Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-09 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL HAZUNK TAJA­Kertészkedők téli örömei Gyalog menjünk munkahe­lyünkre És gyalog térjünk on­nét vissza, ez talán a legke­vesebb, amit egészségünk ér­dekében megtehetünk. Ezt persze könnyű mondani. Az ilyen gyaloglás csak akkor le­hetséges, ha a szokásosnál kb. fél érával előbb kelünk fel. Erre pedig — különösen most, farsang idején — kevesen ké­pesek. A helyzet azonban mégsem kilátástalan, különösen akkor nem, ha valakinek kertje van, ahol — bár ez kissé furcsán hangzik — télen is végezhet kétkezi munkát, és így teheti meg a tőle telhetőt saját egészsége érdekében. Többek között ellapátolhatja a havat a ház körül, majd a ház ka­pujátéi a kert kapujáig és azután mindenütt megtisztít­hatja a hótól kertjének útjait, ösvényeit. Ezzel egyrészt tet­szetőssé változtatja a téli ker­tet, másrészt helyre állftja a vérkeringést meggémberedett végtagjaiban. Mindenképpen előnyös tehát, ha így cselekszik, ám ezzel sem tett meg mindent. A hó ellapátolása közben ugyanis gondolnia kellene arra a talán csekélységnek tfinő tényre is, hogy az olvadó hó kiváló mi­nőségű vizet tartalmaz. Kár lenne tehát, ha felhasználat­lanul csorogna a csatornába. Aki ezt tudatosítja, ax azt is tudja, hogy a havat minden­kor a legmegfelelőbb helyre kell lapátolnia, pl. a virág­ágyakra, a komposztgödörbe vagy pedig a bokrok és a fák tövébe. Ügyelnie kell arra, hogy a havat tényleg a tövük­re lapátolja, nem pedig reá­juk. A bokrokra lapátolt hó ugyanis bizonyos körülmények között csak kárt okozhat. Bárki megfigyelheti, bogy a bokrok sok esetben összetör­nek a rájuk nehezedő súlyos bótőmeg alatt. Ez különösen az örökzöld tákat és bokro­kat veszélyezteti, és közülük ls főleg azokat, amelyek ta­lajközelben hajtanak ágakat. Hosszan tartA, sfirfl havazás után előfordulhat, hogy túl sok hó borft|a a fákat és a bokrokat. Ilyenkor ei a leg­helyesebb, ha egy hosszabb rúddal leverjük róluk a fö­lösleges havat. Többek között ez is a kertészkedők téli mun­kája, amelynek elvégzése kü­lönösen a gyerekeknek okoz­hat sok örömet. A csillogó fe hér hó mindig vonzó, még ak­kor is, ha a fák ágairól leráz­va nyakukba pottyan s onnét ingük alá csúszva készteti őket kacagásra, vidám tréfál­kozásra. K. Welssberger Hogy télen is tojjon >a tyúk A háziasszonyok általános panasza, hogy télen nem to jtk a tyák. Ez természetes, ha nem gondoskodunk kel­lőképpen a tyúkok elhelyezéséről, illetve takarmányozásé rôl. Télen a tojástermelés legfontosabb tényezője a meleg ól. Ez nem jelent fűtött helyiséget, hanem huzatmentes, száraz ólat, "ahol a nap bármelyik időszakában, még éjjel ls vé­delmet nyer az állat a hideg ellen. A meleg ól azonban nem minden. A helyes takarmányo­zás is fontos előfeltétele a tojás termelésnek. Sajnos e té­ren nagyon rossz tapasztalataink vannak, mégpedig az, hogy a háztáji tyúkok jelentős hányada a tél folyamán ku­koricát kap. S mondjuk meg őszintén, annyit ehetnek belő­le amennyi csak jólesik. Bírja a góró, a padlás. Szegény tyúkokat valóságos hízókúrára készteti a gazdasszony. Ami­lyen arányban hízik a tyúk, olyan arányban csökken a to­jáshozam. Ebből az a tanulság, hogy sosem takarmányozzuk egyol dalúan, főleg kukoricával ne. Ha azt akarjuk, hogy télen ls legyen tojás a háznál, választékosan készítsük el a tyú­kok eledelét. Ne sajnáljuk az árpát, napraforgót, a búza­ocsút és ház táján található egyéb szemestakarmányt Ezek­hez minden esetben adjunk nedvdús takarmányokat is. Leg­alkalmasabb a sárgarépa, a takarmányrépa, a káposzta- és a különböző ételmaradékok. Nagyon alkalmas kiegészítő eledel a zöldtakarmány. Hogy honnan vegyünk télen zöldet? Házilag könnyen előál­lítható. Nem kell más hozzá, mint egy faláda, vagy vala milyen edény. Ebbe helyezzük el az árpái, búzát, egyszóval azokat a gabonaféléket, amelyeket csíráztatunk. A magot néhány órai áztatás után rakjuk az edénybe, majd vizes ronggyal letakarjuk. Három-négy nap múlva, amikor a csí­rázás megkezdődik, levesszük róla a takarőt A fény hatá­sára a csira kizöldül és megnő. Állandó öntözés mellett a zöld többször ls vágható. Bármilyen helyiségbein csíráztathatunk, ahol e szükséges 18-20 fokos meleg biztosítható. A szakszerű takarmányozás mellett langyos vízzel Itas­suk az állatokat. A napi eleséget a délutáni órákban kie­gészíthetjük kukoricával, egyrészt azért, hogy e hosszú éjjeleken ne éhezzen az állat, másrészt azért, mivel a ku­korica jelentős mértékben biztosítja a tyúkok hideg éjje­leken nélkülözhetetlen testmelegének fenntartását —a— VADASZOKNAK Erre is gondolhatnánk A határt Járom keresztül­kasuL Néha megállok és a távcsövön keresztül szemlé­lem az összehúzódó foglyok csapatát vagy a puskaport szagolt fácánkakas óvatos bnkdácsolását. A rozstábláu az öreg suta fel-felkapja a fe­jét. Akár sötét estéig is elné­zem járásunk „nagyvadját". De az idő parancsol és tovább kell mennem. Ahogy hazafelé bandukolok, útközben hátizsá­kombúi eleséget szórok az akácfék tövébe. Gondolataim most messze járnak. "A Buda­pesten megrendezendő első ki­állításra gondolok. Vajon ml lesz az, amivel mi ezen részt veszünk? Jó lenne, ha a járá­sunkból akárcsak egy trófea is odakerülne a világ szakem­bereinek a szeme elé. Arra nem 1a merek gondolni, hogy esetleg dijat is nyerünk. Ezért az illetékeseknek már most ko­molyan hozzá kellene látniuk a szervező munkához. Talán még lehetne valamilyen ered­ményt elérni. A vadászati ki­állítások történetében az 1971­ben Budapesten rendezendő viseli először a világkiállítás elnevezést. Ei az első olyan vadászati kiállítás, ame­lyet a kiállítások nemzetközi Irodája hivatalosan ls nyil­vántartásba vett, és a külön­leges kiállítások kategóriájába sorolt be. A kiállítást 1971. augusztus 27-től szeptember 30-ig tartják. A távolinak Iát szó idő viszont mégis közeli. Vajon a trófeabemutató szak­bizottság a Jövő évi trófeákat el tudja-e még addig fogad­ni? De még ha el is fogadja, már csak két szezon áll a va­dászgazdák rendelkezésére . . ., hogy olyan trófeát találjanak, amivel méltán lehetne képvi­selni hazánkat egy Ilyen te­kintélyes fórumon, mint a va­dászati világkiállítás. Itt nem árt még annyit megjegyezni, hogy az Ilyen kiállításokon szerzett Ismeretségek, tapasz­talatok, esetleg a bemntatott tárgyak, vadászati kellékek bi­zonyos hasznot 1a Jelenthetnek mind az orszégnak, mind a vadászegyesületnek. (B. L.j család # otthon DIVAT A mellény célszerű téli vise­let. Jól melegít, puló­verrel és blúzzal egy­aránt viselhetjük. A vastagabb szövetmel­lény hővösebb Időben a szvettert is helyet­tesíti. Készülhet a szoknya anyagából vagy elütő színű kelméből. 1. Elöl villámzárral csukódó kockás mellény, ugyan­olyan anyagból varrott szoknyával. Karcsú derekúak öv­vel, teltkarcsúak öv nélkül viseljék. 2. Csinos, fiatalos kockás mellény és szoknya, fehér ingblúzzal. A mellény szélét, „V" alakú nyakklvágását és karöltőjét kötött pánt díszíti. 3. Fekete vagy sötétszürke szoknyánkhoz pepita mel­lényt varrjunk magunknak, férfifazonnal és a szoknya anyagából készült, megköthető övvel. HÁZTARTAS Mit készítsünk fagyasztott zöldségből Párolt zöldborsó vegyes zöldséggel Vegyes leveszöldséget meg­tisztítunk és egy fél fe) re­szelt vöröshagymán, kari­kákra vágva puhára párol­juk. A fagyasztott zöld­borsót vajon vagy zsíron egy külön edényben, fedő alatt szintén puhára párol­juk, és ha kész, a zöldség­hez keverjük. Rizskörettel tálaljuk. Rakott tök vagy rakott zöldbab A családtagok számának megfelelően egy vagy két doboz fagyasztott tököt (zöldbabot) veszünk. Me­leg helyiségben tartjuk, hogy felolvadjon. Közben darált sertéshúst apróra vagdalt vöröshagymán, zsírban puhára párolunk, megsózzuk, megborsozzuk, majd a felmelegedett tök felét egy megzsírozott, zsemlemorzsával meghin­tett tűzálló tálba tesszük, kissé megsózzuk, rárakjuk a darátl húst, majd a te­tejét ismét tökkel (zöld­babbal) borítjuk. Tejfölbein elhabart tojással leöntjük, egy kevés vajjal meglo­csoljuk, és sütőben meg­sütjük. Miseit parajfőzelék Egy doboz fagyasztott pa­rajt egy kevés zúzott fok­hagymával, csipetnyi feke­teborssal és sóval átforra­lunk, majd dobunk bele egy darabka vajat és tej­ben elhabart sima liszttel besűrítjük. Azután mixer­be tesszük és habosra ke­verjük. Burgonyakörettel és tükörtojással tálaljuk. MINDENT A MAGA HELYERE Akármilyen tiszta és gondozott a lakásunk, a rendet megbontják az egyes háztartási eszközök, takarításhoz szükséges holmik, ha nincsen állandó helyük, ahová el­rakhatjuk őket, hogy ne legyenek szem előtt. Minden la­kásban akad egy sarok vagy egy félreeső hely ahová beállíthatunk egy szekrénykét vagy elfüggönyözhetünk egy részt ezeknek a holmiknak a részére. Képünkön ötlettel akarunk szolgálni olvasóinknak, és bemutatunk egy célszerű kis szekrényt, amelyben a por­rongyoktól kezdve a söprőig és felmosó vödörig minden takarítóeszköz és mosószer belefér. Még a szekrény aj­taját is ügyesen felhasználhatjuk, és ide is akaszthatunk egves holmikat Kedves Olvasóink! Naponta egyre több vltabozzászóláa érkezik szerkesztőségünkbe. Nagyon örülünk olvasóink érdeklődésének éi ezentúl ls szívesen fogadjuk vélemé­nyüket, amelyek mindegyike egy-egy szavazatnak számít. Mivel február fo­lyamán lezárjuk a minivltát, csak az Időben beérkezett hozzászólásokat kö­zöljük a Család-otthon rovatban. Ma elsőnek: DÁVID NÁNDOR katona (VÜ — 8060 Pŕtmda, O. Tacbovj és társai hozzászólá­sát közöljük: „Tízen vagyunk itt magyar fiúk a kaszárnyában, és igen megfon­toltan megtárgyaltuk a miniproblémát. A fiúk véleménye nagyon röviden a kö­vetkező: (a nevüknek csak a kezdőbe­tűit írom). B. J.: „Még a molyok ls haragszanak a minire, mert olyan rövid, hogy nincs mit rágni rajta." W. A.: „Gazdasági szempontbői talán jó. mert anyagot takarítanak meg vele." R. S.: „Amióta elestem végette, egyene­sen utálom." B. L.: „A mini olyan, mint egy sláger, mindenki dúdolja, de egyszer ki­megy a divatból." B. K.: „Van akinek illik, de . . ." M. J.: „Csodálatos!" J. M.: „Nem akarok senkit a vélemé­nyemmel megbántani." F. L.: „Lányok, a szoknya még nem min­den!" H. J.: „Legyek őszinte? A szép mini nem csúnya." D. N.: „Az én szerény véleményem meg­egyezik Aradszky László egyik da­lával: „ha nekik jó, hát nekem is iá". Különben a képünkön bemutatott meghosszabbított mini egyhangúan tet­szett itt mindenkinek. Szerintem ez a szoknya egyáltalán nem visszatetsző, sőt nyugodtan merem állítani, hogy ez a szoknya lesz a jövő slágere. TÓTH MIHÁLT pedagógus (Hurbanovo) leveléből idézők: „Férfi szemmel nézve nagyon tetszik a mlnlvlselet. Azonban, úgy mint más divatnak, ennek ls meg­vannak a követelményei. Nem mindenki viselheti. Bizony gyakran látni olyan mi­niszoknyás nőket, akiknek (bocsánat a kifejezésért) nem szép a lábuk, vagy akik jó néhány kiló felesleggel rendel­keznek. A miniszoknya önkritikát követel viselőjétől! — A január S-l számunk­ban bemutatott minta — a majdnem tér­dig érő szoknya — tetszik a legjobban. Nem okozhat megbotránkozást, mntatós és elegánsabb is a mininél." FARKAS IMRE (Nagycétény) olvasónk többek közt ezt írja: „A minit illetően esztétikai és erkölcsi felfogásokkal ál­lunk szemben. A régi közmondás azt tartja, hogy rnba teszi az embert, s eben van is valami. Öltözködésünkkel igazoduunk kell a társadalom erkölcsi és esztétikai felfogásához. A miniszok­nya tulajdonképpen semmi rosszat nem rejt magában. Akinek megfelelő az alak­ja és fiatal, viselje, de ne majmolják azok, akiknek korához és termeléhez nem illik. Legyen a miniszoknya a fia­taloké, de ők se vigyék túlzásba. Az aligszoknya viseletét el kellene tiltani, mert ez valóban sérti a szocialista er­kölcsösséget és bosszantja az Idősebb generációt Is." GÁL LÖRÁNT nagymácsédi olvasónk sze­rint a miniszoknya a 15—20 éves lá­nyoknak illik, akiknek jó alakjuk van, de akik a fent említett tulajdonságok­kal nem rendelkeznek és mégis viselik, nevetségessé válnak. KERESZTES PIROSKA komáromi olva­sónk azt írja, hogy neki tetszik a mini, de nem minden testalkaton. Nézete sze­rint a legízlésesebb és legpraktikusabb a térdig érő vagy a térd fölött 3—4 cm-es hosszúságú szoknya. Egészségi szem­pontból nem találja helyesnek télen a minlviseletet. KELEMEN TIBORNÉ (Ipolyvarbó) 16-től 25 éves korig ajánlja csak a miniszak nyát, mégpedig a fiatal, kifogástalan termetű lányoknak és asszonyoknak. Szerinte több önkritikára lenne szükség és többször kellene a tükörbe nézniük a miniszoknya viselőinek. GOTTLIEB MÁRTA (Malý Háj) szerint a mini általában minden fiatal lánynak illik, de jól fontolóra kell venni, bogy kl viselheti. 20 éveseknek a kissé hosz­szabb szoknyát ajánlja, s azt írja, té­len sem ártana a hosszabb kabát, mert nem valami kellemes látvány a kékes-vö­rös lábszár. MINDENKINEK

Next

/
Thumbnails
Contents