Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-28 / 50. szám, péntek

Ä színház is hasson, nevelje a közönséget Vita a színházról és a színházi problémákról „Keleten" élek, pontosabban Kassán s akárhogy töröm a fejem, sehogy sem tudok rájönni, hogy a MATESZ hogyan teljesíti a korszerű színház követelményeit. Nem tudok rájönni, mert a MATESZ a kassaiak számára szinte valamilyen elvont dolgot jelent, amiről keletre csak itt-ott vetődik el egy-egy kósza hír, — a vendégszereplésről nemis szólva. A múlt év augusztusára tervezett előadások elmaradtak, s ki tudja, mikor láthatjuk egyetlen magyar színházunkat Kassán. Távol áll tőlem, hogy ezért felelősségre vonjam a MATESZ-t. Nem vonhatom felelősségre, mert kizártnak tartom, hogy egyetlen színház — amely nem is nevezhető teljes színháznak, mert még épülete sincs (Kolozsvárott már 1821-ben saját színházukban játszottak a magyar színészek) — kielégíthetné hét-nyolcszázezer ember kulturális igényeit. Ha még ez az embertömeg egy helyen élne! De sok száz kilométeres sávon s ennek a sávnak „istenháta-mögötti" keleti végén a komáromi „állócsillagocska" már éppenhogycsak pislákol. Komolyabbra fordítva a szót, tarthatatlan állapotnak tartom, hogy egyetlen egy (vagy csak fél) magyar színházunk legyen. A szlovákiai magyarság több színházat érdemel, mint egyet. Legalább még egy színházra van szükség s ennek Kassán kellene lennie. Kassán, mert Losonctól Királyhelmecig itt a legjobban megközelíthető s innen tudná legjobban kiterjeszteni tevékenységét. Kezdésnek nem gondolok valamilyen világhírű opera, vagy balett-társulatra, de legalább néhány színé ízből álló szereplőgárdára, akik képesek lennének mind hazai szerzők, mind külföldi írók műveit előadni. Feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy ez a színház létrejöjjön s ennek létrehozását nemcsak a kassaiakra kell bízni, ! mert egyrészt csak a városban lakó magyarokra való hivatkozás kevés lenne, másrészt, mert ennek a színháznak létrejötte nemcsak helyi ügy, hanem országos szintű probléma, aminek léte-vagy nemléte a szlovákiai magyarság további sorsára is befolyással. lehetne. A korszerű színháznak új utakat kell keresnie. A mai nem mindig nyeri meg a régi, már megszokott publikum tetszését. Ezt az útkeresést a MATESZ nehezen engedheti meg magának, mert annyi teher nehezedik rá, hogy képtelenség minden igényt — az újak próbálgatása nélkül is — kielégíteni. Ezért addig hiába beszélgetünk, vitázunk, a korszerűségről, amíg ennek megvalósítása nem, vagy csak nagyon kis mértékben lehetséges. Visszatérve az eredeti témához, szinte biztosnak vehető, hogy egy második színház megalakulása minden beszédnél, tanácsadásnál és vitázgatásnál nagyobb hatással lenne a csehszlovákiai magyar drámaírásra, s a színházkultúrára, vagy éppen a korszerűségre. Megengedhetné magának mindkét színház, hogy ne csak a biztos sikert biztosító darabokat tanutja be, hanem működését két . irányban folytatva új utakat is kereshessen. S megengedhetné magának azt is, hogy ne csak a közönség igénye (pontosabban igénytelensége) irányítsa a színházat, hanem a színház is hasson, nevelje a közönséget. 'ÍOLAR PÉTER főiskolás A szlovák TV világsikere Monte-Carlóban BESZÉLGETÉS IVAN TERÉNNEL AZ IDEI GRAND PRIXRŐL A bratislavai tv a múlt vasárnap újból műsorra tűzte — most már mint a monte-carlói nagydíj győztesét — az orosz próza-irodalom egyik gyöngyszeméből — a „Ballada a hét akasztottról" címmel — készült filmjét. Tavaly, amikor először láthattuk ezt az alkotást, éreztük, hogy a szlovákiai TV-stúdiót olyan művészi alkotás hagyta el, melynek szerzői maradandót és felfigyeltetőt alkottak. A film az 1969-es monte-carJói filmfesztiválon elnyerte a nagydíjat és a kritika díját. Ez pedig korántsem kis dolog! Igaz, már az 1968-as bemutatkozás sem volt rossz. Erről beszélgettem a minap Ivari Terénnel, a bratislavai TV művészeti vezetőjével, aki Martin Hollý rendezővel és Tibor Vichta forgatókönyvíróval nemrég érkezett vissza Monte-Carlóból. — A tavalyi kezdet sem volt rossz — mondja Ivan Terén — a Szelíd nővel nagy meglepetésünkre elvittük a Grand Prix-t. Az idén már másodszor vettünk részt a világméretekben is egyedülállónak mondható seregszemlén. Mondanom sem kell, hogy nem mentünk győzelmi reményekkel; tudatosítottuk, hogy harcokra kerül sor, melybe beleszólnak majd a politikai érdekek is, meg aztán a végeredményt — legalábbis így mondogattuk egymás közt — erősen befolyásolhatja a bíPablo Picasso Cannes-ben. A gépkocsit a világhírű művész neje vezeti. Foto: CSTK — Publifoto rgyszer a jolyónk partján E- sétálgattam s az egyik bokor alatt sündisznót pillantottam meg. Ö is észrevett engem, tüstént összegöngyölődött és furcsán tukk-tukkolni kezdett. Nagyon hasonlított a hangja egy távolban robogó automobiléra. Megérintettem a csizmám orrával — erre rettenetesen megijedt és tüskéit a csizma bőrébe mélyesztette. — Oh, hát így bánsz velem! — mondtam és egy lábmozdulattal a folyóba hengerítettem. Azon pillanatban kigöngyölődött és kiúszott a partra; olyan volt, mint egy apró házi malac, csak a hátán sörték helyett tüskék meredeztek. Törtem egy pálcát, s azzal a kalapomba görgettem, hogy haza tudjam vinni. Sok egér tanyázott a házamban. Valahol hallottam, hogy a sün megfogja az egereket. Elhatároztam hát, éljen nálam és egerésszen. Otthon egy rongycsomó közepébe tettem ezt a tüskés gombolyagot és leültem írni, de szemem sarkából állandóan figyelemmel tartottam. Nem sokáig maradt nyugton, mihelyt elcsendesedtem az asztalnál, kigöngyölődött, szétnézett, hová lehetne menni. Végül az ágy alját választotta. Beosont és csönd lett. Amikor besötétedett, lámpát gyújtottam és — jó estét! —- a sün előkocogott az ágy alól. Nyilván azt gondolta, hogy a hold kelt fel az erdőn: holdfényben a sündisznók szeretnek futkosni az erdei tisztásokon. Ide-oda szaladozott a szobában, azt képzelte, az az erdei tisztás. Fogtam a pipámat, rágyújtottam és felhőcskét fújtam a lámpa köré. Most már minden olyan volt, mint az erdőben: a hold is, a felhő is. És a lábaim is, akár a fatörzsek. Bizonyára nagyon tetszettek neki, mert szaladozott közöttük, szimatolt és tüskéivel a csizmám kérgét súrolta. Befejezve az újságolvasást, leterítettem a lapokat a padlóra, és megvetettem az ágyát az alváshoz. Mindig nagyon ébren alszom. Egyszer csak azt hallom, valaMIHAIL PRISVIN: A SÜN mi zaj van a szobában. Gyufát kerestem, meggyújtottam a gyertyát. A sün, mihelyt ezt észrevette, mindjárt az ágy alá futott. Az újság már nem volt az asztal mellett, a szoba közepére került. Égve hagytam a gyertyát és ébren maradtam. Azon morfondíroztam, vajon mi szüksége lehet a sünnek az újságpapírra? Kis lakótársam hamarosan megint előbújt az ágy alól, és egyenesen az újsághoz kocogott: forgolódott körülötte, zörgette, zizegtette, míg végül sikerült valahogy felszúrnia tüskéire a hatalmas újságlapot, s máris vonszolta a sarokba. Akkor mindent megértettem: az újság neki most az, ami az erdőben á száraz levél, cipeli hát, hogy fészket csináljon belőle. Csakugyan így is történt. Rövid időn belül teljesen öszszecsavarta az újságlapot és valóságos fészekké alakította. Mikor befejezte ezt a fontos munkát, kibújt a házikójából, és megállt az ágyammal szemben, bámulva a gyertyát — a holdat. Üjab felhőket borítottam a lángja köré. — Mi kell még neked? — kérdeztem. A sün nem ijedt meg a hangomtól. — Inni akarsz? Felkeltem. A sün netn futott el. Elővettem egy tányért, letettem a padlóra. A vödörből egy bögrével vizet merítettem, és lassan a tányérba csorgattam. Ogy csobogott a víz, mintha egy patak csörgedezne. — Na gyere, gyere ... — biztattam. — Látod, holdat gyújtottam neked, felhőt fújtam, és itt van a víz is... Mintha megmozdult volna. Kicsit én is közeledtem felé. Hol én, hol ő lépett egyet — találkoztunk! — Igyál! — szóltam kedveskedve. Lefetyelni kezdett. Könnyedén megérintettem ujjaimmal, mintha simogatnám, és így beszéltein hozzá: — Pompás fickó vagy, az bizony! Amikor megitta a vizet kiadtam az ukázt. — Nos, gyerünk aludni! — és elfújtam-a gyertyát. Nem tudom mennyit aludhattam, mikor ismét azt hallottam, hogy a sün munkálkodik a szobában. Meggyújtottam a gyertyát, és mit gondolnak, mit láttam? A sün iszkolt át a szobán, tüskéin egy szem almával. A fészkéhez futott, ott letette és indult a másikért a sarokba, ahol az almáskosár állott. Abból szedegette ki. A kosárnál addig ügyködött, míg sikerült felszúrnia a tüskéire az almát, aztán már vitte is a fészkébe — immár a másodikat. Lassan teljesen otthonra lelt nálam a kis sünöcske. Mostanában, mikor teázom, feltétlenül odajön az asztalomhoz, és, ha tejet töltök a tányérjába — megissza, ha zsömlét adok neki — megeszi. KOVÁCS SÁNDOR fordítása rálő bizottság összetétele is. Elvégre az olyan nagy vállalkozók, mint az USA, a Szovjetunió, Franciaország mégsem mehetnek haza üres kézzel. © Az idei fesztiválon ki vett részt? — Huszonnégy ország, 66 műsorral. Az idei fesztiválon úgy mondhatnám részt vett az egész tv-világ. © Persze, túlnyomó többségben már színes képpel és nem fekete-fehér filmekkel startoltak a versenyben állók ... — A tavalyihoz viszonyítva nagy volt a változás. Míg 1968ban csak jlig 1—2 színes filmet mutattak be, addig az idén már a 66-ból huszonhét, tehát a bemutatott műsorok majdnem ötven százaléka volt színes. A díjakban is fele-felében osztoztak. A legtöbb színes filmmel az Egyesült Államok jött. A hat amerikai színes műsor mellett Hollandia hármat mutatott be, két-két színes filmmel jelentkezett az NSZK, a Szovjetunió, Olaszország, Franciaország. De a lengyel, jugoszláv, kanadai, csehszlovákiai és a belga tvtársaságok is mutattak be színes filmet. © Ezek szerint Csehszlovákia nemcsak a „Balladával" vett részt a versenyen, hiszen említette, hogy színes filmmel is szerepelt... — Az idei fesztiválon még két műsorral szerepeltünk. Érdekes tényként állapíthatom meg, hogy Monte-Carlóban már figyelembe vették hazánk föderatív jellegét és így a Ballada szlovák alkotásként szerepelt. A Csehszlovák TV említett két másik filmje közül az egyik a Mozart emlékének szentelt zenés dokumentum-műsor volt, a másik pedig egy Capek mese, Igazságot Selvinnek címmel került bemutatásra. © Monte-Carlóban a BALLADA először a filmkritikusoknál aratott kirobbanó sikert, nemde? — Igen ...! Először a kritika díját kapta a film. A kritikusok — ez különben egész szokatlan — a nagy zsűri ülése, illetve döntése előtt hozták nyilvánosságra határozatukat. Így aztán érthető izgalommal, sőt idegességgel vártuk a bíráló bizottság véleményét. A helyzet pszichológiai szempontból sem volt számunkra előnyös. Hoffmann elvtárs, a nagy zsűri csehszlovák tagja az ülés kezdete előtt aggódva mondta nekünk: „Az elnök még utóbb is majd azzal fogad — gratulálok a szép csehszlovák sikerhez, s ezzel majd lekerül a napirendről a BALLADA megvitatásának kérdése." Nos, másként történt, mert Hoffmann elvtárs éjfél előtt mosolyogva jött közénk, lelkendezve hozta a hírt: „Fiúk, tiétek a nagydíj, a Grand Prix 19691" Az első percekben magunk se akartuk elhinni az örömhírt. © Tehát újból: veni, vidi, vici! A szlovák filmesek jöttek, láttak és győztek Monte-Carlóban. Sőt, az idén még a nagydíj mellett a kritika-díjat is elhozták ... Milyen volt az idei verseny művészeti szempontból? — A kérdésre válaszolva szeretném elöljáróban megállapítani, hogy a fesztiválra négyféle filmmel lehet benevezni. A fesztiválon elsősorban játékfilmek szerepelnek, illetve zenés, történelmi-dokumentum filmek — az utóbbiaknál a szabályok megkövetelik, hogy az események 5 évnél régebbiek legyenek —, végül ifjúsági játékfilmek. Különben nem egy igen érdekes alkotást láttunk. Szeretném megemlíteni az argentínaiak Edgár AHan Poeról készült drámai erejű filmjét. Igen hatásos film volt a belgák Labirintusa, a római császárság korát idéző CLAUDIUS című angol alkotás és a jugoszlávok Fok-úr című bűbájos, szórakoztató műsora. A magyarok Bartók Csodálatos mandarin című színes alkotását a pécsi balettművészek új, gazdag kifejező eszközökkel tették emlékezetessé. A dokumentum-filmek közül megemlíteném az Egyesült Államok „így keletkezett a Föld" című alkotását. Különben ez a kombinált trükk- és játékfilm nagyon ötletes módon mutatja be az emberiség fejlődését. ' © Megköszönöm a választ, de maradhatnánk még a TV-fesztiválnál. Ez a verseny, illetve seregszemle nagy lehetőséget nyújtott, hogy a TV-társaságok kicserélhessék legjobb alkotásaikat, s hasznos üzleteket köthessenek. — Természetesen, hisz a fesztivál tulajdonképpen ezt a célt kívánja szolgálni. Sőt, elárulhatom, hogy jómagunk már a válogatásnál, tartunk. Nagyon hasznosnak tartanám megvenni a belgák Labirintus című alkotását, az angolok CLAUDIUS-át, sőt Averti új szórakoztató filmjét Yves Montandrol. A dokumentum-filmek közül jó lenne nálunk is műsorra tűzni a japánok Üj-Guineai expedíciós filmjét. Egész tökéletes alapossággal készítették ezt a tudományos alkotást. A film hitelességéhez nem fér kétség © Sok örömöt hozott a Monte-Carlóban járt háromtagú küldöttségnek az idei fesztivál és sok élménnyel járt? — Élmény akadt sok, bár sokszor a fáradtságtól majd összeestünk. Képzelje el, tíz napon át reggel nyolctól este hétig, alig egy órai ebédszünet közbeiktatásával filmet, filmet és ismét filmet nézni. A fürdőváros, annak ellenére, hogy nem főszezonban láttuk, mégis csodálatos hatással volt ránk. A városnak és környezetének ilyenkor is megvan a maga bája. Monte-Carlót a múlt század, a múlt világ egy rezervációjának tartom. © Azt hiszem ritka pillanatban látták Monte-Carlót... — Ha a hóra gondol, igaza van, mert ottjártunk alatt a városkát körülölelő dombokat hó borította. Ez itt elég szokatlan . és ritka vendég, de maga Mon- ' te-Carló és parkjai csodálatos zöld színben pompáztak. © Hazatértük után a küldöttséget, valamint a film főszereplőit és művészeti alkotóit fogadta dr. Gus- táv Husák, az SZLKP KB első titkára, hogy szerencsekívánatait fejezze ki önöknek. Mondana erről a találkozásról is néhány szót? — A szokásos fogadtatáson túlnőtt ez a találkozó. Sőt, a beszélgetés során arra is nyílt alkalmunk, hogy Husák elvtárssal megvitassuk a tv művészi fejlődését érintő és elősegítő problémáinkat is. A KB első titkára társaságában eltöltött időt nemcsak megbecsülésnek vettük, de az elkötelezetség egy formájának is, hogy a jövőben is jő, művészi alkotásokkal szolgáljuk társadalmunkat. © Befejezésül még egy utolsó kérdésem lenne. Az Ön véleménye szerint, mi a BALLADA legnagyobb erőssége? — Érzésem szerint a dráma témája. De ha szemčly szerint az én véleményemre kíváncsi, hát én első helyre a színészi teljesítményt helyezném. A monte-carlói fesztivál közönsége sem tudta eléggé dicsérni színészeinket. Osztatlan sikert aratott alakításával Milan Kiss, a nyitrai kerületi színház fiatal, tehetséges művésze, akit idehaza alig ismernek és eddig nem igen foglalkoztatta sem a film, sem a tv. Egy fiatal cigánylegényt alakít oly meggyőzően, hogy a fesztivál szakemberei szentül azt hitték, vérbeli cigány. Hasonlóan kimagasló teljesítményt nyújt a filmben Emília Vášáryová is. Tán nem leszek indiszkrét, ha elmondom, hogy Roseriny, az egyik legismertebb olasz filmrendező szerződtetni szeretné Vášáryovát egyik új filmjéhez. Persze, ugyanez elmondható a többi szereplőről, a film többi alkotóiról is. Érzésem szerint méltó filmmel kopogtattunk Monte-Carlóban, de méltán nyertük el a nagydíjat is, hisz -»• a BALLADA minden tekintetben kiváló művészi alkotás. NAGY JENŐ