Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-09 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

NEM TEHET RÓLA, HOGY KIVÉDTE... lift Páter Bonetti, a Chelsea kapusa már válogatottságig is vitte. Posztján egyike Anglia leg­jobbjainak, s általában a szerencsével sincs hadilábon. A képünkön látható jelenet arról la núskodik, hogy a kiváló kapus rosszul számította ki a lövés ivét, a kelleténél hamarabb meg ismerkedett az anyafölddel. A labda szerencséjére véletlenül felemelt jobb lábába ütközött, s nem juthatott tűi a gólvonalon. Kétségtelen, hogy ez az érdekességekben bővelkedő angol labdarúgóidény egyik legsikerültebb felvétele. Akikre a világ figyel Hu ti nálunk uralkodó időjárást vesszük alapul, valószínűleg arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a téli álmából felébredt medve visszament a barlangjába. Kissé níintha tavasziasra fordult volna az idő, s néha nem jó korán elkiabálni a dolgot. Akár így van, akár úgy, kétségtelen, hogy lassan, de biztosan közeleg legalábbis a labdarúgók tavasza. Európa futballistáira ebben az évben roppant nehéz feladatok várnak. Itt a világbajnoki selejezők sora, amelynek legvégén tudni fogjuk, melyik nyolc európai csoportgyőztes utazhat 1970­bén Mexikóba. Csehszlovákiában március 8-án rajtol a tavaszi idény, míg Magyaror­szágon, amely a közös selejtezőcsoport má­sik nagy esélyese, lényegesen előbb, már február 23-án, sőt egy-két találkozót talán már 22.-ére, szombatra hoznak előre. A labdarúgás jelenlegi koronás királya Anglia, a legnépszerűbb sportág őshazája. Labdarúgói sokáig voltak a világ tanító­mesterei, s ezen a tényen az sem sokat változtatott, hogy hovatovább a tanítványok tudásban és rangban itt-ott utolérték, vagy felül is múlták a mestert. A hagyományok hazájában mindaddig hal­lani sem akartak a labdarúgás megújhodá­sáról, amíg a kontinens csapatai rendre ve­reséggel hagyták el a Wembley stadiont. Egy-két lecke (a Legérzékenyebb éppen a magyar válogatottól) azonban megmozgat­ta az ottani állóvizeket is. A 60-as évek ele­jén W. Winterbotton, a válogatott edzője új metódusok bevezetését sürgette, s szívós munkája végre megértésre talált. Legna­gyobb segítőtársa A. Wade volt, akit az an­gol labdarúgó-válogatott módszertani aty­jának tarthatunk. B idők, MM VÓttotÄ O ptól 'rt Az angol labdarúgás hivatásos alapokon •yugszik, s óriási nézőközönséget vonz. Ott a pontokért folytatott küzdelem' mindig éles, kemény a játék, még kellemetlen időben ls jó a talaj. Míg másutt egyre Inkább csök­ken a mérkőzések látogatottsága, Angliában 1 695 616 nézővel több volt kíváncsi az első négy osztály pontküzdelmeire, mint az előző évben. Az I. osztályú mérkőzések átlaglá­togatottsága 30 829 néző. Nincs a földkerek­ségnek népszerűbb sorozata, mint az angol liga, valamint az angol kupa vetélkedései. Ezeket ismerik az egész világon és bizony sűrűn szerepelnek az egyes országok sport­fogadási szelvényein. Valaki talán azt hihet­né, hogy ez a nagy elismerés csupán azért van, mert 1966-ban az angol csapat szerezte meg a világbajnoki címet. Akik így gondol­ják, tévednek. A tanítómestertől még min­dig lehet tanulni és nem leszünk kisebb értékűek akkor, ha hagyományosan tisz­teljük az angol labdarúgásban a hagyo­mányt is . .. Wade vallomása A már említett A. Wade az európai mes­teredzők hollandiai értekezletén érdekes előadást tartott az angolok edzésmódsze­reiről, amelyet ezúttal kivonatosan ismer­tetünk ... Angliában a labdarúgás jelenleg egyre növekvő igényeket támaszt az I. osztályú labdarúgókkal szemben. Az idény meghosz­szabbodott, a bajnoki küzdelmek során foly­ton nagyobb a követelmény. A rajtlista szin­te komolyabb pihenő nélkül 50—60 mérkő­zés lebonyolítását írja elő. Ezek a követel­mények nemcsak Angliában érvényesek, ha­nem mindenütt annak határain túl is. Angliában már rájöttek arra, hogy a gyors formába hozás nem megfelelő, mert azt szinte éppolyan gyors visszaesés is kö­veti. A lassúbb, de alaposabb felkészítés hozza meg a tartós, jó formát. Csak ez biz­tosíthatja, hogy a megkövetelt 50—60 mér­kőzést erőnléttel is bírják a szereplők, a játékosok. Négyfórisoi Az idény befejezése után általában 14 napos teljes kikapcsolódás, az úgynevezett szabadság következik. Utána nyomban kezdődik a felkészülés. Az első fázis 3—5 hetes terjedelmű (lé­nyegében június hónapról van szó), amikor hetente csak kétszer van kétórás kollektív edzés. A cél az általános erőnlét. A második fázis 2—3 hetes. Háromszor hetente van kétórás közös edzés, amelynek igényei fokozódnak. Az ellenőrzés ezúttal sem maradhat el. A harmadik fázisban egyszeriben megnö­vekszik az edzések terjedelme. Megjelennek a kétfázisos edzések, kétszer két és kétszer négyórás terjedelemben. Ez az időszak két hetet vesz igénybe. Délelőttönként az egyé­ni technikát csiszolgatják, míg délután tak­tikai gyakorlatok, az összjáték, a leginkább előforduló helyzetek gyakorlása van műso­ron. A negyedik fázisban, amely négy hétig tart, tetőz az-edzések terhelése. Heti hat edzés van műsoron, méghozzá kedden, csü­törtökön és szombaton kétfázisosan, a már előbb említett alapossággal. Itt már edző­mérkőzés ls előfordulhat, s akkor az edzés mikéntje bizonyos fokig módosul. A játékosokra csak ezután vár a legna­gyobb megterhelés. Nyolc nap leforgása alatt egy, két, vagy három mérkőzést kell lejátszaniok, s közben a szívős, kemény ed­zés nem ismer pardont. Ekkor is nagy megterhelésű az edzés, de gondoskodnak annak változatosságáról is. A Ind tdiéitsn Szombat: mérkőzés. Vasárnap: pihenés, vagy üdülésszerű moz­gás. Hétfő: a taktikai elképzelések kétórás edzése. Kedd: Kétfázisos, két, sőt háromórás ed­zés. Szerda: ugyanaz, mint kedden, Csütörtök: kétórás edzés, Péntek: könnyű, taktikai edzés. Ha mindezt figyelembe vesszük, megálla­píthatjuk, hogy rendkívüli megterhelést je­lent az angol játékosok edzéssorozata. Eh­hez még azt is hozzá kell tennünk, hogy ott minden mozzanatot a legalaposabban el­lenőriznek, nincs könnyítés, nincs kímélet, Nem hanyagolják el a játékosok lélektani nevelését sem, s így nem csodálkozhatunk azon, hogy tudnak magukon uralkodni. • • • Nem is olyan régen labdarúgásunk felelős vezetőinek egyike-másika azt a megjegyzést tette, hogy az angol játékosok hivatásosak, tehát bírniuk kell a nagy megterhelést, a gyakori mérkőzéseket. Ma mér az az igaz­ság, hogy minden játékosnak, aki akár vá­logatott, akár klubszinten nemzetközi talál­kozókon szerepel, kiváló erőnléttel kell rendelkeznie és bírnia kell a gyakoribb megterhelést is. Ez sok lemondást, renge­teg gyakorlást igényel, de e tényezők nél­kül ma már nem lehet az élvonalba jutni, vagy ott megkapaszkodni. ZALA 1ÔZSEF „Biztosítani kell asztaliteniszezőink továbbfejlődését" - mondja ERNEST OEMERTOVIC, a válogatott edzője A múlt hét folyamén kél nagyszabású nemzetközi asztalitenisz verseny szemtanúi lehettünk. Dunaszerdahelyen került sor a Cseh­szlovákia—Anglia Európa-liga mérkőzésre, a Károlyfalusi úti torna­teremben megrendezett nemzetközi asztalitornán pedig 3 napon át küzdöttek a versenyzők, köztük olyanok, akik Enrópa legjobbjai kö­zé tartoznak. Mi e két eseménnyel kapcsolatosan megkértük Ernest Oemertoviéot, a rendező bizottság tagját, a csehszlovák férfiválo­gatott edzőjét, válaszoljon néhány kérdésünkre. • Elégedett a torna színvo­nalával? — Nemcsak én, haneui a szak­emberek mind nagyon meg voltak elégedve a torna színvonalával. Sajnos, a németek — mint isme­retes vízumkomplikációra hivat­kozva — nem érkeztek meg. Ha ók ls asztalhoz álltak volna, bát­ran mondhatnánn, hogy amolyan kisebb Európa-bajnokságnak vol­tunk szemtanúi. Schiller Európa legjobb asztallteniszezfii közé tar tozlk, s most a világbajnokság előtt alig két hónappal jó lett volna látni, ki hogyan érvényesül a sajátos stílusú német játékos ellen. — A svédek ismét bebizonyítot­ták, hogy kétségtelenül Európa legjobbjai, és azok ls maradhat­nak, hiszen utánpótlás dolgában sem állnak rosszul. Ok nemcsak Alserre és johanssonra építenek, mert kívülük olyan játékosokkal rendelkeznek, minj Persson, An­dersson, és Bernhardt, akit nem hoztak magukkal a tornára. — Az elmúlt évben sokat ja­vultak az angolok. Ezt Dunaszer­dabelyen bizonyították be a leg­ékesebben. A svédekhez hasonlóan kitűnőek a „kontracsatákban", és mindkét oldalról jól ütnek. A ro­mánoknál „őrségváltásra" került sor. Réti és Negulescu abbahagy­ta, Glurgiuca fegyelmi miatt nem versenyez. A fiatal Dobosi azon­ban egy-két év alatt kiváló ver­senyzővé fejlődhet. — A női mezőnyben Voštová és Grófová dominált. Az utóbbi nem­rég az Európa-liga mérkőzésen Alezandrut is legyőzte. Az angol és a svéd lányok a jó átlaghoz tartoznak, hozzájuk hasonló játé­kost azonban sokat találunk Euró­pában. • Mit várhatunk a münche­ni világbajnokságtól? — Nem nehéz jósolni: ázsiai si­kert. Kína minden bizonnyal nem nevezi versenyzőit, de a japánok és a koreaiak ott lesznek. Velük csak azok vehetik fel a versenyt, akik gyakran játszottak ellenük, mint például a svédek és szovje­tek. A svédeknél éveken át Ogi­mura edzősködött, és a szovjetek­hez hasonlóan jártak |apánban Is, ami meglátszik a játékukon. Va •amikor Andreadis, Tereba, Stípek az egész világot bejárta. Mi csak Európában versenyzőnk, pedig ah­hoz, hogy javuljunk, fel kellene venni a kapcsolatot az ázsiai ver senyzőkkel is. Teljesen mindegy, vajon mi utazunk hozzájuk, vagy meghívjuk őket csehszlovákiai vendégszereplésre. Ezenkívül ta nulmányi utakat kellene rendez nl szakembereink részére, akik ellátogatnának a fejlett asztalite nisz sporttal rendelkező ázsiai or szágokba. • Mi teliét a legfontosabb teendő? — A szövetségnek a jövőben tel kell vennie a kapcsolatot az ázsiai országokkal. Számtalan, jó képessé­gű, tehetséges játékosunk van, mint például: Stanék, Kollárovlts, Miko, Kunz, Dvorak, Turai, Orlov­ský, Mihočko, a nőknél pedig Voštová, Gróiová, Karlfková, Kett nerová, Kučerová, Pauknerová és még mások. Ezekből lebetne egy jó kádert összekovácsolni. — Ahhoz, hogy tudásban gyara­podjanak, játékuk javuljon, az el­ső és második ligában szereplő játékosoknak feltétlenül több s na­gyobb megterhelésű edzéslehető séget kell biztosítani, úgy, mint a fejlett asztalite niszsporttal ren delkező országokban teszik. Szlo­vákiában olyan szintre kell emel nünk e sportot, mint a csehorszá­gi­— Az asztaliteniszezés az igé nyes sportok közé tartozik. A já tékosoknak állandóan csiszolniuk kell technikájukat. A mai, villám* gyors játék mellett a biztonságra és a pontosságra Is törekedni kell, amit csak igényes edzések­kel lehet elérni. A legfontosabb azonban, bogy a versenyzők mi­nél több mérkőzésen, nemzetközi tornán vegyenek részt. Mindezt csak úgy érhetjük el, ha szakkép­zett edzőket nevelünk s a többi sportághoz hasonlóan munkájukat megfelelően értékeljük, és hono­ráljuk. • Tettek már ennek érde­kében valamit? — Igenl Csehszlovákiában kö­rülbelül hatvan-hetvenezer, Szlo­vákiában csaknem harmincezer az aktív versenyzők száma. Nem tartoznak közéjük azok, akik a különböző szakiskolák, interná­tusok, stb.. által rendezett ver­senyeken szerepelnek. Szóval leg­alább 2110 000 e n hódolnak e sport­nak. Különösen a diákok körében nagyon népszerű. Nem is tudunk elképzelni Iskolát pingpongasztal nélkül. Ezért vezették be a test­nevelési főiskolán az asztalitenisz metodikai oktatását. Akik tehát el­végzik a főiskolát és testnevelési táji ';3!liel<, ' • i foglalkozhatnak az asztalitenisz iránt érdeklődő diákokkal. — Szlovákiában tavaly kezdtük megszervezni a sportiskolák ki­építését, s az idén már 10 Ilyen sportközpont működik. Ezekben hétéves kortól szakszerűen fog­lalkozunk a fiatalokkal. Csehor szágban is követték példánkat, szerencséjükre gazdaságilag job­ban állnak, mint mi. — Nemcsak Pozsonyban, hanem a nagyobb városokban mindenütt szükséges lenne egy olyan terem, ahol egész nap 8—10 asztal állna az asztaliteniszezők rendelkezé­sére. Valamikor ilyen körülmé­STANEK ÉVEK ÖTA A CSEH­SZLOVÁK ASZTALITENISZEZŐK LEGjOBBjA. nyek között nevelkedtek az YMCÁ-ban vagy például a szalé­ziánusoknál a jobbnál jobb játé­kosok — Vlašímban, Ostraván az N1IKG és a VŽKG játékosai ilyen termekben tartják edzéseiket, s ezek a klubok a jó játékosok me­legágyai. De itt fejlődhetnének to­vább azok a tehetséges fiatalok is, akik a vidéki iskolákból ke­rülnek lel a városokba. Ha a te­rem- és edzőkérdést meg tudjuk - és meg is kell — oldani, ak­kor nem kell félnünk a jövőtől. KOLLÁR JÓZSEF Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőseg: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 504-39, távíró: 09308. Journal Kiadó­hivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat, Bratislava, Štúrova «. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenskiho " • Előfizetési dlj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13 kotona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket hivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedícia tlače, Bratislava. Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Thumbnails
Contents