja vezetőjének, hogy az EAK újabb agreszsziós cselekménynek tekint bármiféle csapatösszevonást az Izrael által megszállva tartott területeken, s Egyiptom fenntartja magának a jogot az azonnali ellencsapásra. „Izrael a jelenlegi tűzszüneti vonalat frontvonallá kívánja változtatni, s ezt a helyzetet állandósítani akarja azzal, hogy nem hajlandó kivonni csapatait a világszervezet határozatainak értelmében" — közölte Riad a norvég tábornokkal. (Folytatás a 2. oldalon) V itathatatlan, hogy életünk konszolidálásának egyik alapvető feltétele az akcióképes egység megteremtése. Ez nemcsak a pártra, mint társadalmunk vezető erejére vonatkozik, hanem egész társadalmunkra, a társadalmi tevékenység minden területére. Látszólag úgy tűnik, hogy nyílt kaput dönget, aki ma az egység megteremtésének szükségességét hangoztatja, mivel nem egyszer elhangzott az a megállapítás, hogy nálunk talán éppen a túlságosan is „nagy" egység az egyik akadálya a tartós konszolidáció megteremtésének. Am ha így volna, akkor viszont tisztázni kell, milyen egység kialakítására törekszünk. Ennek alapvető feltétele az egység kritériumainak a meghatározása, ami viszont csak is a nézetek és álláspontok, célkitűzések és tendenciák differenciálódása alapján történhet meg. Jócskán akadnak, akik úgy vélik, hogy ez nem is olyan bonyolult dolog, nem kell erről annyit beszélni, hanem „vissza kell állítani" az egységet. Hogy az ilyen nézet mennyire nem reális, azt eléggé szemléletesen bizonyítja az is, ha az ember felteszi a kérdést, tulajdonképpen miről is van szó: arról-e hogy a pártban és a társadalomban meg kell teremteni az előrehaladáshoz oly szükséges akcióképes egységet, vagy pedig arról-e, hogy „vissza kell állítani" az egységet. Nem szőrszálhasogatás erről szólni, ellenkezőleg, alapvető fontosságú kérdésről van szó, mivel lényeges a különbség a között, hogy megteremtsük az akcióképes egységet, melyet pártunk Központi Bizottsága következetesen szorgalmaz, és a között, hogy „vissza kell állítani" az egységet. A lényeges különbség abból adódik, hogy míg az előbbi az adott helyzetből kiindulva, meghatározott céllal az egészséges erők összefogását tartja szem előtt, addig az utóbbi óhatatlanul a régi bürokratikus módszereket idézi, melynek lényegében mindegy volt, hogy milyen úton-módon jött létre az egység, mivel megelégedett a formális egységgel is. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy az ilyen egység nemcsak, hogy nem volt akcióképes, hanem az első megpróbáltatásnál elemeire hullott szét. MILYEN EGYSEGET? Volt és van egy másik véglet is, amely äz egységet úgy értelmezi, hogy mindent egy zsákba rak bele. Ebben a zsákban minden elfér a nézetek és célok differenciálódása nélkül — úgy vélem, ez volna az az időnként emlegetett „nagy" egység, ami törvényszerűen nem lehetett tartós, s a nézetek differenciáltságának hiányában el sem fogadható. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a szélsőségek nem jelenthetnek egyesítő erőt, hogy egységet csakis az az áramlat teremthet, amely az 1968 januárjában kezdődő megújhodási folyamat élén állt, s amely mindmáig a január utáni politika egységes elemeinek megvalósítását szorgalmazza. A CSKP Központi Bizottságának novemberi határozata, amely elhatárolja magát a szélsőséges irányzatoktól, s a párt akcióprogramjának talaján áll, világos, a párt és a társadalom számára járható utat mutat, az a platform, melyen az egység megteremthető. A differenciálódás ma annak alapján megy végbe, ki hogyan viszonyul e határozathoz, mennyiben vállalja annak s általa a január utáni politika fő célkitűzésének a megvlósítását. Fontos hangsúlyozni: nem a szavakról, a lelkes egyetértésről van szó, hanem a konkrét tettekről. Mert szavaknak, egyetértésnek bőviben vagyunk, de ha tettekre kerül a sor, akkor derül kl igazán, ki gondolta és gondolja komolyan a demokratizálódási folyamatot, a január utáni politikát. A valóban akcióképes egység megteremtését erősen gátolják a múlt torzulásai. Ha az egység szükségességéről esik sző, az emberek nem egyszer felteszik a kérdést: mi az, már megint el akarnak bennünket hallgattatni? Az ilyen reagáláson nem lehet csodálkozni, mivel a január előtti egység értelmezését és gyakorlatát az jellemezte, hogy csak akkor van egység, ha nincs véleménykülönbség, ha mindenki mindennel egyetért. Márpedig az egység nem jelenti a vélemények elfojtását, a passzív magatartást, amely szükségszerűen a gondolkodás elsekélyesedéséhez és a közömbösséghez vezet. Az egység nemcsak nem áll ellentétben a véleménycserével, a nézetek és álláspontok konfrontálásával, hanem egyenesen megköveteli azt, mivel differenciálódás s ennek eredményeképpen cselekvőképes akarat csakis így alakulhat ki. BATKV LÁSZLÓ Ä 24 OLDALAS GAZDAG TARTALMABOL: Előtérben: a lakáskérdés megoldása — Beszélgetés Ladislav Kompiš mérnökkel, a Szlovák Szocialista Köztársaság építésügyi miniszterével Van vagy nincs elég építőanyag? — Dósa József írása A CSEMADOK X. közgyűlésének küldöttei nyilatkoznak A továbbtanulás lehetőségei — Dr. Farkas István cikke A három Rembrandt — Georges Simeon elbeszélése Cselényi László párizsi levele — filmekről, filmművészekről, művészeti irányzatokról Dráma a dzsungelben — külpolitikai riportunk Az olvasók rejtvényversenye — második forduló Versek, humor, sport