Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

KATONÁK Farmernadrágos, hosszú­hajú szőke teremtés érkezik az egyik laktanyához és az őrnél Kiss közkatona iránt érdeklődik. — Rögtön hívom — fele­li az őr —, aztán kedves­kedve így szólt: — Nagyon kedves Öntől, kisasszony, hogy meglátó gatja Kiss barátomat. — Ne hülyéskedj komám, én az öccse vagyok! HÁZASSÁG ELŐTT A fiotal Kropacsek odaáll az apja elé és így szól: — Papa, én meg akarok nősülni. — Buta vagy még te ahhoz, majd szólj egy év múl­va. A fiú egy év múlva újra jelentkezik. — Papa, én meg akarok nősülni. — Buta vagy még ahhoz, majd szólj egy év múlva. Eltelik ismét egy év és a fiú megint szól: — Papa, én meg akarok nősülni. — Buta vagy még ohhoz, majd szólj egy év múlva. Erre a fiatalembert elhagyja a türelme és bosszúsan kérdi: — De hát mikor fogsz végre már elég okosnak tar­tani? — Ha majd nem akarsz megnősülni. a> -o l Mielöt megtárgyalnánk üzemünk gazda­sági helyzetét, javaslom, menjünk gyorsan tízóraizni ,ameddig van mit. (E, Seyček rajza) A nagy drámaíró egy sötét, szomorú tél'i reggelen keserű száj­Ízzel ébredt. Azt álmodta, hogy sorra megelevenedtek drámáinak hősei, de — őrizz meg Isten minket a gonosz­tól — valamennyi papírból volt. Papír volt a kezük, pa­pír volt a lábuk, de még a szívük is kartonpapírból volt kivágva. Borzalmasan néz­tek ki és átható papírszagot árasztottak. — Brrrl — rázta meg fe­jét a drámaíró és gyorsan felugrott, beszaladt a fürdő­szobába és jó sok hideg vi­zet engedett a fejére. Bár felfrissült, de az álom hatá­sa alól később sem tudott szabadulni. Az álom a valóság torz tü­körképe — olvasta valahol. Az álomban mindig van va­lami igazság is. Az álom baljós dolgokat jelez. — Csak nem?! — kiáltott fel döbbenten a drámaíró. Gyorsan leült az íróaszta­lához és újból elolvasta teg­nap befejezett drámáját. Mi­re a végére ért, egy álló ve­rejték volt az egész teste. Beleolvasott régebbi drámái­ba is és megdöbbenve kons­tatálta, hogy most az egy­szer igazat álmodott. Hősei nem ebből a világból valók voltak, hanem egy másikból, amit ő talált ki az íróasztala mellett — Úristen?! — hát ideju­tottam ütött a homlokára. Node, ha a hősei papírsza­gúak voltak, ő eleven és ép­eszű ember volt. 0] útra kell térnem — ha­tározta el azonnyomban. Az életet kell írnom, máskülön­ben elfűrészel az élet. Nem csak az élet szépségét, de a mocskát ls, a legalját ls, a nyers valóságot. Az ám, de hogyan? Eddig csak messziről lát­ta azt az életet, ami kint zaj­lik. Csak a szobából látta ablaküvegen keresztül. Mit kellene tenni, mit kel­lene tenni? — töprengett és akkor eszébe jutott a kis mitugrász költő. Hozzá for­dulok — határozta el, az a kis költő rengeteg helyen megfordult sok ismerőse, ba­rátja van a kétes egziszten­ciák körében. Biztosan ismer néhány galeri-tagot, huli­gánt. Ha néhány ilyen sö­tét alakkal összehozna, bi­zonyára nagyszerű dolgokat drámaíró vagyok. Oj darab­hoz kezdtem és a huligáno­kat akarom belevinni. — Holnap délután a Grand-kávéházban össze tudnék hozni néhányat. — Rendben. Kezet rá és ez az ötvenes előlegben. Samu zsebregyűrte a pénzt és futott a barátai után. ösz­szehozta a legközelebb álló­kat és amíg elitták az ötve­nest, elmagyarázta nekik miről van szó. — Tudjátok van egy vén szivar ismerősöm. Drámaíró. PÉNEÍ GVÖKM fORBE / jdSTj t ) A drámaíró dilemmája hallana tőlük, s ő megírhat­ná az életszagú drámát. Az elhatározást tett követ­te, s amikor összetalálkozott a költővel, így szólt hozzá. — Te, Samu, neked sok barátod van ugye? — Hát, ami azt Illeti, ren­geteg. — Huligánokat is ismersz? — De mennyitl — mondot­ta magabiztosan Samu. — Össze tudnál hozni en­gem néhánnyal? No, persze nem ingyért, én majd meg­felelően honorállak. — Meglesz! — kapott az alkalmon Samu. — De minek kellenek önnek a huligánok? — Szeretnék néhány sötét történetet hallani, tudod, Oj drámákat akar írni a huligánokról. Holnap dél­után kellene összejönnünk a Grandban. Az öreg min­dent fizet. — De mit tudunk mi ne­ki mondani? Mi nem ismer­jük a huligánokat csak az újságokból. — Hülyék! Nem arról van itt szó, hogy ismeritek-e a huligánokat, vagy sem. Nem kell nektek semmit, senkit ismernetek. Itt fantáziára van szükség, jó véres tör­téneteket kell holnapra ki­találnotok. Megéri. Kaja, pia dugig. A fickók megértették és harmadnap délután létre­jött a kávéházi találkozó. A drámaíró izgatottan ült le közéjük és több liter bort rendelt. A fiúk derekasan nekilát­tak és lassan-lassan meg­eredt a nyelvük. — Egy isteni csajt kap­tunk el a múlt héten — kezdte az egyik. A vőlegé­nyével enyelgett, amikor el­kaptuk a frakkját. A vőlegé­nyét leválasztottuk, a csajt elintéztük. Öten voltunk ben­ne a buliba ... Igaz, a pasas hetvenkedett, de a Boxi a gyomrába könyökölt néhány­szor, úgy össze csuklott a pali, mint a zsák ... A drámaíró gyorsan felje­gyezte a hallottakat. A fic­kók megmosolyogták és ol­dalba bökdöstök egymást. Utána a másik mesélt egy nagyszerű betöréses lopás­ról, a harmadik egy vidéki takarékpénztár kirablását mesélte el, szenzációs tála­lásban. A drámaíró mindent fel­jegyzett, a fickók meg már a hasukat fogták, annyira röhögtek. A nagy jókedv láttán az öreg drámaíró gyanakodni kezdett. — Te! — szólt a költőnek — ezek a dolgok csakugyan megestek? A fickók ezt már neim bír­ták. Az egyik röhögve bökte ki. — A fenét estek meg. Ki­találtunk magának egy kis mesét. — Ti nem vagytok huligá­nok? — Nem hát! Sohasem vol­tunk. A drámaíró lassan letette a ceruzáját, előbb elsápadt majd a fejébe szökött a vér. Magából kikelve hörögte: — El innét! Marsi Disznókl Gazfickókl Hullgánoklll O © © te Fel a fejjel majd csak valahogy elmúlik ez az év. f,. Na és aztán mi lesz!?. Aztán eltelik a többi is! (P. Kantorek rajza) MAGYARÁZAT — Hidd el nekem, hogy csak a szívemre hallgatok amikor Sándorhoz megyek feleségül. — Sejtetleni, mert ha az eszedre is hallgatnál, akkor teljesen bolond lennél LOURDBAN A lourdi sétányon egy izga lotl ember szaladgált, és köz­ben kiáltozott. — {árok! Járok! Űristen én ismét járok! — Talán csoda történt? — Kérdezték öt érdeklődve. — Ugyan kérem ellopták az autómat! KEZDŐ VEZETŐ A személykocsiban egy há­zaspár Ql, és a nő vezeti az autót. Egyszer csak így s sói f feléhez: — Nézd csak ezt a bolond gyalogost. Egy idő óta itt ro­han az autóm előtt mintha azt akarná, hogy eliissem. Mondd mit tegyek? — Ajánlom, fogd rendesen a kormányt és azonnal menj le a járdáról! járdá PEDAGÓGIA ok Fiacskám jegyezd meg tatja gyermekét az apja az életben két legfontosabb tu­lajdonság a következetesség és a bölcsesség. Apuka, mit jelent az, hogy Azt fiacskám, hogy »mit .^JSnek megígérsz, azt min­dig teljesítsd. — Na, és mi az hogy böl­csesség? — Hogy senkinek nem ígér­getsz semmit. . . A BIZONYÍTVÁNY — Ebadta gazfickója! Nem szégyelled magad? Tudod, hogy ilyen bizonyítványért néhány pofon jár? — Tudom, papa. megmondom a tanító címét! ARISZTID A nem éppen éles eszíi Arisz­tid, barátjának, Tasziiónak pa­naszolta el, hogy ruháit eszik a molyok, mire barátja azt ja­vasolta, vegyen naftalingolyó­kat, azzal pusztítsa az élőskö­dőkéi. Arisztid el is ment az üzletbe és száz darab nafta­lingolyót kéri. — Ilyen rengeteg kell Ön­nek? — csodálkozik az eláru­sítónő — Mit gondol - vágta rá Arisztid —, olyan könnyen el­találom a golyókkal azokat a rusnya férgeket?! • „3 Baráti kapcsolatok (DIKOBRAZ)

Next

/
Thumbnails
Contents