Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-20 / 43. szám, csütörtök

KOMLÓSI LAJOS: FOGHÚZÁS K

ovács kivörösödött, vastag szemhéjjal kuksolt az ágy szélén és borzongva gondolt az elkövetkezendő éjszakára. Kovácsnak a foga fájt. Iszonyatosan. Kovács az olyan típusú emberek közé tartozott, akiknek gyakran fáj a foguk és akik az utcán, a villamoson, két akta elintézése között merész terveket szövögetnek: no, holnap elmegyek és kidobatom ... Másnap azután a fogorvosi rendelő körül csellengenek, és ha ismerős kérdi: Hova, merre?, csak ennyit mondanak egészen egyszerűen: Kidobatom ezt a nyavalyás fogat ... Kovács már harmadik éjjel nem aludt és nappal, szabad idejében a fogászati rendelő körül kószált és figyelte a ki be járó embereket. lAtta, amint pufók, dagadt arcú, zsebkendőjüket erősen a dagadt részekhez szorító emberek siettek bejeié és néhány perc múlva könnyedén, felszabadultan mosolyogva jöttek ki. — Arany keze van ennek a doktornak — magyarázta az egyik kopasz ember a barátjának —, úgy kiemelte a zápfogamat. hogy meg se nyikkantam, pedig ilyen háromágú gyökere volt ni... és a nagyobb nyomaték kedvéért meg is mutatta ujlain a szóban forgó zápfog kissé elnagyított gyökerét. Kovácsnak is a zápfoga fáft, amelynek nyilván szintén olyan háromágú gyökere lehet, mint a kopaszénak. Ha az kibírta, a mindenét, kibírja ő ls! Dühödt, nekikeseredett léptekkel elindult a rendelő felé. A lehető legjobbkor, ugyanis az ápolónő éppen kinyitotta az ajtót, hogy behívja a soron következő pácienst. Rámosolygott Kovácsra, majd bíztató hangon mondta: Tessékl Az ajtó félig nyitva volt és Kovács látta, amint a levegőnyomással szabályozható „kényelmes" szék mellett egy tálcán az ablakon behulló napfényben csillogtak-villogtak a különféle szúró és kaparó szerszámok. Az orvos az asztal mellett ült. Képeslapot nézegetett. Kovács lábai legyökereztek. A másodpercek őrült gyorsasággal rohantak. — Tessék — hallotta távolról a nővér hangját! — Kérem ... izé ... én egy kopasz embert keresek ... Bent az orvos behajtotta a képeslapot és kiszólt: — Mi az, nővérke, mit akarnak? — Valamilyen kopasz embert keresnek. — Kopasz embert? Itt nincs. Talán az volt kopasz, akinek az előbb a fogát húztam ... — Már elment — közvetítette a nővér Kovács felé, majd rámosolygott és becsukta az ajtót. Kovács felszabadultan sietett ki az épületből. No, ezt megúszta és örömmel gondolt arra, hogy most itt van kint a ragyogó napfényben, ha akar, tesz egy sétát a szép téli délelőttben, moziba vagy színházba mehet, azok a rettenetes szerszámok pedig ott maradtak. Egy melyet lélegzett és elindult a híd felé. E

ste felé azonban Kovács háromgyökerű zápfoga mást gondolt, és újra elkezdte bal alsó állkapcsán a szörnyű munkálkodást. A toronyóra éppen hatot ütött, ami egyúttal azt is jelentette, hogy Kovácsra a negyedik szörnyű éjszaka átkínlódása vár, mert a fogorvos csak ötig rendel. Bal alsó állkapcsán valóságos waterlói csata dúlt. Iszonyatos nyilallás hasított át a fogán, majd egyszerre megfájdult a bal füle, azután úgy érezte, hogy valaki az agyába hurkapálcikát tol és szörnyű mozdulatokkal túrja, kavarja, aztán a jobb felső fogsora kezdett sajogni, valóságos kénköves pokol szabadult el és tombolt a szájában. Így tántorgott haza és a már említett kivörösödött vastag szemhéjjal telepedett le az ágyra. Kovács arra gondolt, hogy a vézna kopasz ember most biztosan undorítóan horkol vagy befőttet eszik és reggel kialudva, frissen lapozgatja az aktáit és a mosolygós kartársnő kérdésére: No, fáj-e még a foga, Alfréd bácsi? könnyedén ennyit mond: á, dehogy, tegnap kidobattam — és elismerést váróan mosolyog a szép fiatal kartársnőre, ő pedig elhasznált képpel teng-leng majd a hivatalban. Tegnap is szóvá tette a hivatalvezető: Kovács, maga valahogy nem tetszik nekem, olyan, mintha beteg lenne. — Nem — mondta Kovács —, csak a fogam fáj. — fa — mondta a főnök —, majd kihúzatja és slusszl Hát igen, slussz, csak merné kihúzatni! Kovács háromgyökerű zápfoga pedig fokozta az „offenzívát", és a legborzalmasabb „fegyvereket vetette be. Éjfél felé Kovács arca olyan volt, mint egy jól megtermett úritök. Ekkor valami megvillant agyában: az inspekciós szolgálat! Nehézkesen jeltápászkodott az ágyról, és bizonytalan léptekkel elindult a betegsegélyző felé. Az ajtón kivilágított tábla hívta fel a figyelmét: Csak sürgős esetekben! Hát az ő zápfoga sürgős. Megnyomta a csengő gombját. Kisvártatva a kémlelőlyukon át egy szempár villant rá: Tessék! — A fogam ... Az ajtó kinyílt és Kovács hidegrázóan érezte meg a jodoform és a karból orvosi intézetekben jól Ismert szagát. — Erre tessék — hallotta a nővér hangját. — Húzás? — kérdezte kissé álmosan az orvos. Kovács bólintott. Aztán benne érezte magát a levegővel szabályozható ama bizonyos „kényelmes" székben. — No, barátom, ezt már hamarabb is kihúzathatta volna — mondta az orvos, mafd a nővérhez fordult: Infekciót! Kovács még látta a láng fölé tartott hosszú, hegyes tűt, egész lényét hisztériás félelem hatotta át, aztán... arra lett figyelmes, hogy valami hldegítt a homlokát, körülötte pedig beszédfoszlány ok: ... micsoda gyenge férfi... nem ts volt komplikált eset ...de már ébredezik. K Aásnap Kovács a szokottnál korábban ment be a htvatal' ' ba. Nagy lendülettel rendezgette aktáit az asztalon. Nagyban írt, számolt, pecsételt, amikor Horváth, az üzem darufelelőse főtt be. Kezét bal állkapcsára szorítva: — Kovácskám, magának tegnap fájt a foga, tanácsoljon valamit, ugyanis most az enyém fáj, de nagyon félek a fogorvostól... — Ugyan kérem, gyerekség — mondta Kovács —, húzassa kt, mint én és slussz. — Aztán az elfoglalt emberek mozdulatával odébb tett egy aktát és ügybuzgón dolgozott tovább ... SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA CSALÓDÁSOK NÉLKÜL... Olasz Karmester a Szlovák Filharmóniával Erre az estére Aldo Ceccato mellett még egy vendéget vártunk nagy érdeklődéssel. Irene Olivernek Ravel Shéhérezadedalait kellett volna előadnia, de a néger énekesnő vendégszereplése sajnos elmaradt, és ennek következtében a két utolsó számtól eltekintve a műsor is megváltozott. A hangversenyt Ivan Štraus közreműködésével Bach E-dúr hegedűversenye nyitotta meg. A fiatal cseh szólista személyében igen jó muzikális adottságokkal rendelkező művészt ismertünk meg, és a vendégdirigens klasszikus egyensúlyban tartott irányításával a bachi együttmuzsikálás szép percei lassan elfeledtették a kezdeti csalódást. Mozart Haffner-szimfóniájában már markánsan kibontakozott Aldo Ceccato színes, erőteljes egyénisége. A ftatal olasz karmester egész lénye beszél, magyaráz, utasít, sőt parancsol, de a zenészek szívesen alávetik magukat a dirigensből áradó ellenállhatatlan parancsnak, mert ő viszont a muzsika belső parancsalt követi és utasításai sohasem önkényesek. Mintha friss szél söpört volna át a pódiumon, Aldo Ceccato a • „rutinjátéknak" a nyomát is eltüntette. Vezénylési technikája is ropant érdekes. Főleg az est első részében elgondolkoztató jelenségnek tűnt szűken mért karmesteri gesztusainak gazdaságos volta. Ha ebből a szempontból elemeznénk egynémely karmester szertelen mozdulatait, elháríthatatlanul felvetődne a gondolat: vajon mi maradna a túlzott gesztikulációból, ha a dirigens külső mozgásában csak annyit tenne, amennyi célszerű, ami valóban mond valamit, és a többit — olyasféleképp mint Aldo Ceccato — belső közlés útján adná a zenekar tudtára. A műsor második felében megismertük vendégünk „olaszos" oldalait. Eugen Suchoö Symfonietta rusticáját még soha nem hallottuk ilyen sűrűvérű előadásban. Paul Dukas Bűvészinas című briliáns Scherzójában mintha egy zenekari varázsló állt volna a karmesteri emelvényen, aki pálcájával megbolygatja és felébreszti a szellemvilágot. Verdi Szicíliai vecsernye-nyitányában forrón daloltak a gazdagon áradó Verdi melódiák és hatalmas freskóként bontakozott kl előttünk a középponti csatakép. A műsor befejeztével senki sem mozdult a helyéről, ilyen vastaps már régen nem zúgott a Filharmónia bratislavai hangversenytermében. HAVAS MÁRTA Kulturális élet Kelet-Szlovákiában — Az elmúlt években a kassai járás nem egy községében hiányoltuk az anyanyelvi oktatást, vagy az aktív kulturális életet. Ezek közé tartozott Csécs Is. Nyolc éven át nem volt említésre méltó kulturális megmozdulás a faluban. Ma azonban mindez már a múlté. Koleszár István, a CSEMADOK szervezet elnöke a szövetkezet egyes vezetőinek a támogatásával és Pellegrin Dezső bácsi aktív segítségével megszervezte a fiatalok egy csoportját, akik Kónya József: Senki fia című színmüvét adták elő a közelmúltban. A darab sikernek örvendett, s most a környező községekben sezrepelnek vele. Ezzel a darabbal neveztek be a járási versenybe Is. Az eredmény annál is értékesebb, mivel meghiúsította azok mesterkedését, akik az anyanyelvi kultúra elnémltásán fáradoztak. — Egy másik Ilyen község, ahol az utóbbi években elhallgattak a műkedvelők, Buzita. Ebben az évben azonban felújították a színjátszó csoportot, s a Kovács tanltőházaspár vezetésével betanulták és már többször bemutatták Jókai—Törők: Szeretve mind a vérpadig című drámáját. ök Is a járás falvait járják, s beneveztek a járási versenybe. — Szepsl kulturális életében jelentős eseménynek számított a táncdalénekesek körzeti döntője. A döntőben 18 versenyző vett részt, s a fiúk szerepeltek a legjobban. A szervező munkáért az Ifjúság és a Gyermekek Háza, személy szerint Szombathy László igazgató érdemel dicséretet. SZ. J. ÉVENTE sok olyan diák mögött csukódik be az iskola kapuja, akik szeptemberben már nem térnek vissza az iskolapadokba. Ezek a tanulók már választottak maguknak pályát, hivatást. Ugyanakkor szép számmal vannak olyan tanulók is, akik különféle szak- vagy főiskolákon folytatják tanulmányalkat. Mind a továbbtanulók, mind pedig a szakmát választott fiatalok a döntést megelőzően — szüleikkel együtt — életük nagy dilemmája előtt álltak: milyen hivatást, illetve milyen Iskolát válasszanak? Az ember életében aligha kerül sorsdöntőbb válaszút elé. Ugyanis nemcsak arról a bizonyos foglalkozásról van szó, amelyet a következő évek folyamán űzni fogunk. A pályaválasztás ennél sokkal többet jelent: meghatározza szociális „rangfokozatunkat" a társadalomban, s megalapozza jövőbeli életkörülményeinket. Sőt, még ennél is tovább mehetünk. Ha ugyanis tudatosítjuk, hogy hivatásunk, foglalkozásunk befolyásolja gondolkodásmódunkat, szokásainkat, egész egyéniségünket, akkor bizonyára nem kételkedünk a pályaválasztás jelentőségében, szerepében sem. És mégis, milyen csekély felelősségtudattal, minden tudományos Indoklást nélkülözve foglalkoznak ezzel a kérdéssel a legtöbb családban. A tudomány és a technika rohamos fejlődése korában, amikor a modernizáció az ember egész világára rányomja bélyegét, az egyén életének talán legfontosabb kérdését félvállról kezeli, illetve a véletlenre hagyja. MELYEK azok a tényezők, melyek a pályaválasztást befolyásolják? A pszichológusok által végzett felmérések eredményei szerint ezek elsősorban a „divatos" pályák, vagyis a hivatás társadalmi vonzereje, a jó kereseti lehetőség, a szomszédok tanácsa, az osztálytárs, a barát utánozása s hasonló. A statisztikai adatok közt csak elvétve szerepel a megfontolt mérlegelés, mely a gyermek hajlamait, adottságait, képességeit és a reális lehetőségeket tartja döntőnek. Rendkívül fontosnak tartjuk ezt hangsúlyozni, mert a pályaválasztásnál, ho nem vesszük fontolóra ezeket a tényezőket, ezáltal elvetjük a pszichológiai ismereteket. Az alábbiakban szeretnénk röviden szólni a pályaválasztás lélektant követelményeiről. Kezdjük azzal a közismert ténnyel, hogy nem vagyunk egyformák. Minden embernek más az egyénisége, jelleme: tulajdonságaink, erényeink és fogyatékosságaink eltérőek. Az egyik ember gyors, de pontatlan, a másik gondolkodó típus, szeret számolni és elmélkedni, van, aki a természetet, a fizikai munkát kedveli vagy szívesen gondoskodik másokról, törődik másokkal s így folytathatnánk a felsorolást. S ha az emberi természet különbözőségén kívül figyelembe vesszük a környező világban létező hivatások, foglalkozási ágak, mesterségek stb. sokféleségét és szinte megszámlálhatatlanságát, könnyen elképzelhetjük a lélektan és a pályaválasztás kapcsolatát. A pszichológusok különféle módszerek segítségével ugyanis tanácsot tudnak adni a pályaválasztásnál, az egyén képességeinek és készségeinek megfelelő hivatást ajánlanak, Illetve a gyermek adottságainak, rátermettségének és jellemének elemzésével indokolják a döntés helyességét A SZAKEMBEREK a vizsgálatnál különféle tesztek, kérdőívek, kérdés-feleletek segftségé• Az angol főiskolások színházi fesztiválján a bristoli egyetem színjátszói Ecaterina Oproiu Nem vagyok az Eifel torony című szövegét mutatták be, I am not the Eifel Tower címmel. • Kálmán Imre fia, Charles Kálmán írta az Utazunk a világ körül című operett zenéjét, amelynek ősbemutatóját februárban tartották meg a linzi Landestheatreben. vei azaz pszichodiagnosztikai módszerekkel győződnek meg a pályaalkalmasságról. Speciális kutatások alapján már előzőleg meghatározzák, hogy egy-egy hivatás gyakorlásához milyen képességek szükségesek. A kővetkező lépés, hogy az említett pszichodiagnosztikai módszerrel megállapítsák, rendelkezik-e az egyén a követelményeknek megfelelő tulajdonságokkal. Elméletileg leszögezhetjük, a pszichológiai mérések és a pályaalkalmassági vizsgálatok alapján hozzávetőleges pontossággal megállapítható, hogy az illető érvényesülhet-e a választott hivatásban. Viszont, ha a vizsgálat kimutatja, hogy az eredményes helytállásnak csak nagyon kicsi a valószínűsége, akkor az egyén lehetőleg nem választja ezt a hivatást, hanem olyan mellett dönt, ahol remélhetőleg nagyobb az esélye. Hazánkban vajon milyen a gyakorlat, mi a szülők teendője, ha az említettek hallatára tanáccsal szeretnék ellátni a gyermeket? Sajnos, mindjárt elöljáróban meg kell mondanunk, hogy hazákban mindeddig még nincs kiépítve a pszichológiai tanácsadók hálózata, ahová a szülők tanácsért fordulhatnának. A lélektan nálunk még viszonylag gyermekcipőben jár, sőt sok helyütt még bizalmatlansággal vagy éppen anyagi nehézségekkel küzd. Ennek ellenére reméljük, hogy valamelyest a szülők segítségére leszünk, ha a cikkben vázoltak alapján gyermekeik lehetőségeit és képességeit fontolóra véve, adnak majd tanácsot a pályaválasztáshoz, hogy a döntés ne csak az egyéni kívánság és a véletlen műve legyen MIRE KELL TEHÁT gondol, nia a szülőnek, mielőtt tanácsot ad gyermekének a pályaválasztáskor? Mindenekelőtt arra kell ügyelnie, hogy a választott hivatás összhangban legyen a gyermek lehetőségeivel és képességeivel. Ha nincs módunkban kikérni a szakemberek véleményét, kevesebb hozzáértéssel ugyan, de lehetőleg annál tárgyilagosabban vegyük fontolóra az adott lehetőségeket s ezekből kiindulva segítsük gyermekünket. Semmi esetre se hagyjuk befolyásolni magunkat. Legyünk tárgyilagosak, és ne a szomszéd gyermekének választása legyen mérvadó. Keressük fel a gyerek osztályfőnökét és a többi pedagógust, hallgassuk meg az ő véleményüket, győződjünk meg a tanuló előmenetéről, érdeklődjünk, hogyan viszonyul az egyes tantárgyakhoz stb. Hasznos, ha gyakran bizalmasan elbeszélgetünk a gyermekkel, figyelemmel kísérjük olvasmányait, kézügyességét, hogy a különböző házimunkákban milyen jártasságot és készséget tanúsít, s vegyük számításba fizikai fejlettségét is. Ha ezt megtesszük, általános képet nyerhetünk gyermekünk hajlamairól, készségeiről, tulajdonságairól, s ennek alapján megállapíthatjuk, alkalmas-e a választott szakmára vagy a továbbtanulásra. Gondoljunk arra, hogy az ilyen mérlegelés is hozzájárulhat gyermekünk boldogságának, megelégedettségének megalapozásához. SZEMBENÉZVE a tényekkel mindenképpen arra kell tehát törekedhetünk, hogy a gyermek azt a pályát válassza, amelyen feltételezhető a boldogulása, s a felnőtteknek arra kell törekedniük, hogy összhangot teremtsenek a gyermek személyisége és jövendő pályája közt. Mert nincs jó és rossz hivatás, vagy foglalkozás. Csak sok az olyan ember, akik egy életen át végeznek olyan munkát, ami nem érdekli őket, közömbösek iránta, mert képességeik és hajlamaik révén más életpályára hivatottak. A szülőknek ezt a csalódást és közönyt kell megelőzniük éppen most, amikor hasznos tanácsokkal befolyásolhatják a választás előtt álló gyermeküket. A tét nagy, hiszen a gyermek életútjáról, sorsáról kell döntenünk I Dr. CZAKŰ MÁTYÁS, pszihológus