Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-23 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPJLAPJA Közéleti elkötelezettség és egyenjogúság Eszem ágában sincs, hogy lebecsüljem a csehszlovákiai ma­gyarság magatartását az elmúlt egy esztendőben, abban a rend­kívül fontos fejlődési szakaszban, amelynek elindítója a párt tavaly januári központi bizottsági ülése volt. Végső soron két olyan alapvető tényező jelzi politikai érettségét, amelynek szem elől tévesztése torzítaná az értékelést. Az egyik, hogy ezekben a mozgalmas, viharos és lázas hónapokban példamu­tatóan megállta a helyét a munka frontján. Az ország életének különben hasznos, helyes és régen igényelt elpolitizálódása, a társadalmi osztályoknak és rétegeknek fokozott részvétele a közügyek igazgatásában, a tömegesen megnyilvánuló aktivitás itt és ekkor nem éreztette kedvezőtlen hatását: a gaz­daságfejlesztés kérdése egy pillanatra sem került le a napi­rendről és nem szorult háttérbe sem. A termelőmunka tovább­folytatása — elsősorban ez jellemezte nemzetiségi dolgozóink zömének, a délvidéki és a keleti magyar szövetkezeti paraszt­ságnak alapállását s egyben egészséges életszemléletét is. Ki tagadhatná, hogy éppen olyan időkben, amikor a január utáni politika reményeket ébresztő előnyeit, mozgősítóan demokra­tizáló és humanizáló törekvéseit ezen a vidéken gyakorlatilag szinte elnémította a palástolatlan nacionalizmus torzsalkodása. Pontosan ezzel függ össze a magyarságunk magatartását jellemző másik tényező. Az elmúlt év tavaszán bizonyosságot nyertünk arról is, hogy a csehszlovákiai magyar, bár a munkát többre becsüli a vitánál, létfontosságú érdekeinek védelmére is képes, nem hagy a hátán fát hasogatni. Ezrével emelték fel a szavukat lapjainkban és gyűléseken a nemzetiségi jogokért és ugyanakkor a támadással szembeni védekezést nem a lihegő bosszúvágy diktálta, hanem a kiegyezésre kész józan megfon­toltság. Hosszúéves, nemegyszer sanyarú tapasztalatok munkálták ki ezt az alapállást, ezt a mentalitást, amely — így is mondhat­juk — forrongó időkben a munkába menekül vagy temetkezik és tettkészsége jobbára kimerül a védekezésben. (Folytatás a 2. oldalon.), EGY HAZÁBAN (9. oldal) LAPUNK HARMADIK OLDA­LÁN KÖZÖLJÜK ZSILKA LÁSZLÓ ÍRÁ­SÁT, MELYNEK CÍME "SZABADIDŐ Löffler Béla egyik szobra (Riport a 8. oldalon) EGY FEGYENCTELEP JELENE H&mq Domb lejtőjén hóból dunna, faágakon hóból csipke. Képzelhetsz-e ennéi szebbet, szemnek, szívnek ékesebbet? Ékesebbet, édesebbet? ennéi békességeseobet? GÁBOR ANDOR: Kitk u lió IMi'iu vt:i M:!jul

Next

/
Thumbnails
Contents