Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-01 / 27. szám, szombat

A pártmunkál az élethez kell szabni SEM NEM KICSI, sem nem nagy az ipolyvarbóí pártszervezet. Harminchárom tagja közül a zöme a szövetkezetben dolgozik. Ami jellemző erre a pártszervezetre, az a falusi pártszervezeteknél szokatlan politikai aktivitás, önkéntes résztvállalás a mindennapi gondokból, a pártszervezet szerepének és küldetésének helyes értelmezése. Lényegében ezek az alapmotívumok jellemezték a varbói pártszervezet idei évzáró gyűlését ls, amelyet az elsők között tartottak meg a nagykürtösi járásban. Milyen problémák foglalkoztatják ma egy jól dolgozó falusi pártszervezet tagságát? Hogyan tükröződik az elmúlt év és a jelen végtelenül bonyolult politikai helyzete a kommunisták — jelen esetben falusi kommunisták — tudatában és politikai állásfoglalásában? Gondolnak-e vajon arra, hogy a problémákból saját maguk is kiutat keressenek? Megannyi izgalmas és izgató kérdés, amelyre éppen az évzáró gyűlésnek kellett választ adnia. S a varbóiak dicséretére legyen mondva, hogy sok kérdésre választ is adtak. A párt és a nép kapcsolata napjainkban számtalanszor taglalt kérdés. Természetes, hogy ebben a tekintetben teljes mértékben figyelembe kell venni az egyes pártszervezetek sajátos adottságait, körülményeit, amelyek közepette dolgoznak. Van azonban egy megbízható közös mérce erre a kapcsolatra, legalább is falusi viszonylatban: a pártszervezet és az egységes földművesszövetkezet, valamint a tömegszervezetek és a nemzeti bizottság kapcsolata. AKI ISMERI A FALC ELETÉT, tudja, hogy ez nem egyszerű dolog. Érvényesítsd a párt vezető szerepét — de ne diktálj senkinek! Vezessen a párt — de ez a vezetés induljon ki a tömegek akaratából! Legyen ez a vezetés a mi akaratunk megtestesítése. Valahogy így lehetne summázni azokat a véleményeket, amelyek Varbón a pártnak ezzel a fontos szerepével foglalkoztak. A legtalálóbban talán Dánóczi Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke fogalmazta meg: „A pártszervezet nagyon sokat segített nekünk 1968-ban. Legyen ez a segítség érezhető 1969 ben is!" Talán ez a legjellemzőbb a kommunisták munkájára ebben a kis Ipoly ménti faluban: segíteni akarnak. Segítenek, ha kell. Nem akarnak minden problémát megoldani. Nem akarnak mindent mindenkinél jobban tudni. Egyszerűen: segíteni akarnak. A varbóiak a vita során arra is válaszoltak önmaguknak, hogyan képzelik ezt a segítséget a község életének minden területén. Nagy László mérnök, a szövetkezet fiatal és agilis állattenyésztője nagyon is időszerű kérdésben vár a párttól segítséget: a mezőgazdasági dolgozók szilárd jutalmazásában. „Nálunk a mezőgazdaságon kívül dolgozó bármilyen jelentéktelen beosztású egyénnek szilárd és biztos jutalmazása van. Ezt szeretnénk a mezőgazdaságban is ..." Ezzel a kérdéssel foglalkozott Gyüre József szövetkezeti dolgozó is, aki véleményét nyilvánította azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a szövetkezetben a fiatal családfenntartók — akiknek kiskorú gyermekeket kell eltartaniuk keresetükből — sokszor kevesebbet keresnek, mint az idős, nyugdíjas dolgozók, akiknél a szövetkezetből kapott bevétel mint mellékjövedelem szerepel. Ez természetesen nemcsak varbói probléma — a megoldása tehát annál fontosabb. A VARBÓI ALAPSZERVEZET az elmúlt évben az experimentáló alapszervezetek közé tartozott, vagyis csak kéthavonként tartottak tagsági gyűlést. Ezzel kapcsolatban nem egységes a tagság véleménye. A beszámoló pozitívumként könyvelte el a kísérletet, Nagy László mérnök viszont úgy látja a problémákat, hogy ez a próba bizonyos mértékben távol tartja a tagokat a közös ügyektől elsősorban azzal, hogy pártvonalon nem teszi lehetővé a gyors és pontos tájékoztatást, s bizonyos vonatkozásban lazítja a pártfegyelmet is. Varbón azonban ez a probléma enyhül azzal, hogy az alapszervezet keretében négy pártcsoport tevékenykedik: a kilencéves iskolában, a helyi nemzeti bizottságban, a szövetkezetben és az ifjúsági szervezetben. A pártcsoportok jól dolgoztak. Különösen az augusztusi napokban tudták egybefogni a tagságot és az egész lakosságot. Azokban a napokban, amikor tág lehetőség nyílott a különféle szélsőségekre, Varbón mindenki tudta, hol a helye. A párvezetés utasításaihoz igazodtak és ma is ezt teszik. Szilárd ez a pártszervezet. Hisznek a pártszervezetben és bíznak önmagukban. A párt Volt az, emely kidolgozta az akcióprogramot — és megvalósította a nemzetiségek helyzetéről szóló részt. Ez a tény nagyon kedvező visszhangot váltott ki Varbón. Bíznak a pártvezetésben, hogy megoldja a gazdasági és politikai problémákat, s ebből erejükhöz mérten a varbóiak is részt akarnak kérni. AGÚCS VILMOS xiittt.featfiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittaiiiiiiiiisiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiii Jobb fél ni, mint megijedni ELJUT-E HOZZÁNK IS A HONGKONGI INFLUENZA? Nem ls lenne igazi január vagy február, ha ilyenkor a tél derekán évről évre nem ütné fel fejét valamilyen fertőző betegség. Többnyire náthaláz formájában látogat el hozzánk a hívatlan vendég, amelytől bármennyire ls óvakodunk, aligha kímélhetjük meg magunkat. Most a Hong-Kong-i influenza okoz gondot. Igaz ugyan, egyelőre csak hírből ismerjük, viszont nem titok, hogy távoli hazájából, Hong Kongból elindulva Ázsián és Amerikán keresztül mérföldes léptekkel közeledik felénk. — Hogyan védekezzünk ellene? Dr. Antonín Kazmar, a prágai Egészségügyi Minisztérium járványosztályának vezetője megnyugtat: — A náthaláz — akár ázsiainak, akár Hong Kong-inak nevezik — kísérőjelenségei mindig egyformák: a náthán és a lázas állapoton kívül fejfájás, lzzadással, köhögéssel, torokfájással, bágyadtsággal, gyengeséggel jár. Rendszerint egy hét alatt kilábalunk belőle, feltéve, hogy „megússzuk" komplikációk nélkül. Következményektől csak akkor kell tartanunk, ha a szervezet más betegség, pl. szívbaj, a központi Idegrendszer zavarai, vagy más megbetegedés miatt legyengült. Aki ilyen betegségben szenved, annak különösen vigyáznia kell magára . . — Hogyan terjed a náthaláz, és mit tegyünk, ha a tüneteit észleljük magunkon? A náthaláz a levegőn át terjed. Gyorsan szaporodó vírusok terjesztik, amelyeket belélegzünk. A már említett tüneteket észlelve a beteg a legjobban teszi, ha ágyban marad. Az állandó melegben, meleg citromos teát szürcsölgetve, a vitamindús ételek segítségével hamarabb meggyógyul és kevésbé veszélyezteti mások egészségét. Állapota javulásához minden bizonnyal hozzájárul a gyakori szellőztetés és az acilplrin. Ez egyébként a legjobban bevált módszer a náthaláz ellen. Ezzel kapcsolatban szeretném még valamire figyelmeztetni a lakosságot: senki se kényszerítse az orvosát, hogy a náthaláz ellen antibiotikumokat írjon elő részére. Téves ugyanis az a felfogás, hogy a penicillin vagy a tetraciklín hatásosabb. Éppen ellenkezőleg! Az antibiotikum a náthaláz esetében káros hatású ls lehet, mert a páciens szervezete könnyen megszokja ezt a gyógyszert és nem használ majd komolyabb betegség esetén. Sokkal fontosabb jelentőséget tulajdonítunk a higiéniának. A gyakori kézmosás, a tisztaság, a betegek elkülönítése a többiektől ugyanolyan lényeges, mint pl. az, hogy sohase tüsszentsünk másokra. Köhögjünk mindig a zsebkendőnkbe, még akkor is, ha nincs járvány, és legyünk tekintettel azokra, akik még nem kapták meg az Influenzát. — Nem lehetne valamiképpen megelőzni az influenzát? A náthaláz megelőzése eléggé bonyolult feladat és nem is minden esetben eredményes. Ennek ellenére hazánk 15 laboratóriumában sikerült már bizonyos menynyiségű oltóanyagot előállítanunk a Hong Kong-1 vírus ellen. Ez azonban tömeges megbetegedések esetén semmiképpen sem elegendő. Ezért takarékoskodnunk kell vele, ami azt jelenti, hogy csak a fontosabb foglalkozási ágakban dolgozókat olthatjuk be vele. Mindenekelőtt a közlekedésben dolgozókat, a bányászokat és részben az egészségügyi dolgozókat oltjuk majd be az új anyaggal. A mintegy százezer személy részére elegendő oltóanyagot a michalovcei IMUNA vállalat fogja szállítani. Ezenkívül még Angliából is rendeltünk vagy 20—30 ezer adagot.. — Miért nem állítunk elő anynyi oltóanyagot, hogy mindenkinek jusson belőle? Ez lehetetlen lenne. A náthaláz minden évben ellátogat hozzánk, de eltekintve az egészségügyi személyzetben mutatkozó hiánytól, olyan nagy mennyiségű anyaggal sohasem rendelkeztünk és most sem rendelkezünk, hogy az egész lakosságot beolthassuk vele. Az oltás különben sem nyújt 3—4 hónapnál hosszabb ideig védelmet. A gyermekeket nem olthatjuk be a náthaláz ellen, mivel az oltóanyag olyan anyagot is tartalmaz, amely a gyermekek egészségére ártalmas. Márpedig ők kapják meg a leghamarabb az influenzát egymástól az iskolában, és ők terjesztik a családban is, a felnőttek között ... De azt sem akarom elhallgatni, hogy a náthaláz elleni oltás nem minden esetben biztosít védettséget. Hatása nem százszázalékos. Ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy az influenzát okozó vírusfajták száma ma már legalább 130-ra tehető. Ezért nem könnyű olyan univerzális szérum előállítása, mely valamennyi vírustól megvédene. — Miért veszélyesek a vírusok? A csupán mikroszkóp segítségével látható vírusok azért veszélyesek, mivel a légzőszerveinkbe jutva gyorsan elszaporodnak. A sejteket az anyagcsere helyett további vírusok előállítására, vagyis a náthaláznak nevezett beteg ség vírusainak termelésére kényszerítik. Szerencsére a szervezet maga is védekezik a vírusok támadása ellen. Három-négy napon belül a sejtek egy fehérjét tartalmazó anyagot kezdenek előállítani, az úgynevezett Interferont, amelynek vegyi hatása megszünteti a vírustermelést. Az Interferonra egyébként előreláthatólag nagy jövő vár: olyan csodaszerré válhat, amelyből a tudósok egyszer majd mtnden vírusos megbetegedés ellen sikerrel alkalmazható univerzális gyógyszert tudnak majd előállítani. — A Hong Kong-i nátha már Varsóban is igen elterjedt. Ha figyelemmel kísérjük útját, feltételezhetjük-e, hogy hazánkba is eljut? Vagy talán már előfordult hazánkban is ez a betegség? A Járvány útja kifürkészhetetlen. A múltban nemegyszer megtörtént már, hogy elkerült minket valamilyen járvány, amely Javában dühöngött a szomszédos államokban. Nem tudhatjuk tehát, mi vár ránk az elkövetkező napokban. Valószínűleg mi sem leszünk kivételek, egyelőre azonban (január 20-ig) nem mutatkoztak még a náthalaz előjelei. Aggodalomra véleményem szerint nincs ok. A járvány lefolyása ugyanis eléggé enyhe. Ennél kellemetlenebb, hogyha egyszer eljut hozzánk, akkor — a múlt tapasztalatai alapján — tömeges megbetegedések várhatók. 1951-ben pl. 3 millió polgártársunk kapta meg az influenzát, 1962-ben pedig a betegek száma 1 millió 400 ezer volt. . . — Mitől függ tehát, bogy egészségesek maradjunk? Erre, sajnos, nem tudok válaszolni. De ha ml ls megkapjuk a náthalázat, lesz elég gyógyszerünk. Acllplrinban nincs és nem ls lesz hiány a patikákban. És ez a fontos, mert az acilpirin egyelőre a leghatásosabb gyógyszer a náthaláz ellen. KARDOS MARTA 120 ÉVE SZÜLETETT PAVOL ORSZAGH-HVIEZDOSLAV Az emberség fáklyájával a sötétség ellen Nevének hallatára irodalmi munkásságának mélységes tisztelete mellett egy régen olvasott történet jut mindannyiszor az eszembe. A századforduló táján történt a választási korteskedés idején, szülővárosában Alsó Kubinban. Itt ls, mint akkoriban mindenfelé, a szokásos szemfényvesztő, nagy ricsajt csapó eszközök segítségével igyekeztek megnyerni a szavazásra jogosult egyszerű embereket. Az „úri bitangok" és hűséges talpnyalóik rendszere ellen tüntető fiatalok csoportja a jelszavakon és kokárdákon kívül a magyar zászlót is a sárba hajította. Ekkor lépett hozzájuk a költő, felemelte a nemzeti színű lobogót és csendesen megjegyezte: — Ezt nem szabad, a nemzetet ne bántsátok ... Kis történet, mégis milyen nagy humánum rejtőzik benne. A nemzetét és népét végtelenül szerető, abban az időben már nagy tekintélynek örvendő szlovák költő, aki ráadásul talán nemzete szempontjából éppen a legkritikusabb korszakban élt, meg tudta különböztetni az önző, rothadt uralkodó osztályt a szabadabb levegőre szomjúhozó nemzettől, s habár ő is gyakran megízlelte az akkori idők epeitalát, mégsem illette zokszóval sohasem a bűntelen emberek százezreit. A szlovák irodalom történetében fényes betűkkel bejegyzett P. O. Hviezdoslav 120 évvel ezelőtt, 1869. február 2-án született Alsó-Kubinban. Fiatal korában szülei először Miskolcon tanítatták, ahol megtanult tökéletesen magyarul, majd innét német szóra Körmöcbányára került. Miskolci diákévei alatt megismerkedik a magyar irodalom gyöngyszemeivel, elsősorban Petőfi és Arany verseivel, és élete végéig tisztelője és tolmácsolója a szép szó e páratlan mestereinek. A világirodalom más nagyjai közül Goethet, Shillert és főleg Shakespearet kedveli és fordítja. A hazai elődök mellett az ő remekeik révén végérvényesen és egyre elmélyültebben a művészi alkotómunka kevés kiválasztott számára megközelíthető partjánál köt ki. Az előző generáció romantika felé hajló uniformisából mind bátrabban vetkezik ki, új hanggal és új formával lép a közvélemény elé s a fellegekben járó tehetségét inkább csak sejtető zsengék után már érett, kora társadalmának szociális és nemzeti problémáit felismerő alkotások váltják fel. Lírájában a szomorú légkör hátterébe szorítja az örvendetesebb hangvételt, de bármennyire is sötét ez a kép, versei mégsem pesszimisták, minduntalan kicseng belőlük az emberi fejlődésbe vetett hite. Az áhított harmóniát a természetben találja meg, s az áldatlan valóság mintegy ellenpólusaként több költeményében ecseteli mesteri erővel és színekkel ennek varázsát. Fő művében, elbeszélő költeményeiben, szorongó szívvel keresi azt az egészséges, életképes réteget, amelyre egy nemzet jövőjét lehet építeni és azt az emberi tulajdonságait híven megőrző egyszerű embereket találja meg. Legismertebb drámájában a Heródes és Herodiasban a bibliai kereten belül időszerű gondolatokat ágyazott. A sok visszahúzó erő ellenére is európai gondolkodóvá tudott emelkedni és Ady „magyar, oláh, szláv" összefogást sürgető versére lelkes hangú költeménnyel válaszol. Élete alkonyán, amikor kitört az I. világháború a Véres szonettekben keresi a szörnyű pusztítás okát, A már beteges költő a világháború végét nem sokkal élte túl. 1921. november hetedikén hun,yt el. Hviezdoslav a legkiválóbb szlovák költők egyike és igaz ember is volt. Művészetének és emberségének messze lobogó tiszta fénye az utódoknak is világít, akik közül még ma is sokan az elfogultság és gyűlölet sötétjében tapogatóznak. SZILVASSY JÓZSEF Tegnap tudományos értekezletet nyitottak meg Dolný Kubin-ban, a város nagy fia, Pavol Országh-Hviezdoslav születésének 120. évfordulója alkalmából. Az értekezleten csaknem 200 szlovákiai kulturális és tudományos dolgozó vesz részt. Az értekezleten a bevezető beszámolót dr. Cyril Kraus, a Szlovák Tudományos Akadémia szlovák irodalmi intézetének dolgozója tartotta meg. Gazdagabb lesz a falu Aki már régen nem járt Csallóközaranyoson, igen elcsodálkozik. Elcsodálkozik azon, mennyire megváltozott a község arculata. Az árvíz óta 248 új magánházzal és 20 négylakásos egyemeletes épülettel lett gazdagabb a község. Az építkezési feladatok sok gondot okoztak a község vezetőinek is. Mivel a község üzlethálózata elavult volt, azon fáradoztak, hogy új üzlethálózatot kapjon a község. Fáradozásuk nem veszett kárba, mert a Jednota 2 millió 100 ezer koronás befektetéssel korszerű üzletházat épített. Az egyre növekvő igények arra az elhatározásra bírták a vezetőket, hogy létrehozzák a szolgáltatások házát. Befejezték a kultúrház építését is. A HNB irodáinak elhelyezése nem felel meg a mai követelményeknek. A tarthatatlan állapot felszámolását a múlt év derekán kezdték meg. Ekkor rakták le az új egyemeletes épület alapjait. A befejezési munkákra az idén kerül sor. Utak és gyalogjárók építésére 1 millió 500 ezer koronát fordítottak, ötkilométeres utat portalanítottak és több mint 10 kilométer hosszúságú járdát építettek. Saját erejükből mindenre futotta, ezért a JNB közlekedésügyi osztálya tartalékalapjából 250 000 korona kölcsönt vettek föl. Hornyík Géza, a HNB elnöke szerint a legjelentősebb beruházást a prievidzai Banské stavby eszközölte, amikor 11 millió korona költséggel egy betonelemeket gyártó üzemet létesített. Az üzem teljes kapacitásra való átállása megoldja a foglalkoztatottság kérdéseit is. A Csallóközaranyosi HNB funkcionáriusai nem mennek ötletért a szomszédba. Tudják, hogy miből lehet előteremteni a szükséges anyagi eszközöket. Az elmúlt évben teherautót vásároltak és azt egy magánszemélynek adták bérbe, aki fuvarozással foglalkozik. A megállapodás értelmében a bérlő köteles a bevétel 40 százalékát leadni a HNB-nek. Ez a megoldás mindkét félre nézve kedvező. ANDRISKIN JÖZSEF, Komárom