Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-23 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

• . v " V«S« «ná«, a CSK p , . " C' e t«! évfordulóvá" « pártban és o rett erdemekért- kitüntetést kap­iraOTWwar­társaságért. A harcok útja: Szolnok, Cegléd, Törökszentmiklós, majd a gyá­szos román fogság. Nyolc hónap után veti haza a sors, menekül a fehér ter­ror elől. Hazaér, munkát vállal. A tör­téntekről némán hallgat. Munkatársai sokáig csak az elfáradt katonát látják benne. — Dolgoztam, kerestem, de nem tud­tam feledni az orosz példát. Egyelőre csak annyit tehettem, hogy beszéltem róla, tudják még mások ls az igazsá­got. .. A helyzet úgy alakult, hogy a szava­kat cselekedetek követhették. 1921-ben megalakították a komunista párt zselízi helyi szervezetét. Rövid idő alatt a kör­nyező majorokból 250-re nő a szervezet létszáma. Szerveznek, dolgoznak, védik nincstelenek érdekeit. Országszerte bér­harcok, sztrájkok, május elsejei felvo­nulások jelzik a párt erejének növeke­dését. E harcban a majorok népe is hal­latta szavát. A községi képviselőtestüle­tekbe való választásokon gyarapodott a kommunista képviselők száma. A jegy­S zódón, Varga Jónásék kis családi házában beszélgetünk. Az idős házaspár három év híján kere­ken ötven éve fonta össze élete útját. Otthonuk két ember kölcsönös megbe­csülésére épülő szilárd szigetté vált, ki­védte a megpróbáltatásokat. — Nem tettem semmi különöset, sor­katona voltam, a párt katonája. .. Kőmüvesinasként kezdte, s az örökké politizáló mesteremberek között Jutott el a felismerésig: Igazságtalan ez a tár­sadalmi rend. Édesapja egészségét gyor­san elszippantotta a cselédsors, s az öt gyermek nevelésének gondja az édes­anya vállára szakadt. Bátyja Budapes­ten dolgozott, s 1911 őszén ő ls ott pró­bált szerencsét. Segédmunkás lesz az Óbudai Hajógyárban, majd építkezése­ken dolgozik. Rövid egy év múlva elő­reveti árnyékát a közelgő háború, meg­csappan az építkezési kedv. Bekerül a munkanélküliek népes seťegébe. Ott­hagyja a fővárost. Hazajön, és a Zselíz környéki majorokon vállal kőműves­munkát. Innen vonul be katonának 1914-ben. Rövid kiképzés után orosz hadifog­lyokat őriznek a Csallóközben, s az egyik majoron, a saját maga készítette szótárból és a hadifoglyoktól tanulja meg az orosz nyelvet. Bajtársai nem­egyszer mondják: ne törd a nyelved, szólj a tolmácsnak. De ő szorgalmasan tanulja a szavakat, érteni akarja az em­berek véleményét, mert ekkor már sok mindent hallott az oroszországi viszo­nyokról. Azt viszont aligha sejti, hogy az 1917-es forradalom majd egy Kijev melletti fogolytáborban éri. Látta, ho­gyan foglalták el a parasztok a földes­urak kastélyait, miként osztották el az állatokat és a földet. Az Igazságtevés orosz példája mély nyomot hagyott gon­dolkodásában. — Nálunk is sok volt a szegényember, a földnélküli, s bizony fogadkoztunk, hogyha egyszer hazamegyünk akkor. .. Siettek haza, de csak Erdélyig jutot­tak el, Itt újból „beöltöztették" őket, s Indultak az olasz frontra. Egy hétig védték a kopár kőszirteket, a század­jukból mindössze tizenöten maradtak élve. A fronton szerzett tapasztalatok a szemlélődő kőművesből merész, küzde­ni akaró fiatal embert formáltak. Az őszi rózsás forradalomban az orosz példa folytatását látja. A három Varga test­vér — öccsével és bátyjával — az I. vö­rös gyalogezredben küzd a tanácsköz­SH1TIS Varga bácsi a budapesti kisunokával ző úr bosszúsan állapította meg, hogy még egy iparengedéllyel rendelkező kő­művesmester is a kommunisták mellett agitál. Valóban önnálló kisiparos volt, de gyakori vendég volt náluk a végre­hajtó. Nem tudta fizetni a magas adót. Mások ebben a szakmában egy, két év­tized alatt meggazdagodtak, ő meg alig tudta eltartani családját. — A fiamnak más sorsot szántam. Jól tanult. A feleségem mindig arról álmo­dott, hogy tanító lesz belőle... Az események másként alakultak, a háború után nem nyíltak magyar isko­lák. — Átment a többiekkel Magyarország­ra, emlékezik az édesanya. Féltettem, de visszatartani sem akartam, hiszen olyan kedvvel tanult. Előbb gyakran, majd egyre ritkábban járt haza, na­gyon féltem, hogy egyszer elfogják a határon. — Az 1945—47-es évek rengeteg ké­telyt kavartak fel bennünk, magyar kommunistákban. Nagyon sokszor el­mondtuk, hogy itt valami végzetes téve­désről van szó, de az eseményeket nem tudtuk befolyásolni. Kollektív bűnösök lettünk. De milyen jogon bűnhődjem én a magyar urak bűneiért? Hiszen nekem is ellenségeim voltak. Mikor felszabadí­tott a Vörös Hadsereg, tolmács lettem. Elismerték, hogy kommunista vagyok, bíztak bennem. Mikor elmentek, még párttag sem lehettem abban a pártban, amelynek alapító tagja voltam. Ekkor éltem át életem legnagyobb válságát. Az eszméhez való hűségét ezek a kri­tikus évek sem törték meg A februári győzelem helyrebillenti a megtépázott önbizalmát. Részt vállal a közéletben, s a legnehezebb időszakban, a mezőgaz­daság kollektivizálásának éveiben, a pártelnöki tisztséget tölti be Agitálási módszere az egyéni példamutatás. Erre főként a kollektív gazdálkodás első éve­iben volt nagy szükség. Csak hosszú évek elteltével érték el, hogy a szövet­kezeti tagok fő jövedelmi forrását a kö­zös gazdaságban végzett munka jelen­tette. Mire megerősödött a szövetkezet, őt is a nyugdíjasok közé sorolták. — Már csak emlékeinkből élünk. Ez­zel a rövid megjegyzéssel nyújtja Varga néni a fényképekkel megtömött dobozt. — A fiam, a menyem, a két kis uno­kám. Ez a mi családunk. Az asztal megtelik fényképekkel. A fiú, aki közel két és fél évtizede ,,kis Nándiként" indult el a szülői háztól, ma Budapesten él, ismert újságíró. A Ma­gyar Nemzet, és a többi lap, amelyek­ben írásai megjelennek, Itt sorakoznak az asztal szélén. Figyelem a fényképeket nézegető idős házaspárt. Látom miként simogatja te­kintetük a mosolygó kisunokákat. Szá­mukra e pillanatban összezsugorodott a távolság Szódó és Budapest között. De mivel a kérdésekre a fényképek nem válaszolnak, az őszülő nagyszülők és a kisunokák néma találkozása rádöbbent a valóságra: a Varga család életébe így „avatkozott be" a történelem. CSETÖ JÁNOS A baktériumok által okozott nagy járványok visszaszorítása után egyre nagyobb jelen­tőségűeknek mutatkoznak a vírusok ál­tal okozott fertőző betegségek. A törté­nelem folyamán Ismerünk olyan hlmlőjárványo­kat, amelyek egész országrészeket tettek népte­lenné. Az első világháború ntán a vírusos In­fluenza — a spanyolnátha — több embert pusz­tított el, mint amennyi a háborúban elesett. vírus típusától függően 20 perctől 2 óráig él a sejtben. Ezután a sejt szétesik s beiőle néhány ezer vírus részecske kerül ki, amely rövidesen alkalmas új sejtek megfertőzésére. A vírusok többsége nem rendelkezik speciális tulajdonság­gal, de vannak olyanok, amelyek megtámadják az idegrendszert, az emésztőrendszert, a légzési szerveket. A megtámadott szervezet ellenanyagot termel, felnőttkorban sem ritka. Fertőző képessége nem nagy, a megbetegedett családjában ritkán kapja meg a hozzátartozó. A lázas időszak általában 1—3 hétig tart, majd a tünetek csökkennek, de bizonyos idő ntán a láz újra felléphet. A beteg közérzete ál­talában néhány nap után megjavul, étvágya visszatér. A betegség általában kb. hat hétig tart, olykor tovább is. Vigyázat! Vírusveszély A bejelentésre kötelezett fertőző betegségek többségét ma már nem a baktériumok, hanem a vírusok okozzák. Ismeretesebbek: a nátha, in­fluenza, vírusos agyhártyagyulladás, járványos gyermekbénulás, herpesz, himlő, kanyaró, mumpsz, rubeóla, veszettség stb. A vlrns szó magyarul mérget jelent. Ez as elnevezés még abból az Időből származik, ami­kor a kisebb, mikroszkóppal nem látható kór­okozókat nem Ismerték. A milllmikronos nagysá­gú vírusok megfigyelését ma már lehetővé te­szi az elektronmikroszkóp. Igy tndjuk, hogy az élő és élettelen világ határán állnak. Az is ki­derült, hogy szaporodásukhoz élő sejtre van szükségük, az élő sejtbe kerülve azok anyag­cseréjét saját hasznukra állítják át, amivel az élő sejt pusztulását okozzák. A sejtekbe Jatott a vírusok ellen, amely megakadályozhatja a ví­rusok behatolását és esetleges elszaporodását a sejtben, vagy feloldja a vírust, más esetben pe­dig közömbösftL A virnsbetegségek átvészelése egyes esetekben évtizedes, más esetekben vég­leges védettséget hoz létre, mint pl. a himlőnél, bárányhlmlőnél és kanyarónál. A nátha, az inf­luenza átvészelése azonban csak egészen rövid ideig tartó védettséggel jár. Nos, Ismerkedjünk meg alyan vírusos megbe­tegedéssel, amelyről napjainkban egyre gyak­rabban hallunk: a Pfeifer féle mirigylázzal. Ez a betegség lázzal, a nyirokmirigyek megduzza­dásával, torokgyulladással, gyakran hányással, a lép, sokszor a máj megnagyobbodásával jár. Lappangásl Ideje 1—2 hét, néha több. Leggya­koribb a gyermekkorban, de az utóbbi években A szövődményekkel járó esetek legtöbbször meggyógyulnak. Tapasztalat szerint az antibiotikumok a be­tegség lefolyását nem változtatják meg. Ezért kezelése főleg tüneti: ágynyugalom, lázcsilla­pítás. Ha szövődményként tüszős mandulagyul­ladás lép tel, penicillin adására javulás mutat­kozik. Befejezésül még annyit, hogy a vírusok labo­ratóriumi diagnosztikája jóval nehezebb, mint a bakteriológiai diagnosztika. A szerológiai pró­bák elvégzése bonyolult és időigényes. A vírusos megbetegedésekkel szemben az esetek többsé­gében még nem rendelkezünk hatékony oltó­anyaggal. Dr. M. A.

Next

/
Thumbnails
Contents